Tolnavármegye, 1904 (14. évfolyam, 1-52. szám)

1904-03-06 / 10. szám

tolnavarmegye.

1 904. március 6.

alatt meglazul a törvény és a törvényes rend iránt való tisztelet, hogy a népet félre lehet vezetni és ámítani lehet azzal, hogy ezentúl nem kell adót fizetni és nem kell újoncot adni.

Az állami és törvényes rend megboly- gatása és felforgatása, az ország anyagi károsodása, a nemzet tekintélyének aláásása, alkotmányának szétrobbantása és az országot fenyegető egyéb komoly veszélyek mind nem érintik az ocstrukció szájhős lovagjait.

A legilletékesebb helyről — a honvédelmi miniszter részéről reprodukálták az érdekeltek szomorú jajkiáltását. Nap-nap után — úgymond a miniszter — ezer és ezer anya csecsemőjével a karján könyörög, adjuk vissza férjüket, kény ér keresőjüket, mentsük meg őket az éhenhalástbl.

Hiába tiltakozik az obstrukció ellen Tisza István, hiába Kossuth Ferenc, hiába Apponyi Albert — hiába a józan ész és | politikai belátás szava — a politikai kalandorok orgiája folyik tovább.

Igaza van Tisza Istvánnak, ha útját állja annak, hogy ez a garázda csoport a magyar nemzet legszentebb jogait és érdekeit továbbra is lábbal tapossa, ha vetőt kiált azoknak, kik szentségtörő kezekkel rombolják az ország alkotmányát, hitelét, tekintélyét és nyugalmát.

A magyar nemzetnek, a magyar alkotmánynak élnie kell, egyetlen jó hazafi sem nézheti tétlenül az uj tatárjárásnak jrusztitó rombolásait.

— A vármegyei szabadelvüpárt központi végrehajtó bizottsága ma délelőtt 11 órakor Szekszárdim értekezletet tart.

VÁRMEGYE.

— A közigazgatási bizottság március havi ülését folyó hó 7-én, holnap délelőtt fogja megtartani.

— A közegészségügyi bizottság folyó hó

12-én Wosinsky Mór elnöklete mellett ülést tart, melyen a Pakson felállítandó második gyógyszertár engedélyezése ügyét veszik tárgyalás alá.

— A községi bíráskodás költségei. A ba- gatelleljárásnak — kivéve a csekély bélyegilletéket — a községi bíróságok előtt díjtalannak kell lennie. A vonatkozó szabályokat sem az eljáró közegek, sem a nagyközönség nem ismeri eléggé. Számos községben olyan a gyakorlat, hogy a bíróság az ítélethozatalért 1—2 vagy több korona dijat szed. Még gyakoribb az, hogy a végrehajtásokat nagy számlák mellett foganatosítják. Ezt az eljárást gyakorlatra, vagy községi szabályrendeletre alapítják. A dolog úgy áll, hogy semmiféle dijat a bélyegen kívül szedni nem szabad. A végrehajtások a község belterületén teljesen díjtalanok. Abban az eset ben, ha a végrehajtás a községházától több mint Ve mérdföldnyire eső külhatáron, pusztán vagy mezőn foganatosittatik, fuvar- és napidij jár. Ezeket az illetményeket {a közigazgatási bizottságnak állandó jelleggel szabályzatba kell foglalnia. Minden olyan gyakorlat vagy községi szabályrendelet, mely a fent mondottakkal ellenkezik, érvénytelen és semmis. A szabálytalan dijfelszámítást a bizottságnak kell jelenteni.

— A községben fekvő vagyona után adót fizető természetes személy, ha ott nem lakik is, csupán ez utóbbi körülmény miatt a községi választói jogosultságból nem zárható ki. (A m. kir. közigazgatási bíróság 1902/3209. K. számú határozata.)

— Valamely tisztviselőre kirótt rendbírságnak az illető fizetéséből közigazgatási utón való behajtására törvényes akadályul nem szolgálhat sem az a körülmény, hogy az illető hivatalától fel van függesztve s csupán ellátási hányadot élvez, sem az, hogy fizetése különben a végrehajtás alul ki van véve. (A m. kir. közigazgatási bíróság 1902. évi 2197. K. számú határozata.)

— Törvényhatósági virilista — névjegy

zék kiigazításánál számba vehető egyenes állami adók kivetésének jogossága és mértéke az igazoló választmánynak ülése idejében létező állapot szerint bírálandó el. (A m. kir. közigazgatási bíróság

1902. évi 3395, K. számú határozata.)

______HÍREK.

— S

zemélyi hir. Gróf Széchenyi Sándor, vármegyénk főispánja múlt hétfőn és kedden Szekszárdon tartózkodott hivatalos ügyek elintézése végett és részt vett a ^gazdasági egyesület közgyűlésén is.

— Wosinsky Mór, városunk érdemekben gazdag apátplébánosa most érte megszületésének 50-dik évfordulóját és tiz évét annak, hogy városunkba költözött. Ez a tiz év eléggé fényesen beszél Wosinsky érdemeiről, egyéniségének kiválóságáról, lankadatlan munkásságáról, melynek legkimagaslóbb bizonyítéka a muzeum, városunk legszebb épülete; a benne Wosinsky lelkesedése és buzgósága folytán összegyűjtött anyag pedig olyan kincse a tudománynak, aminőt az ország vidéki városaiban sehol sem találhanem a franczia vagy az ánglus ? mindegy mégis csak a német a hunczut . . .

*

Nem úgy van már mint volt régen.

Még 1870-ben milyen jóizüt nevettünk egy karczolatnak, amely vásárra menő két pógár embert ábrázolt, egyik elől vezette a riskát, a másik hátul biztatgatta s csöpörögvén az eső mind a két ember kifeszitett esernyőt tartott a feje fölött. Milyen nevetséges dolog volt ezt akkor még el is képzelni. És nem tellett bele tiz esztendő, jöjjön a vásárra egy lagymatag-permeteg, madártávlatból nézve a baromvásárt, olyan az mint a spártai vitézek védelmi phalanxa, a fejük fölött tartott paizsokat a kifeszitett esernyők képezvén. Szűr helyett esernyő. — Ma már így kellene dalolni a nótát;

«Ha látom a förgeteg elejét,

Kifeszitem a paraplém tetejét,

Csak úgy nézem az időt alóla,

A zápor is mind lecsurog róla.»

*

Nem úgy van már mint volt régen.

Olyan surgyán gyerek koromban a vágyaim netovábbja — tudják kérem mi volt? A struflis pantalló. A pantalló alján két belső gombra felgombolva, szép fényes fekete lakk bőrből egy két- ujjnyi széles szíj, átszolgált a czipő talpa alatt, de azért nem kopott el, mert nem ért le a földre, lévén a czipő fess, hogy a saroknál át lehessen látni. Mindig megkértem a meiszter urat, hogy csináljon rá struflit, vádóta is, hogy csinál, de alkalmasint valamely felsőbb befolyásnak engedve, csak elmellyékőte. No majd, ha nagy diák leszek, ott a városban nem érvényesül a felsőbb befolyás. Akkor azonban bejött a magyar viselet, lett ugyan strufli, de fehér gallandból, mert hiszen a csizmába belül húzódott és senki sem látta. Azután, mikor évek múlva a magyar ruha félretevődött, azóta strufli nélkül viselik a pantallót. Jobb is, ne jöjjön ismét divatba, mert most már csak a szivem fájna, ha látnám az aranyifjuságon azt, amiben részem nem lehetett, mert még nagyon gyerek voltam, most meg nem lehetne, mert már nagyon öreg vagyok.

*

így voltam a szép, testhez álló, derékon alul hátul is szétnyíló, hátulzsebes kabáttal. Erre is, — ha nem is éppen oly forró vágy dagasztotta keblemet, mint a struflira, — de mégis vágyakoztam. Azt mondták rá, hogy «jobb lesz, legyen csak blouse.» Olyan forma derékon be nem vágó, zsákszerű felöltő, mint amilyent most is viselek. Olyan ellenszenves volt előttem a neve is: «blouse, blouse. > Már a szó is kifejezte azt a liggő-lóggó idomtalanságot. Múltak az évek, már ha szótárt csináltam volna, bizonyosan ki is felejtettem volna belőle azt a szót, mikor ismét megüti a fülemet; «Blouse, blouse, blouse,» — mégpedig a hölgyek ajkairól lettről folyt köztük a tárgyalás.

No, goi >st ismét érvényesül a divatnak

az a gc erű jótékony hatása, hogy a női

szépség voltát mérsékli, mint a magas

tunk. — Mint a kórházi választmány elnökének nagy érdeme van abban, hogy a korhazat kibővítették és legközelebb kert helyiséggel látják el. Tudományos munkássága mellett mint a múzeumok és könyvtárak országos felügyelőségének tagja a vidéki múzeumok fejlesztése ügyében nagy érdemei vannak. A közügyek minden terén fáradhatlan munkásságot fejt ki s e mellett lelkeszi teendőit a legnagyobb rigorozitással végzi el. A szekszárdi r. k. iskolaszéknek zilált állapotban átvett anyagi ügyeit is ő rendezte, szóval tiz évi munkálkodása állandó es kitörölhetetlen nyomokat hagy hátra városunk történelmében. A múlt szazad elején élt Szluha apát óta ő fejtett ki a szekszárdi lelkészek közt legnagyobb tevékenységet. Száz év alatt három kimagasló apat- plébánosa volt városunknak: Szluha a templom és kórház építője, Ujváry, aki a sza- badságharcz vértanúja lett és Wosinsky aki áldásos tevékenységét most fejti ki köztünk.

— Eljegyzés. Verbói Szluha István országgyűlési képviselő és neje, sz. tergoveczi Modrovich Iréné leányát, Irén kisasszonyt eljegyezte csajági Csajághy Béla földbirtokos.

— Hazafias ünnep. A szekszárdi ev. ref. olvasókör máreius ly-dike és Kossuth Lajos halálának tiz éves évfordulója alkalmából március hó 20 án délelőtt isteni tiszteletet tart az ev. rét. templomban, este 6 órakor pedig a kör helyiségében tart emlékünnepélyt, melyre a kör tagjait lapunk utján hivja meg az olvasókör elnöksége.

— A pécsi ügyvédi kamara közhírré teszi, hogy dr. Kánig Antal ügyvédet Mohács székhellyel, dr. Gulyás József ügyvédet Szekszárd székhellyel és dr. Kengyel Ernő ügyvédet Pécs székhellyel az ügyvédek lajstromába felvette.

— Tanítók figyelmébe. Március hó 15. és 31-ike közötti időben az országgyűlési képviselőválasztói jog uj törvényes szabályozása érdekében statisztikai adatgyűjtést rendelt el a belügyminiszter s ezen adatgyűjtést kis- és nagyközségekben a tanítók fogják végezni, kik statisztikai laponként 4 fillér munkádíjat kapnak. — Tihanyi Domokos, vármegyénk tanfelügyelője lapunk utján értesíti a tanítókat, hogy a vallás- és közoktatásügyi miniszter az adatgyűjtésben részt veendő tanítók részére három napi iskolai szünidőt engedélyezett.

— Vasúti tisztek kölcsönös áthelyezése. Bácz Gyula máv. ellenőr, a dombóvári állomás árupénztárának vezetője és Görög Mór máv. hivatalnok, a baranyaszentlőrinczi állomás árupénztárosa kölcsönösen áthelyeztettek.

kontyos frizura, vagy amint az okszigennek hatását mérsékli a levegőben a nitrogén. Pedig, de nagyon csalódtam ! Hisz ez olaj a tűzre ! Semmi úgy ki nem emeli a női termet hullámszerű körvonalait, ( mint a hogyan kiemelte a blousnak nevezett öltönydarab. Igen, kiemelte. De meggondolta magát a divat Nemtője, hogy szem elől tévesztette rendeltetése czélját, a szépség okszigénjéhez a szemszépség nitrogénjét elegyíteni — meggondolta magát, mondom a nemtője és elegyitet az okszigénhez egy jó adag nitrogént: a blouset átalakította liggő- lóggó, lityegő-lötyögő, régi nevének megfelelő eredeti formájára, úgy hogy a nép nagyon találván elnevezte löbinek, mert löbög.

Nem úgy van már, mint volt régen. Midőn a régi időkről emlékezem, feledhetnélek-e tégedet, óh gyönyörűséges, dicsőséges, szépséges krinolin! A te uralkodásod a múlt század ötvenes éveinek derekától a hatvanas évtized derekáig tartott. Emlékszem a kezdetére ez pedig volt a tollas szoknya. Az aljába csináltak egy jó tenyérnyi széles felsze- gést ezt kitömték finom pehelytollal. Csakhamar felváltotta ezt először csak egy alól alkalmazott, azután két-három pamuttal beszőtt aczélabroncs, melyek jó széles gallandokon lebegtek, majd másfél méter átmérőjű tyúkboritó alakjára. A mai nemzedéknek fogalma sincs róla, milyen, szép volt. Nagy városokban a divatárus boltok előtt a nagyobb termetű embernek meg kellett hajolni, hoerv