Tolnavármegye, 1904 (14. évfolyam, 1-52. szám)
1904-02-28 / 9. szám
XIV. évfolyam. 9. szám. Szekszárd, 1904. február 28. TOLNAVÁRMEGYE Előfizetési ár: I Egész évre 12 korona. Fél évre . . 6 » Negyed évre 3 » Egy szám ára . . 24 fillér. I Előfizetéseket és hirdetéseket a kiadó- I hivatalon kívül elfogad Molnár Mór | könyvnyomdája és papirkereskedése Szekszárdon. Egyes számok ugyanott kaphatók. POLITIKAI ÉS VEGYES TARTALMÚ HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szekszárdon, Vár-utca 130. sz. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: Dr. LEOPOLD KORNÉL Segédszerkesztő , SZÉKELY FERENCZ. Kéziratok vissza nem adatnak. A lap szellemi részét illető közlemények, valamint az előfizetések és a hirdetések is a szerkesztőséghez intézendők.* Hirdetések mérsékelten megállapított árszabály szerint számíttatnak. Be/.erédj jelentése.-lk. Gyönyörűséggel lapozzuk végig azt a vaskos kötetet, melyben Bezerédj, Tolnavármegye selyemtenyésztéséről és selyemfonó iparának állapotáról az 1903-ik évben, beszámol. A számok megelevenednek előttünk és beszélni kezdenek. Azt hirdetik az igazság meggyőző erejével, hogy minden szónál többet ér a tett. Azt hirdetik, hogy van ebben az országban, ahol az emberek leginkább beszélni és politizálni szeretnek, legkevésbbé pedig dolgozni, egy férfiú, ki a maga tetterejével, munkájával és energiájával a semmiből megalkotta és virágzóvá tette Magyar- ország közgazdaságának egyi fontos ágát: a selyemtenyésztést és a selyemfonó ipart. Bezerédj művében és alkotásaiban elismeréssel bámuljuk a komoly munka és nemes becsvágy gazdag eredményét. És aki maga a legtisztább ideálizmus által vezérelve, páratlan önzetlenséggel életének legjavát szentelte annak az ügynek, melynek apostolává szegődött, lángoló lelkesedéstől áthatott működésével nemcsak az ország közgazdaságának tett igen nagy szolgálatot, hanem egyúttal a legszegényebb népréteghez tartozó ezer meg ezer családnak szerzett munkát és kenyeret. Mennyi haszna volna belőle ennek a szegény országnak, ha azok, kik sorsát Ctézik, a törvényhozó urak, Bezerédj Pál példáját követve, nem haszontalan párt- tusáknak, nem meddő közjogi vitáknak szentelnék minden idejűket, erejüket és egész tehetségöket, hanem az ország közgazdasági állapotai vinnék előre és munkájukkal a nép anyagi jólétét mozdítanák előbbre. De nálunk dolgozni nem úri tempó, a munka nem az urnák való . . . nálunk a nagy szavaknak, a frázisoknak és a személyes handabandák- nak van csak hatása . . . * * * Huszonnégy év előtt vette Bezerédj Pál az ország selyemtenyésztési ügyének vezetését kezébe. Ezen 24 év alatt az ő céltudatos, akadályt nem ismerő, fáradhatatlan munkásságával, lelkes és odaadó vezetésével a kis embrióból fokozatos előrehaladással hatalmas iparág fejlődött. 1880-ban összesen csak 7/ községben és pusztán foglalkoztak selyemtenyésztéssel. Bezerédj akciója megkezdése óta folyton csak buzdított, lelkesített, híveket toborzott a selyemtenyésztés érdekében. — Szóval és írásban kérve és sürgetve fordult a kormányhoz, a vármegyékhez; községekhez, köztisztviselőkhöz, földbirtokosokhoz, bérlőkhöz, munkásokhoz, lelkészekhez, tanítókhoz stb., mig azután az ö sok kérő, oktató és buzdító szava termő talajra talált. Ma a 71 község és puszta helyett 2884 községben és pusztán foglalkoznak selyemtenyésztéssel. A termelő családok száma 1880-ban 1058 volt, ma több mint százezer család foglalkozik selyemgubótermeléssel. A termelt selyemgubó mennyiség 1880-ban 10.131 kilogramm volt, 1903-ban egy millió hétszázezer kilogrammnál többet termesztettek. 1880-ban a selyemtermelők termelt gubóik után összesen 22.125 koronát kerestek, 1903-ban több mint három millió korona volt a selyemter- melök keresete, a lefolyt 23 év alatt pedig közel 39 millió koronát kerestek a selyemtermelők. A selyemiparral foglalkozók keresete 1880-ban 17.925 koronát tett ki, mig ugyanezek 1903-ban egy millió 700.000 koronát kerestek, az elmúlt 23 év alatt pedig közel 18 millió koronát tett ki a selyemiparral foglalkozóknak keresete. Öt nagy selyemfonodát létesített Bezerédj és pedig Újvidéken, Pancsován, Tolnán, Győrött és Komáromban, két uj selyemfonoda pedig még ebben az évben fog elkészülni. A jelenleg üzemben levő öt selyem- fonodában 1675 munkásnő dolgozik, kiknek keresete egy millió 774,278 koronát tett ki. A gubbraktárakban azonkívül 1200 munkásnő dolgozott, kik szintén tekintélyes összegű keresethez jutottak. Bezerédj közhasznú működéséből különös hasznát élvezi Szekszárd városa, mely az országos selyemtenyésztési felügyelőségnek székhelye. A szekszárdi petekészitő állomást az elmúlt évben jelentékenyen megnagyobbították, amennyiben azon épületet, amely eddig a szép számban beváltott gubó elhelyezésére szolgált, átalakitották górcsövezési célokra. Ezen átalakítás folytán míg 1902- ben 210 górcsővel dolgoztak, addig a múlt évben 234 górcsövet állítottak fel és mig 1902-ben 5,911.470 pillepárt górcsöveztek, addig az elmúlt évben 6,940.360 pillepárt vizsgáltak meg górcsövileg. 1903-ban a TÁRCA. Gyász az erdőn. ilejtelffißd-'irny hí’* leplével takarva, Hol sürü fákra torkln'1 ä mező — — Ó ón be sokszor is bolyongtam arra ! — Fekszik kidőlve két ifjú fenyő. Mig állva tűzött a nap zöld fejükre, Köztük kígyózva siklott egy kis ér, De a keskeny viz fölött elterülve Hervadt ajkuk most végre összeér. Vihar járt erre ? Vagy talán akarva Mentek együtt a közös czél felé? 8 nyúlánk testűkkel dőlve az avarba, A hím feje így hullt a nő elé ? I,Nem kérdi senki — — és a levegőn át Nem tör panaszhang, hogy halottja van; Száz meg száz prücsök czirpeli danáját, S ezer virágszál nyílik gondtalan. Ó erdő! Mily szép itt e gyász s e pompa, Ó erdő! csudás, szellős temető-----Fürtös fejőkkel egymáshoz hajolva Meghalt mélyén két szerelmes fenyő . . . M. Kornis Aranka. A gyilkos. Irtaf Juskevics S. — Úgy ám, igy esett a dolog, 'szólt Mihály, a sirásó. Egyéb látványossága mellett volt a városunknak, amely csak akkor kezdett fejlődni, egy kútja, éppen a zsidó kórház közelében. Az öreg emberek azt beszélték, hogy ezt a kutat ájtatos törökök furatták valamely befolyásos bitsorsosnak az emlékére. De mikor a törököket kiszorították innen, a kút is hírhedté lett. A sok mende-mondának meg az lett a vége, hogy a buta nép már nem ivott a vizéből és még nappal is csak félve haladt el mellette. Volt az akkori viz- hordók közt egy öreg ember, akit semmiféle mesével sem lehetett megfélemlíteni. A vén ember idegen volt, litvániai, Nuchimnak hívták, egészséges volt, mint a medve és haragos, mint a veréb. Ennek a Nuchimnak volt egy egyetlen fia, aki ötven esztendős volt s akinek csúfságból leánynevet adtak a születésekor; Leiba-nak nevezték. Később az emberek jóvá tették ezt a tévedést és amikor már ötven esztendős volt, elnevezték Lei- bacskának. Ennél a Leibacskánál szerencsétlenebb embert még soha életemben sem láttam. Sehogysem hasonlított az apjához az óriáshoz. Nuchim hatalmas, rettenthetetlen öreg volt, akitől rettegtek a legbátrabbak s legerősebbek is. Leibacska kicsiny, igénytelen emberke volt s félénk, mint egy háromesztendős gyerek. Kicsi, volt a mindig pislogó szeme, a keze; gyér volt a szakálla s vékony volt a ferde vállán pihenő nyaka. Az apának mindenben szerencséje volt. Leibacskának ellenben olyan felesége volt, amilyet még a legnagyobb ellenségemnek sem kívánok. Leibacskának tizenegy élő gyermeke volt és ez a család bátran szolgálhatott annak a példájául, hogy az ártatlan embert is érheti büntetés. Leibacska hegedűs volt, de a bal kezével játszott, mert születésétől kezdve balkezes volt. Igaz, nem játszott valami híresen, de a zsidó lakodalmak még sem tudtak volna nélküle lenni, ha még a balkezével sem játszott volna, Ő volt a primhegedüse a Smeri lakodalmi zenekarának. Smeri, a görbe, egyetlen zsidaj a volt a városunknak és az egyik szemének a helyén piszkos fekete tapaszt viseltÉs ennél a Smerlnél dolgozott Leibacska .Valóságos» kényszermunka volt ez. Három órakor már együttjvoltak a teremben s várták a menyaszszonyt, akinek az érkeztével a játék megkezdődött s másnap reggel, de sokszor harmadnap ért véget. Alig, hogy bekaphattak egy-két falatot. Éjjeli 12 óra felé aztán következett az ünnepélyes pillanat. Hogy írjam le ezt? Hogyan mondjam el, mint emelkedett fel a tiszteletreméltó Smeri a helyéről, ahonnan mint
