Tolnavármegye, 1904 (14. évfolyam, 1-52. szám)

1904-02-28 / 9. szám

TOLNA VAKJfftG YF..

1904. február 28.

telepen csak a nyári hónapokban joo mun- kdsnö dolgozott.

A szekszárdi selyemgyártelepen 1903-ban kifizettek csupán napszámokért 67,081 kor. 60 fillért, ugyanezen a címen a kereslet 1880 ban még csak 2520 koronát tett ki, az egész 23 év alatt pedig a szekszárdi selyemgyártelepen kifizettek napszámokért egy millió 278,013 korona 35 fillért. Ugyanitt a, szekszárdi kereskedők és iparosok keresete 1880-ban 970 koronát tett ki, mig 1903-ban 66,218 koronát kerestek, az elmúlt 23 év alatt pedig ezeknek összkereséte 884,654 koronát tett ki. A gubóbeváltásnál 1903-ban vármegyénkben kifizettek 160 ezer koronát, amiből Szekszárdnak közel 80 ezer korona jutott. Azonkívül jelentékeny összeget tesz ki a felügyelőségnél Szekszárdon alkalmazott tisztviselőknek évi fizetése is.

A tolnai selyemfonodában a múlt évben kifizettek napszámokra 83,367 korona 02 fillért, kereskedőknek és iparosoknak 35,644 korona 94 fillért, az ott alkalmazott tisztviselőknek 35,167 korona 10 fillért. A Tolnavármegyében felállított 5 gubóbeváltó állomáson : Szekszárdon, Tamásiban, Nagydo- rogon, Dunafóldváron és Bony kádon 1903- ban beváltottak összesen 89,819 kilogramm 60 deka gubómennyiséget és kifizettek 160,628 korona 08 fillér gubóbeváltási árt.

Érdekes még följegyezni, hogy Tolnavármegyében 1903-ban 127 községben, közterületeken és közutak mellett 25041 darab lombszedésre alkalmas szederfa volt, átlag egy selyemtenysztőre 5 darab esett. A selyemtenyésztés megkezdése óta a tenyésztőknek vármegyénkben két millió 131,684 koronát fizettek ki. Az elmúlt évben a községek faiskoláikból kiültettek 9830 darab szederfát, ez évben tönkrement a vármegye területén 1253 darab szederfa. Vármegyénkben legtöbb a szederfa: 8312 darab a központi járásban, legkevesebb : 1713 darab a dombóvári járásban, Tolnavármegyében a legnagyobb előmenetelt tettek selyemtenyésztésben : Tolna, Szekszárd, Fadd és Sárszent- lőrincz községek.

2.____________________

Dz Bezerédj áldásos működésének hatása Tolnavármegye határain is messze túlterjedt. Az ő széles körű, egy percig soha szünetet nem tartó, okosan szervezett hatalmas agitáció jának eredményeképen — a népszerűsítés minden elképzelhető eszközének felhasználásával. meggyőző példákkal mutatván ki a selyemtenyésztés nagy hasznát, a termelőkre és munkásosztályra kiható nagy előnyeit — ma már csaknem az ország minden részében a családok ezrei meg ezrei foglalkoznak selyemtermeléssel, így Bács-Bodrogvármegyében 1903-ban 128 községben 31,131 család foglalkozott selyemtenyésztéssel, ezek összesen 533,427 kgr. selyemgubót 967,025 korona értékben termeltek. Torontálvármegyében 209 községben 20 ezer termelő keresett 556 ezer koronát, Temesmegyében 219 községben 13 ezer termelő 383 ezer koronát, Krassó- szórényvármegyében 248 községben ötezer termelő 176 ezer koronát keresett. A legkisebb kereslet volt Bars, Szabolcs, Szilágy, Borsód és Hajduvármegyékben, a hol összes- sen csak 90 községben foglalkoztak selyemtermeléssel és ezek összkeresete 1903-ban csupán 14,593 koronát tett ki.

Lapunk tere — sajnos — nem engedi, hogy Bezerédj jelentésének összes közérdekű adataival tüzetesen foglalkozzunk. Az eddigiek is azonban a legélénkebben illusztrálják ama fényes eredményeket, a melyeket Bezerédj Magyarországon a selyemtenyésztés és a selyemfonő ipar terén aránylag igen rövid idő alatt az ö intenzív és Önfeláldozó tevékenységével elért.

Ha közgazdaságunk minden ágazatának élén egy Bezerédj állana — Magyarország termelése és ipara elérné Angliát. Ameddig azonban az üres frázisok és értéktelen jelszavak uralkodnak közéletünkben és a parlamentben az agyonbeszélés őrült taktikájával megzsibbasztanak minden közhasznú akciót, addig iparunk és közgazdaságunk, ami minden ország vagyonosodásának, tehát függetlenségének is alapvető tényezője, nem fejlődhetik, hanem megmarad mai kezdetleges és szegényes állapotában.

VÁRMEGYE.

— A vármegyei múzeum-bizottság kedden, márczius hó 1-én d. u. fél 5 órakor a vármegyeház kistermében ülést tart Wosinsky Mór elnöklete alatt. Az ülés tárgya: 1. 1903- évi jelentés a múzeum állapotáról. 2. Egyéb inditványok.

— Olyan birói letétben levő hagyatéktól,

amely a nagy- és kiskorúakat közösen illeti s a melyre nézve osztály szükségé forog fenn, őrzési dij nem követelhető. (A m. kir. pénzügyminiszternek 1903. évi 55,950. sz. a. kelt határozata.)

— Községi biró által mások helyett meg- bizás nélkül befizetett adó az elévülési időn belül visszakérhető. (A m. kir. közigazgatasi bíróságnak 1902. évi 2767. sz. a. határozata.)

— Saját birtokán kutat bárki szabadon építhet, hatósági engedély ahhoz nem szükséges. (A

m. kir. belügyminiszternek 1902. évi 38,808. sz. rendelete.)

— Idegen területen hasznos vadat agyonverni tiltva van. Az ily cselekmény a vadászati törvénybe ütköző hihágást képez. (A magy, kir. belügyminiszternek 1903. évi 4850, szám alatti határozata.)

— Azon mulasztás, hogy a vadászterület

tulajdonosa a területén talált, meglőtt szarvasbikát a községi elöljáróságnál be nem jelenti: vadászati kihágást nem képez. Az ily időben talált vad a község szegényei közt az elöljáróság által szétosztandó. (A m. kir. belügyminiszter 1903. évi 4789. sz. határozata.) 7

— Kihágás! Ítélet valószínűségre nem ala- | pitható. (A m. kir. kereskedelemügyi miniszter 1903. ! évi 68.063. számú határozata.)

HÍREK.

— Személyi hir. Gróf Benyovszky Rezső, a kölesdi kerület képviselője levélben tudatta Kossuth Ferenccel, hogy a lGw.y«/A-pártba belép.

— Perczel Miklós nagy beteg. Az 1848/49-iki szabadságharc hős honvédezredese, Baranya vármegye nyugalmazott főispánja, mint őszinte részvéttel értesülünk, súlyos betegen fekszik Baján. Betegsége agg korára való tekintettel nagyon aggasztó.

— Miniszteri elismerés. A m. kir. földmivelésügyi miniszter Veszelei Zsigmond dombóvári, Honig Albert bonyhádi és Ováry Ferenc gyönki gazdasági tudósítóknak h 1903-ik évben kifejtett buzgó működésükért különös elismerését fejezte ki.

egy félszemü sas szemlélte a vidám fiatalságot s mint intette oda Leibacskát a maga helyére ? Amikor aztán Leibacska óvatosan leült a Smeri szé • kének szélére, ő maga kalappal a kezében gyűjtést rendezett a gavallérok közt. Smeri ilyenkor mindenről megfeledkezett s mintha az egész élete belemerülne ebbe az egy szemébe, amely csakhogy ki nem ugrott a maga helyéből, hogy belemélyedjen minden egyesnek a szemébe ... Ez alatt pedig Leibacska éhesen, álmosan ült és önfeledten valami szomorú dalt játszott, mintha a halk, panaszos hangokkal el akarná mondani mindenkinek, milyen rettenetes szomorú az éléte.

Egy este, már a nyár a végét járta, a kórházi gyógyszertár előtt egy pádon a gondnok ült, a felügyelő meg a patikárus és halálra unták magukat. Én akkoriban a kórház halottas kamrájában szo'gáltam és mint rendesen, most is velük voltam, mert úgy mint én, senki sem tudta az urakat mulattatni. Félrehuzódtam, mert féltem a rossz kedvüktől s különösen a gondnokot figyeltem, aki szinte dühöngött unalmában.

— Paholjuk el Mihályt, szólt hirtelen kegyetlenül s rám mutatott.

— Miért vernének meg? — kérdeztem óvatosan s nagyon megijedtem.

— Azért, mert megöl az unalom s ez szórakoztatna egy keveset, felelt a gondnok.

— Majd elmondom, hogyan szöktem meg tízesztendős koromban a sorozás elől — szóltam reszketve.

— Már hallottuk ezt a mesét. Mégis csak megverlek.

— Magam sem tudom, mire nem volnék képes ezen a szerencsétlen estén, — szólt a patikárus.

— Megvan! szólt a gondnok felugnrva. Van egy eszmém. Ha Mihály öt perez alatt ki nem eszel valamit, levágom a szakállát. Vedd elő az órádat Mihály és számolj, szólt hidegen és kinyújtotta a kezét.

— Gondnok ur, szóltam keserves hangon, aztán . . . figyelni kezdtem. — Azt hiszem, jön valaki.

— Leibacska I szóltam megdöbbenve.

— Leibacska! kiáltott a három ur; hogy kerülsz te ide?

— Igen, Leibacska vagyok, felelt a muzsikus szomorúan és lógatta a fejét, mintha valaki szo-. ritaná a nyakát.

— Mit keressz itt, — kérdeztem ma nem játszol ?

— Egy kis orvosságot jöttem kérni, mert a második gyermekem nagyon rosszul van.

— Hát a másik jobban van?

— Igen, tegnap reggel meghalt. Hála Istennek 1 Talán igy jobb.

Mintha álmában beszélne, oly bágyadt, színtelen volt a hangja, látszott rajta, hogy kegyetlenül fáradt.

— Milyen kegyetlen szavakat sugall a szerencsétlenség, szólt aztán elgondolkozva. Nincs a

világon egyebem a gyermekeimnél, de olyan sokat szenvedtem, amig a leánykám meghalt, hogy kéaz vagyok hálát adni az Istennek, amiért megszabadította. És most nem tudom, mit tegyek. Abból, amit Smerlnél megkeresek, nem tudunk megélni s az egész házban egyetlen rézpénz sincs. A kis halott oly rettenetes bűzt terjeszt, hegyenem ma-, radhatunk meg a szobáiba s mind künn vagyúftk j az udvaron. Nein tudom eltemetni s most meg már a másik is beteg. Honnan vegyek orvosságot? Olyan a lelkem, hogy az imént már bele akartam ugorni a kútba.

Szó nélkül hallgattuk valamennyien a keserves panaszt, amikor a gondnok hirtelen felemelkedett és miután egy tizrubelest kivett az erszényéből, igy szólt:

— Nézd Leibacska, itt van tiz rubel és csak rajtad áll, hogy a tied legyen. Tudom, hogy nem vagy gyáva és bemégy érte a halottas kamarába, ahova Mihály beviszi.

— Ez oszt’ gondolat I Szólt a patikárus vígan. Én is adok hozzá három rubelt.

Kaczagott s keresgélt a zsebében s a felügyelő is megszólalt:

— Nem valami emberséges dolog, igy szólt de mert hát nem olyan nagy dolog bemenni a halottas kamrába, kikerekitem az összeget húsz rubelre.

Felugrottam. Hiszen egy rubelért künn alud* tam volna a temetőben. De L ibacska csakhogy össze nem rogyott az izgatottságtól.