Tolnavármegye, 1904 (14. évfolyam, 1-52. szám)
1904-12-11 / 50. szám
tolnavajräxeqys. 1904. deczember 11. Alispánsága alatt különféle szabályrendeleteket alkottatott, amelyek külön-külön sok időt, munkát és tanulmányt igényeltek. Eme szabályrendeletek közül mint fontosabbakat kiemeljük a megye szervezési szabályrendeletét, a nyugdíjintézetre vonatkozót, a községi szervezési irányelvek megállapítását tárgyazót, a községi pénztári kezelest és számvitelt szabályozót, a tűzrendészetit, az állattenyésztésre és husvágásra vonatkozót stb, a közélet és közigazgatás minden ágazatára vonatkozó üdvös szabályrendeleteket, melyek mind hiányt pótló és a gyakorlati élet követelményeinek megfelelő igények kielegiteseie szolgáltak. Ugyanezen idő alatt nyert rendezést a Styrum- Limburg-féle alapítvány kuszáit allapota es a stmon- tornyai menház céljának megfelelő állásba helyeztetett. A vármegyei sokféle közalapok régebbi hátralékai minimumra apaszi attak. A katonabeszállásolási adó és az ebből a megye közönségére súlyosan nehezedő teher a tolnai laktanya ép tésével szerencsés és kedvező megoldást nyert. Az elmúlt évek igen fontos mozzanatát képezi a vármegyei közutak rendszeres és nagyarányú kiépítésének megvalósítása; 1887. évtől fogva 60.626 kim. műutat létesített az ő alispánsága alatt a megye, s azonfelül 6 vas felszerkezettel ellátott közúti hidat emeltetett. Nagy érdeme volt Simontsits Bélának abban, hogy a szekszárdi főgimnázium már a megvalósulás stádiumába jutóit, mert egyedül az ő működésének lehet tulajdonítani azt, hogy a megye közönsége a főgimnázium céljaira 100,000 frtot megszavazott. De ugyancsak Simontsits gondosságának köszönheti a bonyhádi és gyönki gimnázium, hogy a 2500 frt évi segélynek megfelelő összeget szavazott meg részükre is a megye közönsége. Simontsits érdeme az is. hogy a megye megalkotta a kulturális alapot, mely nemes célját közel 3000 frt évi járulékkal képes megvalósítani. Simontsits kezdeményezésére határozta el a vármegye törvényhatósága, hogy megiratja »Tolnavármegye történetéit. A nagy dombóvári járás ketté osztásában, hogy t. i. uj szolgabirói hivatal állíttatott fel Dombó- várott, ugyancsak kiváló rész jutott neki. 1895. junius 9 én O felsége Simontsits Bélát Szatmármegye és Szatmár Németi sz. kir. város főispánjává nevezte ki. Az 1895. junius 16-án tartott rend1-.ivüli közgyűlésen gr. Széchenyi Sándor főispán rövid vonásokban elsorolta SimontsitsnaJc a megye szolgálatában töltött 18 év alatt kifejtett munkásságát, mire Simontsits a következő lelkes éljenzésekkel kisért beszéddel vett búcsút a megye közönségétől : Kegyelmes Főispán Ur! Tekintetes törvényhatósági Bizottság !. A magas kormány bizalmából Ő Felsége legkeg) elmeseb akarata rendelkezvén vélem egy jelentőségteljes pillanat következett el reám nézve, | mert a tek. törvényhatósági bizottságnak éleimnek legnagyobb büszkeségét képező bizalmából elfoglalt alispáni széktől válva, búcsúzni kívánok. Nem lehet feladatom az eltöltött hosszú idő alatt történlek részleteire kitérje zkedni, vagy ha voltak, azok eredményeit mérlegelni, nekem csupán az erkölcsi ízlés, valamint a jelen pillanat fontossága csak egy kötelességet ir elő, annak a hálás köszönetnek kifejezést adni, amelylyel ő nagymélt. a főispán részéről mindenkor tapasztalt kegyesség és a tek. törv. bizottság hatalmas támogatása iránt tartozom. Mikor a törvényhatóság soha meg nem hálálható bizalmából alispáni állásomat elfoglaltam, azt mondottam, hogy összes tevékenységem és törekvésemnek egyedüli célja Tolnavármegye közérdekének hű szolgálata és az lesz, hogy a közügyek intézésének azon magas színvonalát, amelyet találtam, fentartsam és ha lehet előbbre vigyem ; hogy ez sikerülni fog-e nekem, azt nem 2: _________■ ____________________ tu dhatom, mert az első sorban Ő nagyméltósága a főispán jóindulatától és a tek. törv. bizottság kegyes támogatásától függ. Ma, midőn elválni kényszerülök, elmondhatom, hogy nem volt az országnak alispánja, aki szerény törekvéseiben olyan hatalmas támogatásban részesült volna, mint én, az intelligencia olyan magas színvonalán álló testület részéről, minő Tolnavármegye lovagias közönségének képviselete. Nem kerestem soha sem a szép szavakat es gondolatokat érzelmeim kifejezésére, hanem a nyilt férfiú őszinteségének rövidségével szoktam azokat tolmácsolni, azért most is, reám nézve ezen nehéz pillanatban, csak azt kívánom a tek. törv. Bizottság előtt kijelenteni, hogy nem volt alispáni működésemnek egy perce sem, amelyben lelkem egész erejével, akaraterőm teljességével ne Tolnavármegye közérdekének javára töreked'em volna és midőn most nagyméltóságu főispán urnák a vármegye pecsétjét, mint symbolikus jelvényét az alispáni hatáskörnek, oly tisztán és érintetlenül, amint átvettem, átnyújtom, engedjék meg, hogy azon meleg kérelemnek adjak kifejezést, hogy nagyrabecsült jó emléküket számomra megtartani kegyeskedjenek.« Lelkes ovációk közepette buczuzott a vármegye szeret tt alispánjától, aki Szatmármegyében nem jól érezvén magát, onnét alig 2 év után távozott. Főispáni állásától megválván, a belügyminisztériumba neveztetett ki miniszteri tanácsosnak, a hol a vármegyei ügyosztály élén állott. Egy év óta folyton betegeskedett, régi. asthma baja gyötörte, mely ellen a Tátrában és Marillavölgyben keresett nyaranta üdülést. Betegsége múlt szombaton annyira rosszabbodott, hpgy fiát Simontsits Elemér vármegyei főjegyzőt sürgönyileg a beteg ágyához hivatták, ki azonnal szenvedő édes atyjához utazott és mellette maradt, miglen pénteken reggel kínos szenvedések után meghalt. VÁRMEGYE. — Rendkívüli közgyűlés. Tolnavármegye törvényhatósági bizottsága december hó 19-én d. e. V211 órakor rendkívüli közgyűlést tart, az állandó választmány pedig ugyanaznap d. e. 9 órakor tartja ülését. Az Omke alakuló közgyűlése Szekszárdon. Az Országos Magyar Kereskedelmi Egyesülés múlt vasárnap tartotta Szekszárdon tolnamegyei kerületének alakuló közgyűlését. Vármegyénk ke reskedői igen nagy számban jelenlek meg a közgyü- sen, melyen képviselve voltak Szekszárd, Bonyhád, Tamási, Paks, DunafÖldvár, Tolna, Bátaszék, Fadd, Simontornya, Kölesd, Pinczehely stb. községek kereskedői. A közgyűlés és azt követő társas ebéd impozáns módon folyt le. A közgyűlésen az Országos Magyar Kereskedelmi Egyesülés képviseletében annak elnöke: Sándor Pál országgyűlési képviselő, alelnöke: Kuncz József budapesti nagykereskedő és Pintschoff Mór fővárosi nagykereskedő, választmányi tag voltak jelen. Megjelent a közgyűlésen gróf Széchenyi Sándor v. b. t. t. főispán, Bezerédj Pál főrendiházi tag, Boda Vilmos képviselő, a város elöljárósága stb. Simontsits Elemér alispán helyettes édes atyja betegágyához utazott és ez okból nem lehetett jelen. Délelőtt 11 órakor a tolnamegyei szervező bizottság nevében, ennek elnöke: Leicht Lajos szekszárdi nagykereskedő, a szekszárdi takarék- pénztár igazgatója, üdvözölvén a megjelenteket, előadta az Omke tolnamegyei kerülete alakulásának történetét. A szekszárdi kereskedelmi kaszinó által kiküldött szervező bizottság Tolnamegyéből rövid I idő alatt 333 tagot szerzett az Omke-nek. A vi- ] déki kereskedők mindenütt nagy lelkesedéssel sorakoztak az Omke zászlója alatt. Ezután felkérte Sándor Pál orsz. képviselőt, az Omke elnökét, hogy ismertesse az Egyesülés ! programmját és vezérelveit. I Erre Sándor Pál a következő nagyszabású I és folytonos tetszéstől kisért beszédet tartotta: ( Tisztelt Uraim ! Ha visszatekintek arra a rögös ulra, melyet ! mi az utolsó év folyamán megtettünk, hogy a ke- | reskedőinket tömöritsük, hogy őket egy olyan egyesülésbe vigyük, mely méltóan és erélyesen megvédelmezze egyéni meggyőződésüket, becsületüket, tisztességes keresetüket, akkor most — jóformán az utolsó vidéki központok megalakításánál — legbensőbb örömömet kell kifejeznem és lelkem mélyéből kell köszönetét mondanom, hogy‘éppen most a megalakulás munkájának , végső stádiumában ily számosán jelentkeztek Önök ezen góczpont létesítésénél. Ha tudnák Önök, mily nehézségekkel kellett megküzdenünk, mennyi előítéletet kellett lerontanunk, azt mondanák: talán jobb lett volna ezt a munkát meg se kezdeni, E mert arról biztosak voliunk, hogy ha ez a kísérlet nem sikerül akkor 20—30 éven belül ki van zárva, hogy ismét találkozzék valaki, a ki a kereskedők egyesítésére válalkozzék. Meg kellett elsősorban küzdenünk a kereskedők indolenciájával. Még más foglalkozási ágak, ügyvédek, mezőgazdák sib., már régen egyesülve vannak, mi csak egyes kisebb csoportokat alakítottunk, melyek kereskedelmi egyesületeknek nevezték magukat, melyek kezében azonban nem volt oly hatalom, hogy megvalósítsák a kereskedők jogos követeléseit; az ország sohase kapott oly egy-' önte ü, egyhangú véleményt, mely az őket érdeklő kérdések megoldásában döntő lehetett volna. Ezen indolenciával megküzdeni, ez volt a legnagyobb nehézség. Hogy leküzdöttük, ezt bizonyítja, hogy egyesülésünknek jelenleg már 10000 fizető tagja van ; sokan vannak tehát, a kik lelkesülnek azon eszmékért, a melyeket mi programmunk gyanánt 12 pontban összefoglaltunk. Hogy ezt elértük, elsősorban azon kényszerűségnek köszönhetjük, mely a kereskedőket az önvédelmi harczra utalta a becsületük ellen intézett támadások ellen. A második nehézség, a melylyel megküzdenünk kellett, az volt, hogy sohase kisértek még egyesülést oly gyanakvó szemekkel, mint ezt. Meg- gyan isitottak bennünket egy oly jelszóval, mely hangzatos volt — és jól tudjuk, mily hatásosak nálunk a hangzatos jelszavak — azzal gyanúsítottak meg bennünket, hogy mi egyenesen a mezőgazdák éllen akarunk szervezkedni Ha volt valaha tévedés, ha volt valaha hazugság, ez az volt. Egy agrár államban, hol a lakosság 3/i része mező- I gazda, ^4 ének keresménye pedig a mezőgadákon alapul, hogyan lehet ott feltételezni a kereskedők- i tői, hogy maguk alatt vágják a fát, hogy a mező- I gazdák ellen szövetkezzenek? Hiszen ez már csak j azért sem képzelhető, mert az életben mindenütt J azt látjuk, hogy a mezőgazda és kereskedő közt a j légkordiálisabb viszony uralkodik, hogy egyes ki- j vételektől eltekintve mindkét részről át vannak 1 hatva az egymásra utaltság tudatától. Mi csak azok ellen fordulunk, a kik folytonos { gyanúsításokkal illetnek bennünket, a kik a keres- j kedő becsületes keresetének lealázására töreked- , nek, kik egyenetlenséget, gyanút, félreértést akar- I nak szítani a magyar mezőgazda és a magyar ! kereskedő között. Mi ezen mesterségesen emelt ; torlaszokat eltávolítani kívánjuk, de ott, a ho! j tervszerűen becsmérlik, kic.-iuyiiik, lealázzák a ke- I reskedelmet, ott kötelességünk kiállani jogaink és í becsületünk védelmére. Mert hí van »rszág, mely- ! nek hatalmas kereskedői karra van szüksége, ez a I mi országunk. (Elénk éljenzés), Ha Kiadjuk a jelszót, hogy önálló vámterü- j letre van szükség, ha önnálló vámterületet akarunk, | akkor az első lépés erre, hogy legyen hatalmas 1 kereskedői karunk. (Igaz ugyvan). E nélkül az ön- j álló vámterület meg nem valósítható, sőt el sem | képzelhető. Pedig ez a hatalmas kereskedői kar I ma még nem létezik. Ha összehasonlításokat teszünk a külfölddel, akkor látjuk a mi végtelen szegénységünket. Lát* juk azon hatalmas gazdasági törekvéseket, a mely£££* Legnagyobb választék: Tolnavármegyében. Pirnitzer József és Fiai Előrehaladt évad folytán női és úri ruhane m üek áruháza Szektszárdoru Alapítva 1840. mélyen leszállított árért. (U6o. 3-5.) Karácsonyi ajándékul ruházati, diszmű- és játékárukban rendkívül dús választék. — Legolcsóbban szabott árak.
