Tolnavármegye, 1904 (14. évfolyam, 1-52. szám)
1904-12-11 / 50. szám
1904. december 11. TOLNAVÁRMEGrYE. 3. lyek Németois>ágot át- meg átjárják, melyek fölidézték Argiia félelmét é< féltékenységét eme hatalmas versenytárssal szemben, látjuk Amerika j gazdasági eletenek óriási arányait, melyek egész i Európát fenyegetik, — mi ped'g még közvetlen közelünkbsn se vihetjük ki áruczikkeinket, mert alig van keréskedelmünk, m-rt ennek megteremtésére jóformán semmit sem tettük, mert mi egy j álomvilágban elünk. — 11. Vilmos német császár leuta i zik Konstántinápolyba a szultánhoz, hogy a bagdadi vasút ép'tését egy német csoport,számára megszerezze. — Ki gondolta volna v.laha, hogy j népek tízezer kilométer távolságba gazdasági ér- j dekekert háborúskodjanak, Pedig azt ugyan sen i ■ Sém fogja elhitetni, hogy Oroszország birodalma I kibővítéséért- harczol Japánnal, hogy a? európai 1 hatalmak Chinában politikai vívmányokra, töreksze- I nek, hogy Anglia a bur-háborut egyébért folytatta, j mint kereskedelmi érdekékért. — Egy c ,ckélysé<*et mondok e Önöknek, nagyon jel ernző a mi viszo- , nyainkra. Egy magyar kereskedő künn volt a mi- j nap Berlinben es beszélgetett egy nagy gyárossal: 1 „Hallom, mondja a gyáros, hogy Önöknél Magyarországon igen nagy a kavarodás. De hi- j szén nem is csoda, mikor olyan roppant nehézsé- I gekkel jár a német kereskedelmi szerződés.“ Nem J is képzelhette, hogy másért is lehetnék politikai I zavarok nálunk mint a német kereskedelmi szerződés nehézségei miatt. Azok a magyar képviselők, ( a kik a szt -louis-i kiállításról visszatértek, bámu- j lattal beszélnek arról, hogy Amerikában az embereket csak közgazdasági dolgok érdeklik, a »busi- ! nesst, a Dingley bili kavarog a fejekben. Náunk ' ez nem létezik; ezt még ná’unk meg kell teremteni. Az Omke ehhez az első alapkörei kíván hozzájárulni. Ha meg akarjuk dönteni az egyoldalú agrár jelszavakat, csak a/on egy kérdést kell felvetni : mutassanak egy államot, a mély tisztán agrár alapon nagy nemzetté fejlődött. Mindenütt a keres- j kedélem és ipar voltak azon emeltyűk, melyek a ! nemzetet előre vitték, melyek az államok gazdag- j ságát, hatalmát, kultúráját megteremtették. De ez j nem valósítható meg ott, a hol a ■kereskedő becsületét, tisztességét aláássák, a hol a kereskedelmet felesleges faktornak mondták, a hol azt hangoztatják, hogy kereskedelem nélkül is lehet boldogulni, a kertskedeiem illetéktelen módon rövidíti meg a mezőgazdaság jövedelmét és egészben véve egy improduktív foglalkozás. Persze ők mindig hozzá- j teszik, hogy ők a „közvetítő“ kereskedelmet gon- ■ dolják, mintha bizony léteznék olyan kereskedelem, ! mely ne volna közvetítő, mintha egyébből állana j a kereskedelem, mint a javak forgalmának közvetítéséből: Ná’unk a kereskedelem jelentőségének e* a ! lebecsülése az egész vonalon megnyilvánul. Nem i tartják úri foglalkozásnak. Úri ember nem adja . fiát kereskedőnek. Míg Rotschild a fiát elküldi ! praktikansnak Amerikába, nálunk még a középosz- I tály is idegenkedik attól, hogy fiát kereskedői pá- ' lyára nevelje. I ikább a minisztériumba és a vár- \ megyéhez adja éveken át tiszteletbeli fogalmazónak, | inkább ügyvédségre adja, csak nem kereskedőnek. Ezen előítélet másik oldala itt jelentkezett Önök j közt, kereskedőknél. Még a kereskedő sem nevel ! fiából kereskedőt, inkább akármi mást. Még ha mu- I latságba megyünk is, akkor is azt látjuk, hogy a i kereskedőnek feleségei, lányai inkább tánczolnak- \ egy manoklis napidija'sai, mint egy derék keres- j kedővel. Arisztokráciánkról nem is szólok, nem j akarom őket eltet ét be állítani az osztrák arisz tokráciával, melynek kezébén vannak az osztrák nagy iparvállalatok. De menjünk csak Angliába, ott azt látjuk hogy Fife föherczeg, az angol király l veje, banküzletet tart és nem restélli odafüggesz- j teni nevét egy kereskedelmi czégtáblára : „Fife & | Comp“, — eljár naponta a tőzsdére, ott végzi ügyeit. I — Francziaorszagban pedig a jelenlegi hadügyminiszter : Berteaux egy tőzsde ügynök, a ki nem | is akarta másként elvállalni a hadügyminiszteri | tárcát, mint ha megtartja ügynöki privilégiumát. Elképzelhető-e nálunk, hogy egy tőzsdeügynökből j hadügyminiszter lesz? Hogy ez igy van, abban kereskedőink is hibásak. Nálunk ha egy utazó elmegy Abbáziába, kereskedőnek iratkozik be a kurlistába, ha kereskedő, akkor nagykereskedőnek, ht nagy- kereskedő, akkor földbirtokosnak, (Élénk derünltség.) Önérzetünk fokozása, becsületünk megvédése, tisztességes keresetünk megoltalmazása, ezek voltak egyesülésünk első alapelvei. A kereskedelem nálunk széttagolt. Nem akarom elvenni a kamarák tol azon érdemet, hogy ők mindent megtettek saját hatáskörükben, a mit tehettek, többet nem tehettek. Tíem mehettek ' «i.bb, mint hogy felírtak a minisztériumhoz. Szél körű mozgalom indítása nem állott módjukban, csak kérhettek és nem agitálhatták. Mi a commerc’un militans akarunk lenni; szakítunk a kunyoráló hanggal, mi eszméink elfogadása végett | ;i'hez fogunk fordulni, támadni peiig ne..., fpgmik, de ha megtámadhatunk, nekünk is lesznek fegyver ink a támadások vissza- j verésére és ezekkel élni is fogunk. i Hogyan csináljuk mindezt ? Fődolog, hogy a [ megindult mozgalmat elaludni ne engedjük Először is tömöritenünk kell az összes kereskedőket. Ma vagyunk tizezeren, nehány év múlva ötvenezerén kell hogy legyünk; hogy meghallják hangunkat, hogy velünk mint tényezővel számoljanak. Hogy ne legyen lehetséges az ami az uj perrendtartási javaslat 34. § ánál történt, hogy a kereskedők jogos sérelme orvo->olatlan maradt, mert a miniszternek módjában állott valamelyik kereskedelmi kamara véleményére rámutatni, á mely a kereskedők által kívántaknak éppen az ellenkezőjét véleményezte. ., Szükséges továbbá, hogy a tisztességtelen kereskedelmet ki kell irtani. Mindig, ha a kereskedelem ellen történik valami, rámutatnak a tisztességtelen üzélmekre. Mi elismerjük, hogy ilyenek is vannak a kereskedők közt, akadnak köztük uzsorások, hsmisitók, dé hál csäk ä kereskedők közt vannak nem tisztességes elemek? és szabad, igazságos ezért az egész karnak becsületét pellengérre állítani, tekintélyét csorbítani ? Tálán nincs egyetlen tisztességtelen ügyvéd, tálán a gazdák közt nincs egyetlen borhamisító se, az állam hivatalnokok mind szemenszedett tisztességes emberek ? Hiszen a történelem folyamán még királyokkal is találkoztunk, a kik rém éppen a legtisztességesebbek voltak. Ezt elfelejtik, a kik csak a kereskedőkre vonatkozólag emlegetik a tisztességtelenséget; Pedig ahhoz, hogy a pincze-egyesületeket felvirágoztassuk, nem éppen szükséges, hogy az egész borkereskedelem hamisítónak bélyegeztessék, nem szükséges annyira mennünk, hogy a vöslaui borkereskedő a lapokból kivághass! a borkereskedőre kimondott ítéletet tartalmazó hivatalos hirdetményt és elküldje vevőinek, hogy Karlsbad ban és egyéb osztrák helyeken az étlapokra rányomtathassák: »hier sind keine Ungarweine«. Ausztriában, ott elcsukják a borhamisitót, nálunk világszerte kipublikálják, hogy lássa a világ, hogy Magyarországon bort hamisítanák. Mi a magunk várából kiutasítjuk a tisztességtelen kereskedőket, mi azon a széles kapun, a melyet nyitni fogunk, kiűzzük őket és mindent elkövetünk, hogy méltó büntetésben része üljenek, csak azért, hogy a kereskedelem megmaradjon azon tisztességes nívón, melyen állania kell. Harmadik dolgunk legyen, hogy a közvéleményt felvilágosítsuk. Nálunk gazdasági kérdésekben a közvélemény nincs eléggé előkészítve. Mi elhatároztuk, hogy egy folyóiratot fogunk megalapítani, — e hóban jelenik meg az első száma — melyet az összes tagok megkapnak. Ezen lapban mi az egtsz közvéleményre akarunk felvilá- gositólag hatni, megérlelni az eszmék m-gvalósitá- sát. Egyes kérdésekről röpira'okat fogunk kiadni, hogy igy minden módon hozzájáruljunk az eszmék tisztázásához, mindig és mindenütt az ország javát, az ország érdekét tartva szem előtt. A közvélemény iyetén felvilágosítása hatalmas fegyver a közjó érdekében Ez volt Gobden Richard ezt fogjuk használni n i is. A negyedik követelmény, amelyet hangoztatnom kell, bizonyos keserű utóizzel bir. Vannak a közélet terén szereplő egyének, a k két vállunkra emeltünk, megválasztásukat elősegítettük és a kik ezt azzal hálálják meg, hogy kereskedelem ellenes tanokat hirdetnek, és a tőlünk nyert hatalmat ellenünk fordítják. Ezzel a rosszhiszeműséggel le ke 1 számolnunk. Po i ikai pártokra nem leszünk tekintettel. Tartozzék va’aki bármely párthoz, ha kereskedelem ellenes tendenciákat követ, kötelességünk ellene szavazni Ezen a vidéken erről a jelenségről nem lehet szó, de ahol szemben találjuk magunkat vele, ellene fogunk szegülni, mert az ilyen működés nem lehet az országnak, nem lehet a közgazdaságnak érdeke. A kereskedelem az üzleti terén legyen inter- nationalis, de jellegében, felfogásában nyelvében magyar és nemzeti. Ez az ut az, a melyen mi hazánk közgazdasági nagy érdekeit a többi, gazdasági tényezőkkel összhangban szolgálni és az ország javára haladni akarunk. Kérem Önöket, kövessenek ezen az utón. (Hosszan tartó élénk éljenzés és taps.) A nagy hatást keltett beszéd után Mehrwerth Ferenc a pécsi kereskedelmi és iparkamara nevében üdvözölte az Egyesülés tolnamegyei kerületét s biztosította azt a kamara támogatásáról. Ezután Stern Miksa bonyhádi segély egyleti igazgató a vidéki tagok nevében ezek csatlakozását a kerülethez jelentette be, mire Leicht Lajos elnök határoza- tilag megálakultnák mondottaki az Omke tolnamegyei kerületét Szekszárd székhelylyel. Ezt követte a tisztikar megválasztása: Elnökül Leicht Lajos, alelnökökül: Mehrwerth Ferenc. Stern Miksa (Bonyhád). Babinek Pál (Paks), választmányi tagokul: Ferdi/jiándJózsef, Sálamon Ármin, Friedmann Béla, Gonda Béla, Kron Sámuel, dr. Müller Ferenc, Pirnitzer Autal, Schloss Lajos, Schlesinger Ignác, Sarkadi Andor, Reicht Sándor, Wolf Henrik szekszárdiak, Fleischmann Lipót, Streicher Benő, Brick Jakab, Singer Salamon bony • Goldstein Ignác, Steiner Vilmos, Kiss Pal fegyvere is es Rotter Lajos, Güns Béla, B:rovitz József dunaföldváriak, Taübner Adolf, Krausz Béla, ffoffbauer Simon tolnaiak, Grünwald Lajos, Braunberger Ignác faddiak, Fischer Albert, Mayer János bátaszékiek, Oppenheim Salamon hőgyészi, Strau8Z Antal tamás», Engel Frigyes kölesdi, Löwy Jakab simontornyai, Mandel Mór pinczehelyi, ifj. Probst Mihály lengyeli, Lorschi Dávd gyönki, Rosenberger József ozorai tagok. Leicht Lajos megköszönte a maga es a tisztikar nevében a bizalmat és ígérte, hogy a kerületet a Sándor Pál által körvonalozott vezérelvek szellemében fogj» vez®*n''. Végüí feioÍYftStátott Perczel Dezső következő üdvözlő sürgönye: .. »Nagyságos Sándor Pál képviselő urnák. Üdvözöllek megyém területén. Fájdalom, szóval nem tehetem, hazafias működésedhez minél nagyobb sikert kíván Perczel Dezső.« Bartál Béla a következő levelet intézte a szervező bizottság elnökéhez: »Fadd, 1904. november 28, Mélyen Tisztelt Elnök Ur! Legnagyobb sajnálatomra szobához lévén kötve, nem vehetek részt a kereskedelmi egyesület alakuló gyűlésén. Engedje meg azonban mélyen tisztelt elnök ur, hogy legalább levélben fejezhessem ki, milyen örömmel üdvözlöm ezt a — megyénk, de az országra is annyira üdvös kezdeményezést. Hisz épen a produktív és dolgozó társadalmi osztályok eddigi szervezetlen voltának kell első sorban betudnunk, hogy a politikai képviseletek — a nemzet dolgozó elemei által kellőleg nem irányítva és tájékoztatva — meddő viszálykodásban pazarolják el a nemzet idejét és ere;ét. Kétszeresen kívánatosnak és örvendetesnek tartom — és ez irányban már előbb is kifejeztem véleményemet, i— a kereskedelmi egyesülést épen megyénk számára, mely külön kereskedelmi kamara testületet nem képez és igy nélkülöz minden szervet, mely saját kereskedelmi érdekeit közvetlenül képviselné. Csak vasúti forgalmunk nagyfokú hiányaira —• a Siócsatorna kihasználatlanságára —végre, mint dunamenti megyének a Dunuforgalom tovább fejlesztésére, a feldunai forgalmi korlátozások és a Duna-Száva csatorna ügyére, mely öt nappal hozná hozzánk közelebb Horvátországot és Boszniát — rámutatnom, hogy bebizonyítsam, milyen tág működési tere nyilik a kereskedelmi egyesülésnek megyénkben, egészen eltekintve attól, hogy most a megyei adminisztrácziónak kereskedelmi dolgokban szakközege nem lévén ezen ügyekben a kereskedelmi egyesülésnek szintén szép és hálás szerepe nyilik. Midőn a legszebb reményekkel üdvözlöm a kezdeményezést, maradtam kiváló tisztelettel: Ezzel a közgyűlés végett ért. Bártól Béla*. A gyűlést követő választmányi ülésen titkárul dr. Müller Ferenc, pénztárnokul Gonda Béla, ellenőrül Sarkadi Andor választattak meg. A bankett. Délután 2 órakor a »Szekszárd Szálló« dísztermében 150 terítékes kitünően sikerült társas ebéd következett. A pezsgőnél Leicht Lajos elnök a királyra mondott emelkedett szellemüpohár köszöntőt, melyben 0 Felségének bámulatos kötelességtudását és az ellentétek békés kiegyenlítésére irányuló áldásos működését, mint halhatatlan érdemei közt a Ieg- tündöklőbbet emelte ki. Utána Leopold Kornél dr. szólt. Hivatkozott a magyar közélet összes rétegeit most foglalkoztató és a hazafiak telkét aunyi keserűséggel és szenvedélylyel eltöltő kérdésre, melynek ütköző pontja abban az államfentartó gondolatban nyilatkozik meg, amely a nemzeti munka zavartalan érvényesítésére törekszik. A tisztes munka nemzeti, társadalmi és gazdasági jelentősége hirdetésének első apostola hazánkban Széchenyi István volt, ki elsőnek hirdette ebben az országban azt az igazságot, hogy a tisztes munka anyagi haszna az ember szellemi és erkölcsi értékét emeli, ki a munka kultuszának szentelt uj eszmeáramlatokkal termékenyítette meg a közvéleményt, ma^a az Omke is, mint a mai zászlóbontás alkalmával elhangzott, a tisztes munka megbecsülésének nagy elvét hirdeti. A magyar közgazdasági élet Jattig - lelkü vezér alakja Széchenyi István gróf dicsőséges nemzetségének egy méltó sarjára: Széchenyi Sándor gróf főispánra emelte poharát, mint aki ama helyes kormányzati elvet követi, hogy a vármegye Összes polgárainak — állás és osztálykülönbség nélkül — jogos érdekeit előmozdítani és felkarolni iparkodik. Erre Széchenyi főispán mély hatást keltő és frenetikus éljenzésektől kisért beszédben váliszolt, melynek minden 1 szavát az igazi szabadelvüség hatotta át. Hangsúlyozta a kereskedelemnek nagy közgazdasági jelentőségét, melynek a többi termelő tényezőkkel állandóan karöltve, összhangzatosan kell eljárnia, mert csak úgy válhatnak a gazdasági élet összes szervei, ha együttesen munkálkodnak, az ország felvirágzásának javára. Helytelen, ha
