Tolnavármegye, 1904 (14. évfolyam, 1-52. szám)
1904-12-11 / 50. szám
XIV. évfolyam. 50. szám. Szekszárd, 1904. december 11. Előfizetési ár: Egész évre ... 12 korona. Fél évre ... 6 > Negyed évre . . 3 » Egy szám ára . . 24 fillér. I Blfifizetéiekit <■ hirdetőieket a kiadóhivatalon kívül elfogad Molnár Mór | könyvnyomdája ól papirkereskedése Szekszárdon. Egyes számok ugyanott kaphatók. POLITIKAI ÉS VEGYES TARTALMÚ HETILAP. Megjelen minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szekszárdon, Vár-utca 130. sz. Szerkesztőségi telefon-szám 18. — Kiadóhivatali telefon-szám II. Felelős szerkesztő és laptulajdonos : Főrounkatárs: Dr. LEOPOLD KORNÉL. FÖLDVÁRI MIHÁLY. Kéziratok vissza nem adatnak. A lap szellemi részét illető közlemények, valamint az előfizetések és a hirdetések is a szerkesztőséghez intézendők. Hirdetések mérsékelten megállapított árszabály szerint számíttatnak. I SIMONTSITS BÉLA. I lk. Az a férfiú, ki tele volt alkotási vágygyal, ki maga volt a munka és a férfias tetterő — immár nincsen többé, ravatalán nyugszik és az igazak örök álmát piheni. Tolnavarmegye közönsége mély meg- illetődéssel veszi a szomorú híradást, hogy egykori alispánja: Simontsits Béla elköltözött az élők sorából és az osztatlanul érzett hála és legmelegebb részvét virágaiból font koszorút teszi koporsójára. Néhány hónap múlva tiz éve lesz annak, hogy Simontsits Béla vármegyénk al- ispáni székét elhagyta, de emléke eredményekben és érdemekben gazdag munkássága révén élénken él ma is közöttünk. Tolnavármegye közélete közel huszonötéven át volt Simontsits Béla nevével és tevékenységével egybeforrva. Ezen hosszú idő alatt nem volt vármegyénk életében közérdekű mozgalom, melyben ő tényező ne lett volna, az ő kezdeményezése vagy közreműködése soha nem hiányzott, amikor vármegyénk közérdeke javára cselekedni vagy alkotni kellett. Mint a paksi kerület országgyűlési képviselője, 1872-ben kezdette nálunk‘közpályáját. Utána a völgység! járás főszolgabirája lett. Tiz évnél tovább állott e járás élén és áldásos működésével maradandó nyomokat hagyott maga után. 1887-ben a közbizalom egyhangúlag a vármegye alispáni székébe emelte. Telve nemes ambícióval, a munka szeretető vei és nagy energiával látott alispáni működéséhez. A középszerűséget messze túlszárnyaló tehetsége, alapos.készültsége, kitűnő szónoki képessége és kiváló munkabírása voltak ama értékes kvalitások, melyekkel az alispánsá- gához fűződő nagy sikereket elérte. A közigazgatás addig is elismert színvonalát és gyorsaságát úgy a járásokban, mint a központban emelte, nagy arányú közhasznú munkásságával a vármegye közönségének bizalmát és rokonszenvét a legnagyobb • mértékben vívta ki magának. Tekintélye tiszttársai és a megye közönsége előtt nőttön-nőtt. Amit egyszer kezdeményezett,, azt, akadályt nem ismerve, céltudatosan keresztül is vitte. Élénk érzékkel a közművelődés szükségletei iránt csakhamar nagyszabású mozgalmat indított a Szekszárdon létesítendő főgimnázium megvalósítása érdekében. Úgy társadalmi téren, . - a vármegyei életben széles alapokon nyugvó lelkes propagandát csinált a szekszárdi főgimnázium ügyének. Küldöttség után küldöttséget vezetett a miniszterhez, felirat után feliratot intézett a kormányhoz, idehaza pedig beszédekben, gyűléseken és emlékiratban szőtte- füzte terveit, raiglen a vármegyében kialakult hatalmas közvélemény a Szekszárdon létesítendő főgimnázium mellett foglalt állást, melynek céljaira azután az ő meggyőző erővel előadott indítványára a vármegye közönsége 200,000 koronát szavazott meg. Ezzel azután megvetette a szekszárdi állami főgimnázium alapját, melynek első osztálya még az ő alispánsága idejében, 1896-ban megnyílt. 'De gondoskodott a vármegye két meglevő algimnáziumának anyagi segélyezéséről is és a magyarosítás ügyének tett szolgálatot a magyarnyelv tanítása körül érdemekkel biró megyei néptanítóknak rendelt millenáris alapitványnyal. A tolnai katonai laktanya kiépítése, úgyszintén a vármegyei közúti és vasúti hálózat fejlesztése szintéit' az 'ő nevéhez fűződik. Nem volt benne semmi sablonszerű. Nagy koncepciók gyorsan ébredtek benne és azok megoldávSára könnyen és szívesen vállalkozott, bátor és biztos kézzel fogott a-munkához, volt benne komoly kitartás, szilárd akaraterő és nem nyugodott, miglen a zászlót, ha egyszer kibontotta, az általa képviselt ügynek igazságába vetett hitből merített erős meggyőződéssel, győzelemre nem vitte. Mikor vármegyénket elhagyta, melegen búcsúztunk tőle. Magával vitte nagyrabecsülésünket, önzetlen és közhasznú munkásságát megillető legőszintébb elismerésünket. Lelkűnkben mélyen vibráló szomorú érzésekkel köszöntjük most, amidőn a mai borongós napon visszajött közibénk és hazatért pihenni. Néhány órára visszatért az ősi vármegye székházának ódon falai közé, melyek fáradságos és gondos munkásságának tanúi voltak és amelyek között, mint a közpálya edzett bajvívója, erős kézzel vívta meg diadalmas csatáit. Tiszttársai, kiknek egykor igazságos I szigorral élén állott, e vármegye közönsége, I melynek meleg rokonszenvét, hűséges bizalmát és hálás elismerését birta, komor, néma üdvözlettel, a szorongó lélek bánatos fohászával köszöntik Simontsits Bélát — az egykori vezért, a, vármegye halottját. Hintsünk virágot utolsó útjára — legyen pihenése zavartalan és emléke áldott! Simontsits Béla Budapesten született 1846. évi március 8-án. Alig volt két éves, midőn édes anyját elvesztette, 14 éves korában pedig édes atyja is meghalt s Zuber József Komáromvármegye volt főispánja lett a fiatal Simontsits gondoka. A gimnáziumi osztályokat a piaristák intézetében végezte, az érettségit azonban már Győrött a bencések gimnáziumában tette le. Mivel kora fejlettségénél fogva a tanulást nagyon fiatalon kezdte, 20 éves korában már a jogot is elvégezte kitűnő sikerrel Pozsonyban. Tanulmányai befejezése után Tolnavármegyébe költözött s átvette az anyai ágról reá maradt bölcskei birtokot s csakhamar nőül vetie a ritka s/épségü és nagy műveltségű Kurtz Emmát, Kurtz György paksi birtokos leányát. Kurtz György szintén tekintélyes szerepet vitt megyénkben s az 1861. és 1865-iki országgyűlésre képviselőnek is megválasztották. A Simontsitsok apai ágon rokonságban vannak a Jankó és Miskey családokkal, anyai ágon pedig a Daróczyak-, Justhok-, Pákozdyak- és Pon- grátzokkal. Simontsits Béla már a hetvenes évek legelején élénk ré>zt vett a közügyekben, úgy, hogy az 1872—1875 iki országgyűlésre a paksi választó- kerület képviselőjéül küldötte az országházba, hol a Tisza Kálmán vezérlete alatti balközépnek volt munkás tagja; szónoki képességével és alapos kép- Tettségével már ekkoPis TeftünésT keltett.' A fúzió óta a szabadelvű párt tántorithatlan hive volt és tevékeny részt vett a megye politikai életében; nagy érdeme van a megye szabadelvű párt megalkotásában is. 1876-ban a megye közigazgatási bizottságának tagjává választatott; 1877-ben pedig, midőn Döry Dénesi, megyénk akkori alispánját a bonyhádi kerület képviselővé választotta, egyhangúlag a völgységi járás főszolgabirájának választatott meg, mert az ottani főszolgabirót, Perezel Dezsőt a megye közbizalma az alispáni székre emelte. Bonyhádi főszolgabírói állását Simontsits Béla megtartotta 1887. október 4-ig, mig Perczel Dezső Bonyhádon képviselővé választatván, lemondott az alispán-ágról; ekkor az őszi rendes közgyűlésen a megye közbizalma nagy lelkesedés mellett Simontsits Bélát választotta alispánjává. Simontsits Béla több mint 10 évig volt főszolgabíró Bonyhádon; ez alatt az idő alatt a völgységi járást mintajárássá emelte, a hol a közigazgatás menetében a pontosság, rend és gyorsaság uralkodott; mint magán ember pedg a bonyhádi társasélet központja volt, mint az ottani kaszinó elnöke, s oly általános szeretet- és tiszteletben részesült, hogy távozása alkalmával a ragaszkodás valóban megható és ritka jeleit adta az egész lakosság kivétel nélkül. A jegyzői kar valósággal rajongott érte, ki dacára a szigornak, igazságérzete folytán a jegyzők érdekeit mindenkor a legnagyobb mértékben védte és ügyeiket a községgel szemben is érvényesíteni tudta és a jegyzők anyagi javadalmazásait mind rendbe hozta s nekjk az állásuknak megfelelő jövedelmet biztosította. Simontsits Béla alispánságának 8 évre terjedő idejét megyénk közigazgatásának egyik legnevezetesebb ciklusául kell tekintenünk ; szigorúan megkövetelte az ernyedetlen szorgalmat és munkásságot minden tisztviselőjétől, mert e tekintetben maga járt elől legjobb példával. Valóban »a munka egyszerű harcosa« volt tisztviselői között, a mint alispáni beköszöntő beszédében nevezte magát.
