Tolnavármegye, 1904 (14. évfolyam, 1-52. szám)

1904-12-04 / 49. szám

szolgál neki kerületének megtisztelő bizalma és tiszta lelkiismerete. Mit hoz a jövő, nem tudja. Különben is: az egyesek dolga eltörpül a haza érdekei mellett. Az egyes emberek sorsa mellékes, a fő, hogy a haza boldoguljon és virágozzék. Az az egy azonban bizonyos, hogy a parlamentarizmus reme. a technikai obstrukció többé nem fog kisérteni a magyar képviselőházban. Élteti a bonyhidi kerület választóit.

Kardos Kálmán nyugalmazott főispán, mint a politikai élet régi harcosa, megemlékezik a régi magyar parlamenti életről,' midőn az alkotmány ujia ébredésekor a képviselőházban magas szárnyalás^ szivet, lelket nemesitő viták folytak. Abban az időben a képviselők csak a házszabályokból tudták, hogy van elnöki rendreutasítás. Ám azóta a parlamenti elet nagyot sülyedt. A dekadencia most már ijesztő. A magyar parlamenti életben elharapódzott a pajzanság, féktelenség, trágárság és odáig fajult a dolog, hogy a kisebbség lábbal tapossa a parlamentárizmus alapját, a többségi elvet és folyton viharokat támaszt, amelyek elme- rüléssel fenyegetik az állam hajóját. A vihar-üzte hajó kapitánya úgy segit a bajban, hogy tengerbe hányja a hajó te. Lét; sokszor a leghevesebb kincseket, csakhogy a gondjaira bízott hajót megmenthesse. . Úgy cselekedett Percei Dezső is, csak hogy megmerhesse a nemzetnek fejlődésünk és bo'dnguhísuuk egyedüli, eszközét: a parlamentári must.

A hadst regben van egy kitüntetés, a Mária- Terézia rend,, amelyet csak háborúban is az kap, aki parancs ellenére oly hőstettet visz véghez, a mely a csata kimenetelére döntő. Ha a vállalkozás sikerül, jutalma a Mária-Terézia rend, ha nem sikerül, jutalma a golyó.

Ilyen Perczel Dezsőnek hadi tette is. 0 is paranc«, vagyis házszabály ellen cselekedett, de megnyerte a csatát és a lechnikai obstrukció le- teritve a porban fekszik. Élteti Perczel Dezsőt, aki a lignthtzebb viszonyok között rettenthetetlenül haladt előre a köteles.ségteljesités rögös utján, nem nézve mrsi, csak a haza javát.

Kiss Ernő álmélkodva látja azt a nagy tisz teletel és szereteiet, amelyet a völgységi járás képviselője iránt tanúsít. Perczel Dézsáéi megcáfolva látja a régi latin közmondást, hogy »nemo próféta in patria sua«, mert ime: Perczel Dezső igen is próféta a maga otthonában, mely őt úgy fogadja, mint a szerető család az édes atyát. Szivéből örül, hogy e lélekemelő összhangnak tanúja lehetett. Élteti a bouyhádiakat.

Gyalog István gimnáziumi igazgató mint más politikai hitvalláshoz tartozó, meleg elisme1904. deczember 4.

TÓLNA VÁRMEGYE.

réssel szól Perczel Dezső érdemeiről s az ő ffegs'É

o

ségére üríti poharát.

Perczel Dszső az ünnepségen- résztvevő nem tolnai vendégeket és ezek nevében Kardos Kálmánt élteti, aki, mint a magyar alkotmányos élet egyik legrégibb alakja, oly megragadó ékesszólással festette a régi parlamenti küzdelmeket, melyekből Kardos is bőven kiyette részét és mint a képviselőház volt alelnöke jól tudja, hogy e fényes parlamenti tisztség sokszor valóságos Golgotha- járás. És éltette a megye többi járásaiból megjelent vendégeket és azok élén Simontsits Elemér főjegyző, helyettes alispánt, akit különben a völgységi járás a magáénak is mondhat, mert kora ifjúságát e járásban töltötte.

Simontsits Elemér vármegyei főjegyző sajnálja, hogy a völgységi járásból oly ifjan és oly régen elszakadva, küzdelmeikben, közéleti ténykedésekben csak most vehet részt. Azonban szívesen idézi vissza lelkében a 17 év előtti szép emlékeket. Reményű, hogy a jövőben többször találkozik a járás polgárságával a közügyek szolgálata és a társadalmi mozgalmak terén, ahol együttérzésének kifejezést adhat. Ami a politikát illeti, el kell ismerni, a parlamentben nagy bajok vannak, mert a technikai obstrukció, a kisebbség rémuralma végveszéllyel fenyegeti az alkotmányos életet. De hogy a viszonyok idáig fajulhattak, abban nemcsak a tarthat itlan házszabályok, egyes . féktelen képviselők és egyéb parlamenti tényezők a hibásak, hanem a választó közönség és a ke ületek is hibásak, mert a bajoknak legfőbb okuk az, hogy á kerületek egy részének választói, midőn képviselőt választanak, nem azt n zik, hogy mily elvekkel van teli a jelölt esze és szive, milyen az, ő egyénisége, jelleme, képességei, hanem azt hogy mivel van tele az erszénye és ily alapon egyes kerületek irél'atla- nokra pazarolják bizalmukat, akik azután a parlamentben komoly mueka, a nemzet erősítése, inté - ményeinek fejlesz ése helyett meggondolatlan és fé télén politikát űznek. Nagy elégtétellel tölti el, ho^y a völgységi kerület évtizedek óta példás következetességgel mindig a legmé tóbb hazafiakat tűnte te ki mandátumával, ^kik a közügyek szol- gá atában érdemeket szereztek, a kerületre pedig diszt hoz ak. Élteti a kerü et po'gárait.

Kardos Kálmán nyuga.mizott főispán nagy elismeréssel szólt a tolnavármegy. i szabadelvű sajtó céltudatos mű ödéséről; kiemelte a „Tolnavármegye“ m^gas sz;nvonalát, a vármegyének és közügynek tett számos és nagyjelentőségű szolgálatait és éltette Leopold Kornél dr-t, a »Tolnavármegye« szerkesztőjét és munkatársát: Földvári Miháy főlevéltárost, aki Pécsett és Baranyában busz éven át rendíthetetlen elvhűséggel küzdött a szabadéivüpáit elveiért.

3.

Leopold Kornél dr. megköszönve Kardos Kálmánnak, a magyar közélet e régi tisztes harcosának elismerő szavait,, arra utalt, hogy a sajtó akkor teljesiti híven és lelkiismeretesen a maga hivatását, ha nem azt tekinti, hogy mi felel meg a pillanatnyi népszerű áramlatok által annyira befolyásolható közönség Ízlésének, hanem céltudatosan és meggyőződését követve egyedül az igazságot keresi és, a közérdeket szolgálja. Az a kérdés, mely jelenleg a kedélyeket forrongásban tartja, abban kulminálódik, váljon mire van szüksége az országnak: léha szószátyárkodásra avagy alkotásokra ; parlamenti handabandákra avagy munkaképes, dolgozni tudó, akcióképes parlamentre. A parlamentben a kisebbség állandó terrorizmusa és de-truktiv iránya okozta a többség házszabálysértését, mely elkerülhetetlen volt, hogy a népek és országok kulturális és anyagi haladását biztositó világversenyben, a minduntalan beálló stagnacio és tespedés közepette, Magyarország el ne pusztuljon.

A küzdelem, mely november 18 án a képviselőház esti ülésén kezdődött, még sokáig fog tartani és csak akkor lesz befejezve, ha a nemzet itélőszéke elé lépve, a választó polgárokban lesz elég erő és ellentállás, józanság és hazafiui belátás a mesterkélt eszközökkel szított megtévesztéssel szembeszállni. A bonyhádi választókerület polgáraira emeli poharát, kik a mai napon újabb fényes bizonyítékát ad ák az ő politikai higgadtságuknak, hazafiui meggyőződésüknek és' megdönthetetlen elvhűsé- göknek. •

Földvári Mihály hírlapírói működésének elismeréséért köszönetét mondva kijelenti, hogy az elvhüséget és önzetlenséget, amelylyel a szabadelvü- párt elveiért Pécsett és Baranyában Kardos Kálmán aegise alatt harcolt, magával hozta és megfogja őrizni Tolnavármegyében is. Reflektál a sajtó céltudatos, párthű működésére vonatkozólag mondottakra. Aki a magyar sajtó egy nagy részének hasábjain manapság láprakapott iéktelenséget, durvaságot mérlegeli, lehetetlen, hogy komoiy aggodalmakat ne tápláljon jövőre nézve. De ha vizsgájuk e túlzó féktelenségben utazó hirlapokat, azt látjuk, hogy épen a legféktelenebbeknél nincs meg a párt- hűség és következetesség. És ez a legnagyobb baj, mert az elvhü sajtó, ha néha téved, ha néha botlik is, nem nagy hiba, ellenben a következetlen sajtó, mely ma legyalázza azt, amit tegnap fölma- gacztalt, mely melléktekinteteknek, személyes motívumoknak hódol, gyűlöletet szit és durvaságokat terjeszt, csaknem jóvátehetetlen szederni és erkölcsi károkat okoz. A mai rendkívüli politikai ellentéteket mérlegelve, bár a viszonyok határozottan aggodalmat ke tők, mégis hiszi és reményű, hogy az ellentétek csakhamar elsimulnak, kiegyenlítődnek és sikerül kielégítő megoldást találni. De addig, mig

értéktelen. Nálunk rendesen céltalan és értéktelen dolgokra fecséilk az időt, fáradságot és pénzt s végeredményben oly tárgyakat állítanak elő, melyek semmire se valók s ép.ezért művészi szempontból nem érnek semmit. (Faégetési munkák, festett vázák, tányérok, vánkosok stb.)

Nézzük már most, hogy a művészi dilettantizmus hazájában, Angliában hogyan fogják föl a dilettantizmust

A nagy angol, John Ruskm és kiváló társának William Moris agitaciójára egy sereg lelkes iparművész megalakította 1883-ban a The Art Workers Guild, nevű társulatot, amely 1888-ban az első Arts and Crafis kiállítást rendezte. Ezen a kiállításon a hivatásos müve -zek mellett tekintélyes s/ámu dilettáns, .különösen nők ve'tek részt. Az angol di lettantizmusról azonban különösen a Home Arts and Industries Association nevű egyesüld által évenk&t május havában rendezett kiállítás nyújt teljes képet.

Ezen feninevezett két férfiú apostoli működésének köszönhető a/on körülmény, hogy a művészeti dolgokban va ó jártasság és a művészettel való foglalkozás ma már Angliában, oly elengcd- hetlen követelménye a műveltségnek, mint az irodalomnak vagy a történelemnek az ismerete. Kürajz és festés tanitá-ának s a művészi kézimunkákkal való foglalatoskodásnak, úgy, hogy alig akad úri nő, aki nem értene aquarell festéshez és egy másik művészi munkához. Jórész ennek köszönhető az angoloknak a természet szépségei, a virágok, a festői tájak, valamint a művészi alkotások iránt való mindenféle nyilvánuló rajongó szeretete. S innen van, hogy ha Európának bármely szép pontját keressük is fel, a sokszor k'gunyolt angol missel találkozunk, amint a tálnak v lamely festői részét, vagy históriai nevezetességű épüíe et vázlatkönyvében megrögzit.

Kitvk jutna eszébe nálunk valamely kedves könyvéuek a bekötését, egy intarz’ás faomukár-, egy domborított témmunkát, vagy valamely agyagmunkát önállóan megcsinálni? Tessék csak Londonban vagy Hamburgban, hogy .a dilettantizmus c-ak e két emporiumát említsük, a di'e’ttánsok egy kiállítását megtekinteni vagy ennek is uertetősét elolvasni's s zinte hihetetlen dolgokról lesz tudomásunk. Az iparművészet minden ágából: fafaragás, berakott famunkák, domborított fémmunkák, bőr- domboritás.ok, könyvkötészet, hímzés, fonás, szövés, fazekasság stb. g i/i mübeccsel bíró dolgokat látunk, melyek előkelő és a középosztályhoz tartozó hölgyek kezéből kerültek ki.

tele és főeleme a rajzbeli tudás. E nélkül nem fejlődik müértelmünk s e nélkül megbízhatatlan müérzékünk. Önálló munkára is csak az lesz képes, aki rajztudással bir, különben csak pepecselést, mások gondolatának és munkájának szolgai utánzását végzi, mely igaz gyönyört nem nyújt. A muka igaz gyönyöre az önálló alkotásban rejlik, amikor érezzük, látjuk, hogy a megalkotott mű — legyen az bármily csekély is, lelkűnkből fakadt, saját gon- golkcdisunk, saját érzésünk gyümölcse.

Van azonban e dolognak ezen esztétikai oldalán kivül még egy fontos kelléke s ez a taka-l rékossagi szempont. A megfelelő rajzbeli tudássá és technikai ügyességgel rendelkező hölgyek amidőn lakásukat díszíteni kívánják, nem lesznek kénytelenek minduntalan a sok művészieden cseh vagy bécsi Ízléstelenséget drága pénzen megfizetni.

Bár e téren még nagyon lassan mozgunk, mégis örömmel tapa-z‘aljuk, hogy kezd az ez irányú érzék is már ébredezni M st c-ak az a fontos, hogy ezen ébredező érzéket a megfelelő irányban a lehető legintenzívebben fejlesszük, hogy ezt a működést modern szellem hassa át, s az öntudatos, önálló munkára való képességet tűzze ki maga elé célul.

önösen a nők nevelésében van nagy szerepe a | , _Mindennemüjnüyészi dilettantizmus alapföltéMegjelent: Garay János Nagy Képes Naptára

f