Tolnavármegye, 1904 (14. évfolyam, 1-52. szám)
1904-12-04 / 49. szám
2. T0LNAVAF3O 1904. deczember 4. ék az ő felfogását, mely egyedül vezet célhoz, de csak korainak találták. Azonban amikor maga Apponyi Albert is bejelentette, hogy rálép a technikai obstrukcióra, akkor tovább várni nem lehetett. Abban a nehéz órában felvetette maga előtt a kérdést, melynek nagy jelentőségét teljes mértékben átérezte, és tiszta öntudattal a nemzet jövője és a parlament megmentése érdekében, amidőn látva, hogy a nagy többség szavazni, dönteni kiván, a szavazást elrendelte. Nyugodtan várja választóinak Ítéletét, lelkiismerete mondja, hogy az a mandátum, melyet választóitól átvett, ma is olyan tiszta, fehér, és érintetlen, mint volt, mikor azt kap a. Ismételve lelke mélyéből köszöni választóinak bizalmát, a melyre teljes életében büszke marad. (S/ünni nem akaró lelkes éljenzés és taps.) — Ezután Simontsits Elemér a vármegye többi választó kerületeiből nagyszámban megjelent választók bizalmát tolmácsolta zajos tetszéssel kisért beszédben. Azt látjuk — úgymond — egy óriási küzdelem folyik nemcsak a magyar nemzet, hanem az egész világ Ítélő- széke előtt a parlamentarizmus megmentése érdé kében. Egyik pártot a vezér hazafiságába és bölcsességébe vetett bizalom lelkesíti, a másik párton azt látjuk, hogy annak nagy részét politikai kalandorok vezetik, kik felelősség nélkül szórják a szenvedélyek és alaptalan vádak által megmérgezett nyilakat a másik táborba A nemzet Ítélete elégtételt fog adni Tisza István miniszterelnök és hű munkatálsa, Percei Dezső házelnöknek, kik egyedül az igazi nemzeti politika céljait szolgálják, (i^elkes éljenzés.) Dr. Müller János ügyvéd lelkes szavakban aposztrofálja Tiszát, Perceit és a szabadélvüpártot, kik a nemzet hajóját révpartba vezetik. Indítványozza, hogy üdvözlő táviratot küldjenek Tisza miniszter- elnöknek és a szabadelvüp írtnak. Tisza István gróf miniszterelnökhöz a következő táviratot intézték : A bonyhádi választókerület szabadelvüpártja a máz napon tartott gyűlésen, politikai becsületében -és bazafiságában megtámadott országgyűlési képviselőnknek, nagyméltóságu Percei Dezső urnák bizalmat szavazott. A pártgyülés kedves és hazafias kötelességet 'eljes t, midőn Nagyméltóságodat, mint politikai meggyőződésünk hü képvis lőjét, a magyar parlamentarizmus megvédése és munka- képessége érdekében kifejtett akciója alkalmából melegen üdvözli, a párt tántoríthatatlan ragaszkodásáról biztosítja s honmentő munkájához kitartást és teljes sikert kíván. Hazafijs üdvözlettel Forster István pártelnök, Vámosy Ernő, dr. j-gy/ő Podmanicky pártelnökhöz pedig a következő táviratot intézték : A bonyhádi választókerület szabadelvüpártja mai napon tartott gyűlésén a technikai obstrukciót helytelenítvén, szeretett képviselőnket, nagymélt. Percei Dezső urat óriási lelkesedéssel a legnagyobb ovációkban részesítette és a nagyméltóságod elnöklete alatt álló szabadé vüpártot további tántorithatlan bizalmáról biztosította. Ez alkalommal a pártgyülés határozata folytán nagyméltóságodat mint az országos szabadelvüpárt nagyérdemű elnökét és az országos szabaddvüpártot melegen üdvözöljük s a pártnak teljes győzedelmet kívánunk. Hazafias üdvözlettel Forster István pártelnök, Vámosy Ernő dr. jegyző. Podmaniczky báró ugyancsak táviratban lelkes hangon mondott köszönetét: «A nagy ember nem riad vissza a következményektől, ha ezek csak személyét érhetik, de habozás nélkül cselekszik úgy, amint lelkiismerete és honszerelme parancsolja neki. Ez jellemezte e hó 18-án Percei Dezső elhatározását is. Ám a lelketlen támadásért önök és önökkel az egész ország most fényes elégtételt adtak annak a rettenthetlen hősnek, kiben büszkén tisztelhetik képviselőjüket. Éljen Percéi Dezső! Podmanicky pártelnök." Azután Vámossy Ernő jegyző felolvasta Apponyi Sándor grófnak elmaradását kimentő következő levelét: 1 Pozsony, 1004. nov. 27-én. Nagyságos Uram ! Rendkívül sajnálom, hogy -a szabadelvüpárt keddi gyű ésében részt nem vehetek és. nem csatlakozhatom szeretett képviselőnk barátaihoz és tisztelőihez, kik e nehéz időkben a szabadelvű- párthoz való hűségűkről, képviselőjükhöz való ragaszkodásukról tanúságot tesznek. Nagy hálával veszem, hogy Nagyságod szives volt megemlékezni rólam, talán szabad remélnem, hogy elvbarátaink körében is említést tesz arról, mennyire restellem, hogy ez alkalommal nem csatlakozhattam hozzájuk. Fogadja kérem hálám ismételt kifejezésével, őszinte tiszteletem nyilvánítását. Apponyi Sándor. Kimentették még elmaradásukat Benrieder József és jDöry Jó/sef, kik gyöngélkedésük miatt nem jelenhettek meg. Végül Forster István pártelnök megköszönve Percéinek beszámoló beszédét, a gyűlést Percéi éltetése közben bezárta. »Éljen Percéi Dezső!« zúgták a választók. Ezután a nagyközönség eltávozott, a bonyhádi intelligencia pedig a kaszinó termeibe vonult, hol Osztrich Mihály kir. jbiró, kaszinóelnök rövid üdvözlő beszéd kiséretében leleplezte Percei Dezsőnek, a kaszinó volt tlnökenek olajfeste-ü arcképet. Az ünnepelt meghatóban köszönte nieg az ovaciot, mely ifjúságának sok kedves emleket elevenítette föl lelkében abból az időből, melyet bonyhádi barátaival a kaszinóban élt öltött. Bár nem barátja az ily ovációknak és sohasem is gondolta volna, hogy megéri arcképe leleplezését, mégis kijelenti, hogy a fenforgó viszonyok között, midőn személye és hazafisága oly ádáz megtámadtatásokban részesül, jól esik lelkének a kaszinó e kitüntető figyelme, mély a méltatlan bántalmakat feledteti és kéri, hogy megtisztelő jó indulatukat tovább is tartsak meg irányában. A banket. Fényes lakoma fejezte be a'politikai ünnepet, melyen száznál többen vettek reszt,, a járás és a megye vezető köreiből. Az első pohárköszöntőt Forster István mondotta az ünnepeltre, kiemelve Perczél Dezsőnek egyéni nemes tulajdonságai*, mint képviselőnek a kerület és megye ügyeinek előmozditása körül szerzett érdemeit, melyeknek viszonzásául a kerület rendiihetetlenül ragaszkodik hozzá. Utána Jozgits János plébános szólt, mint aki a pártokon kívül áll, de a legmelegebb elismeréssel kénytelen adózni Perczel Dezső iránt, aki úgyis mint ember, úgy is mint politikus, családja, megyéje, hazája iránt mindenkor híven tel- jesité kötelességét. Az ő és családja egészségére ürité poharát. A szűnni nem akaró éljenzés csillapultával Perczél Dezső emelkedett szólásra. Megköszönve az iránta nyilvánuló bizalmat és együtt érzést, szóba hozta az őt érő hírlapi megtámadtatásokat. Kijelenti, hogy ezek őt nem támoritják meg állás- foglalásában, mert meg van győződve, hogy a haza érdekében cselekedett. Abban a nehéz pillanatban, midőn a képviselőház viharos ülésében döntenie kellett, jól látta ő, hogy két ut áll előtte. Egyiken éljenzé*, taps, népszerűség és talán a legmagasabb polcz várta; a másikon a kötelesség teljesítés. Egy percig sem habozott, mert a nemzet legdrágább kincsét; a parlamentárizmust kellett ipegmentenie és elszántan rálépett a kötelesség' tövises útjára, amely Magyarországon nem igen van letaposva. A gáncs és támadások ellen pajzsul TARC A. Hír a falunkból. A fiatal bárónk nagy maga untába, Rózsafát oltott a Gálék udvarába. Hej, hogy irigyelték a ritka vvrágot, Gál. Magda sorsát a többi parasztlányok. S az a semmi kis fa beválik csodának Szerencsét termett az egész Gál családnak 1 Füstölgő, vig kéményt a Gálné házára, Selymet a Gál Magda sugár derekára. De az oltott rózsa mire kivirágzott: Nem ülték egy padba Magdával a lányok... S mire az őszi dér a rózsát megeste: Valami nagy bánat Magdát eltemette. Nincsen szebb virág a pünkösdi rózsánál, Falusi lánynak a magaszőtt ruhánáll SZABOLCSKA ALADAR. A művészeti dilettantizmus és a nők. — Irta: Ács Lipót. — — A »TOLNAVÁRMEGYE« eredeti tárczája. — A mostani generáció műveltségéből majdnem teljesen hiányzik az a szurogatum, mely ennek nemes patinát, hogy úgy mondjuk kedves illatot kölcsönöz. Ez a szurogatum: a művészeti dilettantizmus A művészeti analfabétáknak száma ijesztően nagy, hiszen még a müveit és vagyonos osztályban is csak elenyészően kevesen vannak azok, kik a a művészeti alkotásokat megérteni és élvezni tud ják. Mert ha ezen osztálynak a művészet lelki szükséglet volna, akkor művészeti kiállításaink anyagi és erkölcsi eredménye nem lenne oly szégyenletes és oly kétségbeejtő. A zene terén másként áll a dolog. Zenei dilettantizmusunk vetekszik a külföldével. Itt azt áljuk, hogy a zenei értelem és érzelem fejlesztését a nőnevelés majdnem elengedhetlen kellékének tekintik. Bár kutatva ennek okát, sajnálattal kell tapasztalnunk, hogy ez — a legtöbb esetben — nem a zenei képzés etikai részében fekszik. Hogy menynyire nem, bizonyítja az a tény, hogy a hölgyek 9/10 része férjhez menetelük után a zongorát csak a legritkább esetben keresik föl. Egy része azért tanul muzsikálni, mert ez divat, másik része meg azért, hogy tudja majd a társaságot szórakoztatni. Nos, ez is valami. Különösen, ha meggondoljuk, hogy ezen a réven már nem egy dilettáns valóban megszerette a zenét s ezzel való foglalatossága közben zenei értelme annyira Dilődött, hogy betudott hatolni a zene misztériumába s igy a nagy köz előtt isméi etlen gyön)öiök birtokába, jutott. Tapasztalhatjuk ugyan, hogy nálunk is tért hódit a művészi és iparművészeti dilettantizmus. Itt azonban sok esetben azt látjuk, hogy a dilettáns — kellő útbaigazítás és példa hijján — vagy oly feladatot tűz maga elé, mely oly művészi vagy technikai tudást tételez föl, a melyyel az illető nem rendelkezik s igy hamarosan kedvét veszti. Vagy pedig azt látjuk, hogy a legtiszteletreméltóbb igyekezet, drága anyagi,stb. kárba vész, mer. a dilettáns nem tudván helyesen rajzolni, tervezni, nincs meg a kellő ítélőképessége sem. Művészieden, Ízléstelen minták után dolgozik, amiért is munkája Legnagyobb választék Tolnavármegyében. Pirnitzer József és Fiai áruháza SzelcszéLrcLon. Alapítva 1840. Előrehaladt évad folytán női és úri ruhanemüek mélyen leszállított épért. (446o. i—s.) Karácsonyi ajándékul ru,házfti’ diS2m“" és játékánukban rendkívüli * ^us választék. — Legolcsóbban szabott árak.
