Tolnavármegye, 1904 (14. évfolyam, 1-52. szám)
1904-11-27 / 48. szám
TOLNAVÁRMEGYE. 3. Az ősöknek ezen jogfentartó szelleme átszállt a mai nemzedékre is. Ebben a meggyőződésben és etiől az érzéstől áthatva járulok ama tisztelettelj e-s indítványommal a tekintetes Törvényhatósági bizottság elé, hogy vármegyénk kitűnő fiát, Perezel Dezsőt, a magyar képviselőház elnökét, vármegyénk egyik kerületének országgyűlési képviselőjét, kinek nemes egyéniségét, kristálytiszta, lovagias jellemét, rendületlen ha afiságát és mindenkor a közjónak szentelt önzetlen működését három évtizedet meghaladó nyilvános pályafutása óta e vármegye minden lakosa közvetlenül ismeri, az ellene a/, elmúlt napokban intézett méltatlan támadá'-ok alkalmából törvényhatóságunk nevében feliratilag üdvözöljük és őt a vármegye közönségének változatlan tiszteletéről, bizalmáról és igazi nagyrabecsüléséről biztosítjuk. Ház; fias üdvözlettel : Sass László, várm. biz.- tag. Az inditván\hoz elsőnek Szabó Káro;y alsó- nyéki iel lelkész szólott. LFja,, hogy kedvezőtlen kilátások kö'ett p II beszélnie, mert hiszen a köz- gyj.iés süi.te-.ö élj>-i./.é>sel fogadta Perezel Dezsőt, de kötelességének torija a felszólalást. Bár ő füg- gt terű égi ember, kénytelen elismerni, hogy a kép úselöházhan az ellenzék részéről az utóbbi időkben sok oly dolog történi, hogy azokat olvasva ar- ezunkba szalad a sz-gyenpir; elismeri, hogy sok kípvistlő országgyűlés terű kedésével nem a magyar parlament dicsőségét szolgálja, hanem csak zavart és botrányt hajhász, igy vélve biztosítani, maga számára a keiüleet. De ha az obstrukeziót elitéli is, a többségi erőszakot merényletnek tartja a nemzet ellen. Kitér Tisza I tván gróf miniszter- elnök működéseié. Elismer, hogy Tisza Istvánnak nagy államférfiul képességei vannak. Tény, hogy manapság az ország kormányzására rátermettebb emberünk nincs. (Szűnni nem akaró »Éljen Tisza« felkiáltások.) Csak az fáj neki, hogy Tisza e szép képességeit nem a nemzet jogainak védelmére I fordítja, h inéra hogy fölfelé szolgálatokat tegyen. Elismeti, hogy Tirza erőskezi, de csak lefelé erős. Ő azt kívánja, hogy legyen fölfelé is erős és roppantba össze azt a kezet, melynek neve : bécsi kéz. Ami a bizalmi kérdést illeti, elismeréssel visszaemlékezik egy esetre, arra, araidő i Perczel Dezső tette le az aradi vértanú-szoborra a képviselőhöz koszorúját. Oly tény volt ez, mely előtt minden magyar embernek le kell emelnie a kalapot. 1904. november 27. országgyűlés, amely minden egyes lengyel nemesnek tvétó» jogot ád; ha tudta volna, hogy majd találkozik egy lengyel ősneme-,' aki JCataün cárnő s/preK-üii tas lihegő kebelétől és aranyaitól meg- bódi’va, .-'amidőn előtte bezárták a nemzvtgyü és termé , hogy a végzetes «Nyepozvolim»-ot ki ne mondja! . . 1 Katalin cárnő kegyence a kürtön ereszkedett le a kályhába, s annak oldalát betörve, m> e'őtt az elnök kimondhatta volna a végzés*, amely Lengydors-zág jövőjét dönti el, beordtto t, hogy: «Ny» po/vuhra, L'berum vétó!» * * * Daz, hogy Dobrovszki Száva a kályhán kidugott fejet egy hatalmas csapással leütötte, Katalin cárnő szeretőjének a fejét; de már akkor ki volt mondva: «Nyepozvo.im». Liberum veto. Finis Pólót iae! * * * Ment vissza a lengyel nemesség. Elén Polesz- láv királlyal. Minden úri kastélyt ostromm .1 kellett bevenni. Minden úrasszonynak volt daliás szeretője, egyiknek ilyen, a másiknak amolyan. A szolgából lett úr. A lakájból szerető. Minden tért, minden várat vérrel kel ett visz- szav’vni. a nemességnek. Levervé az ellen. A szolga az megadta magát. Boleszláv király az iszonyatos» győzőt. Bevonult a kr;kkói királyi palotába. Országgyűlést hirdet. . 7 0:t ül Boleszláv a király bíboros trónusán. Hermelin palástban, fején a korona. Hétezer lengyel nemes áll a kiaskoi templomteret). Mögöttük hétezer gyászfátyolt viselő hölgy. A trónt körül-, veszik őszenlségének, a, papanak követe es a Magyar király megbízottja. Es most megszólal Boleszláv király, akit kora «iszonyatosnak» neve/ett. RetteAzonban merényletnek tartja azt, amit Perczel a képviselőház elnöki székében legutóbb elkövetett. (Szenvedélyes »nem áll* * »eláll« kiáltások.) Nem fogadja el a bizalmi ind'tványt. Boda Vilmos szólt ezután. Ht perczel személyét el lehetne választani a házelnökí tisztségtől, örömmel járulna az indítványhoz, mert Perczel Dezsőhöz egy hosszú múlt kedves emlékei fűzik és mert elismeri Perczel egyéniségének kiválóságát. De mint el enzéki embernek, ii takoznia kell az ! elismerés ellen, mert Perczel Drzső mint házelnök a rendes házszabályokat »mellőzte * Nem akar a tárgyba belemélyedni : de az indítvány egy pas'- szusa sérti az ellenzéket (ez, a passzus : csillogó, de hamis jelszavak,) Nem híve az obstrukezi ínak, bár el kell ismerni, hogy mindig volt ok az ob i strukezióra és az ellenzék azt a nemzet jogainak védelmére alkalmazta. (Felkiáltások: »Kár volt.« »Rossz fegyver.«) Ismételve kijenti, hogy a legnagyobb elismeréssel viseltetik Perczel' Dezső kiváló egyéni tulajdonságai iránt, de a felhozott okokból nem járul a bizalmi indítványhoz. Simontsits Elemér'főjegyző elismeréssel emlékezik meg arról az előkelő hangról és tárgyilagos igazságérzetről, mely Szabó Károly beszédében megnyilvánult; kifejti, hogy nem lehet merényletnek mondani azt, ami a képviselőházban történt. Ott, ahol a többségi akarat érvényesülését kell biztosítani, a kisebbséget nem illetheti meg az a jog, hogy ez akarat törvényes megnyilvánulását meggátolja. Épén ézért parancsoló szükség, hogy a törvényhozás terméből a technikai, obstrukezió kiküszöb öltessék. Erre csak két mód van. Az első passzív resistenczia, arait Széli alkalmazott, azt hívén, hogy az obstruktuálók majd, ha a káros következményeket látják, attól elállanak. De Széli csalódott. Ez a mód tehát nem felelt meg, maradt a másik mód, amit Tisza István választott és kérdi: van-e az országbin ember, aki ennél jobbat tudott ajánlani. (Élénk helyeslés,jl Nemcsak az a hazafiasság, ha koszorúval áldozunk a kegyelet oltárán. És általában: könnyű akkor hazafinak lenni, mikor a sziveken egy érzés uralkodik és annak nvndenki enged. Sokkal .nehezebb olyankor teljesíteni a ha/afiui köie'ességet, mikor a ténykedések oly kérlelhetetlen megítélésnek vannak kitéve. Szép dolog volt Perczel Dezsőtől, hogy megkoszorúzta az aradi szobrot, de ezt a tettét, hogy az obstrukezió rémétől segítette megmenteni a törvényhozást, nagyobbnak és értékesebbnek tartja. (»Úgy van« »Igaz« felkiáltások.) netes volt ez az ember. Ép olyan, mint aminő volt a rettenetes orosz cár. És szólt dörgő hangon: Mi Bolesz áv az iszonyatos, Divin.i Favente □ernenne Rex Polouiae, adjuk tudtokn ti kedvelt é-; nem kedvel* hiveink! Mi neme- seregeinkkel tneghóditánk KLvet. Hét évig voltunk távol. Vei- keztünk mi ott, itthon meg az assz ■ nyok.NIgazságos akarok lenni. Kimondom az itéle et. Minden nem:s asszonynak hét esztendős s/ereré-jé-, legyen íz n*-, lakáj, porkoláb, ezennel iir-mesi rmgra -melem és beosztom hadsere erabe. A hitszegő asszonyokat sem büntetem. Node hit legyen mnd-n'sinrk a maga igazsága szerint. Ha Bo'e-zláv a/.*«is onyros» nem volna igaz-ágo^, úgV ebtélné a világ. Parancsolom és rendelem, hogy m nden lengyel nemes, asszony, aki a hét évi ki.-vi hadjárat alatt az urát megcsalta, e mai naptól s/ámitandó 10 évig tartozik magával vinni pórázon egy kutyát. Kis kuty't, nagy kutyát, mindegy. Nektek is mindegy volt. Inas, futár, lakáj, punktum... * * * Boleszláv végrehajtotta, amit kimondott. Csak egyet felejtett ki a számításból Asszonyokkal volt dolga. A lengyel nemes asszonyok íj kutyákat, kis kutyát az egyik, nagy kutyát a másik ve/.ete maga után. Eleinte szégyenlették a dplgót, később nevették, végül divattá lett Boleszláv bolond parancsa. * *1» # Boleszláv király uralkodott 1058—1081-ig. Meghódította Kiévét. Benyomult hadaival Riissziába. Legyőzte a Pomeránokat. Kegyetlen, vérengző ember volt.- A történelem | tanúsága s?erint a jámbor Szaniszló főpapot, a szent férfiút saját kezével fejezte le. Kérőbb saját, nemze'e.-sramüzte. 1' halt meg Magyarországon.' Emlékét B, Kiev;. Pome- iánia; sok szép' asszony porrá vált teteme eä a sok kis Ölbeli mopszli*. j | , ■ F" ~. • ‘ " r ' a Követi Szabó eszmemenetét, aki a Perczelre vonatkozó indítvány tárgyalásoknál nem ludta elvá- ■ lasztani Perczel cselekményét Tisza miniszterelnök eljárásától s épen azon szoros összefüggésnél fogva, melyek e kettő közt van, a tárgyalás alatt levő inditványnyal kapcsolatban indítványozza, bogy ne csak Perezd Dezsőnek szavazzunk"bizalma*, hanem menjünk egy lépéssel *ovább és mondjuk ki, hogy Tisza Isiván grófot az obstrukció megtöréséért üdvözöljük| Nem azért indítványozza ezt, mert Tisza Ltván gróf talán mint belügyminiszter az ő főnőké. 0 már egy év eiőtt a »Tolnavármegyé«- ben megjelent czikkében kifejtette Tisza mostani állásfog alásával telje én megegyező meggyőződ4- sét, mely szerint az ország nagy érdekei másként meg nem menthetők, fel kell áldozni a házszab ívok egyesformjlis rendelkezéseit, mertsok'-al ki ebb h bi é-* baj, ha a házszabályt sértjük meg, mintha az országot a házszabályok épségben hagyása mellett tönkremenni engedjük. Teljes odaadással helyesli tehát. Tisza eljárása*, mert halaszthatatlan kötelességnek tarrja, hogy mindent elkövessünk, csakhogy a magyar parlamentáirizmust megmenthessük, ha kell, a házszabályok mellőzésével is felkes éljenzés és tetszés.) A főjegyző nagyhatású beszéde után Kovács Sebestyén Endre névszerinti szavazást kért, amit az ellenzék csak húzódozva fogadott, á főispán azonban elrendelt és eredménye, hogy a kettős bizalmi szavazat száz szóval 18 'ellen elfogadtatott Az eredmény kihirdetése után Percei Dezső a terembe lépve, szűnni nem akaró éljenzéssel fogadtatott, melynek lecsillapulta után az ünnepelt nagyszabású beszédet mondott, háláját fejezve ki a közgyűlésnek, sőt | még azoknak is, akik ellene érveltek. Mint a vármegye I szerény fia, 19 évig szolgálta a megye közönségét és éppen ezért örömöt okoz neki a bizalom nyíl ' vánitása nemcsak mint magánembernek, de ez ér- i zést messze fölülmúl a a hazafias öröm a felett, I hogy mint politikusnak épen megyéje adja még a felmentvényt. Kötelességének tartja a fenforgó kérdést kifejteni, , az ő cselekedetének indító okait előadni, hogy felny itissanak a nemzet szemei és a nagy közönség ne az elfogul'ság és pártoskodás prizmájain át lássa a történteket, hanem a való, igaz megvilágításban. A házszabályügyre vonatkozólag hangsúlyozza, J hogy m*gyar képviselőház önalkotta házszabályok j szerint tanácskozik, melyek időről-időre, ha szüksége mutatkozik, módosíttatnak. Ilyen módosítás már 3 ízben történt. Csak az volt a hiba, hogy a módosítás mindenkor csak a pereznyi szükséglettel számolt és csak részleges volt. Úgy tettek vele, mint a hordóval szokás, kicserélték azt a dongát» melyen a bor elfolyott és nem nézték, hogy a többi dongák jók-e. Pedig a házszabályok ugyancsak rászorultak a gyöseres reformra. Már Bánffy miniszterelnöksége idején kitűnt, hogy a mi házszabályainkkal csak visszaélni lehet, de megélni nem. Bánffy bukása után be is következe't a módosítás, de a módosított házszabályok rosszabbak volt-k. mint az azelőttiek. 0 ezt egy beszélgetés alkalmával meg is mondotta Szilágyi Dezsőnek, akinek e módosításban döntő szerepe volt és aki ebben nem is mondott ellent, de azon erős meggyőződésének adott kifejezést, hogy mitől sem kell tartani, mert a magyar ellenzék soha többé nem fog obstruálni. Ezek, monda Szilágyi az ellenzékre, annyira örülnek, hogy kihúztam őket a csávából, amelyben már fu doboltak, hogy hamarabb lesz második vízözön, mint obstrukció. És ?me: a lángeszű ember csalódott. Optimisztikusan nézte a dolgokat. Széli Kálmán,‘aki az ellenzékkel a pakiumot megcsinálta, szintén obstrukcióval került szembe. Megkísérelt ellene mindent. Minisztertanács miniszter- tanácsot ért és midőn látta, hogy az ex-lex: elkerülhetetlen, elhatározta a passziv rezisztenciát, arra. számi*va. hogy az ellenzék, ha az obs-trukció káros hatásait látja, felhagy vele. Am az obstrukció nemcsak nem lohadt le, hanem egyre féke vesztettebb lett. Nem volt költségvetés, nem volt ujo'C.-nem volt horvát pénzügyi egyezmény, nem vö t l^azd- sági k’egye-és. Végre is Széli leköszönt és jött Khuen Héderváry gróf. Ő volt ag egyetlen magyar mi* iszterelnök, jaU úgy bukott *reg, hogy ; i .. ; • : A többi “mind úgy bukott
