Tolnavármegye, 1904 (14. évfolyam, 1-52. szám)
1904-10-30 / 44. szám
A. TOLNAVAIUttEGYE. 19U4. OKtooer 30. 800 koronában állapítja meg, amit az állam biztosit és a 10p korona ötödéves ’korpótlék hatszor megismétlődhetik, vagyis 600 koronáig emelkedhetik, a tanitóképe- sitő alapvizsgát tett tanítójelöltnek évi ösztöndíja pedig legalább 600 korona lesz Kívánjuk, hogy a javaslat a nemzet- fentartó kultúrának nemzeti szellemben való terjesztését és nemzeti műveltségünk meg- erősbödését eredményezze. A távozó után. — Búcsú Nunkovits Ferenc főszolgabírótól. — ■ Nunkovits Ferencnek a központi járás jegyzői karához intézett búcsúzó levelét olvasva, valami rendkívüli vegyüléke a tiszteletteljes szeretetnek és fájdalomnak vesz rajtam erőt és * ettől az érzéstől nem tudok szabadu'ni. Olyan forma érzés ez, mint mikor egy hozzánk tartozót és ezek közölt is egy olyan családfőt veszítünk e!, k:nek vezetése alatt a helyes kormányzást, Ítélkezésében a mindig szigorú, de igazságos bírót, — általános működésében azonban mindenkor az önzetlen jóakaratu támogatót tudtuk és éreztük. Nunkovits Ferencnek európai műveltsége és 6ok oldalú tudása mellett modorának mindig előkelő finomsága és lelkének ideálizmusa párosult. És ezt a vele való érintkezésben éreztük mi, — községi jegyzők, de érezte azt mindenki. Nem egy földmives ember beszélt elr «gadta tással az ő igazságos elbánásáról és főként a | hozzáfordulóknak adott világos értelmű, bölcs tanácsairól. , Ideális gondolkozásmódját, fenkölt szellemét és szivének benső melegségét árulja el búcsúzó levéljenek azon részlete, melylyel az ő jó kivánsá- gait/fejezi ki a jegyzői karnak : ( «— — — Annak a munkának, melyet a ~S52erÖte^k felesküdött élet a nagy közcéloknak oltárára hord, — nyomában járjon mindenkor áldás és siker, — és hogyha lelkűk a köztéren kifáradt, úgy az a magán életnek a családi otthonnak körében találja fel a maga megeségedettségét és boldogságát-------------» El ment, itt kellett hagynia a valóban nagy sikerrel megkezdett közéleti pályáját, — még csaknem az elején! Nagyobb ambícióval, nagyobb munkaszeretettel még alig kezdte meg valaki mű ködését nálánál és ime, mintha csak a közügyek I iránti szeretetének tüze emésztette volna fel oly I gyorsan testi erejét, mely tenni vágyó lelkét nem i volt képes tovább szolgálni. "" Én, aki a hízelgésnek még csak a látszatát I ts igyekszem mindenkor kerülni és igy eddigi sub- ordinált helyzetemnél fogva vele szemben benső ragaszkodásomnak úgy szólván a legkisebb jelét sem tudtam adni: ma talán már az önzetlenség látszatával vagyok képes leróni, — a távozó iránt őszinte tiszteletem és hálás elismerésem adóját. Azt hiszem, hogy velem együtt hálás is iránta minden jegyző, mert bár a kötelességet nem teljesítővel szemben a legnagyobb szigort alkalmazta, de a ki az ő mindenkor nemes intentióját megértve, a kötelességteljesitésben helyt állott, benne az igazi jó akaratú támogatót és ha szükség volt, védőjét is megtalálta. Bizton reméljük és hisszük, hogy távozása nem lesz hosszan tartó és hogy egészsége mielőbb helyreálva, a közélet gályáján részére fentartott helyet újból elfoglalhatja és ott működését a mi igaz örömünkre, de főként a nagy közérdek javára sikerrel folytathatja. Adja Isten, hogy mielőbb úgy legyen! Zslgmond Elemér, községi jegyző. VÁRMEGYE. — Közigazgatási bizottsági ülés. Tolnavármegye közigazgatási bizottsága jövő hó 7-én tartja rendes havi ülését. — Közigazgatási szakosztályi ülés. A folyó hó 25-re összehivott közigazgatási szakosztályi ülést, közbejöit akadályok miatt folyó hó 31-én délelőtt 11 órakor tartják mega vármegyeház kistermében. — Elvi jelentőségű határozatok. A vasúti vészfék ok nélkül való iusznala'a által elkövetett testi épség elleni kihágás nem forog fenn, ha a vészfék használója valamely utas biztonságának veszélyeztetését a körülményekből alaposan következtethette. (A Cuna 5292/904. sz. határozat.) — Vasúti hozzájáró ut világítása az utfentartási kötelezettség keretébe be nem vonható. (Közig, bíróság 3988/1903. sz.) — Iskolai községi adónak felekezeti iskola céljából való behozatalára és kivetésére a törvényes alap hiányzik. (Közigazgatási bíróság 670/1904.) — A dofrátg/gyártmány okát mint, állami javakat megillető vámmentesség fenn-- áll akkor is, midőn az ily gyártmányok a dohány- árushoz szállitta nak. (Közig, bíróság 424/1904.) — Az örökösödési ügyekben eljáró községi, illetve körjegyzők a leltári bélyegilleték lerovására személyesen nem kötelezhetők. (Közig, bíróság 31285/904.) KÖZSÉGI ÜGYEK. — Belecska község vadászati jogát Kehi Henrik vette ki 6 évre. — Gorjonbon a járványos jellegű sertésvész. — NagykÓnylban a járványos jellegű ragadós száj és köröm fájás föllépett. — Paks nagyközség 1905. évi költségvetése 13.444 kor. 82 fill, bevétellel és 75186 kor. 77 fill, kiadással jóváhagyatott. — Bátaszék községben lép- fene szórványos jelleggel föllépett. Tolnavármegye statisztikája. Tolnavármegye lakossága 1900 óta 253 ezer 182 főről ez év augusztus végéig 255 ezer 500-ra szaporodott. Házasság köttetett ez év augusztus haviban 84, ebből vegyes házasság volt 9. Élve született 739, halva 12 gyermek; meghalt 7 éven alul 214, hat éven felül 235, összesen tehát ‘449 ember; a népszaporulat 290; ezer lélekre esett házasság Ó'33, élve született 2‘89, halálozás P76, gyarapodás M3. Érdekes, hogy az eredmény bár jón iknem mondható, mégis megfelel nagyjában az országos átlagnak. A javulás tehát tetemes, mi legjobban kitűnik abból, hogy mig Tolnavármegye lakossága 1890-től 1900-ig csak 500 fővel szaporodott (25 ezer helyett) ez év augusztus hava egymaga 2Q0 főnyi szaporulatot adott. Ha e szaporulat az év minden hónapjában megmaradna, akkor Tolnavármegye népessége volna a legszaporább az egész országban. De erre ez idő szerint még c<ak gondolni sem lehet. Fertőző betegségekben elhalt megyénkben auguszius havában 73, közülök 4.0 gümő- kórban, amely utóbbi aránylag igen nagy szám és miután a gümőkór a legveszedelmesebb ragályozó betegség, mutatja, hogy mily nagy veszedelmet képeznek az egészségesekre a tüdőbetegek, ha megfelelő intézkedésekkel, szanatóriumok létesítésével és a tüdő-beteg elkülönitésével idejekorán nem törekszünk gátat vetni e szörnyű betegségnek. Külföldre szóló útlevél kiadatott augusztus hónapban a vármegye területére 95 és pedig 24 a belügyminiszter utján, 71 pedig az alispáni hivatal utján, e 96 útlevéllel kiutazott 111 egyén; ezek közül 52 Németországba, 2 Szerbiába, 23 más európai államokba, 27 Amerikába, 7 egyéb földrészekre. Az egész oiszágban útlevél kiadatott 14639 (a múlt év megfelelő hónapjában 11390) a szaporulat tehát tetemes, de ez csak látszólágo , mert a kivándorlás lényegében mégis csökken, amennyiben ez év január—augusztusiban kivándorolt 91,537 ember, a múlt év ugyanez időszakában pedig 130,522, ami 25°/g csökkenésnek felel meg. A kivándorlókból 'esik Magyarországra 71,511 (tavaly 93,368) Horvátszlavonországra 19,046 (tavaly 37,154). A mieink közül Amerikába ment 31,383 tavaly 40,955) Romániába 24,578 (tavaly 26,649), a horvátok közül Amerikába ment 4755 ("tavaly 19,467) és Romániába 43 (tavai 45). Az összes kivándorlók közül Amerikába ment augusztusban 36,132 (tavaly 60,322), a fogyás tehát igen tetemes. Országos állatvásár volt 7 fölhajtatott 5158 szarvasmarha, 4793 ló, 18 juh, 210 sertés, ezekből eladatott 742 szarvasmarha, 532 ló, 150 sertés. Tűzkár volt 20 községben 33 esetben a tüzkárosultak száma 85, a kár értéke 66,962 K. Ettől az egész osztály valamennyi lánya mind elvörösödött, anélkül, hogy tudták volna miért. Maga a tanár is, aki igy méltóságát kissé veszélyeztetve látta. Feszült, kínos csönd lett, ami nem is szakadt meg az óra végéig. Akkor aztán, mihelyt a tanár kilépett a szobából: feltámadt a zsivaj s a sok leány mind egyszerre beszélt. — Sardó Kálmán? Ki az? Jaj, de csúnya! Öreg! Gazdag. Potrohos. Igaz ? Nem hazudsz ? Mutasd a gyűrűt. Kaptál uj ruhát? Nagynehezen lecsöndesedtek, megnyugodtak. A túlfeszített izgalom és kíváncsiság csöndes álmél- kodásba, irigységgel vegyes bámulatba ment át. — Fogsz azért vigyázni ? — kérdezte egy csöpp fekete leány. — Akarok. De nem tudom lehet-e? Majd megkérdezem otthon. * De nem lehetett. Tél elején már varrták a kelengyét. Karácsonyra ki is tűzték a nászt. — Csak legalább vizsgázhattam volna, — gondolta magában a leány, —«■ ezt megengedhetnék. De majdhogy tanulni sem engedték az utóbbi időben, annyira lefoglalták a próbálgatásokkal. Ur Jézus, mennyi próbálni való volt! Pestről jött a menyasszonyi ruha. Kicsit bő volt. A buta szabó, mikor átadták neki a mértéket, mosolygott, nem akarta hinni, hogy rendesen megvették. — Hisz ez egy gyermek mértéke, nem egy menyasszonyé! , Menten sürgönyöztek a szabónak, hogy küldjön valakit, megigazítani a ruhát. Ott a kisvárosban nem merik a kezébe adni senkinek, hátha még el is találják rontani a drága holmit. Jött is másnap egy varrókisasszony, egy szép, piros, nevető huszonnégy éves leány és hozzálátod a kipróbáláshoz. A menyasszonyt ez alkalommal székre állították, hogy jól körül lehessen nézni. — Az uszályt is rövidebbre kellett nyirni vagy félméterrel. Mikor egy kis időre magukra maradtak, a pesti varrónő igy szólt a menyasszonyhoz. — Milyen kicsi lány még! Nem fél ? — Félni? — mondta a kis leány és nagy gondolkodó szemeiben különös érett láng villant meg. Most, hogy éle'ében először volt együtt egy igazi, felnőtt leánynyal, sajátságos bátorságot érzett magában beszélni arról, ami fölött éber éjszakákon annyit gondolkodott. — Tudja, engem mindenki gyerekaek tart. Pedig csak sovány és fejletlen vagyok. Engem eligéVtek, oda adtak. Még azt sem engedik, hogy a vizsgámat letegyem. Én nem bánom. Én szeretem a vőlegényemet, mert nagyon derék ember.' Derék és okos és engem nagyon szeret. A papáék azt hiszik, hogy mert ötvenhat éves és szuszog, hamar meg fog halni és akkor enyém lesz a sok millió. Enyém, a gyereké, aki oly tapasztalatlan hogy azt sem tudja miért él a világon. Hát látja, ez nem lesz igy. Még az öreg Sirdó is él, a vőle, gényem apja. Nyolcvankét esztendős. Három év előtt még lovon ült. Hát ilyen lesz Kálmán is. A pesti lány csodálkozva nézte a gyereket, aki ezeket mondja, mialatt reszkető kézzel babrál az asztalon szétszórt csipkék és szalagok közt. Az pedig folytatta tovább és amint beszélt, a hangja egyre ércesebb és csengőbb lett. A kicsi gyermekszája körül különös energia vésődött. A mozdulatai teljesek, szinte asszonyosak lettek. — Maguknál fogok varratni, ha majd Pesten leszek. Mert ott leszek nemsokára. Tudja, hogy szeretnék egy selyem pongyolát ezüst hímzéssel? Hol lehet kapni Pesten azokat a kalapokat, amin semmi nincs és mégis ötven forint ? Hiszi, hogy most kaptam az első pár rendes cipőt ? Tizenkét párt szeretnék ilyet. Megfogom magának mutatni a fehérneműimet. Nem a mit itthon csináltak. Amit Kálmán Bécsből hozott. Ennek az embernek van Ízlése. Mindent maga válogatott. Gyönyörű szép, csakhogy előbb bele kell híznom és nőnöm. Mit gondol, fogok nőni ? A vőlegényem azt Ígérte, hogy fogok. És Ígért mást is, csakhogy erről nem szabad szólni senkinek. Jó ember. A legjobb. Az isten áldja meg őt. Amit most mondtam az Ígéretről az titok. Ki hinné el, hogy nekem titkom,
