Tolnavármegye, 1904 (14. évfolyam, 1-52. szám)

1904-10-30 / 44. szám

1904. október 3Ö.

TOLNAVÁBMEGYE.

3.

Nyílt levél

a Budapesten levő tolnamegyei ifjakhoz!

Kedves barátom!

Egyes egyének vagy egyesületek működése hasonlít ahoz a kőhöz, amelyet egy csendes felületű tóba dobunk. Ha a kő kic-iny, kicsiny hullámokat ver csupán, ha azonban nagy az a kő, a hullámok is olyan magasra verők lesznek, hogy sokaknak figyelmét magukra vonják.

Ez a mi egyletünk, a «Tolnamegyei kör» kis kő még, amely ahal előidézett hullámok nem hatnak ki szeles körre ... Nincs még annyi ener- zsia ebben a kőben összegyűlve, amely az egész tó sima tükrét mozgásba tudna hozni . . . Még nem tettünk eleget arra, hogy szükebb fiazár.k,, Tolna, bizalommal tekintsen felénk.

Nem érdemeltük még ki, hogy szülői hangon, meleg szeretettel szóljon felénk a szülőföld. Csak' rajta fiaim, édes gyermekeim, szeressétek és segítsétek egymást ott fönn, távol az otthontól, ahol minden olyan hideg, rideg, ahol olyan sok a Veszély. Nem szólt hang felénk a szülőföldről, amelyből bizonnyára erőt merítettünk volna a kezdet nehézségeivel való megküzdésre.

Ha a szülőföld, az otthon nem nyilatkozott is rólunk, amit mindenesetre szívesen vettünk volna, erőt és kitartást reményt és bizodalmát menthettünk egy némely disztagunk szeretetteljes, őszinte soráből, a mit hozzánk intézni szives volt . . . Továbbá az az erkölcsi siker, amelyet már 1903-ban, I évkönyvünk, a Pirkadás, megjelenésével elértünk, j Abban az időben két vidéki kör, amelyek mind- j egyike már számos évek óta fennáll, a mi körünkre : j a Tolnamegyei körre mutattak rá, mint olyanra, amelynek példája követésre méltó, mivel komoly törekvéssel, igaz szeretettel halad a kitűzött czél felé.

Aztán meg ott van, amit Rákosi Jenő lapja annak idején rólunk irt: »Budapesten a szükebb hazánk egyesületei közt a legifjabb s tán azért a legkisebb a Tölnatnegyei kör.« Egy másik szép- irodalmi lap pedig a Pirkadásról Írván megjegyzi: «Vajha a többi vidéki kör is felbuzdulna e szép példán, 'amelylyel a Tolnamegyei kör, jóllehet a legfiatalabb kör, minden esetre az első helyet vívta ki magának 1 .

Ezek az erkölcsi diadalok képezték a kútfőt, amelyből erőt, igyekezetét és kitartást meritünk a további munkához, mert könnyebb feljutni a csillagokba, mint azt a magas helyet dicsőséggel megtartani.

. Maradjon meg köztünk a munkauedv, a czél* ért való kitartó küzdelem és akkor szülőföldünk iránt való forró szeretetüukkel párosult kitartó munka talán megnyeri a szülőföldnek hozzánk való bizalmát. Haladjunk tovább is a megkezdett utón és ha a tövis meg is tépi lábunkat, a czélhoz jutás kárpótol a küzdésért . . .!

Es győzni fog a munka! Már pedig van-e nagyobb jutalom, mint az elismerés ? J

* #'

Ma olvastam, hogy november 5-ikén lesz a tisztújító gyűlésiek.

A kör ezidei érdemes elnöke, László Sándor barátom, indítványait szives volt velem közölni. Olyanok azok, amelyek a kört megint közelebb viszik czéljukhoz.

Csak tőletek függ, rajtatok múlik.

Menjetek el mindnyájan! Hiszen milyen megnyugtató lesz rátok is az a tudat, hogy mindnyájatok hozzájárultatok ahhoz, hogy a kör megtartsa azt a helyet, melyet kitűzött magának.

Az elismerés -aztán titeket illet. Az érdem a tietek lesz!.

Kölesd, 1904. október 24.

Koritsánszky Ottó.

HÍREK.

— Perczel Dezső, a képviselőház elnöke, múlt csütörtökön kihallgatáson volt a királynál. A házelnök a legközelebbi napokat Bonyhádon tölti.

— A vallás és közoktatásügyi minisztc

Hum köréből. A közalapítványi gazdasági ügyek vezetője, Pfeiffer Kálmán miniszteri tanácsos, ő felsége elismerését ők kisérve nyugalomba vonulván, helyébe ugyanazon ügyosztály élére báró Bar- kóczy Sándor dr. lépett, kit a király most nevezett ki

valóságos miniszteri tanácsossá.

— A rendezett tanács. A képviselő- testületnek rendezett tanácsú várossá való átalakításra vonatkozó határozatát csak a november második felében megtartandó őszi rendes közgyűlésen tárgyalhatja a vármegye. A képviselő-testület addig is megteszi az átalakulás érdekében szükséges lépéseket. A tegnap délután tartott ülésen megállapították a rendezett tanácsi szervezetben rendszeresítendő uj állásoknak javadalmazását. Ezek szerint a polgármesternek évi fizetése lesz 4000 korona, lakbére 600 korona. A rendőrkapitány fizetése évi 3000 korona, lakbére 400 kor. A jogügyi tanácsos, egyúttal helyettes polgármester fizetése 2000 korona, lakbére 400 kor. A gazdasági tanácsos fizetése lesz 1000 kor. A városi ügyész tiszteletdíja 800: kor. A polgármester lesz egyúttal a városi árvaszék elnöke is, árvaszéki ülnöki teendőket pedig a jogügyi tanácsos és a városi főjegyző látják el. Leg- közelébb elkészítik a rendezett tanács szervezeti szabályzatát is, melynek alapján fog annak idején az uj városi képviselő-testület megalakulni

— Nőegyleti közgyűlés. Az »Egyesült Szék szárd-Tolnamegyei Nőegylet« ma délután 3 órakoi a róm. kath. ovoda helyiségében ö'.v. Sass Istvánul elnöklésével közgyűlést tart, mely a nőegylet va gyonának kedvezőbb elhelyezésének kérdé-ével fog foglalkozni.

— A központi járási főszolgabíró állás. Nunkovits Ferenc főszolgabíró, mim lapunk múlt számában már megírtuk, meg rongált egészsége miatt kénytelen volt nyug díjaztatását kérni. A vármegyei nyugdíj választmány Simontsits Elemér főjegyző el nöklésével tartott ülésén Nunkovits Ferem nyugdíját már meg is állapította. Nunkovit már el is költözött Szekszárdról, Afrika me leg kiimájában keres magának gyógyulást A hivatal vezetésével főispánunk Bajó Pá tb. főszolgabírót, ki Nunkovits többszöri tá volléte alatt is már huzamosb ideig vezetti a. hivatalt, bízta meg. Az üresedésben lev< főszolgabirői állást még a november hó má sodik felében megtartandó . törvényhatóság rendes közgyűlésen töltik be.

— Ügyészi vizsgálat. Krcsmarik Pál ki főügyészi helyettes a bonyhádi kir. járásbíróság bűi

j tető ügyvitelének és fogházának megvizsgálása v< j getf szombaton Bonyhádon időzött és a szoko í évi időszaki vizsgálatot megejtette.

— A pécsi ügyvédi kamara közhírré tesz hogy Dvorszky József dr. ügyvédet Pécsvára székhelylyel az ügyvédek lajstromába folytatóla fetvette éz hogy Németh Béla pécsi ügyvédet t halálozása következtében a fenti lajstromból törölt és irodája részére gondnokul Németh Gyula péci ügyvédet rendelte ki.

—> Uj tanitó. Benyovszky Rezső gróf als< tengelici iskolájához tanítóul Keleti Márton oklevél« tanítót alkalmazta;

— Vasúti mizériák. A közönség köréből és a sajtó részéről évek óta elhangzó panaszok az államvasutak vezetőségénél, sajnos, süket fülekre találnak. Hiába a legjogosabb panasz, minden marad a régiben.

A mi ázsiai állapotban leledző vicinális vas- utunk marad változatlánul az ő elavult, idejét múlt, primitív állapotában. A forgalom az egész vonalon és főleg a szekszárdi állomáson megótvenszeresedett, de azért a közönség kényelme érdekében egyáltalán semmi sem történik. Tűrhetetlen, hogy az összes I. és II. osztályú utasokat egyetlen kis szobában zsúfolják össze. Ha máskép nem, hát közegészségi szempontból rendőrhatósági beavatkozással kellene ezeken a dolgokon segíteni, aminthogy a közigazgatási bizottság utasítására az állomás előtt elhelyezett, már annyi kellemetlenséget okozott cölöpöket is hatóságilag eltávolították. Az is borzasztó, hogy az úgynevezett pályaudvaron, az esti vonatok megérkezése és indulása alkalmával mekkora sötétség uralkodik. Hiába van az állomás közelében a villamos telep, az állomáson csak néhány petroleum lámpa pislog, a helyett, hogy néhány villamos ivlámpával becsületesen megvilágítanák az állomást. —

Az úgynevezett ^perron«. szabad ég alatt van. Hóban, esőben az utasokat váró vagy kisérő közönség nem menekülhet tető alá. Valóban kvaliíikálhatatlan eljárás, hogy a közönség érdekeit semmibe sem véve, Szek- szárdot, eme rendkívül nagy forgalommal biró állomást, a vármegye székhelyét évről- évre olyan nyomorúságos állapotban hagyják, mint akár a legutolsó pusztai, íöltételes megálló helyet, illetve állomást. Az elmúlt években azzal biztattak bennünket, hogy az állomást a már rég elkészült átalakítási tervek szerint megfelelően kiépítik, vagyis kibővítik mihelyt csak vége lesz az »exlex«- nek. Az exlexnek már régóta vége van, de az átalakítás csak késik és minden marad úgy, mint volt 20 év előtt.

— Reformáció ünnepe. A reformáció év- íordulati ünnepe a Szekszárdi ev. ref. templomban szokásosan megtartatik f. hó 30-án (vasárnap) d.

e. s/4 10 órakor a rendes istentisztelet idején. A szertártást végzik: Csötönyi János és ifjú Kulifai Elek budapesti ev. ref jeles pipnövendékek. Előbbi prédikál, utóbbi pedig (mint jeles szóló-baritonista) régi magyar prot. énekeket fog, énekelni beszéd előtt és után orgonakiséret mellett. — Hétfőn (okt. 31-én) pedig a különféle iskolák tanuló ifjúságának lesz ünnepe, amikor is a népiskola, főgimnázium, polg. fiú- és leányiskola ev. ref. és ág. ev. vallásu növendékeihez Borzsák Endre lelkész fog alkalmi ima kíséretében templomi rövid szent beszédet tartani, ugyancsak d. e. 3/4 10 órakor.

— A nőegylet teaestélye. Vasárnapon volt az idei saisonban az első teaestély, melyet ezúttal a főgimnázium tornacsarnokában tartottak meg. Egy kis hangverseny előzte meg a táncot. A hangversenyben Jasek Sándor, Orffy Gyula és Abay János vettek részt. Az estélyen a következő hölgyek voltak jelen: Bajó Pálné, Beöthy Károlyné, Döry Pálné, Forster Zoltánná, Gerenday Lajosné, Hai- dekker Béláné, Kovács Dávidné, Káldy Gyu- láné, Kóvcssy Ödönné, Kramolin Gyuláné, László Lajosné, özv. Laskó Gyuláné, Mattioni Jánosné, özvegy Nagy Jánosné, Orosz Lajosné, Orffy Lajosné, Oszoly Károlyné, Perláky Józsefné, özv. Sass Istvánná, Sass Lászlóné (Űzd), Spányi Leóné, Sonnewend Emanuelné, Tekus Vilmosné, Tihanyi Domokosné, Török Ottóné és Wigand Jánosné. Leányok : Döry Natali, Fejős Emma, Gerenday Margit, Herczeg Mariska, Hoffmann Etelka, Halász Sári (Bonyhád), László Vilma, Orosz Flóra, Ptehál Blanka (Bezdán), Robicza Miczi (N.-Márton), Salamon Erzsiké, Somogyi Paula, Triebler Ilmi, Ur- banics Sári és Wigand Hedvig.

— Vadak befogása. Eleven vadaknak hazai tenyésztés céliából a vadászat tulajdonosai, bérlői, vagy szakértő megbízottjai által eszközlendő befogása úgy a vadászati tilalom, mint a tilalmi időben meg van engedve. Az eleven vadak (Őzek, szarvasok) ily befogását tervezik gróf Wimpfen Simon vadaskertjébe.

O-arav János Nagy Képes Naptára

is van? Nem különös? És sok titkom, nem csak ez az egy. Mert én mindég gondolkodom és sok mindent kitalálok, amiről ezeknek sejtelme sincs.

— Micsoda titkok azok? — kérdezte a másik leány izgatottan.

— Titkok az életről, szólt a gyermek — nagy titkok. Lássa én olvastam egy könyvet, amiben az a mondás van: «A korán elhivottak és kiválasztottak legyenek elkészülve a korai küzdelmekre». Én elkészültem, én nem félek semmitől.- Nem fejezhette be. Az ajtó megnyílt és belépett rajta ez anyja egy kis szalagos mellénykét hozva a kezében.

— Ezt jól eltedd fiacskám, az urad meg ne lássa, csak későbbre kell.

A leány válla megrándult,

— Legyen estére tejszínes fánk, galambkám szeretnél ?

— Ha édesanyám megeijgedi, kérek.

Kimentek a szobából. A küszöbről a leány

visszafordult és fülébe súgta a másiknak:

— El ne pletykálja anyámnak amiket mondtam. Elég sirás lesz még itthon én miattam.!

És ahogy a fölemelt keze mutatóujját a szájára szorította: maga volt a megtestesült látás és tudás. Oly komor volt, oly félelmes, hogy a másik megborzongott, ahogy nézte.