Tolnavármegye, 1904 (14. évfolyam, 1-52. szám)
1904-10-02 / 40. szám
XIV. évfolyam. 40- szám. Szekszárd, 1904. október 2. Előfizetési ár: [Egész évre ... 12 korona. Fél evre ... 6 > ¥ Negyed évre . . 3 » Egy szám ára . . 24 fillér. „ Előfizetéseket és hirdetéseket a kiadóhivatalon kívül elfogad Molnár Mór I könyvnyomdája és papirkereskedése I Szekszárdon. Egyes számok ugyanott kaphatók. POLITIKAI ÉS VEGYES* TARTALMÚ HETILAP. Megjelenik minden vasámap. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szekszárdon, Vár-utca 130. sz. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: í Főmunkatárs: Dr. LEOPOLD KORNÉL. FÖLDVÁRI MIHÁLY. Kéziratok vissza nem adatnak. A lap szellemi részét illető közlemények, valamint az előfizetések és a hirdetések is a szerkesztőséghez intézendők. Hirdetések mérsékelten megállapított árszabály szerint számíttatnak. Előfizetési felhívás! 1904. évi október hó 1-vel uj előfizetést nyitottunk lapunkra. - Azon t. előfizetőinket, kiknek előfizetésük lejárt, — felkérjük, hogy az előfizetéseket mielőbb megújítani szíveskedjenek, bogy a lap szétküldésében fennakadás ne történjék. Előfizefési feltételek: Egész évre . . . 12 korona. Fél : ... 6 Negyed évre . . 3 Hazafias tisztelettel A „TOLNAVÁRMEGYE“ politikai hetilap kiadóhivatala. Itt a szüret. Hála Istennek, csakhogy azt is megértük, hogy ismét vig szüreti zajtól hangosak a szekszárdi szőlők. Szüretünk képe még mindig csak halvány másolata ugyan a régi eleven, színes képnek, de azért már mégis szüret, annak minden ismertető jelével. A »borág« megmutatta, hogy meghálálja a reáforditott munkát és gondot. _ / Es kell-e más a szőlősgazdának, aki annyi kedvteléssel viseltetik szőlleje iránt? A száraz nyár után a szőllő az idén váratlanul jól fizet. Nagy része van ebben az utóbbi napok esőzéseinek, melyek ugyancsak me g duzzasztottal a szemeket; ami persze a minőséget hlyenként nagyon rontotta. Az aljban termétt borok természetesen gyöngébbek, sok helyen az esőtől a hegyen is rothadásba^ment^vagy nem érett be a szőllő, de - azért nagyjában, a hegyi must magas cukortartalmú és kitűnő minőségű levet ad, büszkeséggel töltve el a termelő szivét. A szekszárdi pincék ismét tele lesznek jó borokkal és a termelők nyugodtan néznek a jövendő ele, mert a jó borárakra számítanak. A böráraik alakulására döntő hatással van az idén az Olaszországgal megkötő.! kereskedelmi szerződés, melynek feltételei még hivatalosan nem tétettek ugyan közzé, de azért lényegükben eléggé ismeretesek. A termelők egyértelmű követelése, hogy az olasz borkedvézmény már ez évben egyszer s mindenkorra töröltessék, nem volt ugyan egész teljességében megvalósítható, amennyiben 450000 métermázsa háza- sitásra szánt bor behozatala engedélyeztetett, de oly vám-megállapitás, szállítási feltételek és egyéb korlátozások mellett, amelyek pénzre átszámítva legalább is 22 korona vámnak felelnek meg, ily vámteherrel pedig, tekintve, hogy Magyarországon sok olcsóbb minőségű közepes bor termett, az olasz bor versenyétől nem kell, de nem is lehet tartani. Most tűnt csak ki, hogy mily alapos hiba volt ezelőtt 12 évvel Olaszországgal szemben a borvámnak minden viszontszolgáltatás nélkül történt leszállítása. Ezt a hibát akkori kormányunk tisztán a fiskális érdekek egyoldalú érvényesítéséből követte el, amit az olasz kormány, mint ölébe hullatott alkalmat, ugyancsak kizsákmányolt. Szerencse, hogy Tisza István kormánya, a hibát fölismerve, annak orvoslását, ha áldozatokkal és ellenszolgálatokkal is, biztosította és pedig épen abban az időben, amidőn a magyar bortermelés, óriási erőfeszítések után, ismét föllendülőben van. A fillokszera pusztításai, amelyek az ország minden borvidékét és ezek között Szekszárdot és Tolnavármegyét is tönkre tettték, még észlelhetők a mi begyeinkben is, de ma már elmondhatjuk, hogy a természet ütötte sebek behegedőben vannak és a szöílő, népünk csaknem egyedüli létalapja, legfőbb keresetága és vagyonoso- dásának forrása, kezdi újból visszanyerni régi jelentőségét. A kedvezőre változott termelési és kereskedelmi viszonyok vállalkozóvá teszik a borkereskedelmet is, miután remélhetőleg a kérésiét a szekszárdi borok után hamarosan megindul. Most tűnik csak ki, hogy termelő és kereskedő mennyire egymásra van utalva és hogy mily nemzetgazdasági botlás volt az idegen bor özönét Magyarországra zuTÁRCA. Mosolygok rajt . . j Mosolygok rajt, hogy piros volt az arcom S a kacér szempár szikrákat vetett. Mig könnyű lepkehad lebbent nyomomba, Mosolygok rajt — mert nem szerettelek. Mosolygok rajt, hogy halvány lett a színem S könnyes szemembe lélek költözött. Mig elmólázva hosszan nézek vissza Egy világra — a két mosoly között. LYS-NOIR. Dj ouhera. Irta : Pierre Louys. (Franciából.) Walter H., akinek neve annyira ismeretes ma, hogy felesleges volna azt teljesen kiírni, negyvennégy órán át barátom volt. Egy véletlen hozott össze bennünket, mely majdnem életünkbe került. Anélkül, hogy ismertük volna egymást, mind* a ketten a «Barcelona» hajóval indultunk, amely Tanger, Gibraltár és Oran között parti közlekedést teljesít. A tenger erősen viharzott. A spanyol lapok, melyeket Malagában vásároltunk össze, tele voltak a királyi flotta «Reina Regenta» nevű gyönyörű páncélos hajó elsülyedésének leírásával. Négyszázötvenen — matrózok és tisztek — pusztultak el a borzasztó viharban. Jól emlékszem, minő hatással volt rám a fekete liszia, mely a halottak neveit fth öntette. Az első oldal fekete szegélylyel jelenít meg. Az admirálistól kezdve az utolsó matrózig mindenki elpusztult a hajón. Ezen a napon minket is vihar ért, amely csak fél óráig tartott, de alig hagyta el hajónk azt a sötét sárga vonalat, mely a nyílt tengert jelzi, újból ránk csapott a vihar. Tombolt, táncolt a hajó, melyet egészen jobb oldalára döntött, recsegett, remegett, mint a megriadt madár, melyet vihar ér utol. Hatalmas hullámok csaptak át a hajón, melyet egészen elárasztottak vizzel. Egész éjszaka tartott a pokol-tánc. Néha felcsapta hajónkat a vihar a hullám tetejére s úgy játszott ott vele, mint a felszökkenő vizsugár az üres tojáshéjjal. Voltak pillanatok, amikor halotti csönd állott bé, mintha csak elsülyedtünk volna. Amikor másnap reggel a vihar után a hidra léptem, egy magas növésű, fehér burnuszba burkolt barna marokkói közeledett a kapitány felé. — Mikor leszünk Melillában ? — kérdezte — Melillában ? Nem egyhamar, barátom. Két hét múlva, amikor visszatérünk. — Mit mondasz? Tizennégy nap múlva? Az lehetetlen. Nekem még ma Melillában kell lennem. — Jól van, de akkor Nemoursban ki kell szállanod s onnét eljuthatsz Melillába. Ilyen viharos időben nem tehetem ki a veszélynek hajómat s ki sem köthetek. Az arab fogait csikorgatta dühében, azután visszament a hídról s komor tekintetével sokáig kis érte hazája partjának lassan elmosódó körvonalait, melyek elvesztek a szemhátáron. * Amikor az étterembe léptem, majdnem üres volt. Az ötven utas közül csak ketten hagyták el kabinjukat. Egy merész utas, S. marqu'se, egy trancia képviselő anyja volt az egyik s Walter H. a másik, aki csakhamar meg is szólított. — Öt évig éltem Marokkóban s most Marseillen, Konstantinápolyon s Bafumon át Perzsiába utazom. Mondja csak, szereti ön az arabokat? kér dezte tőlem. Walter H. akkor huszonkilenc éves volt. Arcát megbarnitotta az alrikai nap, de azért a borotválkozásra oly nagy gondot fordított, mintha Oxfor d- ban élt volna s modorában szerette a franciát utánozni. Marokkót keresztül-kasul bejárta s pompásan beszélt arabul. — Ah, ön csak Fez és Marakech között ösmerheti meg-az igazi arabot. Másutt, mint török, francia vagy angol alattvaló, teljesen elvesztette fénye nemességét. A kereskedést űző tripoliszi, a szelíd tuniszi kék selyem ruhájában, az algieri hivatalnok az európai hatalmak nyomása alatt meghajolt. De Marokkóban . . . Ott még él egy régi néptörzs, amely a világ kezdete óta szabad volt a földön. Nyolc millió független ember él ott, fiai azokuak a nagy hódítóknak, akik egy szép napon egy Dyargalással az indiai tengertől a Loire-ig vágtattak s azután ismét visszatértek. Ezek a hires szaracénok voltak. Nézze, meg ezeket az embereket. Érdemes! Eközben horgonyt vetett hajónk. Nemours elterülve feküdt szemeink előtt, mögötte a Közép. Hátralékos előfizetőinket egész tisztelettel kérjük, hogy a hátralékos összegeket a kiadóhivatalhoz mielőbb beküldeni szíveskedjenek.
