Tolnavármegye, 1904 (14. évfolyam, 1-52. szám)
1904-07-17 / 29. szám
XIV. évfolyam 29- szám. Szekszárd, 1904. julius 17. Előfizetési ár: I Egész évre ... 12 korona. Fél évre ... . 6 » I Negyed évre ,. . 3 » Egy szám ára . . 24 fillér. Előfizetéseket és hirdetéseket a kiadó- hivatalon kívül elfogad Molnár Mór könyvnyomdája és papirkereskedése Szekszárdon. Egyes számok, ugyanott kaphatók. POLITIKAI ÉS VEGYES TARTALMÚ HETILAP. MegjeleniJk minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szekszárdon, Vár-utca 130. sz. Felelős szerkesztő és laptulajdonos *;» Főmunkatárs:. Dr. LEOPOLD KORNÉL. H FÖLDVÁRI MIHÁLY. Kéziratok viasza nem adatnak. A lap szellemi részét illető közlemények, valamint az előfizetések és a hirdetések is a szerkesztőséghez intézendők. Hirdetések mérsékelten megállapított árszabály szerint számíttatnak. Civillista és politika. — Irta: Szemere Miklós. — Elfogadjuk-e a civillista felemelését? Hát hogy ne fogadná el a kipróbált szabadelvű párt! örömmel!!, zengjük mindannyian. Megszavazom mint jó mame'uk én is: Meggyőződésből? Hát igenis, mert ba szüksége van rá a koronának, királyával szemben ném fukarkodhat a magyar nemzet és a törvényhozás. Szüksége pedig van, mert ba nem volna, a mai nehéz viszonyok között, a midőn úgyis minden állami fizetést »óhajtva várt« emelésben részesítünk, bizton nem lépne vele elő a magyar kormány. A jó mamelük lelkiismeret megnyugtatására elég ennyi; — jó kuruczot meggyőzni pedig eddig nekem soha nem sikerült. Bírjon velük Tisza István gróf. De mégis, hogy tisztelt miniszterelnökünknek némileg kezére legyek, ide iktatom az 1849-iki — tehát orthodox kuruc — költségvetésnek néhány ide vágó tételét. Nem kevesehb ember neve szerepel alatta, mint Kossuth Lajos pénzügyminiszteré. 1849-iki költségvetés. Az 1848-ki pozsonyi országgyűlés határozata szerint a’ fölléges királyi udvarnak jár egy évre . . . írt 3.000,u00 Kossuth Lajos m. k. pénzügyminister. Nádor, kir. helytartó ő cs. kir. fensége frt 212,020 Nádori iroda személyzetének fizetése . frt 13,700 frt 225,720 Kossuth Lajos m. k. pénzügyminister. Az udvartartásra szánt évi 3.000,000 pengőforint az összes 1849-iki állami költségvetésnek* 4‘7 percentjét teszi ki. Méltóztassék most ezzel összevetni az akkori értékét a 3 millió forintnak gabonában, húsban, — kiszámíthatja mindenki magának, mily óriási nagy összeget ajánlott meg az 1848-iki törvényhozás Kossuth lajos pénzügyminiszterrel az élén, civillista- ,képen V. Ferdinánd királynak. Az alattvalói loyális hűség ettől a nagy anyagi áldozattól sem rettent vissza a múltban. Ne kicsinyeskedjünk tehá mi ma, a midőn a viszonyok mások, az ország vagyonosabb, — az aránylag kisebb összeg nagy megvitatásával, — Ez volna legcsekélyebb bajunk. Igaz, nem az udvartartás fénye, a díszruhák, libériák csillogása emeli a népben a monarchikus érzést: de emelik ezt a nemzetben a monarchikus institutiók. Homestead — a nép édes otthonát védő törvény, — a nevelés reformja, a főrendiház szélesebb alapra állítása stb. stb. többször szóltam ezekről. • Az intézmények hiánya a nagy bajunk, j A régiek megszűntek, újakat, a Korhoz illőket nem alkotunk. így maholnap hóember• lesz a monarchia, tüzet nem áll. Csinálni nagy szóval hangzatos magyar nyelvharcot — bocsánat a szóért — ez asszonypolitika. De ne n készülünk előre semmi komoly küzdelemre. Bezzeg a japánok nem igy cselekedtek, pedig ők csak 1868-ban fogtak országuk iiviüzálásához európai módra. Regenerálták hazájukat a ma is dicsőségesen uralkodó Mutsuhito nagy fejedelem országlása és vezetése alatt, aki 1867-ben lépett a császári í trónra. Átvették, eltanulták mindenhol ami jó. Tudományos, nemzetgazdasági, mező- gazdasági és hadi téren egyaránt. Az angoloktól eltanulták a hadi tengerészetet, a f oroszoktól átvették a szárazföldi haditudományt -egy emberöltő alatt. Átvitték Párisból a divatot és mint európai luxust az antisemitizmust. Tehetik, nekik a zsidókra nincs szükségük. Különben ahol van íis zsidókérdés, mint nálunk, az nem szeretet vagy gyűlölet, -r de államférfiul észszerüség és kenyér kérdése. Az elsajátított nyugoti cultura mellett megtartották a japánok hősi, halálmegvető, hazafias hadi erényeiket, amelyre nem évszázadok, de j köze) két évezred óta nevelve vannak, meg- I tartották rokonszenves, nemes, megbízható, I gavallér jellemüket. Annyi náluk az adott szó, mint nálunk a közjegyzői okirat. Be- csület, hadi virtus és fennkölt loyális gon- ' dolkodás a fővonásuk. Akik arra jártak és I megfigyelő képességgel bírnak, beszélnek róla bőven. Például, amiden .'a, szövetséges csapatok PektiVo-gt' ^evett^k- As megszállották Waldersee marschall a különféle városrészeket a hatalmak csapatai között felosztotta. Emlékeznek-e t. képviselőtársaim, mely városrészben volt a legnagyobb rend, hol ném raboltak és nem gyilkoltak kivételképen sem soha? Természetesen azt képzelhettük volna, hogy talán a gáláns francia csapatok által megszállva tartott városrészekben? — de nem. Vagy a fegyelmezett német sereg által elfoglalt fertályban? — ott sem. Vagy a szabad amerikai Yankéek által tartott területen ? — ott sem. Hanem a legpéldá- sabb rend és a legemberibb katonai dis- ciplina a japán csapatok által tartott területeken lett dokumentálva. Ezek a pogány japánok a legvitézebbül harcoltak a csatatéren, a legtöbb embert is veszítették és a legíegyelmezettebbek, leghumánusabbak voltak Pekingben. A jól informált és előrelátó angol, szövetségre is lépett már azóta Japánnal. A japánoknál legnagyobb kitüntetés egy családra, ha fiát beveszik katonának. Akkor örömünnep van a háznál. Vitéz, katona nemzet a japán par excellence, de amellett emberi, sőt művészi. A katona-jelleg nem zár ki semmi jót, semmi • nemeset. És hogy mire fogja vinni a japán nemzet Keleten, .meg fogjuk érni tisztelt uraim! Az lesz a hivatása, — és hiszem, meg is fog neki felélni, —I hogy meg fogja szabadítani Kelet-Ázsiát az úgynevezett civilizáló európai invasiótól. Azóta ; láttunk és hallottunk Japánról bővebben. Én nem is csalódtam, — szegény • Miklós cár igen.... Mi magyaiok 1867-ben kezdtük az uj, alkotmányos aerát, de eddig kevesebb látható sikerrel, mint például a jó japánok. Néha Bécsből vetettek gáncsot törekvéseinknek, leggyakrabban pedig önmagunkat okozhatjuk botlásainkért.* Jelszavak által * Mert csak önhibái, saját bűnei buktathatnak el egy nemzetet, mást tanítani — népámitás. vezettetni magunkat volt a fő jellemvonásunk, párosulva politikai nemességgel és könnyelműséggel. Hajdan volt sok igaz hivő, ma lett sok Tamás. Megvolt a hazafias nemes érzés, a hires hazafiak gyönyörűen tudták és tudják ki is fejezni. A legerősebb oldalunk a sok hazafias, áradatos beszéd. Tettekben fájdalom, a nemes érzés mindig nem* nyilatkoz- hatik. Széchenyi István erős színezése szerint: »neked hazád mindent ada s te hazádnak soha semmit«. Nemzeti ideálunk ma is a szép szavú orátor. Ameddig itt vagyunk, be is kell érnünk a szép szóval, érzelemben fenséges nagy, valóságban törpe, papirnemzet vagyunk. A ‘ felületen haladunk és meghódít bennünket a külszin. $ $ Amig sokan a közjó veszélyeztetését a civillista emelésében látják, nekem inkább más irányban támadnak scrupulusaim. Hadügyi kormányzatunk most hozza helyre a múlt mulasztásait, fegyverkezik, készül, uj bronzágyukat öntet. Az utóbbira nagy is már a szükség igazán. A hadi • kiadások’így’a költségvetés óriási megterhelésével fognak ‘ végződni, ha nem ma, holnap. Bizarr a dologban az, hogy ennek mind most kell történni, midőn az egész világgal jó, barátságos, — vagy ép szövetséges viszonyban élünk, állítólagos született ellenségünk Oroszország pedig any- nyira igénybe van véve Japán vendége által, hogy alig szakíthat magának időt velünk foglalkozni, ma, vagy a belátható közel jövendőben. Mikorra mi az oroszszal összekülönbözhetünk, akkorra a mai bronz ágyukból régen harangot fognak önthetni. Más volna az, ha mi activ külügyi politikát csinálnánk. Ha mi Oroszország megbénulását kihasználnánk északon és délen. Vederemo. Kívánom, de nem bízom benne. Pedig a jó nemzetközi politika nem lovagjáték, de helyes számítás és ha kell, az erők próbája alkalmas időben. Gyakran maguk a fejedelmek tartják, vissza népeiknél a nemzeti politika spontán megnyilatkozását. így, mint tényt említem, hogy az angol-transvaali háború idején az orosz hadipárt, élén Kuropatkin hadügyminiszterrel, erővel mobilizálni akart Anglia ellen és masírozni Indiának és csakis a békés Miklós czárnak sikerült a háborút meggátolni. Mint újabbat pedig egész positiv mondhatom, — forrásom egy földi olympuson trónoló hatalmas ur — hogy egészen másképen léptek volna most fel az orosz-japán háború alatt az oroszok ellen az angol politikusok és az angol cabinet, ha Edward király nem mérsékli erélyesen őket. »Bejátszott ezekbe az atyafiságos jóindulat és minden egyéb más úri érzés is«, hogy bölcsen-e vagy nem, Ítéljenek felette az angolok és az oroszok és a világtörténelem. * * * A bronz ágyuk kellenek, jó, de 70 millió a hajóhadra! Kicsit sok. Nem tudom aggályaim eloszlatni, »bogy felesleges«.
