Tolnavármegye, 1904 (14. évfolyam, 1-52. szám)

1904-07-17 / 29. szám

2.

TOLNA VARMEGYE.

1904. julius 17.

In camera caritatis mondottak neken vezető politikusok sok delicat jellegű érvei mellette, mégcsak ismételnem sem lehet, de tarthatatlanok is.

Kinek árthatnánk mi hajóhadunkkal r Csak nem Pétérvárt vagy Moszkvát akarjuk igy megszállni!

Hunyady János nem hajón vitorlázott Törökországba, sem Barbarossa császár Itáliába. Gustáv Adolf nem gályán érkezett Lützenbe. Milanóba sem hajón rukkolt be Radetzky.

Aki a continensen győzni akar, annak a szárazföldön kell győznie. Mit használt 1866-ban a lissai tengeri csata győzelmes dicsősége ? Még a custozzai diadal sem tudott megmenteni.

Ausztria - Magyarország mint tengeri hatalom noqsense, nagyzás. Vagy akkor csináljunk gyarmatokat. Azt meg nem akarunk, arról szó sincs.

Nem akarjuk mi az Aranyszarvat bírni. Nem akarunk mi hódítani, csak békében élni, — mondják az irányadó körök. A dalmát partokat pedig megvédik az ágyuk és az aknák, — ha erre kerülne a sor.

Fegyverkezünk, költünk a lehető legerősebbe i létező vagy képzelt ellenségeink ellen, csak egy ellen nem készülünk, az egyedüli számottevő positiv ellenségünk: a socialismus ellen. Nagy anyagi megterhel- tetésünkkel éppen csakis neki dolgozunk. Nagy terheinkkel karöltve fognak jönni a nyomor és a belügyi bajok. A socialis- musnak született melegágyai. Sok a bajunk, amit panaszolunk, olyan is sok van, amiről nem beszél hangosan senki, de a legnagyobb veszedelmünk a nálunk jó talajra találó socializmus lesz. Nem először mondom.

* *

*

Önmagunk vágta sebeinkre, országos, bajainkra gyógyító irt csak nemzedékek egyöntetű, hazafias, okos, önfeláldozó munkája hozhat. Hosszú, de dicső feladat vár az ilju nemzedékre. Sok az építeni való, sok véres verejtékébe fog kerülni a fiatalságnak, míg a mai magyar csecsemőknek is, ha azt akarjuk elérni, hogy a magyar állam portája tiszta legyen és szabad.

i A magyar szent korona viselőinek leend

ebben legtenségesebb részük, mint atyai áldást hozó vezérei, urai Árpád népének. Honfiúi erényt, magyar hazafiságot vetve, ők fognak a nemzeti dicsőség terméséből legelői aratni.

A »Dei Gratia« — az isten kegyelméből elfoglalt trón nagy jogokat, de kemény kötelességeket is ró a felkent királyra. Hogy Aquinói Szent Tamás szavaival éljek : Rex datur pro regno, non regnum pro rege. A királyok fejére hull a menyei malaszt, de balsorsban a nép minden jajja feléjük száll.

Koronánk leendő viselőjét, trónörökösünket, Ferencz Ferdinánd Ő császári és királyi Fenségét ismerni, — keveseknek adatott a szerencse.

A magyar miniszterelnök sem ismeri, máig miniszterelnökünket, Tisza István grófot sem fogadta. Pedig Tisza István már 1903 óta van hivatalában.

Más lényegesebb ügyek vehetik nyil- ván igénybe Ő Fensége draga idejét, vagy a politikai tényezők valamelyikének mérle- gelésében, úgy látszik Ő Fensége — bele- 1 értve saját magas személyét is — kevesebb fontosságot tulajdonit, mint egyéb halandók I szoknak.

Egyébként Ő cs. és kir. Fenségének nagyon elszigetelt visszavonultsága, amelyet ismerni bőven van szerencsénk és amelynek okait hódolattal respektálni is óhajtom, sokat megmagyaráz. Mindazonáltal sem Magyarországra, sem a koronára, sem a monarchikus princípiumra és a jövendőre áldásos befolyásúnak nem minősíthetem.

Állami és politikai szükségnek vélem, hogy a nemzet ismerje leendő királyát, necsak a fényképét és viszont ő is leendő alattvalóit. Nem forma ez, ez már lényeg. Hiszem, meg is hozza a jó idő.

Bocsánat, ha netán vétenék az udvari illem ellen, de ami Szivemen, az a számon. Mentségem legyen, »hogy nem önérdek, de közérdek adja számba az igét«.

Hirdetem ezeket nem mint pártember, de mint egyszerű árva szolgája a magyar nemzetnek és a királyságnak

Nem várok érette senkitől sem elismerést, sem dicséretet, az Egyetlent, akitől kívántam volna, — azt elveszítettem.

Az országgyűlésből.

A most folyó képviselőházi költségvetési tárgyalásokban Kämmerer Ernő szakcsi országgyűlési képviselő, vármegyénk nagytudomanyu és érdemes fia ugyancsak kiveszi részét. A julius 8-iki ülésben mint a pénzügyi bizottság előadója bemutatta a bizottság jelentését és pedig 1. a képviselőház 1904. évi költségvetésének helyesbiteséről; 2. a ház alkalmazottainak szolgálati szabályzatáról és fizetésrendezéséről; 3. a marhaso aranak mérsékléséről szóló törvényjavaslat tárgyában.

A ház 9-iki, szombati ülésében pedig, midőn az u. n. kisebb tárczák költsegvetesenek tárgyalására tértek át és a királyi udvartartás tételénél megkezdték a miniszterelnöknek az udvartartás költségeinek felemelésére vonatkozó törvényjavaslatának tárgyalását, Kümmerer Ernő, mint előadó a következő beszédet mondotta :

Kämmerer Ernő előadó: T. ház! Halljuk / Halljuk!) Mikor a pénzügyi bizottság, illetőleg ház megbízásából a költségvetés első füzetére vonatkozólag van szerencsém az előadói tisztet te'jesi- teni, nekem előadói jogomban áll, hogy ezt úgy,, mint a költségvetés más egyéb részeit szokásos, egy általános bevezető beszéddel vezessem be, a. melylyel felölelem és ismertetem mindazokat az egyes tárgyakat és költségvetési tételeket, a me yek itt az u. n. kisebb tárczák neve alatt szerep lnek. És ez talán indokolható is volna, mert hiszen a költségvetés egy igen nevezetes részéről, közel 30°/o áról van szó, mert 430 millió az, a mi ezen füzetben foglaltatik. De hogyha én ezt tenni nem. kívánom, ez történik a ház idejének a kimélése szempontjából, mert annyira össze nem függő tételek vannak ezeknél a kisebb tárczáknál, hogy én nem találnám czélszerünek hogy most beszéljek országgyűlésről, vagy az államadóságokról, vagy a horvát beligazgatásról, vagy a milleniumi emlékekről. A mikor a napirend kitűzése történt, ez történt jogomból kifolyólag, mert egy ilyen altalános bevezetes'-el lehetett volna a kisebb tárczák tárgyalását megkezdeni és ha én ettől elállók, akkor eo ipso következik, hogy tárgyaljuk az első tételt és az első tételnél a czivillista kérdését. Azt hiszem, hogy teljesen a ház eddigi tárgyalási technikájának felelt meg tehát, a mikor a napirend- megállapitás és ez a kitűzés történt.

Az udvartartás költségeinek magasságát az eddigi gyakorlat szerint 10 évről 10 évre álla- pitotta meg a törvényhozás és igy előáll időközön- kint a szüksége annak, hogy ezzel a kérdéssel az évenkint ismétlődő budget tárgyaláson kívül külön és önállóan is foglalkozzunk. De bármenyiszer kerüljön e kérdés a törvényhozás elé, a/éit az mit- sem vészit kényes és delikát természetéből, a melyet a kérdésnek nagv történeti előzményei és személyi

TÁRCA.

Egyed ü I.

Az est lenge árnyat fest művészi kézzel S szeszélyes újakkal t^pegeti széjjel.

Nedves szemmel nézem, pedig nem faj semmi Szeretnék meghalni, szeretnék nem lenni, Itthagyni a rosszat, itthagyni a szépet,

Olyan sivár, bántó, oly üres az élet.,.

Hirtelen gyors mozgás ömlik a mély csendre, Halk dúdolás árja tapad a fülembe,

Ismerős kéz ku’csa surran be a zárba,

A kilincs szótfogad, az ajtó kitárva Ismerős hang csendül s ismertek a léptek Istenem, Istenem be édes az élet...

M. K0RNIS ARANKA.

Amit a holnap hoz.

Lenn az utczán hideg szél süvit, itt fenn a szobámban nyájas, marasztó meleg pattog. Ülök a tűz elő t, s ahogy szítom, azon tűnődöm, mennyire tökéletlen szerszám a kályha.

Hugy nem alapult még meg a Vulkáni Hő- kiakná'ó Részvénytársaság, mely a föld méhének izzó tü eit enyhe meleggé lohasztva, csőrendszeren vezetné lakásu íkba, mint a vizet s a gázt. A Gellérthegynek vulkáni magjával, artézi kútfejeink hőjével fűteni lehetne az egész ország városait, íalvait és tanyáit s tavaszi virulásrá serkentem a fagy alatt megridegült földet; sőt naranc.s-eidőt fakasztani, mirtus cserjét támasztani ott, ahol a szívós akacz küzd a sivó homokkal és bocsát le egy-egy fanyar gyökérszálat az amerikai jövevény, a bogárálló venyige. Csak a maga silány valójában

mntatkozik ez a hivalkodó csoda korszak, midőn nem ott s nem akkor bir kedvére ereszteni esőt s szelet, hűvöst, ahol s amikor arra szükség van.

Bizony tökéletlen szerszám ez a kályha s megérdemelné, hogy a rég elfelejtett koppantó sorsára jusson. Pedig mennyi szép ének zengett a kandallóról! (Melynek minálunk kályha a neve.) Újabban építenek is kandallót az uj ebedlőbe, hogy stilszerü legyen. Aztán beleállitjuk a gáz-kemen- czét, vagy kinevezik kandallóvá a regenerátort s ezzel a 'almisággal ismét csúffá tettek egy kedves régi eredetit.

Van amolyan légfűtés is. De ez minden meleg volta mellett hideg. Nem is annyira az egyen- leies lűtés szólította életre, mint inkább a szűkre szabott lakásunk szorított rá: kályha ne foglalja el a helyet a kondignácziós tea-asztal, vagy ama bálvány elől, melynek neve buffet. (Magyarul kredencz.)

Ebben a pillanatban valami megrezzenti az elmémet. — Az a kicsi démon, amely önmagunkkal veszejt ö^sze bennünket: az ellenmondás. Hogy I mii is kívánom én mindezeket a dolgokat ? Megvallotta e a küzdő embert a gőz, a gaz, a villám ? A tudomány magasára emelkedett hygiene nem győzi számon tartani az ezerféle baczillust, mely azóta ficzánkol esik igazában s mételyezi meg milliók vérét, amióta fölfedezték. Mert, hogy soha azelőtt nem volt annyi nyavalya a világon, mint a mióta felismertük a gerjesztőit. Sivatag oroszlána, dzsungel tigrise, a Brazília ősrengetegeinek forró zsombékjítibói kinyilaló vipera nem irtott ki annyi embeit, mint az a parányiság, amelyből százezer tér el akkora helyen, mint a mekkora az én bajuszom szálának az átmetszete.

Gőz-daru és kimarjuk váll. Villamos vasút s a fáradtság miatt sajgó láb. S még egy csomó ilyen ellentét. S valamennyi meghazudtolja annak a bizonyos haladásnak u. n. áldásait. Sem Edison, sem Currie meg nem váltották az emberiséget. Mert is hal meg éhen ugyanegy pillanatban épp annyi ember, mint amennyi megzabál? Mért hogy

ma még sűrűbben, mint azelőtt: akkor ül asztalhoz a tiszta erkölcs, midőn a bűn már okádott.

S mindezt a fonákságot betetőzi a nekiszabadult asszony, aki abban keresi az igazságát, hogy elrúgja magától női voltát s beáll a férfiember vetelytársának, holott őt az alkotó természet a férfi segiiőjének rendelé.

S közben egymás hegyin-hátán rohannak előre a legcsodálatosabb találmányok és fölfedezések : a kőfalat átvilágító Rön'gen sugár, a villamos távlátás, a szurok-érczből kicsiholt radium az ő kifogyhatatlan világító és melegítő energiájával, az örök mozgony és a — halhatatlanság, az- Andrenin, amely uj életre költi a merev holtat. Már most még c-ak a Marsbeliekkel értsük meg egymást — azután se biblia, se miatyánk, a magunk Ízlése szerint rendezzük be örökéletünket, ami nem lesz egyéb, mint a végtelenbe nyúló folytatása a jelennek minden ő édes megszokásaival.

De még itt sincsen vége a csodáknak. Mr. Lumineux — omen et nomen — a camera obscura. fehér lapjára vetődött utc/át minden mozgó emberestül s állatostul, a vidéket, az eget az ő c-ii- lagaival a maga színeiben s ragyogásában akarja oda rögzíteni. Rögzített is már belőle egy darabot. A maga valóságában láttam azt a szép creol leányt, aki elomolva a zsölyében, szinte pihegni látszott s kebelén a rózsa megrezdült s illatozott.

És int már a psychographus is, aki röntgent alapon neki szögezi az ő kérlelhetetlen csövét az én becses leiemnek s lefényképirja belőle az én sanyarú pár gondolatomat. Lelkemnek minden ger- jedéseit, féltett gyöngyszemeit kiszedi belőlem, mint kuglufból a mazsolyaszemet. Mi lesz a világból? Mikor mosolyogva s áradó örömszóval köszöntőm az én látogatómat: ő a psychographion- jával azt olvassa ki az agyamból, hogy: »Vitt volna el az ördögi« Mit alkalmatlankodik ez a majom akkor, mikor épp méregetek magamban valamely vitás jogesetet? Bankot, vígjátékot, kölcsönt ?