Tolnavármegye, 1904 (14. évfolyam, 1-52. szám)
1904-06-26 / 26. szám
TOLNAVARMEGYE. 2. 1904. juníus 26. I Előtte való napon, bár gyógyulásra az orvosok sem adtak reményt, Tanárky Árpád dr. műtétet végzett rajta, bal lábát amputálta, a műtét ugyan jól sikerült, de nem volt megmenthető az életnek. Halálának hírére összes középületeinkre gyászlobogót tűztek ki és nemcsak vármegyénkből, hanem az egész országból tömegesen érkeztek a részvétnyilatkozatok a gyászoló családhoz. Táviratban vagy levélben részvétöket fejezték ki; gróf Széchenyi Sándor, kinek a távirata igy szól: Fogadja mélyen átérzett részvétemet mindannyiunk által szeretve tisztelt férje elhunyta fölött. Gróf Apponyi Sándor, Nádassy Kálmán, Csapó Vilmos, Perezel Lajosné, Dóry Pálné (Tüske), Bezerédj Pál, Bauerné, Kämmerer Ernő. Dóry Pál Gasteinból a következő meleghangú részvéttáviratot intézte az özvegyhez: Egy egész részt kérek lesújtó fájdalmukból. Támaszomat, hű munkatársamat, igaz barátomat siratom jó Vilmosunkban, az én vármegyémnek szebbik fele száll vele sírba A mindenható adjon erőt a súlyos níegpróbáltatás elviselésére. Továbbá : Simon Rudolf, Rassovszky Julián, Bernáth Béla, Hagymássy Dénes, Szakách József és Ernő, Forster Zoltán, Jozgits család, Döry Ödön, Lexa Zeno és családja, Mészáros Ervin, Bajó János, Hets Ödön, Döry Józsiék, Hets Béláék, Rolf Aladár és Melanie, Huszár Dezsőék, Orosz Endre, Borsody család, Veszelei Zrígmond és neje, Sass István és Margit, Dunai jegyző, Rosmayer, Mar- kovics, Reich Károly és családja, Téry Endre, Téry Emil, Ricsováry százados, Sántha Károly, Fónagy József és neje, dr. Haidekker Béla, a Tolnamegyei Takarék- és Hitelbank, a Népbank, dr. Szabó Gyula, Őrífy Lajos, Pesthy Mórné, Sass László, dr. Leopold Kornél és neje, dr. Stollár János, Virányi Károly, özvegy Fejős Imréné, dr. Mayer Gyula és neje, Strasser Fülöp, Szigeth Gá- borné, Várkonyi Iván, Hanzély János, Fekete Ágost, dr. Pirnitzer József, dr. Szakács, Závody Albin, Kiss Elemérék, dr. Pesthy István, Siebenfreund Vilma stb. A temetés Szekszárdon, a vármegyei székház udvarában pénteken d. u. 6 órakor folyt le. A tágas udvar, melynek közepén díszes ravatalra állították fel a szebbnél szebb koszorúkkal borított kopofsót, teljesen megtelt közönséggel. A ravatalt zokogó özvegye, gyermekei, testvérei és a többi családtagok : a Fördős, Kurz, Pesthy családok tagjai vették körül, velük szemben a vármegyei tisztikar Simontsits Elemér főjegyző és Kurz Vilmos árvaszéki elnök vezetésével foglalt helyet. A vármegye közönségének és a tisztikarnak nevében Simontsits főjegyző gyönyörű koszorút helyezett a ravatalra. A temetésen ott voltak úgyszólván teijes számban a kir. törvényszék, a kir. pénzügyigazgatóság tagjai, az ügyvédi kar, a Kaszinó, a Hitelbank, a Népbank küldöttségei, a városi elöljáróság és még számosán testületek és magánosok. A gyászbeszédet Borzsák Endre reform, lelkész végezte, ki megható beszédben vázolta az elhunyt erényeit és érdemeit. A szertartás befejeztével megindult a hosszú gyászménet. Elől egy koszorúkat vivő kocsi, utána a halottas kocsi, melyet a családtagok és beláthatatlan sorokban a nagy közönség követett. A Kaszinó előtt megállott a gyászmenet és Simontsits elnök és Biróy alelnök a Kaszinó hatalmas koszorúját helyezték a koporsóra. Innét a város végéig hosszú gyászmenet ki'série utolsó útjára a köztisztelettől halálában is körülövezett férfiút. Másnap szombatou d. e. fél 11 órakor Uzdon a Fördősök családi birtokán, megkapó gyászszertartás mellett újból beszentelték a halottat. Uzdon a gyászháznál Sántha Károly sárszent- lőrinci ág. ev. lelkész mondott gyönyörű költői szárnyalasu gyászbeszédet, — mig kint a temetőben Horváth Sándor paksi esperes-lelkész mesteri megható szónoklattal előadott gyászbeszéddel búcsúztatta el. — A vármegye részéről jelen voltak: Simontsits Elemér főjegyző, Kurz Vilmos árvaszéki elnök, Dr. Ery Márton, Szévald Oszkár, Jasek Sándor vm. aljegyzők, Haypál Sándor árv. ülnök, Nunkóvits Ferenc, báró Jeszenszky György, Rassovszky Julián. Nagy István főszolgabirák, dr. Hagymássy Zoltán, Dr. Drágíts Imre, gr. Széchenyi Domokos, Kovács Sebestyén Endre, Sztankovánszky János, Vizsoly Ákos, Perczel József, Szeniczey Géza, Jeszenszky Andor, Sass JLászló, Biroy Béla, Eötvös Károly, Totth Ödön, Orffy Lajos Hagymássy Károly, Szent- pétery József, Kis Károly, llgen Antal, Lágler Sándor, Tomka Gusztáv, Dr. Hoffmann János stb. Koszorút küldtek a ravatalra szorosan a család tagjainak koszorúin kivül : Kurz Vilmos szeretett rokonának; Dr. Kurz József és családjr szeretett sógorának ; Kurz Pistáék szeretett Vilmosnak; Dobrovszky Kálmán családja a jó rokonnak ; Matild szeretett sógorának; tisztelői és baráta i : Simontsits Béla Fördős Vimosnak (fekete selyemszalag); Döry Pál és családja (fehér selyemszalag),- Simontsits Elemér és családja igaz barátsággal (fehér selyem- szalag); Nunkóvits Ferenc : kegyeletes emlékezettel; Jasek S. Vilmos bácsinak; Fónagyék ; a legkedvesebb vadásztársnak; hatóság, tisztikar és egyesületek: Tolnavárm. közönsége: Fördős V. tiszti főügyésznek elismerése jeléül (piros rózsakoszoru vörös és kék nehéz selyem szalag arany rojtokkal); Tolnavármegye tisztikara : Mélységes bánata jeléül (sárga rózsa koszorú vörös és kék színű moirée selyem szalaggal) ; a szekszárdi ügyvédi kar : szeretett kar- társámk Fördős Vilmosnak; a szekszárdi kaszinó: egykori elnökének (sárga rózsa koszorú fehér selyem szalaggal); tolnamegyei takarék- és hitelbank : igaz kegyelettel; szekszárdi népbank volt érdemes elnökének. Vas Gereben emlékezete. Gyönyörű ünnepélynek volt színhelye az eL múlt vasárnapon a kies Fürgéd puszta, mely Tolnavármegye szélén fekszik. Ezen a pusztán, egyszerű gazdatiszti házikóban született ezelőtt 81 évvel Vas Gereben. A puszta Montenuovo hercegé, már évtizedek óta a Lamm testvérek bírják azt tőle bérben. Annak a háznak a falába, amelyben Vas Gereben született, illesztették az emléktáblát, mely néhai Fenyvesy Ferencz és több lelkes írónak kezdeményezésére már 15 év előtt elkészült és hányattatások után az Országos Irodalmi Szövetség és a székesfehérvári Vörösmarty-Kór lelkes közreműködése folytán e hó 19-én leplezték le. Maga az ünnep nagyszabású, országos jelentőséggel bíró, minden mozzanatában hazafiaséi lélekemelő volt. Jelen voltak a kormány képviseletében: Molnár Viktor államtitkár, Fejérvármegye tekintélyes küldöttsége báró Fiath Pál főispán, Veszprémvármegve küldöttsége Kolozsvíry József főispáa vezetésével, Tolnivármegye küldöttségének tagjai közül: Szévald Mór főszolgabíró és L opold Kornél dr. biz. tag, de vármegyénk lakossága köréből főleg Tamási, Felsőnyék, Felsőirag, Koppány- szántó, Ozora, Bedeg, Nagyszokoly, Magyarkeszi községekből, nemkülömben Fejér, S)mogy, Veszprém vármegyékből szintén igen számosán jelentek meg, úgy, hogy 3000-re tehető a megjelentek száma. Az ünnepen képviselve voltak továbbá a Tudományos Akadémia, a Kisfaludy Társaság, a Petőfi. Társaság, a temesvári Arany János Társaság, a kaposvári Berzsenyi Társaság, az Aurora irodalmi kör, a székesfehérvári Vörösmarty Kör, főgimnázium, főreáliskola és keresk. akadémia, a mármarosi Közművelődési Egylet, a Dunántúli Közművelődési. Egylet, a Tolnamegyei Községi Jegyzők Egylete, a támásii Kaszinó, a Szilágyi István Kör stb. Az ország minden részéből egybegyült kiküldöttek Rákosi Jenő főrendiházi tag és Pékár Gyula orsz. képviselő vezetésével reggel 8 órakor indultak el a déli vasút budai pályaudvaráról. Székesfiejérváron a város, a vármegye és a Vörösmarty Kör impozáns küldöttsége, nemkülönben az ottani Daloskor tagjai csatlakoztak hozzájuk. ' 10 órakor ért a menet Lepsénybe, ahol a társaság külön vonatra szállt át. A menet 1]i\2 órakor érkezett Fürgéd állomásra, ahol a kormány képviselőjét: Molnár Viktor államtitkárt és a vendégeket Szévald Móric járási főszolgabíró szép beszéddel üdvözölte, amire az államtitkár szívélyes szavakban válaszolt., E^re a vendégek a Lamm család és a környékbeli birto-, kosok által rendelkezésre bocsátott fogatokon (114 és mádképp veti a ke észtét mint mi, mert ő szerb. Azért küldték hozzánk, mert az édesanyja összeveszett az édesapjával és hirtelen elcsapta a nevelőnőt. Erről nekünk gyerekeknek nem szóltak semmit, de azért mi rögtön tudtuk. Dúsa szintén tizenkét esztendős, de nagyobb mint én, olyan szép, mint egy angyal, a szeme pedig olyan, mint a fekete macskánké. Mindjárt eLő nap meg akartam czibálni a hosszú haját — a húgaim haját mindig megszoktam czibálni — de ő olyan kemény pofont adott nekem, hogy szikrát hányt a szemem. Ezen nagyon csodálkoztam és dühbe jöttem, mert nálunk a leányok nem mernek vissza ütni, hanem pityeregni szoktak, ha megverem őket és ennélfogva nekimeute n D isá ink, hogy földhöz vágjam. Ekkor egy ökölc-; pi-t kaptám a karomra, úgy, hogy egészen elzs.bbadi. a. tán egy másikat a gyomromra, úgy, hogy ém-lyegni kezdtem, egy harmadikat pedig az orromra kaptam, úgy, hogy megeredt az orrom vére, én még akkor hozzá se tudtam nyúlni. Ezt pedig boxolásnak neve ik. Én nem sejthettem, hogy egy fehérruhás kisleány boxolni is tud. Dúsa azonban tud, sőt vívni is tud, meg lovagolni, mert Pista bácsi, aki egy kicsit fuzsitos ember, megtanító ita mindenre, mert nagyon fájt neki, hqgy Dúsa nem lett fiú, hanem leány. Én tehát a ku hoz mentem és megmostam a véres orromat, Dúsa meg bement a házba, a szeme pedig igazán úgy fénylett, mint a fekete macskánké. Én aztán egy hegyes vasdarabot tettem a zsebembe és elhatároztam, hogy betöröm a fejét, mert ha annyiban hagynám a dojgot, szégyen volna az egész osztályunkra. Nem bánom, ha édes apa megint agyon is üt élte, legföllebb megszököm hazulról : különben is régi tervem egyszer megszökni. Délután elmentem halászni. Nálunk nem szokás horoggal vagy hálóval halászni, mert nálunk csak Pecze-árok van. Az ember leveti a csizmáját és fölgyűri a nadrágját, aztán térdig gázol a vízben és keresgél a kimosott part alatt. A halat, ha ugyan fog az ember, a nadrágja zsebébe teszi az ember. — Hát amint megyek a vízben, egyszerre a másik oldalon szembe jön velem Dúsa. 0 is mezítláb volt s ruháját föltűrte térdig és ő is halászott. En nem fogtam még semmit, de ő egy igen szép csikhalat fogott. Kivettem a zsebemből a hegyes vasdarabot és azt mondtam neki: No, most meghalsz ! Dúsa azonban nem ijedt meg, hanem kidobta a halat a partra, aztán fölkapott egy nagy kerek követ és azt mondta: Legyen szerencsém! Nem akartam megtámadni, mert tudtam, hogy ez a szerb nő mindenre képes, azért cselhez folyamodtam, mint az indusvadak szokták és zsebre tettem megint a fegyveremet és nevetve mondtam, hogy hiszen én csak tréfálok 1 Erre ő is nevetett és eldobta a nagy követ és ilyképen szólt hozzám: — Ha akarod, kössünk békét, mert én nem szeretek verekedni, ha nem muszáj. Nekem talán egy hónapig is nálatok kell maradnom, mert ahányszor a guvernánt vagy a szobaleány miatt baj volt, mindig egy hónapig tartott otthon a harag és azt már látom, hogy a húgaiddal nem lehet semmit sem kezdeni, mert azok nyafka libák. De mi ketten jó pajtások lehetnénk és sok mulatságos dolgot követhetünk'el, ha nem árulkodnál rám. — Jól van, — mondtam, — kössünk békét. — Isten téged úgy segélyen? kérdezte. — Isten engem úgy segéljen J — mondtam. — Hát akkor ezentúl jó barátok vagyunk. Azzal hozzám lépett és kétszer megcsókolt. így történt, hogy élet-halálra szóló barátságot kötöttünk, aztán együtt halásztunk a peczeárokban, de a szép esik mellé csak egy hitvány kis czigány-. halat foghattunk meg. Dúsa még nálunk volt, mikor hozzánk jött vadászatra Kempelen bácsi. Kempelen bácsinak furcsa tüskés szemöldöke van, a bajusza pedig hosszan lelóg, mint a tengeri rozmáré, a Payer expediczió képein, a járása pedig olyan ünnepélyes, mint a miséző papé. Kempelen bácsi semmit sem beszél és mindig olyan arezot csinál, mintha dühös volna. Ez azért van, mert ő igen bátor ember. Egy pár esztendővel ezelőtt pisztolyduellumban agyonlőtte Suskovics bácsit, aki az édesanyám távoli rokona volt és akkor Suskovics néni úgy megijedt, hogy ő is szörnyet halt. Pedig nem is •ő rá lőttek, de hát ilyen ijedős az asszonynép. Azóta nálunk mindenki nagyrabecsüli Kempelen bácsit, örülnek, ha eljön, mindig a főhelyre ültetik az édesmama mellé, az urak gyufát adnak neki, ha szivarra akar gyújtani, a nők pedig azt mondják, hogy érdekes ember. Való igaz, hogy mindig nagyon bátor arezot csinál. Egyszer láttam, mikor borotválkozott, az álla szappanos vol, de akkor is szigotuan összeránczolta a homlokát. Ha meg
