Tolnavármegye, 1904 (14. évfolyam, 1-52. szám)
1904-06-26 / 26. szám
XIV. évfolyam 26. szám. Szekszárd, 1904. junius 26. Előfizetési ár: Egész évre ... 12 korona. Fél évre ... 6 » Negyed évre . . 3 '» Egy szám ára . . 24 fillér. | Előfizetéseket és hirdetéseket a kiadóhivatalon kívül elfogad Molnár Mór POLITIKAI ÉS VEGYES TARTALMÚ HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szekszárdon, Vár-utca 130. sz. Kéziratok vissza nem adatnak. A lap szellemi részét illető közlemények, valamint az előfizetések és a hirdetések is a szerElőfizetési ár: Egész évre . . . 12 korona. Fél évre ... 6 » Negyed évre . . 3 '» Egy szám ára . . 24 fillér. Előfizetéseket és hirdetéseket a kiadó- hivatalon kívül elfogad Molnár Mór könyvnyomdája és papirkereskedése Szekszárdon. Egyes számok ugyanott kaphatók. | Fördös Vilmos. I Gyász költözött vármegyénk ősi szék- házába, Fördös Vilmos, a vármegye tiszti főügyésze meghalt. Mély megilletődéssel fogadják e szomorú hiradást mindazok, kik az elhunytat ismerték. Érdemes férfiú volt, vir integer, kinek halálhíre méltán igaz és általános részvétet keltett. Tolnavármegye törvényhatósága tisztikarának egyik erőssége, közéletünknek buzgó és önzetlen munkása, társadalmunknak hasznos és szolgálatkész, egyenes jelleme és készséges modora miatt közbecsü- lésben álló tagjä volt Fördös Vilmos. Közel 32 évig tiszti főügyésze volt a vármegyének. Ritka kötelességtudással, lelki- ismeretes odaadással felelt meg mindenkor a hivatalos állásával járó sokoldalú kötelességeknek, szorgalmas, pontos, buzgó tisztviselő roll, tele komoly munkakedvvel és ügyszeretettel. A törvények és rendeletek megtartásának hű és szigorú őre volt a megyei életben, melynek nemes hagyományait minden időben tiszteletben tartotta és híven ápolta. Ő maga is a régi gárdához tartozott és tipikus alakja volt a lényében egyszerű, de Felelős szerkesztő és laptulajdonos: IDr. LEOPOLD EOENÉL. « érzésben és gondolkozásban nobilis tábla- birónak. A vármegyei életet, annak jogszokásait, a lényegben és az aprólékos részletekben egyaránt, kitünően ismerte. Szerette a munkát és hivatása gyakorlásában soha egy pillanatra el nem lankadt, el nem fáradott. Hivatalos kötelességeinek pontos és szakavatott ellátása mellett a közügyeknek is folyton éber figyelmet szentelt és minden közhasznú mozgalom létrejöttében, közhasznú intézményeink megvalósii ásában neki tevékeny rész jutott. Mint íelekezetének hű fia a Tolna— Baranya—Somogy ágost. evang. egyházmegyének már évek óta felügyelője volt, mely minőségében erős hitbuzgóságának adta szép tanujelét. Hosszú éveken át elnöke volt a szekszárdi Kaszinónak, melynek föllendülése, mikor a kaszinó régi helyiségeit mostani kényelmes otthonával cserélte fel, az ő elnökségének idejébe esik. A Tolnamegyei 7akarók- és Hitelbanknak alapitói között egyik jelentékeny tényező volt,- majd pedig ezen intézet felügyelő bizottságának elnöke és igazgató tanácsának tagja lett.-A szekszárdi Népbanknak másfél évtizeden át elnöke és az intézet megalapítása óta egyik vezető alakja volt. A politikai téren igaz meggyőződéssel Kéziratok vissza nem adatnak. A lap szellemi részét illető közlemények, valamint az előfizetések és a hirdetések is a szerkesztőséghez intézendők. Hirdetések mérsékelten megállapított árszabály szerint számíttatnak. a szabadelvűpárthoz tartozott és annak mindvégig lelkes, hű tagja maradt. Egész egyéniségét minden nagyzolástól ment keresetlen egyszerűség, sima közvetlenség jellemezte. Szerény és amellett öntudatos volt. Ha felszólalt akár a megyegyülésen, akár más nyilvános alkalmakkor a szóvirágok kerülésével csupán a száraz tényállásnak világos és tömör előadására szorítkozott. Jó és igaz ember volt, pmitán jelleme, tiszta, érintetlen becsülete voltak legpregnánsabb tulajdonságai. Barátainak és tisztelőinek száma légió, ellensége nem volt neki egy sem. A vármegye halottját a vármegye közönségének és tiszttársainak osztatlan benső részvéte kisérte utolsó útjára. Legyen emléke áldott — pihenése zavartalan! * * * Fördös Vilmos már régebb idő óta betegeskedett. Cuko’baj gyötörte, mely ellen évente Karlsbad- ban keresett gyógyulást.! Az idén is odament. Május közepén 3 heti szabadságot kért és elment Karls- badba, ahol orvosa: Ptsíhy István dr. a régi elharapódzott cukorbetegség: mellett súlyos yesebajt konstatált, úgy, hogy a kuranffe*Vz3mW<iat, fje spm fejezvén, junius 11 -én hazajött Szekszárdra. I than már nem volt titok senki előtt sem, hogy állapota igen veszélyes, — gyógyíthatatlan. Hiába volt hozzátartozóinak gondos ápolása és az orvosi segítség, szerdán este 10 és fél órakor elhunyt. TÁRCA. Vas Gereben emléktáblájánál. 0, ünnepeljünk! Hisz feltámadás van! A lelkiösmeret támadt fel im! Szellő suhog s e méla susogásban Egy néma vád kél Fürgéd berkein: Mért jöttetek ily gyorsan ünnepelni ? Szép eszme: egy emlékkőről leverni A hűtlenül gyors felejtés porát ... — De késő ünnep késő unokák! Réges-régen márvány követ faragtak, Belé is vésték az iró nevét: Örök hálájaként a hű magyarnak! — Hanem a táblát, — azt elfeledek! Ez emlék kettős symbolum lehetne: — A magyar iró sorsa ime benne ! — A másik symbolum egy nemzetéi Mely annyi nagyját könnyen feledé! Ó, ünnepeljünk! — Hisz feltámadás van, A lelkiösmeret támadt fel im: S ami sújtó igaz e szörnyű vádban :| Enyhüljön meg ez ünnep perczein! A felejtés testvére az időnek. — De mig emez önönmagától jő meg, 3 »megállját hiába is kiáltsz neki: Szavad amannak útját szegheti! Harcos vala I Nevét övezze hála,-Ha nem is volt a legelsők során, Ha nem is irt a nemzet zászlajára Megváltó szent igéket ő! — Csupán Zászló-vivő volt, — ámde zivatarban, Vad förgetegben, romboló viharban! Midőn a zászlót orkán szaggatá S csak vérözön örvényén szállt alá! S mikor csöndet parancsolt a vad önkény: Ö akkor kezdett szólni igazán! Előbb osztozva gyászos népe könnyén, Majd vig mesékkel könnyít bánatán... S kaczag az ország! A bc teg föléled! Abban, ki még nevetni tud, van élet! Kaczag a rab! a pori oláb pedig Csak sejtve érzi, hogy őt nevetik! Majd visszatér a múltnak alkonyába, Hogy pirkadását lopja tőle el S hajnalpirként az égnek homlokára Vigasztadó jelül szögezze fel! A nép nyelvén szól. Nem hódol divatnak! S mig úttörője enyhe virradatnak S mig bálványkép a nép előtte: — ép Első, aki követ dob rá a — nép! Mert árulók kellettek minden áron. Nem voltak, — hát csinált a nép maga, Másutt csinált-bálványok az oltáron, Amelyre száll a tömjén illata, Mig itt — oltárkép nem kell a magyarnak — Az igazból is árulót faragnak! így halt meg ő. S a bécsi temetőn Megrokkant domb borult rá süppedőn. ), ünnepeljünk*1- Hisz feltámadás van ! ű lelkiösmeret támadt fel im! !L felejtés felhője már oszlásban! És lángos fény ül a szegélyein! [me!*, e népnek van öntudatja! Felejti nagyját s újra felkutatja, •} miként tűzpróbán vitte volna át: üásugározza hív imádatát! FÖLDES IMRE. A Ibátox* ember. — Irta : Herczeg Ferenc. — Tavaly nagyon kellemetlen Vplt Puszta-Tatárin a nyár. Az időjárás ugyan szép volt és dinnyénk is volt bőven, de én megbuktam németből és számtanból és ezért trgy bántak velem a szüleim, mintha én feszitettem volna keresztre a Jézust. Az édesanyám, akárhányszor csak rám nézett, mindig úgy megsajnált, hogy sirva fakadt, az édesapám pedig mindig megakart ölni, mert megbecs- telenitettem a családot. Mikor pedig az első napon megettem három kis dinnyét és hozzáfogtam a negyedikhez, megint pofon akart ütni. Én ezért többnyire az istállóban tartózkodtam a kocsisoknál. — Hanem ebből is baj lett. Az édesanyám ugyanis minden szombaton maga fésült meg a sürü fésűvel. Addig fésült, mig aztán egyszer hangosan elsikol- totta magát és^azt mondta, hogy most már végleg elzüllöttem és az édesapám beszaladt és megnézte a fésűt és megint meg akart ölni. Akkor jött'a házunkba Dúsa. Dúsa a nagybátyám leánya, a Pista bácsié, aki Eszéken lakik
