Tolnavármegye, 1904 (14. évfolyam, 1-52. szám)
1904-05-22 / 21. szám
21. szám. Szekszárd, 1904. május 22. XIV. évfolyam Előfizetési ár: Egész évre ... 12 korona. Fél évre ... 6 » Negyed évre . . 3 » Egy szám ára . . 24 fillér. Előfizetéseket és hirdetéseket a kiadóhivatalon kívül elfogad Molnár Mór könyvnyomdája és papirkereskedése Szekszárdon. Egyes számok ugyanott kaphatók. POLITIKAI ÉS VEGYES TARTALMÚ HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szekszárdon, Vár-utca 130. sz. Felelős szerkesztő és lap tulajdonos: Sr. LEOPOLD KÖBNÉL. Kéziratok vissza nem adatnak. A lap szellemi részét illető közlemények, valamint az előfizetések és a hirdetések is a szerkesztőséghez intézendők. Hirdetések mérsékelten megállapított árszabály szerint számíttatnak. Pünkösd. Ragyogó ünnepe a nyárnak, piros pünkösd, üdvözöl téged az emberiség, mely várva-várja sok száz esztendő óta, mikor szállnak le megint a tüzes nyelvek, hogy megmagyarázzák nekünk az élet és halál csodás titkait. Oh, hol maradtok tüzes nyelvek ? Sokszor azt hittük már, hogy eljöttek segíteni gyengeségünkben. Jöttek királyok, vezérek, férfiak és próféták, teremtettek új hitet, forradalmat, új országot, más társadalmat és mikor megtörtént a nagy változás, láttuk, hogy nem ők az igazak, nem őket szállták meg a tüzes nyelvek és szavuk elhangzott, elhalt a kavargó évszázadok históriájának mérhetetlen pusztaságaiban. — Csaknem kétezer esztendő óta egyre nyeli a sír az emberiséget, egyre terem uj a helyébe, de az élet, az ember maga a régi marad s nem szólaltak meg köztünk a tüzes nyelvek. Ez a pünkösd melankóliája. Az emberiségnek csak fizikai megújhodása van, a lelki még mindig késik. '• De örömünnep a pünkösd és a nyár zöldelő és érlelő pompájába öltözött természetben vidáman dicséri minden jó lélek az Urat, hogy ezt az ünnepet is megérni engedte. Az év legszebb szakára esik Magyar- országon a pünkösd. Legragyogóbb köntösében pompázik ebben az időben erdő, mező, berek, a levegő tele van madárdallal és virágillattal. A nép nemcsak a vallás ünnepét üli meg e napon, hanem a természetét — a termelő és gyümölcsöt hozó földét is. Néhány hét és itt lesz az aratás ideje, amely egy esztendőre dönti el a gazda és az ország sorsát. Az idei aratás nem kecsegtet kedvező reményekkel, de talán nem fog elmaradni a közepes eredmény mögött. S mert a mi népünk ebben a tekintetben bizony nincsen elkényeztetve, megnyugvással néz elébe a közepes aratásnak is s attól. retteg, hogy ez is elromolhat. »Adj uram, jó aratást a te népednek!« Ez a kívánság zsongja át ebben az időtájban minden magyar gazda lelkét s valóban már régóta nem Volt nagyobb szükség arra, hogy ez a kívánság beteljesedjék. De mi nem csak jó* aratást, hanem erkölcsi megújhodást kívánunk pünkösd ünnepén a magyar népnek. Lazul az erkölcs és az Istenbe vetett hit minde’nfelé, forrongó uj eszmék és áramlatok kezdik átjárni a tömegeket s azoknak lelkén mindjobban érezhető lesz az átalakulási processzus, mely annak idején döntő fordulatok elé fogja állítani nemcsak az országot, hanem egész Európát is. Megakadályozni ezt az átalakulási processzust nem lehet, de helyes irányba terelni igen és erre kell törekednünk. Az ideák s eszmék, melyek az emberiséget mozgatták, az elmúló évszázadokkal együtt változtak a história tanulsága szerint s ezen változások vagy lassan, békés utón történtek meg, vagy országokat rengető forradalmakkal jártak. Manapság, amikor oly tág tere van mindennemű erkölcsi vagy társadalmi mozgalom terjedésének, amikor a sajtó utján egy-két nap alatt járják be az országot az uj ideák s propaganda-csinálás olyannyira könnyű, kettőzött figyelemmel kell lennünk minden uj alakulással szemben, hogy idejekorán gátat vethessünk neki, vagy helyes irányba tereljük az erősbödő uj áramlatokat. A forró nyár a mozgalmak legalkalmasabb ideje, külső természeti behatások fogékony- nyabbá teszik a lelkeket az emóciókra. Pünkösd ünnepén azért jutnak eszünkbe mindezek, mert már évek óta tapasztalhatjuk, hogy hamis nyelvek szállnak le nyaranta a magyar nép közé s izgatnak a meglevő rend ellen, vagy a középkor sötétségét hirdetik a napsugaras pompázó világba. A reakció és a szociál-demokrácia, ez a két szélső pontja a modern ideáknak, egyaránt megkörnyékezi a jó magyar népet. Az egyik a lelkiismeret szabadsága ellen izgat és felekezeti gyülölségre, a másik arra oktat, hogy meg kell változtatni a világ rendjét, ha mindent földöntő forradalom árán is. Szerte az országban számtalan demagóg rombolja a lelkeket, úgy a fekete középkor lovagjai, TÁRCA. A költő.* Véres könynyel a gyáva szembe Esőt várt a nép vágyva, lesve; Misét mondott, nyögött, zajongott, Ijedten búgtak a harangok. Lenyujtá vaskezét a végzet S íöl a magasba sírva nézett A sok elkínzott földi rab — Az ég alján himbálva csüngött Egy csodás kék felhődaratf. Boldog arccal kéjtől remegve Bámult a költő az egekre . . . Felvonta a felhő uszályát, Megrázta selymes bóbitáját; Kácéran libbent jobbra, balra, Csipkés palástját vonszolgatta, 3 végül inogva, szérteválva Lehullt az út tüzes porába. S az ujjongok apraja-nagyja . Gyönyörittas hálákat adva ■ Térdre csuklott, karját kitárva A kövér, kenyértosztó sárba-----Cs upán a költő könyezett: ' > - Siratta, azt a szertefoszlott, • ■ Szépséges kóklő felleget .... ", ' „ | M,. KOMIS ABANKA. * A Vigyázó-pályázaton megdicsért, költemény. Az ördögvettetés. Irta: Kovách Aladár. — A »TOLNAVÁRMEGYEc eredeti tárczája. — 2. A tubafa árnyéka Decsen. (Folytatás.) Tudja valaki halandó mi a pokol, hol van az a pokol és mi a menyország, hol van az a menyország.? Valaki gondolta, valakinek elmondta, ez meg tovább adta, nekem is, neked is, mindnyájunknak úgy mondták, hogy az egyik valahol mélyen a föld alatt,' másik magasan a föld felett volt, van és lesz. Látott valaki halandó pokolnak lakóját: egyetlen eleven ördögöt és menyország lakóját: egyetlen eleven angyalt? Valaki gondolta, valakinek elmondta, ez meg tovább adta, mindnyájunknak úgy mondták, hogy ami rossz, gonosz volt, van és lesz: ez az ördög; ami jó, szép és kellemes volt, van és lesz: ez az angyal. Mondták azt is, hogy az ördög minden időn közöttünk jár ; ki tesz róla tanúbizonyságot, hogy van, hogy élő test ? mutatta már valaki másik embertársának ime itt az. ördög, az a másik meg éppen úgy látta, mint a megmutatója? soha senki. Minek éppen az ördög, aki velünk él, minek nem az angyal is? Az ember vett két darab fát, megfaragta embertársa képére; az egyikre, azt mondta: te vagy a rossz, másikra ;' te vagy a jó ; mindkettőnek'adott eledele kövéréből; az egyiknek azért, hogy? ne tegyen ellene, a másiknak meg* hogy segítse,: mindkettőnek azért, hogy egyetlen magának szerezhessen minden jót, hasznosavíellemeset. Miért faragta az ember a rosszat is, meg a jót is a maga embertársa képére, csak amazt kissé rútabbnak, emezt kissé szebbnek alakítván? Ég meg pokol, ördög meg angyal a jónaic és rossznak olyan legszélső határai, miket soha senki sem látott; közbül van a szemmel látható, kézzel tapintható föld meg az ember. F.n, az ember, elveszem tőled az embertől azt, ami neked van, hogy nekem legyen; megfosztalak minden jótól, hogy én éljek minden jóval; megakadályozlak minden dolgaidban, ami neked jót hozna, hogy nekem ne ártson a te dolgod, v^gy legalább neked se legyen, ami nekem nincs. Ezt teszem én veled, te meg a harmadikkal, valamennyien egymással : itt a valóság, a nem képzelt, hanem a létező valóság, a földön járó ember. Mennyi eleven ördög jár-kel szüntelen a földön! 1 Ki az, aki úgy tud jót tenni . az egyikkel, hogy a másiknak is jó legyen ugyanaz ? milyen kevés angyal száll alá a földre!! i A bölcsek bölcse volt az az ősember, a melyik legelőször faragta embertársa képére, de kissé rútabbnak a rosszat, kissé szebbnek a jót. Ott volt előtte az örök eleven ördög: az ember’; a nagy néha eleven angyal:' az ember.' A többi, mind csak merő képzelet. Hagyjuk el a saját magunkról képzelt világokat hisz az egyik semmi egyéb, mint az összes földi rútság Iegy rakáson; a másik meg1 az - összes földi gyönyörűség egy rakáson' ; maradjunk* a fpldpn,; hol i szemmel látható, .kézzel fogható mindakettő. g^T* Hia.pu.xxlc xxxai száma lO oldalra, terjed-