Tolnavármegye, 1904 (14. évfolyam, 1-52. szám)

1904-05-22 / 21. szám

21. szám. Szekszárd, 1904. május 22. XIV. évfolyam Előfizetési ár: Egész évre ... 12 korona. Fél évre ... 6 » Negyed évre . . 3 » Egy szám ára . . 24 fillér. Előfizetéseket és hirdetéseket a kiadó­hivatalon kívül elfogad Molnár Mór könyvnyomdája és papirkereskedése Szekszárdon. Egyes számok ugyanott kaphatók. POLITIKAI ÉS VEGYES TARTALMÚ HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szekszárdon, Vár-utca 130. sz. Felelős szerkesztő és lap tulajdonos: Sr. LEOPOLD KÖBNÉL. Kéziratok vissza nem adatnak. A lap szellemi részét illető köz­lemények, valamint az előfize­tések és a hirdetések is a szer­kesztőséghez intézendők. Hirdetések mérsékelten megállapított árszabály szerint számíttatnak. Pünkösd. Ragyogó ünnepe a nyárnak, piros pün­kösd, üdvözöl téged az emberiség, mely várva-várja sok száz esztendő óta, mikor szállnak le megint a tüzes nyelvek, hogy megmagyarázzák nekünk az élet és halál csodás titkait. Oh, hol maradtok tüzes nyelvek ? Sok­szor azt hittük már, hogy eljöttek segíteni gyengeségünkben. Jöttek királyok, vezérek, férfiak és próféták, teremtettek új hitet, forradalmat, új országot, más társadalmat és mikor megtörtént a nagy változás, lát­tuk, hogy nem ők az igazak, nem őket szállták meg a tüzes nyelvek és szavuk el­hangzott, elhalt a kavargó évszázadok his­tóriájának mérhetetlen pusztaságaiban. — Csaknem kétezer esztendő óta egyre nyeli a sír az emberiséget, egyre terem uj a he­lyébe, de az élet, az ember maga a régi marad s nem szólaltak meg köztünk a tü­zes nyelvek. Ez a pünkösd melankóliája. Az emberi­ségnek csak fizikai megújhodása van, a lelki még mindig késik. '• De örömünnep a pünkösd és a nyár zöldelő és érlelő pompájába öltözött termé­szetben vidáman dicséri minden jó lélek az Urat, hogy ezt az ünnepet is megérni engedte. Az év legszebb szakára esik Magyar- országon a pünkösd. Legragyogóbb köntö­sében pompázik ebben az időben erdő, mező, berek, a levegő tele van madárdallal és virágillattal. A nép nemcsak a vallás ünne­pét üli meg e napon, hanem a természetét — a termelő és gyümölcsöt hozó földét is. Néhány hét és itt lesz az aratás ideje, amely egy esztendőre dönti el a gazda és az ország sorsát. Az idei aratás nem kecsegtet kedvező reményekkel, de talán nem fog elmaradni a közepes eredmény mögött. S mert a mi népünk ebben a tekintetben bizony nincsen elkényeztetve, megnyugvással néz elébe a közepes aratásnak is s attól. retteg, hogy ez is elromolhat. »Adj uram, jó aratást a te népednek!« Ez a kívánság zsongja át ebben az időtáj­ban minden magyar gazda lelkét s valóban már régóta nem Volt nagyobb szükség arra, hogy ez a kívánság beteljesedjék. De mi nem csak jó* aratást, hanem er­kölcsi megújhodást kívánunk pünkösd ünne­pén a magyar népnek. Lazul az erkölcs és az Istenbe vetett hit minde’nfelé, forrongó uj eszmék és áramlatok kezdik átjárni a tömegeket s azoknak lelkén mindjobban érezhető lesz az átalakulási processzus, mely annak idején döntő fordulatok elé fogja állítani nemcsak az országot, hanem egész Európát is. Megakadályozni ezt az átalakulási pro­cesszust nem lehet, de helyes irányba terelni igen és erre kell törekednünk. Az ideák s eszmék, melyek az emberiséget mozgatták, az elmúló évszázadokkal együtt változtak a história tanulsága szerint s ezen változások vagy lassan, békés utón történtek meg, vagy országokat rengető forradalmakkal jártak. Manapság, amikor oly tág tere van mindennemű erkölcsi vagy társadalmi moz­galom terjedésének, amikor a sajtó utján egy-két nap alatt járják be az országot az uj ideák s propaganda-csinálás olyannyira könnyű, kettőzött figyelemmel kell lennünk minden uj alakulással szemben, hogy ideje­korán gátat vethessünk neki, vagy helyes irányba tereljük az erősbödő uj áramlatokat. A forró nyár a mozgalmak legalkalmasabb ideje, külső természeti behatások fogékony- nyabbá teszik a lelkeket az emóciókra. Pünkösd ünnepén azért jutnak eszünkbe mindezek, mert már évek óta tapasztalhat­juk, hogy hamis nyelvek szállnak le nyaranta a magyar nép közé s izgatnak a meglevő rend ellen, vagy a középkor sötétségét hir­detik a napsugaras pompázó világba. A reak­ció és a szociál-demokrácia, ez a két szélső pontja a modern ideáknak, egyaránt meg­környékezi a jó magyar népet. Az egyik a lelkiismeret szabadsága ellen izgat és fele­kezeti gyülölségre, a másik arra oktat, hogy meg kell változtatni a világ rendjét, ha mindent földöntő forradalom árán is. Szerte az országban számtalan demagóg rombolja a lelkeket, úgy a fekete középkor lovagjai, TÁRCA. A költő.* Véres könynyel a gyáva szembe Esőt várt a nép vágyva, lesve; Misét mondott, nyögött, zajongott, Ijedten búgtak a harangok. Lenyujtá vaskezét a végzet S íöl a magasba sírva nézett A sok elkínzott földi rab — Az ég alján himbálva csüngött Egy csodás kék felhődaratf. Boldog arccal kéjtől remegve Bámult a költő az egekre . . . Felvonta a felhő uszályát, Megrázta selymes bóbitáját; Kácéran libbent jobbra, balra, Csipkés palástját vonszolgatta, 3 végül inogva, szérteválva Lehullt az út tüzes porába. S az ujjongok apraja-nagyja . Gyönyörittas hálákat adva ■ Térdre csuklott, karját kitárva A kövér, kenyértosztó sárba-----­Cs upán a költő könyezett: ' > - Siratta, azt a szertefoszlott, • ■ Szépséges kóklő felleget .... ", ' „ | M,. KOMIS ABANKA. * A Vigyázó-pályázaton megdicsért, költemény. Az ördögvettetés. Irta: Kovách Aladár. — A »TOLNAVÁRMEGYEc eredeti tárczája. — 2. A tubafa árnyéka Decsen. (Folytatás.) Tudja valaki halandó mi a pokol, hol van az a pokol és mi a menyország, hol van az a menyország.? Valaki gondolta, valakinek elmondta, ez meg tovább adta, nekem is, neked is, mindnyá­junknak úgy mondták, hogy az egyik valahol mé­lyen a föld alatt,' másik magasan a föld felett volt, van és lesz. Látott valaki halandó pokolnak lakóját: egyet­len eleven ördögöt és menyország lakóját: egyetlen eleven angyalt? Valaki gondolta, valakinek el­mondta, ez meg tovább adta, mindnyájunknak úgy mondták, hogy ami rossz, gonosz volt, van és lesz: ez az ördög; ami jó, szép és kellemes volt, van és lesz: ez az angyal. Mondták azt is, hogy az ördög minden időn közöttünk jár ; ki tesz róla tanúbizonyságot, hogy van, hogy élő test ? mutatta már valaki másik embertársának ime itt az. ördög, az a másik meg éppen úgy látta, mint a megmutatója? soha senki. Minek éppen az ördög, aki velünk él, minek nem az angyal is? Az ember vett két darab fát, megfaragta embertársa képére; az egyikre, azt mondta: te vagy a rossz, másikra ;' te vagy a jó ; mindkettő­nek'adott eledele kövéréből; az egyiknek azért, hogy? ne tegyen ellene, a másiknak meg* hogy segítse,: mindkettőnek azért, hogy egyetlen magá­nak szerezhessen minden jót, hasznosavíellemeset. Miért faragta az ember a rosszat is, meg a jót is a maga embertársa képére, csak amazt kissé rú­tabbnak, emezt kissé szebbnek alakítván? Ég meg pokol, ördög meg angyal a jónaic és rossznak olyan legszélső határai, miket soha senki sem látott; közbül van a szemmel látható, kézzel tapintható föld meg az ember. F.n, az em­ber, elveszem tőled az embertől azt, ami neked van, hogy nekem legyen; megfosztalak minden jótól, hogy én éljek minden jóval; megakadályoz­lak minden dolgaidban, ami neked jót hozna, hogy nekem ne ártson a te dolgod, v^gy legalább ne­ked se legyen, ami nekem nincs. Ezt teszem én veled, te meg a harmadikkal, valamennyien egy­mással : itt a valóság, a nem képzelt, hanem a létező valóság, a földön járó ember. Mennyi ele­ven ördög jár-kel szüntelen a földön! 1 Ki az, aki úgy tud jót tenni . az egyikkel, hogy a másiknak is jó legyen ugyanaz ? milyen kevés angyal száll alá a földre!! i A bölcsek bölcse volt az az ősember, a melyik legelőször faragta embertársa képére, de kissé rútabbnak a rosszat, kissé szebbnek a jót. Ott volt előtte az örök eleven ördög: az ember’; a nagy néha eleven angyal:' az ember.' A többi, mind csak merő képzelet. Hagyjuk el a saját ma­gunkról képzelt világokat hisz az egyik semmi egyéb, mint az összes földi rútság Iegy rakáson; a másik meg1 az - összes földi gyönyörűség egy rakáson' ; maradjunk* a fpldpn,; hol i szemmel látható, .kézzel fogható mindakettő. g^T* Hia.pu.xxlc xxxai száma lO oldalra, terjed-

Next

/
Thumbnails
Contents