Tolnavármegye, 1904 (14. évfolyam, 1-52. szám)
1904-05-22 / 21. szám
TOLNA VÁRMEGYE, 1904. május 22 2. I ______________________________________________ mi nt a forradalmi munkáspárt részéről és ha idejekorán nem vetünk gátat a szétromboló áramlatnak, nagy belső veszedelmek fenyegetik az országot. Ne higyje senki, hogy azért, mert újabban nem hallottunk a mozgalom terjedéséről, az nincsen meg. Lassú, de hatásában nem bizonytalannak ígérkező aknamunka ássa alá ezt a magyar társadalmat, mely annyi véráldozat után ért el a szabadsághoz és lépett a boldogulás útjára. Ezek a modern áramlatok fokozódó erővel törnek a mai rend ellen s ezt meg kell akadályozni, mert romlás és pusztulás lesz a folytonos izgatás eredménye. Ezek a borús gondolatok foglalkoztatnak, midőn lelkűnkkel átrepülünk a pünkösdöt ünneplő gyönyörű országon, melyet szeretünk kimondhatatlanul. S ez a szeretet magyarázza meg, hogy aggódunk érte, hogy féltjük — de bízunk is benne. Ezer esztendő óta él itt a magyar és ezer veszély között is ő maradt az úr ebben a szép országban. Ez a nagy, nehéz múlt biztosítéka a jövendőnek és ha az ország hű fiai megteszik kötelességüket, a jövő méltó folytatása lesz a múltnak. Isten áldd meg a magyart! VÁRMEGYE. — ítélkezés kihágásl ügyekben. Az ítélet kihirdetését s az ítéletben való megnyugvást mezőrendőri k'hágási ügyekben is aláírással kell az érdekelteknek elismerni. Ha az aláírást megtagadják, a kihirdetést és a felek nyilatkozatait a hatóságnak kell igazolni. (A m. kir. loldmivelésügyi miniszter 1903. évi 4809. sz. határozata.) — Marhacsempészet és állategészségi vétség, illetve kihágás címén indított ügy elbírálása a kir. bíróság hatáskörébe tartozik. (A magy. kir. minisztertanács 1903. évi december hó 4-én hozott 38,510/1903 I. M. számú határozata). HÍREK. — Személyi hírek. D'óry Pál vármegyénk alispánja a pünkösdi ünnepeket családjával Tüskén rokonainál tölti. — Fördos Vilmos megyei tiszti ügyész három heti fürdőzésre Karlsbadba utazott. — Királyi kihallgatás, ő Felsége a budai királyi váriakban múlt hétfőn külön kihallgatáson fogadta grót Széchenyi Sándor v. b. t. tanácsost, vármegyénk lőispánját. — Perczel Dezső a képviselőház elnöke pénteken Ő Felségéhez udvari ebédre volt hivatalos. — Kinevezés. Az igazságügyminiszter Dr. Szilágyi Ernő szekszárdi kir. törvényszéki aljegyzőt ugyanezen törvényszékhez jegyzővé nevezte ki. — Házasságok. Sárvárfelsővidéki gróf Széchenyi Ernő nagybirtokos, tartalékos huszárfőhadnagy, sárvárfelsővidéki gróf Széchenyi Ferenc, somogytarnócai nagybirtokos és neje, gróf Eedödy Franciska fia, és kissenyei báró Sennyey Mária, néhai kissenyei báró Sennyey Pál bélyi nagy- birtokos, volt országbíró és báró Fiáth Mária csillagkeresztes hölgy leánya, múlt héten tartották esküvőjüket a bélyi kerületi anyakönyvezetői hivatalban. Tanúként kissenyei báró Sennyey Béla bélyi nagybirtokos és Kiss Károly uradalmi jószágkormányzó szerepeltek. — UJ Ügyvéd. Dr. Török Ottó ügyvédjelölt e hó 16-án Budapesten sikerrel tette le az ügyvédi vizsgát s irodáját Szekszárdon fogja megnyitni. — Bírósági kinevezés. A pécsi kir. ítélőtábla elnöke Sartory Zsigmond végzett joghallgató nagykanizsai lakost a pécsi kir. ítélőtábla kerületébe díjtalan joggyakornokká nevezte ki. jfc- A Bezerédj István szoborhelyének kiválasztása. Múlt szerdán és csütörtökön R a d n a i Béla szobrász és Papi. műépítész Budapestről Szekszárdra érkeztek, hogy Bezerédj István szobrának alkalmas hely kijelölésére nézve a szoborbizottságnak javaslatot tegyenek. Simontsits Elemér vm. főjegyző, mint a szoborbizottság elnöke, úgy Wósinsky Mór apátplébános kalauzolása mellett a muzéum előtt levő alsó sétateret szemlélték meg tüzetesebben. Az elhelyezésre nézve most még nem nyilatkozhatunk, mert erre nézve a két szakértő javaslata alapján véglegesen a szoborbizottság fog dönteni. De annyit jelezhetünk, hogy a szobornak talapzat munkálatát még az idén megkezdiL^ ^ — Egy felköszöntő. A budapesti belvárosi polgári kör a múlt héten gróf Tisza István minisz- terelnök tiszteletére bankettet rendezett, mely alkalommal Perczel Dezső a képviselőház elnöke a következő nagy tetszéssel fogadott felköszöntőt mondotta el: Engedjék meg, hogy azon szívélyes felköszöntőre, a melylyel a t. előttem szóló rólam és kollégáimról megemlékezni szives volt, néhány igénytelen, de őszinte szóvai válaszoljak. (Haljuk 1) Meghívásukkal rendkívül megtisztelve éreztük magunkat és legnagyobb örömmel tettünk annak eleget; és ha nagy örömmel jöttünk ide, annal nagyobb örömmel tölt el bennünket az, a mit itt tapasztaltunk, mert meggyőződhettünk arról, hogy a fővaros intelligenciájának szine-java őszintén lelkesül azokért az elvekért, a melyek a mostani kormány működésének alapvető gondolatat kepezik. (Elénk tetszés.) Örömmel tölt ez el bennünket, mert ha valaki, úgy talán mi voltunk leginkább abban a helyzetben, hogy nagy aggodalommal szemleljük azt a politikai és társadalmi züllést, amely ezt az országot minden irányban fenyegette. És csakugyan, a tizenkettedik órában következett be az a változás, hogy akadt egy férfiú, a ki erős kézzel, elhatározott szívvel, tiszta fejel vállalkozott arra, hogy megállítsa az ország szekerét azon a lejtőn, a melyen veszedelmesen rohanni kezdett lefelé. (Elén tetszés.) Jól tudom, hogy bár most nem ülök az elnöki szék- I ben, de azért nem szabad magamat elragadtatnom és pártpolitikai nézeteimnek adnom kifejezést. De ha azt nem is szabad, egyet szabad, sőt kell is tennem, azt, hogy mindenkor nyíltan kifejezést adjak annak, hogy törhetetlen hive vagyok az igazi szabadelvüségnek, a melynek ez kör is egyik otthona. (Lelkes éljenzés). És hogy én itt olyan jól érzem magam, azt hiszem, annak egyik legfőbb oka az, hogy érzem, hogy az a levegő is, a melyet szívok, valódi szabadelvüséggel van telítve. (Élénk tetszés.) Éppen ezért engedjék meg, hogy a midőn a magam és elnöktársaim nevében köszönetét mondok a hozzánk intézett meleg szavakért, erre a körre, ennek minden tagjára, de különösen az ezt személyesítő elnök ur egészségére ürítsem poharamat. (Hosszantartó éljenzés), arra a férfiúra, a kit csak legutóbb a Tudományos Akadémia ültetett másodelnöki székébe. Az Úristen sokáig éltesse őt és találja örömét mindig abban az igazán magyar, igazán hazafias és igazán szabadelvű szellemben, mely az általa vezetett kör minden egyes tagjának lelkében él. (Hosszantartó éljenzés és taps.) Hah! mily rettentő vágy gyötri az ördögöt, hogy a menyország minden gyönyörűségét meg- kaparithassa egyetlen egymagának; mikor ilyen vágytól éhes: rombol, dönt mindent, ami útjába áll, csakhogy égig érhessen; iszonyú vad kéjjel dobzódik, ha elérheti; ordít dühében, ha félutján megakad. Vájjon milyen az ördög ilyenkor? gyereknek való kérdés; nézd meg az embert, ezt a létező ördögöt; látod az embert, hogy milyen, mikor ellened támad titkon, mikor ellened támad nyiltan; látod, mikor letipor titkon, mikor letipor nyíltan; mikor szebb, vagy mikor rútabb? egyképpen rút, de rútabb, ha titkon dolgozik; nézd most meg akkor, midőn nem szűnő őrült vágygyal eped, hogy megkaparíthassa a földi menyország minden gyönyöreit egyetlen egymagának. Minden arcvonása, minden szemvillanása pokolbeli, a rúttól a képzelhető legrútabbig. Volt egy ember Mahomednek hívták; azt vallotta, hogy Isten küldötte, pedig csak ember volt, mint a többi s az emberek hittek az embernek. Azt mondta: hallgassatok ide, apáink tanítottak reá, hogy a földön kivül van egy másik világ, hova mi csak akkor jutunk, ha ködpára leszünk; ez a más világ az élet gyönyöre; ragyogón színes, illatterhes virágmezők, mézzel teli patakok, szivárvány-tollas, bübáj-dalos madarak e világ, ékei s valamennyinek tündöklő, ékes koronája a Tubafa, alatta hűvös árnyékában minden virágok virága, minden madarak madara, minden kéjek kéje: az isteni nő. Aki földi életén nőt nem ölelt, az nem pihen a tubafa árnyékában; aki egyet ölelt, ott is csak egyet kap; kiki annyiban részesül, ahánynak ajkáról e földön szíttá a mennyei mézet. Bolond mese ez édes társaim! kövessetek engem, én nektek adom már itt a földön a menyországot; jertek velem, szedjük össze a föld szépségeit, törjünk, zúzzunk, gyilkoljunk, raboljunk: miénk a föld, miénk a menyország itt . . . mert ez a másvilág. Az emberek hittek az embernek; követték megbódult elmével: ördög az ördögöt s megindult a meny országkerítő emberördögök áradása. * * % A mohácsi vész után úrrá lett a török széles Magyarországon, felosztotta a maga ízlése szerint kormányzóságokra, ezeket meg kisebb járásokra; Szekszárd a pécsváradi kormányzóságba került s megtették járási székhelynek, melyhez a sárközi községeket csatolták. A szekszárdi náhié (járás) fejét Hasszdn-mk hívták; Tolna már külön náhié volt; a náhiékhoz osztott falukba aztán a magyar bírók mellé török bírókat, kddi-kat rendeltek. Ilyen beosztás után, megkezdték Mahomed ur hívei a menyországkeritést; összeszedték Magyarország szépségeit s volt eszük, hogy Tolnamegye szépségei is hurokra kerüljenek. Akkor még állt a Sárköz szélén Ebes meg Etevdr', a Sárköz maga tele hallal, tele buja füvön tenyésző marhával. Etevár meg Bátaszék voltak a törökség husraktárai; Eteváron volt tizenkilenc mészárszék, Bátaszéken harminczkettő. így valahogy csak jóllakott a török testi táplálékkal. Hasszán ur, a jámbor hivő, kinek Allah hosszú életet adjon, (de csak a pokolban) itt székelt SZekszárdon; hogy merre volt a székháza, bizony nem tudom, de nem is keresem, mert a török ott is ur volt, ahol leült, ott is, ahol megállt; akármelyik házra rámondhatta: ez az enyém; gazdája szűrét kidobta, maga meg betelepedett; azt is megtehette, hogy egyik nap egyik házban olvasta a korán szúráit, másik nap a másikban fordult kelet felé. Hasszán urnák, mikor a felséges padisah kinevező fermánját megkapta s elfoglalta a járás vezetését Szekszárdon, legelső gondja is az volt (valamennyi török ur igy gondolkozott), hogy a fényes portának járandó adózás után, minél több földi javakat gyüjthessen saját kaftánja alá. Csakhogy ez eleinte sehogy sem sikerült, mert bizony elég nagy oka volt, hogy ne sikerüljön; hanem a török nem azéit török, hogy észre ne vegye a hibát: ötven, száz embert legyilkoltat, ötszáz meg elszalad; falukat kirabol, eleséget összegyűjt, ez elég egy esztendeig — de hát azután mit eszik a török? ki építi fel a falukat, ki szánt-vet, hogy a török arathasson ? Aztán annak a kutya gyaurnak is van annyi esze, hogy oda bújik, hová jámbor muzulmán csak félve, rettegve tekint, bemenni nem mer; ott lakoznak a vízi szörnyetegek, az istentelen zöldszemü dsinek, kik papucsánál fogva húzzák alá Allah hívőit oda a feneketlen mélységekbe. Biz’ az úgy volt, hogy a sárköziek is, meg Szekszárd vidékén levő falvak összes menekülni bíró lakosai, valamennyien behúzódtak a Sárköz vizekkel, ingoványokkal megvédett rengeteg erdőségeibe s mint a róka vagy a borz, földalatti lyukat vágtak: ez volt a lakásuk; ma már csak Hátralékos előfizetőinket egész tisztelettel kérjük, hogy a hátralékos összegeket a kiadóhivatalhoz mielőbb beküldeni szíveskedjenek. ! mi ?! •' •• v • i ' *
