Tolnavármegye, 1903 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1903-03-08 / 10. szám

TOLNAVAKMEGYE. de amúgy is képtelenség és megnyernék a nemzet elismerését, mert az ország túlnyomó többsége hive a dualizmusnak és kívánja az eddigi hibák és hiányok orvoslását: a közös hadseregben a magyar államiságnak és jelvényeinek kellő érvényesülését. VÁRMEGYE. 2._______________­— A közigazgatási bizottság március havi ülését f. hó 23-án fogja megtartani. — Községi közutak belyreállitása iránt elsőfokban határozni a községi képviselőtestület az illetékes. A községi közutak építésére és fen- tartására azon község köteles, amelynek területén az útvonal van; de csak akkor, ha az a törvény­szerűen fel van véve. Más község úthálózatába felvett községi utat még akkor sem köteles egy község sem fentartani vagy kiépíteni, hogy az ő területén vonul is át. (A m. kir. kereskedelemügyi miniszter 1902. évi 77,410. sz. határozata.) — Harmadik személynek közutak vagy kÖZUti bidak építési költségeihez haszon arányá­ban való bevonása eseteiben az 1876. évi VI. t.-cz. 59. §-ának rendelkezései nem alkalmazhatók. Községi közutak s hidaknál is helye van az 1890. évi I. t.-cz. 63. § a alapján a hasznos aránylagos levonásnak. Ily ügyekben a főszolgabíró nem ille- a főszolgabíró nem illetékes eljárni, sem határozni. (M m. kír. kereskedelemügyi miniszter 1902. évi 63,652. sz. határozata.) HÍREK. — Személyi birek. Döry Pál, vármegyénk alispánja, múlt csütörtökön tért vissza Abbáziából igen jó egészségi állapotban. — Dr. Selcz József, a kir. törvényszék elnöke, e hó 2-án két heti szabad­ságra utazott. Távollétében Ágoston István kir. Ítélőtáblái biró helyettesíti. — Bolgár Kálmán, állami anyakönyvi felügyelő múlt szerdán Szegzár- don időzött az anyakönyvi hivatal megvizsgálása végett. — A pécsi tábla uj elnöki titkára. Az igazságügyminiszter Huszár Sándor dr. nagykanizsai kir. törvényszéki bírót a pécsi kir. ítélőtáblához elnöki titkárrá uevezte ki. — Áthelyezés, ő császári és apostoli királyi Felsége, folyó évi március 1-én kelt legfelső elha­tározásával dr. S á n t h a Gyula tamásii kir. járás- birósági albirónak eddigi minőségében a perlaki kir. járásbírósághoz saját kérelmére leendő áthelye­zését legkegyelmesen megengedni méllóztatott: — A bíróság köréből. A m. kin igazságügy­miniszter dr. Sonnewend Frigyes kir. törvényszéki bírót a VIII. fiz. oszt. 1-ső, Reberios Imre tamásii kir. járásbirósági albirót a IX. fiz. oszt. 2-ik, ifj. Boda Vilmos, Szilágyi Ernő és dr. Végess Ferenc szegzárdi kir. törvényszéki aljegyzőket a XI. fiz. oszt. 1-ső, V. Kovács Lajos tamásii kir. járásbiró­sági telekkönyvvezetőt pedig a X. fiz. oszt. első fokozatába léptette elő. — A pécsi ügyvédi kamara közhírré teszi, hogy dr. Szekrényessy Ferenc pécsi ügyvédet, el­halálozása következtében, az ügyvédek lajstromá­ból törölte s irodája részére gondnokul Szakvári Emil pécsi ügyvédet rendelte ki. — Pécsegyházmegyei hir. Mayer Károly bonyhádi káplán Pécs-budai külvárosba, Mártott Sándor Nádasdról Bonyhádra, a szegzárdi szárma­zású Éber Géza Olaszból Nádasdra küldetett segéd­lelkésznek. — Hymen. Zoller Károly tolnai cs. és kir. uhlánuskapitány eljegyezte Fischer Mici urhölgyet, Fischer János tolnai uradalmi igazgató leányát. . — Kitüntetett tanító. Prehauser János bi- kácsi ágost, ev. népiskolai tanítót, ki már 53 évet töltött és pedig lelkes buzgósággal a tanítói pá­lyán, érdemeinek méltatására 0 Felsége a király ezüst érdemkereszttel tüntette ki. A királyi kitünte­tést e hó 2-án maga gróf Széchenyi Sándor v. b. t. t., vármegyénk főispánja nyújtotta át B kácson az érdemes tanítóaak. Ezen ünnnepélyes aktusnál jelen voltak : Tihanyi Domokos kir. tanfelügyelő, a községi elöljáróság, a kér. esperes és még szá­mosán. A derék tanító meghatóan köszönte meg az ovációt. — Honvédiskolai pályázatok. A honvé­delmi minLzter pályázatot hirdetett a m. kir. hon- védfőreáliskolában és a honvéd Ludovika-Akadé- miában betöltendő államköltséges alapitványos és fizetéses helyekre. A folyamodványokat május 15-ig kell benyújtani. — Bezerédj István szobrára a múlt héten a dunaföldvári járási takarék- és hitelbank 10 ko­ronát küldött, s igy a szobor alap most már 15798 K. 02 fillért tesz ki. A bonyhádi takarék- pénztár értesítette a szoborbizottság elnökét, hogy a szobor javára öt éven át megszavazott húsz ko­ronát a jövő évben egy összegben fogja folyósítani. — Ajándék a múzeumnak. Nagy László bölcskei földbirtokos igen becses adomány- nyal gyarapította a muzeutn régiség osz­tályát; ugyanis Kelta, népvándorlási és r Arpádkorbeli összes gyűjteményét, — mely­ben különösen egyik Kelta korbeli lelet ritkaságszámba megy — a múzeumnak ajándékozta. — Építik a baja-báttaszékl hidat. A ke. I reskedelmi m. kir. miniszter már hivatalosan js értesítette Baja város és Tolnavármegye közön. I ségét, hogy. a baja—battaszéki áthidalás ügyében I végzendő előmunkálatok teljesitese vegett a m. kir, I államvasutak igazgatóságát utasította, hogy szak- közegeit haladéktalanul Bajára küldje ki. —• Maga I a hivatalos átirat igy hangzik: Kereskedelmi m. kir. miniszter Ad 9756/V. IL Baja törv. hal. foggal fölruházott város, illetve Tolnavármegye közönségének. Folyó évi február hó 12 én 9756. szám alatt kelt rendeletemmel a m. kir. allamvasutak igazga­tóságát arra utasítottam, hogy a baja—battaszéki vasúti összeköttetési vonal vezetésének és terveze­tének, és különösen az ezen vonalban építendő Dunahid elhelyezésének megfelelő megállapításához még szükséges kiegészítő tanulmányok,( telvételek és felmérések sürgős végrehajtására szakközegeit haladék nélkül küldje ki a helyszínére. Amidőn a közönséget ezen rendelkezésemről értesitesiteném, egyben — utalással az 1881: XLI. t. c. 8. §-ának határozmányaira — felhívom, hogy a m. kir. államvasutak megbízottait működésünknél a netalán szükséges hatósági támogatásban ré­sze sitse. Budapesten, 1903. február hó 18-án. A miniszter helyett: Wickenburg s. k. államtitkár. A kereskedelmi minisztériumban, múlt hó 19 én értekezlet volt ugyancsak a Duna áthidalásának ügyében. A értekezleten rászt vettek a legközvet­lenebben érdekelt három vármegyének főispánjai: Latinovics Pál Bács Bodrog, báró Bejétváry Imre Baranya éc gróf Széchényi Sándor Tolna vármegyék f* ispánjai. Áz értekezleten Czekelius Aurél az állami hidak műszaki főfelügyelője terjesztette elő kimerítő véleményét és jelentését a Duna áthidalásáról. Az értekzlet szorosan bizalmas jeilegü lévén, nem állott módunkban eddigelé a tárgyalás eredményéről in­formációt szerezni. — A simonlornyai járási főszolgabírói állsára, melyet Pesthy Elek nyugalomba vonu­lása folytán, az idei tavaszi, valószínűleg még március hó végén vagy áprilisban megtartandó törvényhatósági közgyűlésen töltenek be, eddig három pályázóról tudunk. Ezek; Dr. Éri Márton vmegyei II. aljegyző, br. Jeszenszky György központi járási szolgabiró és Szent- iványi Miklós a dunaföldvári járás szolga- birája, tb. főszolgabíró. Utóbbi körlevélben fordult a vármegyei biz. tagokhoz, a melyben hivatkozva a törvényhatóságnál eltöltött 15 évi szolgálatára, kérte a biz. tagoknak támogatását. — Eljegyzés. Török Sándor dr. budapesti ügy­véd eljegyezte Kohn Aranka kisasszonyt, Dr, Kohn Gábor paksi orvos, vármegyei tb. főorvos és megyebiz. tag leányát. 1903. március 8. A férfi (hosszú szünet után, elfordított arccal) r Az igaz, hogy az a titkos állapot nagyon kelle­mes volt. A leány (komolyan): Ugye? (Hirtelen össze­szedi magát.) — Ma kivé'elesen nyolckor fogunk ebédelni. A férfi (nyugodtan): Nagyon sajnálom, de- legyen szives lady Farrowdale előtt kimenteni. A leány (érzéketlenül): Egy kissé furcsának fogja találni. A férfi (egykedvűen): Vájjon miért? A leány : Mert tulajdonképen ma nekem kellene az első személynek lennem maga előtt. (Idegesen nevet.) A férfi (hidegen): Az úgy is van. De azért még nem okvetlen szükséges, hogy másokkal szem­ben neveletlen legyek. A leány: Persze, hogy nem. (Hanyagul) r Hova van hiva ? A férfi : Én ? — Rouseékhoz. A leány (hirtelen kiegyenesedik): Rouseék­hoz ! (Kellemetlen nevetéssel). Akkor már nem cso­dálkozom, hogy azt a meghívást fogadta el inkább. A férfi: Mily boldog vagyok, hogy ily okos feleségem lesz 1 A leány (tetetett hanyagsággal): Persze el­beszéli nekik a ma történteket ? Rousse Senni oly jó barátságban van magával, hogy neki az elsőnek kell lennie, aki megtudja. A férfi: De . . . A leány (türelmetlenül): Nos? A férfi (egy székre ül: Semmi. A leány (kiönti a teát): Megkapta a leve­lemet? Persze, különben nem volna itt. A férfi: Nem is reméltem, hogy egyedül találom. A leány (röviden): Ugy-e ? A férfi (hízelkedve): Hogy tudta kicsinálni ezt? A leány: Oh nem kellett nagyon erősködnöm rajta: éppen ezt akarom elmondani. A férfi: Azt értsem e alatta, hogy . . . A leány (gyorsan).: Igen, mindent rendbe hoztam. Most már csak a Farrowdale néni áldása van hátra s a lakodalmi torta megrendelése. A férfi (komolyan néz reá): Értem, folytassa. A leány (idegesen): Oh, a szokásos jelenet is lejátszódott. A néném belátta, hogy komolyan gondolkodunk mind a ketten s kijelentette, hogy nem ellenzi tovább házasságunkat, s hogy ma dél­után átengedi nekem az elfogadó szobáját annyi időre, amig azt magára illő formában tudtára adom. Továbbá rám bízta, hogy nevében hívjam meg ebédre is. A férfi (örömteljesen): Ugy-e megmondtam Magde, édes, hogy végre mégis diadalmaskodunk az előítéleteken ? A leány (erőltetett mosolylya): Oh kérem, az utólagos «ugy-e megmondtam« — a nők jogába vág. A férfi (lehajol hozzá s meg akarja csókolni az ajkát, de a leány elfordul s csak a haját éri): Mindenesetre, megnyertem magát, Madge, s ez a fő. A leány (húzódva): Ei még nem elég ok arra, hogy az inas rajtakapjon »szerelmi kettőst« énekelve. A férfi (nehezteléssel): Nem értem magát, Magde. Három hónappal ezelőtt, mikor a nagynénje »hidegen, de udvariasan« kijelentette nekem, hogy nem kiván többé a húgánál látni, maga semmibe sem vette tilalmát, titokban találkozott velem ba­rátnőinél, az utzán, leveleket irt éjszaka a szobá­jában, s ezer módot eszelt ki arra, hogy egy-egy pillanatra lássuk egymást. És most . . . A leány (közbevág): Az más volt . . . A férfi : Mi ? A leány: Magam sem tudom. Boldognak kel­lene lennünk és örülnünk a szerencsés fordulatnak. Csak ne volna az egész dolog olyan rettenetesen megrendszabályozott. A férfi : Megrendszabályozott ? A leány: Igen. Most már nem szükséges a fejünket törni azon; hol és mikor lássuk egymást ? Vége van az édes eltévedéseknek a képtárakban, az utcai véletlen találkozásoknak. Mindenki igye­kezni fog, hogy magunkra hagyjon bennünket s hogy alkalmat adjon egy-egy ölelésre, csókra . . .

Next

/
Thumbnails
Contents