Tolnavármegye, 1903 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1903-03-08 / 10. szám

1903. március 8. TOLNAVÁRMEGYE. 3. — Nagylelkű alapítvány. Nagy István és Nagy László bölcskei földbirtokosok, vármegyénk bizottsági tagjai, gyermekte­lenek lévén, azt határozták, hogy egész vagyonukat, mely 100,000 koronát kitevő állampapírból és szent andrási nagy értékű pusztájukból áll, a pécsi székeskáptalan .-által meghatározandó kath. és nemzeti jellegű jótékony célra hagyják. A pécsi székeskáp­talan az alapítványt már elfogadta és a 100,000 koronát letétbe is vette. A nemes- lelkű alapítók különös hálára köteleznének, ha úgy intézkednének, hogy a jelleg és cél fentartásával az .alapítványnak egy része, egy-egy intézmény a mt vármegyénknek jutna. — VÍVÓ tanfolyam. Lovag Zolnai Viktor fővárosi jeles yivómester, ki már a múlt évben is tártott városunkban egy tanfolyamot, múlt héten Szegzárdra érkezett és négy heti vívó kurzust nyitott. Az érdeklődők naponként jelentkezhetnek nála a »Szegzárd-Szálló«-ban. — Bölcskéről Amerikába. A szocialisták izgatásai megszülték eredményöket. Tudvalevőleg Bölcskén és Madocsán néhány év óta állandóan működnek a fővárosból leránduló szocialisták, kik a nép között az elégedetlenség magvát elhintették, úgy hogy múlt hó 28-án 34 ember vándorolt ki Bölcskéről Amerikába, hol keserű szívvel fognak visszagondolni a hazai földre, melyet könnyelműen elhagytak. — Vasúti Mr. A kereskedelmi miniszter a Hidegkút—tamásii helyiérdekű vasutrészvénytársa- ságnak a magy. kir. államvasutak és a társaság Hideg kút- Gy ónk közös állomásától Szegzárdig fő­vonalként s ennek valamely alkalmas pontjából kiágazólag a m. kir. államvasutak Hidasd-Bonyhád állomásáig szárnyvonalként vezetendő helyiérdekű gőzmozdonyu vasútvonalra az előmunkálati engedélyt egy évi időtartamra továbbra meghosszabbította. — Kitüntetett gazdasági cseléd. Tolna- Tápé kisközségben, Gróf Zichy Aladárné birtokán lélekemelő ünnepély folyt le ör. Pákolicz István kocsis tiszteletére, ki 47 év óta szolgál Tápén, a jelenlegi tulajdonosné nagyatyja idejétől kezdve. E hó elsején adatott át neki a földmivelési mi­niszter 100 korona jutalma, és kitüntető oklevele, melyet Rassovszky Julián járási főszolgabíró szép és buzdító beszéd kíséretében nyújtott át a kitünte­tettnek. Szivreható, a hitre és vallásra figyelmez­tető beszédet mondott Dr. Onczay Géza esperes­plébános is. Adamecz Gyula tiszttartó és község- biró megköszönte a főbírónak szives fáradozását, -és üdvözölve őt a grófi család és az egész község nevében indítványozta, hogy a földmivelésügyi miniszternek, és a grófi családnak üdvözlő távirat menesztessék. Az ünnepélyen jelen voltak még: A férfi: Igen; nem szeretném, ha egy har­madik személytől tudná meg. A leány (megvetően): Oh, ő erős, idegzetű leány; megedződött a sok tapasztalatban eléggé. A férfi (mosolyogva): Igen, Sennieben meg lehet bízni. A leány: Attól függ . . . A férfi (közbevág): Mit mond ? De még nem is beszéltünk a gyűrűről Madge ? Milyet hozzak magának ? (Az órájára néz.) A leány (hevesen) ; Oh, kérem, miattam a világért se mulasszon el valamit, Eleget leszünk még együtt az életben. A férfi: Még van néhány percem. Nos, a gyűrű ? A leány (gyorsan): Majd ebben máskor ha­tározunk. A férfi: Miért, legalább túlesünk rajta. A leány (sértődve): Túlesünk rajta. A férfi (gyorsan): Bocsásson meg Madge. Én igazán . . . A leány: Nem gondolt erre ugy-e, azt akarja mondani ? Nagyon hízelgő ream nézve, különösen a mai napon . . . A férfi (közönyösen): Hiszen maga olyan józan. Ne vegye ezt rossz néven . . . Á leány (zokogásával küzdve): Legjobb lesz, ha már most megy, bizonyára dolga van még ebéd előtt s költöznie is kell. Dr. Stollár János körorvos, Knrcz István földbir­tokos, Dr. Apáti Károly orvostudor, Dr. Osváth János és Polgár Alajos polgári iskolai tanárok. Gungl József jegyző, Horváth Alajos tanító és Il-od biró, és az egész község, örege apraja. — Végül nagy áldomás fejezte be az ünnepséget. — Halálozások. Királydaróci Darócy Tamás, a dunaföldvári járás nyugalmazott főszolgabirája múlt kedden elhunyt Pakson. Temetése nagy rész­vét mellett ment végbe múlt csütörtökön. A várme­gyénk közéletében egykor kiváló szerepet játszott férfiú elhunytáról a következő jelentést vettük : Özv. Darócy Tamásné szül. kisszenicei Szenicey Stefánia úgy a maga, mint gyermekei Aladár és neje szül. Littke Mária valamint Zoltán és előbbiek gyermekei Tamás és Stefánia nevében mélyen megtört szívvel jelenti a felejthetetlen férj, apa, após, és nagyapa királydaróci Daróci Tamás 1903. évi március hó 2-án délután 2 órakor hosszas szenvedés és a hálotti szeniségek ájtatos felvétele után életének 60-dik és boldog házasságának 37-dik évében Pta. AIsó-Biriton történt gyászos elhunytát, A megboldogult hült tetemei 1. évi március hó 5-én délután 4 órakor fognak a paksi kálvária kápolnából a családi sírboltba örök nyugalomra helyeztetni. Az engesztelő szent-mise áldozat pedig f. hó 5-én délelőtt 9V2 órakor fog az Ur színe előtt a paksi róm. kath. plébánia tomplomban be- mutattatni. Kelt Paks Pta.-Biritó, 1903. március hó 2. Áldás és béke lengjen porai felett. — Daróczy Tamás a Paks—fadd—bogyiszlói ármen- tesitő társulatnak elnöke volt, elnöksége idejében csatolták a társulathoz Bogyiszlót. A temetésén megjelentek: gr. Széchenyi Sándor v. b. t. L főispán, Simontsits Elemér, Kurcz Vilmos, továbbá a Percei, Bernrieder, Sztankovánszky, Jeszenszky, Csapó, Balassa, stb. családok tagjai, a dunaföldvári járás községeinek elöljáróságai, az ármentesitő társ. tisztikara, stb. Halála alkalmából számos részvét­iratot kapott az elhunytnak fia: Darócy Aladár, országgyűlési képviselő, vármegyénk egykori al­jegyzője. — A többek között Széli Kálmán mi­niszterelnök is küldött táviratot, a távirat szö­vege ez volt: »Súlyos gyászeset alkalmával őszinte részvétét fejezi ki Széli*. Cseh Ervin horvát mi­niszter ezt t’áviratozta: »Fogadja a gyászoló csa­lád legbensőbb részvétemet*. • Táviratozott még Darányi földmivelésügyi miniszter is és sok orsz. képviselő, igy: Zichy Aladár, Slajevics, Máthé, Scitovszky, Latinovics, báró Sckerlec, Darányi Ferenc, Szluha István stb. — Strauss Salamon dunaföldvári lakos, vármegye bizottsági tag, a Strausz Salamon és fia dunaföldvári és budapesti cégek alapitója és főnöke, a dunaföldvári járási hitelbank igazgatósági tagja 71 éves korában el­hunyt. Halálát özvegye, gyermekei és unokái gyászolják. A férfi: Nem szívesen hagyom el igy. Ma­gának valami baja van. A leány (hiszi erikus nevetéssel): Honnan gondolja? A férfi (hidegen): Tévedek ? Annál jobb. A leány (az ajkát harapja): Kitünően érzem magamat. A férfi (felé nyújtja a kezét): Akkor . . . A leány (hirtelen reá néz): Elmegy? A lérfi; Nem azt mondta az előbb . . . A leány : Nem is hittem, hogy ily készséggel teljesiti az óhajtásomat. (Gúnyosan) Mindenesétre jó jel a jövőre nézve. A férfi: Maga, maga ... A leány (lángban égő szemekkel): Ne féljen, magamra vállalom a felelősséget. Megmondom a néninek, hogy . . . A férfi (nyugodtan): Nem, jobb lesz, ha az igazat mondja meg neki? Ha elbeszéli, hogy csak játszottunk a szerelemmel s hogy mihelyest ko­molyan vettük, elrepült? A leány (halkan): igen. A férfi: Titkos találkozásainkat azonban kár lenne neki felfedezni. Kegyednek bizonyára más valakivel szemben újra szüksége lesz ezekre az apró intrikákra és . . . A leány (lángoló tekintettel: Hogy mer ilyet feltenni rólam? — Műkedvelő szinielőadás megismétlése. A szegzárdi ev. ref. olvasókör által a f. é. február 24 én rendezett színi előadás igen jól sikerülvén, az olvasókör választmánya Bezerédj István emléke iránt elhatározta, hogy az előadást ugyancsak a >Falu rosszá*al Bezerédj István szobra javára folyó évi áprtl g-én, virágvasámapján megismétli. Miért is az olvasókör választmánya már ez alka­lommal felkéri a közónséget, hogy a nemes cél iránt való tekintetből az ügyet támogatni szíves­kedjék. — Elfogott bélyegzőhamisitók. Kitűnő fo­gást csinált a múlt héten a dombóvári csendőrség. Leperd pusztán elfogott egy Kornfeld Nándor nevű bonyhádi illetőségű csavargót, aki kitünően utánzóit bélyegzőkkel cseléd- és munkakönyveket, ideiglenes bizonyítványokat, igazolási jegyeket, kö­telezvényeket, gépészi oklevelet és más eféle ok­iratokat hamisított és forgalomba hozott. A rend­kívüli ügyes hamisító töredelmesen bevallota tettét és töviről hegyire elmondta, hogy hogyan végez­ték a hamisítást, mert megjegyzendő, hogy ő csak egyik tagja egy nagy szabású hamisító bandának, amely az egész Dunántúlt elárasztotta ilyen hamis -okiratokkal. Több mint ezer hamisított okmány forog közkézen. Mert ez a banda boldog-boldog­talannak 40—60 fillérnyi bérért készített hamis okmányokat. Hamisították az aláírásokat és a bé­lyegzést. A bélyegzőt eredeti minta után palatábla darabkán közönséges varrótűvel a csalhatatlansá- gig készítették. Használatkor tintaceruzával beken­ték és úgy nyomták oda a megnedvesitett hamis okmányra. Kornfeld vallomása alapján eddig már négy cinkostársát fogta el a csendőrség, a kik a tamásii kir. járásbíróságnak lettek átadva. De még vagy nyolc tiz tagja lehet a bandának. Ezek kö­zött egy Bolka István nevű volt honvédfőhadnagy is van, aki a banda által készített hamis okmá­nyokkal állatorvosnak adja ki magát és ilyen cí­men különféle csalásokat követ el, különösen Vesz­prém, Győr és Fehérmegyében. De a banda egyik legveszedelmesebb tagja egy Trieszti néven ismert olaszországi származású züllött csavargó, aki gyors szökésre kénytelenitett polgártársaknak külföldi útleveleket hamisít. A veszedelmes banda elfoga- tása iránt széleskörű intézkedések történtek — A szegzárdi népkonyhára adakoztak. A népkonyhára adakozott : Mayer János szegzárd 10 korona. — Ezen kegyes adományt számos szegényeink nevében hálás köszönettel nyugtatom. Szegzárd, 1903. március 5. Bezerédj Pál s. k. — Jegymegváltások. A szegzárdi r. kath. ovoda javára rendezett táncestélyre utólagosan jegyeiket megváltották: Bezerédj Pál 20, Oncay Géza 4, Jeszenszky László 4 koronával, amit la­punk utján köszönettel nyugtatványoz D'öry Pálné, az egyesület elnöke. A férfi (nyugodtan) : Miért ne ? Pompás játék volt, ha jól emlékszem, igy mondta az előbb. A leány: Én ? A férfi: Igen. Lássa, mi fél szóból is értjük egymást. Köszönöm, hogy oly nyiltan elmondta az álláspontját. A leány : Az őszinteség hiányát magának sem vétheti a szemére senki. (Gyenge, szakgatott han­gon) : S arra nem is gondolt, hogy talán túlságosan, brutálisan adta tudtomra ? A férfi (tagadólag rázza fejét): Én ? A leány (alig birja visszatartani zokogását): Persze, ostobaság volt tőlem, de ... de én azt hittem, hogy maga épp úgy érez .... irántam, mint én maga iránt . . . > A férfi: Nos ? 1 A leány (tanácstalanul): Nem tudom. Én — — (hangosan telzokog és félreáll tőle, a kezei mö- 5 gül szól):' Oh, hát sohase távozik már ? c A férfi (odamegy hozzá és megöleli): Soha. ■ (A lány ránéz és látja boldogságban égő tekintetét.) A leány : Maga szörnyeteg ! Sohasem fogom megbocsátani ezt a félórát. I“ r A férfi (nyugodt bizalommal): Én bízom benne, hogy megbocsátja, miután belátta, hogy a »meg­U t rendszabályozott* szerelemnek is vannak zivatarai.

Next

/
Thumbnails
Contents