Tolnavármegye, 1903 (13. évfolyam, 1-52. szám)
1903-02-22 / 8. szám
XIII. évfolyam. 8- szám. Szegzárd, 1903. február 22. TOLNAVÁRMEGYE I Előfizetési ár: Egész évre . . . 12 korona. Fét évre . . . 6 > Negyed évre . . 3 > Egy szára ára . . 24 fillér. Előfizetéseket és hirdetéseket a kiadóivatalon kívül elfogad Krammer Yilmos könyvkereskedése Szegzárdon. POLITIKAI ÉS VEGYES TARTALMÚ HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szegzárdon, vár-utca 130. sz. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: Dr. LEOPOLD KÖKNÉL. Segédszerkesztő: SZÉKELY FEHENCZ. Kéziratok vissza nem adatnak. A lap szellemi részét illető közlemények, valamint az előfizetések és a hirdetések is a szer* kesztőséghez intézendő^. Hirdetések mérsékeljen megállapít * t árszabály szerint számíttatnak« Hetek óta ádáz harcot, áldatlan mun- | kát végez az ellenzék a parlamentben a katonai javaslatok ellen. Nem lehet kellően indokoltnak tekinteni a legutolsó parlamenti I fegyvernek, az obstrukciónak alkalmazását, mert ezzel a nagy ágyúval könnyelműen és lépten-nyomon visszaélni: veszedelmes és az ország jövőjét kockáztató taktika. A most szőnyegen forgó katonai ja- I vasiatok tudvalevőleg nagyrészben csak I ideiglenes jellegű, átmeneti intézkedéseket ■ tartalmaznak, mert a hadseregről, illetve a ■ véderőről szóló törvényjavaslatot csak ké■ sőbb fogják előterjeszteni, amikor még min■ dig bőven lesz alkalom arra, hogy azokat I a kívánalmakat, amelyeket az ellenzék év- I tizedeken keresztül megvalósítani akar, elő- I terjeszthessék és indokolhassák oly széles I terjedelemben, amint nekik tetszik. Ezt a | vitát, amelynek most sem okar sem módja ! nincs, halaszszák el tehát arra az időre. Nem alaptalan az a kifogás, hogy : minden katonai javaslat újabb terheket, újabb áldozatokat ró az országra. Ámde ; ezen kényszerítő szükség hatása alól me- | nekülni nem tudunk úgy mi, mint Európa többi államai sem. Egész Európa fegyverkezik. Törökország már mozgósít, a Balkán államok már puskaporral és dinamittal i vannak telitve és csak kanóc kell, hogy felrobbanjon az egész Balkán. Mi olyan helyet foglalunk el Európában, amely évszázadok óta, minden véres mérkőzésnek ütköző pontja volt. Ezen a minden veszedelemnek kitett helyen fokozottabb mértékben vagyunk tehát kénytelenek haderőnket fejleszteni és védelmi képességünket fokozni. Az ellenzék feladata nem az erőszakosság, hanem a legszigorúbb ellenőrzés. — Ellenőrzési hivatása kiterjed a kormány magatartására, kiterjed a beterjesztett javaslatok általánosságban és részleteiben való elbirálására. A mi ellenzékünk azonban, mely még mindig a reichsrathi botrányok hatása alatt áll, azt hiszi, hogy neki joga és kiváltsága van a kormányzat és a parlamenti gépezet erőszakos megakasztásá- hoz. Ahelyett, hogy szakszerű bírálataival s komoly tanulmányra valló munkával kapacitálni iparkodnék a kormányt s megjavítani törekednék a valóban hibás javaslatokat: néha elhibázott és hiányosan megszerkesztett törvényeket is szó és koííi oly vita nélkül keresztül enged siklani. Néha annyira engedékeny és annyira felületesen teljesiti ellenőrző tisztségét ez a párt, hogy a közvélemény e legszélsőbb ellenzékünket ismételve a paktálás súlyos vádjával illeti. E vád alaptalansága nem szorul bizonyításra, de föl kellett említenünk azért, mert e vádban találjuk meg a magyarázatát a szélsőbal időközönkinti megbokroso- dásának. A midőn ugyanis a függetlenségi politikusok kezdik észrevenni, hogy lanyha magatartásuk félreértésekre ad alkalmat, öten-hatan összeállnak és csinálnak ob- strukcziót. Vannak, kik erősen bizonyítgatják, hogy az obstrukczió is jogosan használt fegyvere az ellenzéknek. Lehet, hogy az, de az obstrukczió leglelkesebb híveinek is el kell ismerni, hogy személyi és lélektani indokok neúi szolgálhatnak az obstrukczió alapjául. Mar pedig az utóbbi évek obstruk- cziós hadjáratai részint személyi, részint lélektani motivumokból eredtek. A Bánffy ellen indított hadjárat nem elvi alapon álló, hanem a leghatározottabb személyi háború volt, a mit az is bizonyít, hogy az obstrukczió vezérei mindenekelőtt és min- denekfölött Bánffy fejét kívánták. Széli Kálmán koncilians magatartása, engedékenysége és udvarias egyéniségének simasága nem szolgáltatott okot a személyes gyülölségre. A mostani harcz tehát nem is táplálkozik személyes motivumokból. A közös hadsereg fokozatos reformálását meghozza az idő magától is. Már a jelvényeket, színeket és zászlókat, ezen különben rég idejüket múlt császári hadseregbeli szerszámokat is nemsokára a lomtárba helyezzük és igy külsőségileg is teljesen tért foglal a hadseregben is a dualizmus. Ettől a dualizmustól aztán a hadseregben sem lehet többé visszafelé fejlődés a centralizáció. A fejlődés irányát TÁRCA. A távozó. Derékban tört fám ritkán levelez, Nagy gyorsan este lesz. S kik rémü tök a hirtelen csudán, I Körém siettek e zord délután. Mosolyogva vettek nekem ágyat, Szemem sugara bágyadt, Fejem nehéz, óh, végső gondja sok - így nézek végig áldón rajtatok. S nem tudom, e szeret9t-özönben Van-e egyetlen könyem, Van-e a sok közt egy is búcsúszó, Mit nem hiába ejt az induló. A téli csöndnek fehér küszöbén, Mig hideg rózsák hullanak fölém És puha szirmuk betemet, Van-e, ki látja az én sebemet? A ki álmom állitná meg utján, Tört szárnyára sirva ráborulván, S nem -salakot gyászolna meg bennem S engem feledne, csak szivemet nem. ANIMA SOLA. .A. doktor -u.r. Irta: Szeredai Leó. A borbélyom következetesen úgy szólit, hogy: — Doktor ur! Százszor is megmondtam ugyan már neki, hogy nem vagyok d' ktor, nincs diplomám, sőt hozzátettem, hogy nagyon lekötelezettnek érezném magamat, ha nem szólítana doktornak, de a tiltakozásomnak még sohase volt haszna. — Tudom én. hogy mi az illem ! — mondta I egyszer. — Az okos és művelt embert doktor j urnák illik címezni. Minthogy pedig a tekintetes ur okos és művelt ember . . •. No hát az ellen nem fltakozom. És azóta szó nélkül tü'öm, hogy a derék férfiú doktor urnák nevezzen. A múltkoriban hajón utaztam Mohácsra. Midőn a fedélzetre léptem, mosolyogva üdvözölt a borbélyom: — Alászolgája doktor ur! Szintén utazni tetszik doktor ur ? — Nini hát maga is itt van ? Hová megy ? — Megyek Paksra, doktor ur! És doktor ur hová utazik, ha szabad kérdeznem ? — Mohácsra. — Jó mulatást doktor ur! Ebéd után való időben történt az elutazás, hát leheveredtem a pamlagra szundikálni. Zakatolt a gép, csobogtak a hullámok, a hajó szeliden rin- I gatódzott és szemeimre ránehezedett az álom. De a szendergésem nem sokáig tartott. Egy asszonynak a jajveszékelése riasztott föl. — Mi az, mi történt? — kérdezték az utasok ijedten. — Óh Istenem, Istenem, — sopánkodott az asszony és arcán a rémület látszott, — a kis leányom nagyon ros zül van! Mit csináljak, mihez fogjik? Orvost, orvost! Nincs itt orvos? — Orvost! Hol egy orvos? — hangzott össze-vissza. — Az ám, hol egy orvos ? — gondoltam masamban. — Ha csak véletlenül nem utazik a hajón esy . . . Ekkor megszólalt az egyik utas: — Kérem, kérem, az előbb hallottam, mikor itt a hajón doktor urnák szólította az egyik utas a másikat. — Hol van az az ur? 0 nyilván orvos ! Azzal körülnézett és ahogy megpillantott en- gemet, odasugta a kétségbeesett anyának, rám mutatva: — Ott van, nézze! Azt az urat szólították doktornak. A következő pillanatban az asszony már ott volt mellettem és rimánkodni kezdett: — Doktor ur, az Isten szerelmére kérem, jöjjön gyorsan! A kis leányom hirtelen rosszul lett! /J i — De asszonyom, — mondom neki, — én énó . . tessék elhinni, hogy én . ..
