Tolnavármegye, 1903 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1903-12-06 / 50. szám (49. szám)

2.

TOLNA VÁRMEGYE.

1903. deczember 6.

íme, ki van mutatva, hogy afüggetlenségi és 48-as párt összes eddigi elnökei: Irányi, Mocsáry, Eötvös, jfusth és Kossuth Ferenc, de többi vezéríiai is mind egyértelműié g perhorreskálják az obstrukciót. A párt diszelnöke'. Thaly Kálmán szintén ellene van az obstrukciónak. A pártonkivüli képviselők közül azok, kik régebben pártolták, most már föltétlenül elitélik az obstrukciót: gróf Zichy Jenő és Vázsonyi Vilmos a demokratapárt vezére. A néppárt vezére: gróf Zichy János és hivatalos párthatározatai szintén az obstrukció ellen szólnak.

íme Ítéljen az ország pártkülönbség nélkül. Váljon az országnak az ellenzéki pártokhoz tartozó választói, kiket kövessenek : Kossuthot, Irányit, 2'halyt, Eötvöst, Justhot, vagy Lengyel Zoltánt, Ráth Endrét, Nessi Pált és Kaas Ivort ?

t— A helyzet. Az obstrukció agóniában van. Kimúlása minden jel szerint csak napok kérdése. '.Csendes reSívet'-Kéretik. A. függetlenségi és 48-as párt többségében is végre-íelülkerekedett a józan megfontoltságnak és komoly hazaíiságnak Kossuth Ferenc által inaugurált politikája. Mint két helyről is sürgönyileg jelentik nekünk, a Kossuth-párt értekezletén, melynek lefolyása elé az egész ország feszült érdeklődéssel tekintett, 48 szavazattal 26 ellenében elfogadiák a béke érdekében előterjesztett és az obstrukció leszerelését tartalmazó elnöki elő• terjesztést. Pichler és Boda természetesen Kossuthtal szavaztak, és örülünk, hogy Rátkay is a tizenkettedik órában, végre otthagyva a fanatikusok és klerikálisok frakcióját, a párt szine-javának társasá gában szintén Kossuthoz csatlakozott. A leszavazott kisebbséget úgy a hazafiság, mint a párthűség arra kötelezi, hogy alárendeljék magukat a többség akaratának és a további obstrukciótól tartózkodjanak, hisz enélkül a párthatározatnak nem volna sem értelme, sem súlya. Marad még a klerikális Ugro- nisták és a néppártiak egy részének nemcsak számszerűleg, de politikai jelentőség dolgában még inkább kisded csoportja. Ezekkel a magukra maradt liliputikkal nem lesz nehéz elbánni, a velők az Összes pártok részéről szemben álló nagy többségnek.

Népgyülés az obstrukció ellen.

Múlt vasárnap délelőtt ment végbe Szekszár- don az a népgyülés, mely a képviselőházban dúló obstrukció ellen emelte föl tiltakozó szavát, hogy az ellenzék egy részének 14 hónapon át folytatott munkáját erélyesen elitélje.

A gyűlésen, melyet a városház tágas udvarában tartottak meg, a vármegye összes választókerületeiből igen nagg számmal vettek reszt a választó polgárok pártkülönbség nélkül.

A gyűlés békés lefolyását néhány felbujtott, s az ügy céljával és jelentőségével tisztában nem levő ember kezdetben idétlen közbeszólásokkal és lármával igyekezett megakadályozni, azonban Bajó Pál szolgabiró erélyes föllépésére az a néhány zavargó elhagyta a gyűlés színhelyét s aztán a gyűlés minden zavaró incidens nélkül folyt le.

Az obstrukció ellen tiltakozó népgyülésnek különös jelentőséget adott az a körülmény, hogy egybehivói között a vármegye közönségének minden rétege pártállásra való tekintet nélkül képviselve volt. — A népgyülésről való elmaradásukat kimé ntették vagy a távolból való csatlakozásukat bejelentették/ gróf Appvnyi Sándor, g*-óf Széchenyi Domokos, Sztankovánszky János, Dóry József, Vizsolyt Ákos, Dóiy Frigyes, Szeniczey Géza stb.

A gerjeniek pedig következő taitalmu levélben mentették ki elmaradásukat:

»A vasárnapra hirdetett népgyülésen hivatalos elfoglaltságunk miatt meg nem jelenhetvén, je'e 1 soraink által nyilvánítjuk az obstrukció-ellenes mozgalomhoz való csatlakozásunkat s a haza végtelen kárára, személyi önző érdekekből űzött gonosz-játékot: az obstrukciót, a legteljesebb mértékben elitéljük és kárhoztatjuk.

Gerjenben, 1903. évi november 28-án.

Széky Géza, Vida Ferenc, Babay Géza, Linka Ottmár, Nyerges Gyula, ifj. Pacsko Mihály választó polgárok.«

A közgyűlésen jelen voltak: Szekszárd, Paks,- Dunaföldvár, Gyöuk, Bonyhád, Dombóvár, Tolna, Bátaszék, Simon tornya, Kölesd, Hőgyész, Fadd, Zomba, Kalaznó, Belecska,. Görbő, Némedí, Űzd, Sárszentlőrincz, Medina, Tevel. Báta, Kéty, Felső- nána, Siógárd, Murga, Harc, Őcsény, Szakadát, Szedres, Dlósberény, Nagyszékely, Mözs stb. községekből pártkülönbség nélkül összesereglett választó polgárok.

Körülbelül 3000 főből álló hallgatóság előtt üdvözölte Kovács S. Endre a népgyülést, kinék ajánlatára loith Ödön szekszárdi ügyvéd, központi kerületi szabadelvüpárti elnök és dr. Schvetz Antal bonyhádi ügyvéd, a tolnamegyei függetlenségi párt jegyzője választattak meg a népgyülés elnökeivé.

lotth Ödön elnök rövid megnyitó-beszédben utalt a már csaknem egy év óta tartó obstrukció által okozott nagy rombolásokra, mely elleu való tiltakozásra a társadalom független elemeit felhívta.

Dr. Schvetz Antal szólalt föl- ezután és a következő, élénk helyesléssel fogadott, hazafias melegséggel előadott, a függetlenségi párt vezérének: Kossuth Ferencnek álláspontjával teljesen egyező beszédet tartotta:

Mélyen tisztelt népgyülés! Hazafiui és erköl- . esi reputaciómbeli kötelességem ez értekezleten felszólalni.

Kötelességemnek tartom, hogy megindokoljam a magam és a meghívót aláirt elvtársaim nevében, miért csatlakoztunk mi az értekezlethez.

Mielőtt áttérnék annak indokolására, — engedjék meg, hogy néhány a múlt politikai helyzetre vonatkozó kijelelentést tegyek. Az obstrukció kezdetét én is, mint minden hazafi, örömmel fogad- í tam azon reményben, hogy a magyar önálló had• j sereg eszméje, egy lépéssel közelebb jut a meg- í valósuláshoz. Mert kétségtelen,; hogy közjogi é'e- j tünk, különösen a hadsereg tekintetében, magyar | nemzeti szempontból e hazában senkit ki nem elégit.

Szomorú dolog, hogy”a 67-iki kiegyezés óta j e téren előre menni nem tudtunk, és nem tudunk, i azért érthető volt a nemzet felbuzdulása, lelkesedése és felháborodása, mikor az ujonclétszám fel- 1 emelésekor — elérkezettnek hitte az időt, hogy j az ige testté lesz — s megindult az országos j mozgalom. Hisz, hogy mennyire óhajtotta ez eszme j megtestesülését az egész nemzet, politikai pártkülönbség nélkül, azt láttuk az ország minden ré- ! széből az országgyűléshez menesztett küldöttségek 1 és az országgyűléshez beterjesztett feliratokból.

De most, mikor be kell látnunk, — szomorú, de való, — hogy e hazafias nemzeti követelmények teljesülheti se — elháríthatatlan akadályokba ütközik és azok ezidőszerint nem érvényesülhetnek, egyelőre meg kell elégednünk azon vívmányokkal, melyeket elértüuk.

Igenis nekünk arra kell törekedni, hogy minden erőnket úgy összpontosítsuk*, miszerint gazdaságilag, knlturailag erkölcsileg, a magyar nemzeti érzésben megerősödjünk s majd ha elég erősek leszünk, majd ha eljön az ideje, mert kell, hogy eljöjjön — akkor ha lehet alkotmányos utón, vagy ha kell, fegyverrel vívjuk ki nemzeti követelményünket.

Most azonban további parlamenti küzde - met e téren mint tévest, meddőt és az ország anyagi és közgazdasági érdekeire károst, nem helyeselhetjük s mint ilyent elítéljük és legyen mindenkinek ez országban erkölcsi bátorsága ahhoz, hogy ezt fej is jelentse. Minden pártállásra való tekintet nélkül hazafias kötelességünk óhajtani, hogy az ex-lex állapot megszüntetésével, a törvény- hozás rendes működét-e mellett, a nyugodalom, a béke helyreálljon, ezt kívánja a nemzet, az ország, a haza közérdeke és boldogulhatása, de kívánja a magyar állam becsülete és politikai tekintélye is.

Mert most az országháza nem komoly tanácskozás színhelye, hanem ott egy anarchikus állapot uralkodik, amely vagy forradalomba, viszi a nemzetet, vagy adszolutizmusba hajtja az országot.

Miután pedig e veszélyek mindegyikétől meg- óvni az országot, édes hazánkat, szent kötelességünk — én az értekezlet álláspontját elfogadom,

{ de nem mondok le a reményről, hogy még eljön az idő, mikor egy akarattal fogja e nemzet ki- i vívni függetlenségét és az önálló magyar hadsereget. Adja a magyarok Istene, hogy úgy legyen!

Utána Simontsits Elemér nagyhatású beszéd- • ben hivatkozva az obstrukció okozta nagy károkra, I melyek nemcsak az alkotmányt s az ország hitelét ! ingatják meg, hanem az országgyűlés munkaképes- j ségének megbenitasaval súlyos válságot idéznék I elő, melynek hatását a magyar gazdák, iparosok,

I bortermelők, szóval az egész nemzet megsínyli,

I hivatkozva továbbá az országos ellenzéki partok vezéreinek Kossuth Ferenc és Zichy János gróf pártelnököknek az obstrukciót elitélő nyilatkozataira, valamint arra, hogy a megyebeli ellenzéki képviselők nagyobb része — Boda Vilmos, Pichler Győző —— szintén nem támogatta az obstrukciót, sőt Szluha István sem mondott egy beszédet sem, elfogadásra ajánlja a következő határozati javaslatot:

Határozati javaslat’. A küiönbözo politikai I pártokhoz tartozó tolnamegyei választopolgárokbol , elveik fentartásával alakult népgyülés abban az I áldatlan helyzetben, a melyben az ország jelenleg van, a békés kibontakozás előkészítése utján úgy vélvén szolgálatot tehetni a hazának, ha egységes meggyőződésének férfias bátorsággal kifejezést \ adva, nyíltan kimondja, hogy az obstrukciót elítéli és : ezzel alkalmat szolgáltat arra, hogy ez a közvélemény az ország más részeiben is visszhangot keltvén, az obstruáló képviselőket meggyőzze arról, hogy a nemzet az ő mostani működésüket nem fedezi, a következő határozatot hozza:

A népgyülés, tekintettel arra, hogy az ország függetlenségének virágzó gazdaság és ipar a legszilárdabb alapjai, a magyar képviselőházban folyamatban levő obstrukció ellen, mint amely nemcsak az alkotmányt támadja és az ország h itelét ingatja meg, hanem az országgyűlésnek közgazdasági téren való működését és ennek keretében a külföldi szerződések megkötését is akadályozván, a magyar gazdák, iparosok és bortermelők és ezek révén az egész nemzet anyagi érdekeit a legkomolyabb veszélyeknek teszi ki, a leghatározottabban tiltakozik és ebóeli határozatát a képviselő- ház összes tagjaival külön kiadványban, az ország választópolgáraival hasonszellemü határozatok hozatala végett az országos lapok hasábjain közli.

Kelt Szekszárdon, 1903. november hó 29-én.

A függetlenségi párt részéről dr. Schweiz Antal, a szabadelvüpárt részéről Totth Ödön társelnökök.

A népgyülés helyesléssel kisérte Simontsits Elemér fejtegetéseit s a benyújtott határozati javaslatot egyhangúlag elfogadta.

Végül lotth Ödön elnök köszönetét mondva a választópolgároknak, hogy a vármegye legtávolabbi részéről is a zord idő dacára ilyen nagy számban és pártkülönbség nélkül megjelentek, a gyűlést bezárta.

Meg kell még emlékeznünk a »Magyarország«- ban a népgyülésről megjelent tudósításról, melynek nagy része szemenszedett valótlanság és rosszhiszemű ráfogás. így valótlan, hogy a »tolnamegyei kormánypárt« rendezte a népgyülést,” mert annak egy behívásában az ellenzéki pártok tekintélyes képviselői is szép számban vettek részt. Valótlan, hogy napidíj és fuvardíj Ígéretével »lettek a bírák és jegyzők berendelve,« mert ilyet nem Ígért sénki sem, a vidéki községekből megjelentek nagy-részben az értelmiséghez tartoztak, de a polgári elem is, mely a megye legtávolabbi 1 észéiből összesereglett, a saját politikai ffgyőződését követve azonnal készségesen cs .‘.lakozott a mozgalomhoz. Valótlan, hogy a tömeg »szakadatlanul abcugolU, mert min- denütt, hol nagyobb gyülekezés történik, manapság abeug nélkül gyűlés alig eshetik meg, de azt állítani, hogy ott sszakadatlanul« folyt az abeug, nevetséges ráfogás. Végül otromba valótlanság az U, hogy *az ellenzéki választókat a kormánypárt kortesei csendőrökkel eltávolították s mikor magára maradt a hivatalos összesereglett maroknyi sereg, »akkor mondták ki az obstrukciót elitélő határozatot. «