Tolnavármegye, 1903 (13. évfolyam, 1-52. szám)
1903-11-29 / 48. szám
TOLNA VÁRMEGYE. Peresei Dezsőt pedig, aki némileg is ismeri, az tudja róla, hogy elvhű, szilárd meggyőződéssel bíró, céltudatos politikus, ki a népszerűségét soha sem hajhássza, meggyőződésének minden körülmények között férfias nyíltsággal ura marad, amellett mintaszerű korrektsége, kötelességtudása, lovagiassága, puritán egyszerűséggel és kristálytiszta jellemmel párosul és találóan hű jellemzéssel mondotta róla Apponyi Albert gróf csütörtöki beszédében, hogy tudja, hogy Peresei Dezsőt elnöki működésében más, mint saját belső meggyőződése, nem vezeti. Aki az újságok hírmondása után indul és nem ismeri őt közelebbről, annak valóban azt kellene hinnie, hogy Peresei tényleg a legridegebb önkény és kíméletlen erőszak, pedig mi, kik őt évtizedek ófa közvetlen közelről ismerjük, éppen ezért tiszteljük és szeretjük, ennek a vármegyének közönsége tudja a leg jobban, hogy az a férfiú, kit a lobogó pártszenvedély most jogtiprással vádol, maga a megtestesült lelki smeretesség és szivnemesség, a »conscia mens*. Csak kérdezzenek meg a kerületében, melynek régi kép\iselője, az utszéli kunyhó lakójától kezdve bár- hit is, vagy a vármegyében, melynek élén tiz évig állott, mint alispán, bocsássák plebiscitum alá a kérdést, majd meghallják a kompetens választ, hogy képes-e az ilyen ember jogsértésre . . . De a megtévesztés szemérem nélkül űzi frivol játékát és hamis jelszavakkal leplezik a »pőrére vetkőztetek* vitézek az ő aknamunkájukat . . . Nem erőszakra törnek Tisza és Peresei, hanem a passzív magatartás után aktivitásba lépnek. Ehhez pedig jogunk van. Sőt az ország és a parlament érdekében ez kötelességük. Nem ők az erőszakosak, hanem a minoritás erőszakosságának akarnak véget vetni ; nem a hásssabályok ellenére, hanem azok felhasználásával; mm az alkotmány ellen lépnek fel, hanem ellenkezőleg az alkotmányon ejtett réseket akarj ik befalazni. Miniszterelnök és házelnök bölcs nyugalommal, energiával és méltósággal viselkednek a brutális anarkiával szemben. Mindketten fennen szárnyaló erkölcsi főlényt tanúsítanak a fékevesztett támadókkal szemben. Mint pörölycsapások hullottak Tisza hatalmas beszédének megdönthetetlen igasságai. íme néhány szemelvény belőle : Azt hiszik a képviselő urak, hogy azért küldték ide önöket a kerületeik, hogy igy lejárassák a magyar parlamentárizmust. Gondolják meg az urak, beszéljenek akármilyen hangzatos frázisokat, hogy nemzetgyilkos politika az, amit követnek. Magyarországnak egész nemzeti léte függ össze a parlament becsületével, a parlament rendjével, az alkotmány funkczionálásával. Az ország esküdt ellenségeinek tesznek önök szolgálatot ezzel a viselkedésükkel. És ha belekényszeritenek ben2. _______ ____TÁRCA. .A . madár. így . .. Tedd szivemre kezedet — — Nem érezed ? Mint csattogtatja szárnyait, Szivem számára a kálit — Ott benn egy rejtelmes madár, Szilaj madár ,. , A szivem csordultig tele, Nem hallod-e? Harsanó dallal énekel Pompázó, csöndes éjeken, Ott benn a rejtelmes madár, Szilaj madár ... Szivem tágul, nem birja ki-----Mo ndd meg neki, Dalát tovább nem hallgatom, Mondd, bocsásson már szabadon — A sötét, rejtelmes madár, Szilaj madar .,. Mit súgsz fülembe angyalom: Ha akarom, Ilszáll, de bontva szárnyait, Boncsokra omlik a kálit? S reá holtan hull a madár, Szilaj madár ,. . M. Kornis Aranka. nüaket, ha fel kell, hogy vegyük a harcot önök ellen, hát vinni fog bennünket a harcba az a tudat, hogy egy nagy, szent és igaz ügyet szol gálunk, hogy a magyar nemzetet mentjük meg attól, hogy világ csúfjára, saját szégyenére, saját fiainak őrülete vigye bukásba . . . Én nem mondhatom t. képviselő urak, hogy az a feladat, amit teljesíteni kötelességem, nagyon kellemes volna, én tudnám a magam idejét kellemesebb és hasznosabb dolgokkal is eltölteni; de egy haszna ennek a szituáhiónak van : az, hogy az a hires, nagyszerű nemzeti küzdelem, a mivel önök olyan büszkén állanak oda, pőrére vetkő/ve jelenik itt meg a közvélemény előtt. Ugy-e, igy néznek ki a nemzeti hősök, mint a képviselő urak ? . . . Úgy e, ez az a hazafias misszió, amelyet önök- lől a nemzet vár, hogy az ország képviselői akkor teljesitik az alkotmány iránti kötelességüket, akkor emelik a magyar alkotmányos intézmények nimbuszát, ha igy viselik magukat? Eu- ged.enek meg nekem, ezt a szerepet go idekért delnő a vásárcsarnokból jobban elvégezhetné. A magyar nemzetnek vannak nagy és szent történelmi tradíciói. A nemzet közkincsét károsítják meg a/ok, a a nemzet közkincsét arról a pidesziálról, melyen lennie kell rántják le azok, akik ilyen nívóra sülyesztik az alkotmányos életet . .. És ha a t. képviselő ur azt mondja, hogy 35 évi tespedés all mögöttünk, én azt állítom, hogy 35 évi kemény, eredményes munka áll mögöttünk, amelynek folyamán hibák történhettek, hézagok maradhattak, de nagyban és egészben a magyar nemzet becsületesen törekedett a nemzeti politika utján gazdasági, szellemi és erkölcsi tekintetben előrehaladni. Nőtt a magyar nemzet gazdasági ereje, nőtt erkölcsi tekintélye, nőtt politikai súlya. Most arról van szó t. képviselő urak, hogy azt a tőkét, amelyet 35 év nehez munkájábin gyűjtöttünk, könnyelmű kézzel le ne romboljuk, hogy tovább vigyük a magyar nem zetet ezen az utón, ami higyjék meg nekem, nem nemzeti ambíció kérdése, hanem létfeltétele a magyar nemzetnek. Mert a magyar nemzetnek históriai feladatai, históriai broblemái vannak, a melyeket ha nem akar, vagy nem tud megoldani, úgy felette napirendre térnek a világeseményei, és késő bánat, keserű szemrehányás lesz azoknak osztályrésze, akik ma a békének, a zavartalan fejlődésnek áldott korszakát ilyen meddő, ilyen káros, ilyen, az alkotmányt romboló küzdelmekre használják fel. (Hosszantartó élénk helyeslés, éljenzés és taps jobb felől és a középen.) És ezekre az aranysz tvakra felhangzik kórusban a válasz: Bandita, gazember, csaló, bitang, hazaáruló, kapcabetyár . . . Csak folytassák és kiáltsák továbbra is teli tüdővel a rendnek ellenséget az ékes epitetonokat, csak tomboljanak, miglen az orkán üvól'ése és a tisztitó fergeteg után kisüt majd a napsugár és verőfény .. . L—d K—1. „A. herceg. Irta: Erdős Renée. Ha azzal a bizonyos asszonynyal összeveszett: menten az irodalomra adta magát. Bement egy könyvkereskedésbe, összevásárolta a legutóbb megjelent idegen könyveket, ezekkel aztán beállított, bármely órájában a napnak, nem törődve van-e kedvem, nem vagyok-e beteg, nem szívesebben sétálnék-e künn az u!cákon ? Jött, a puha lépéseivel; a t'tokzatos névtelen parfüme-jét már az előszobából éreztem. Rendesen szomorú volt, rendesen keserű, de mindig bájos, mindig szeretetreméhó s ahogy finom fehér ujjait kihúzta a keztyükből és egy kicsit körülnézett: egyszerre otthonos, vidám pajtás, akinek a nyakába kellett ugrani. — Csoda, hogy nem alszik? Mért nem alszik? Ki hallott ilyet ? Este kilenc óra és még nem alszik. Nem fél, hogy megfagy ? Istenem, istenem, már is rosszul néz ki ! A zsebéből ekkor előkerültek a furcsa apró tárgyak. Egy vidám kis elefánt. Papirnyomó. Egy tolikés. Egy bromflacon s főleg cukorkák. — Megint baj van herceg ? kérdeztem tőle. Nagyon szeret engem.Valahol rosszul bántak magával? — Könnyű kitalálni, mikor arcomra van Írva — mondta. Különben hagyjuk. Lássuk mit tett azalatt ? Dolgozott ? Remélem nem léháskodott. Fölforgatta az Íróasztalomat. Az összes beirt papirszeleteket szemügyre vette és szidott. — Ez mind semmi. Magának egy drámát kellene írni. Mért nem fog hozzá. Én tudnék egy kitűnő thémát. 1903. november 29. VÁRMEGYE. — Nincsen törvényes rendelkezés arra nézve, hogy csakis a 24. életev betöltése után lehetne törvényhatósági tisztviselői állásra alkalmazást nyerni. (A m. kir. közigazgatási bíróságnak 1903. évi 667. számú határozata.) — A vármegyei és gyámpénztártól átvett alapítványok és abpok kotményezett államadóssági kötvényeinek kamatairól szóló nyugtákat jövőben nem az alispán, illetve árvaszéki elnök, hanem az illető kir. adóhivatal állítja ki. (A m. kir. pénzügyminiszternek 1903 évi 74,002. sz. a. határozata.) — Községgel kötött adásvételtől a magánfél akkor is csak a rends/erint |áró illeték felét köteles fi/etui, ha a község a megvett ingatlant rögtön parcellázza és tovább elad a. (A m. kir. közigazgatási bíróságnak 1902. évi 19,018. sz. a. kelt határo/ata.) — Akik árvatári kölcsöneiket postai utón törlesztik, azok részére törlesztési könyvecskéket kiállítani nem kell. (A m. kir pénzügyminiszternek 1903. évi 1415. P. M. számú határozata.) Az obstrukció ellen tiltakozó nagy népgyülés Szekszárdon. Az egész országban tért hódit az a törekvés; útját állam az alkotmányunkat és legégetőbb gazdasági érdekeinket mélyen sértő obstrukcibnak. — Az ország fővárosa, mely mint gócpont első sorban érzi az obstrukció által okozott súlyos károkat, félretéve minden párttekintetet, impozáns módon fejezte ki tiltakozását az ob- strukcib ellen. A fővárosnak csakhamar számos követője akadt az egész országban. Lapunk is számos cikkben nem egyszer utalt már azokra a rombolásokra, melyeket az ország nagy kárára a törvényhozás munka- képességét megakasztó áldatlan obstrukció előidéz. Múlt számunk vezércikkelyében Simontsits Elemér vármegyei főjegyző mutatta ki az obstrukció által úgy az alkotmány, mint gazdasági érdekeink szempontjából okozott károkat és felhívta a vármegye független elemeit, hogy a veszélyeztetett érdekek megvédésére pártkül'ómbség nélkül tiltakozzék az egész társadalom a kisebbségi Különben mindig tele volt thémákkal, amiket szeretett és jótanácsokkal, amiért később kinevette magát. Egyszerre megharagudott, fölugrott, fölizgult, az arca kipirosodott. — Csak volna erőm kimenni a világból — mondta. Csak ilyen gyáva ne volnék. — Az istenért — csendesítettem — még ne ! Majd hozzá tettem meglehetős számitöan. ígérje meg ez esetben, hogy az összes harisnyáit rám hagyja. — Kivéve azt, amiben temetnek — mondta. Mert szörnyen elegáns volt és tetőtől-talpig — amint bizalmasan megvallotta — csupa selyem. S ha a lábait egymásra tette : mesés párisi harisnyák hímzettek, átlátszók kandikáltak elő. Volt ezenkívül rajta egész alakján, valami föltétien előkelő és nagyurias, amiáltal tőlem a hercegi elnevezést kapta. A zsebkendőit áhítattal csodáltam, benne a nemesi címer, a fáklyát tartó oroszlán nem mindennapos tiszteletre gerjesztett. Büszke voltam rá, a barátságára, mely pedig . a legnagyobb önzésen alapult. Mert csak akkor volt jó pajtás, ha máskülönben rosszul ment a dolga. Ilyeukor jött, ebedet kért. Maga befütött a kályhába és rendezgetett a szobában. — Nincs egy becsületes bútordarabja — so* pánkodott. Hogy tűri meg ezeket a képeket a falon? Az egész fészek csupa gyász. Nincs egy férfi, aki itt egy kis rendet csináljon ? S kezei porosak lettek. Akkor abbahagyta az egészet. K jelentette, hogy nekünk kettőnknek elkellene utaznunk valami nagy útra. Talán Ázsiába. Nekem irodalmi szempontból. Neki pedig, hogy végre is vége szakadjon annak a cudar ügynek.
