Tolnavármegye, 1903 (13. évfolyam, 1-52. szám)
1903-11-29 / 48. szám
XIII. évfolyam. Előfizetési ár: [Egész évre 12 korona. [Fél évre 6 » Negyed évre 3 » Egy szám ára 24 fillér. | Előfizetéseket és hirdetéseket a kiadó* I hivatalon kívül elfogad Krammer Vil- f m0s könyvkereskedése Szekszárdon. 48. szám. Szekszárd, 1903. november 29. POLITIKAI ÉS VEGYES TARTALMÚ HETILAP ^effjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szekszárdon, Var-utca 130. sz. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: Dr. LEOPOLD KORNÉL. Segédszerkesztő SZÉKELY FSRENCZ. 6 Kéziratok vissza nem adatnak. I i: A lap szellemi részét illető kőz- - lemények, valamint az előfize- . tések és a hirdetések is a szerkesztőséghez intézendők. § Hirdetések mérsékelten megállapított árszabály szerint számíttatnak. Erőszak és ámítás. —Ik. Tizennégy hónap óta (1902. október óta) tart a majd tömörülő, majd pedig csak portyázó csoportokra oszló kisebbségnek terrorizmusa és a házszabályokkal való erőszakos visszaélése. Az ország égető szükségletei nem nyerhetnek kielégítést, nincs költségvetés, nincsenek újoncok, 1904-ben alig alkottcik még egyetlen torvényt, belebukott a kiengesztelés politikáját előzékenységgel és sima udvariassággal képviselő Széli Kálmán és kormánya, belebukott még egy kormány, mely levette a napirendről a katonai javaslatokat és most hasonló fegyverekkel támadják meg a harmadik kormányt, mely az óhajtott nemzeti vívmányoknak — többet, mint az előző összes kormányok elérhettek 36 év alatt *— legnagyobb részét megvalósítja és támadják csupán azért, mert nem adhat meg mindent, mert nem tudja megvalósítani azt, ami ezidőszerint lehetetlen. És folytatják ádáz dühvei a támadást még akkor is, amidőn az uj kormányelnök az ország tekintélyét és a parlament szuverenitását az osztrák beavatkozás ellenében, egy államférfin bölcseségével és igaz -hazaimnak önérzetével, méltósággal utasította vissza. Mióta Tisza István gróf nagyértékü nemzeti vívmányok megvalósítását vette fel a kormány progratnmjába és mióta nyilvánossá lett, hogy a korona a leghatározottabban ellene van a magyar vezényszó behozatalának^ azóta az ország túlnyomó nagy többsége a koronával való konfliktus elkerülése és az ország békés továbbfejlődhesse érdekében ellene van a mindinkább nagyobb károkat okozó obstrukciónak. Ezt letagadni nem lehet. Maguk az ellenzéki pártvezérek: Kossuth Ferencz és Zichy János gróf jelentették ki, hogy az obstrukció folytatását föltétlenül elitélik, azt az országra nézve károsnak és veszélyesnek tartják. Kossuth szerint az obstrukció »csak mint végső eszköz, a legkivételesebben alkalmazandó és csakis egy tényleg elérhető cél érdekében, különben az parlamenti forradalom, mely megakadályozza, hogy a parlament törvényalkotó hivatásának eleget tegyen«; Zichy János, a néppárt vezére pedig kijelentette, hogy a »mostani obstrukció nem egyéb, mint az államélet erőinek következetes fölemésztése és az alkotmányos érzületnek lassú, de biztos kiirtása.« Egy frakció azonban, melynek veszteni valója nincsen, a nagy többség és az ellenzéki pártvezérek tiltakozása ellenére vígan folytatja -romboló játékát: az obstrukciót. A szabadelvüpárt, dacára nagy többségének és alkotmányos erejének, tizennégy hónapon keresztül csodálatos nyugalommal és néma megadással tűrte a kisebbségi erőszaknak a magyar alkotmány életerejét, a parlamentárízínus magasztos elvének és a törvényes rendnek pilléreit megingató fejszecsapásait . De a türelemnek is meg van á határát mert az ország nagy érdekei, sorsa és jövője immár vetőt kiáltanak a további rombolásoknak. A tények bizonyítják, hogy a parlamenti anarkiát ölbe tett kézzel megtörni nem lehet. Előzékeny udvariasság, kérő szó, hazafias intelem és a kivívott diadal — hisz az obstrukció a nemzeti vívmányok kiküzdésével sikert aratott — mind hiába való volt. Most megteszi a többség, amire már kevésbbé komoly időkben i» több precedens volt, hogy a kettős ülések behozatalával él a házszabályokban biztosította jogaival és ime mi történik. Sutba vetik a legelemibb igazságot. Teli torokkal tüzet kiabálnak azok, kik soha egyebet nem tettek, mint tüzcsóvát hordtak a kezökben, hogy azokkal a parlament békéjét lángba borítsák. Jogtalanságról, erőszakról, terrorizmusról beszélnek azok, kik 14 hónap óta lábbal tapossák a törvényt, jogot és az alkotmányt. 14 hónap óta nap-nap után, órárólórára mást sem tettek, minthogy visszaéltek a házszabályokkal, hogy csú'ot üztekbelőlükésmikor a többség törvényes jogainak biztosítására és a parlament munkaképességének helyreállítása érdekében él a házszabályokban biztosított jogaival, akkor a többség a jogsértő, az erőszakoskodó. Micsoda fölséges pa'rodia, . jstenekn.ek Vaío színjáték — zz 'Zőcfím&k, mint ház-* szabályvédők. És megindul a harci riadó a parlamentben, hírlapjaikban és a pártklubban a merénylet ellen, melyet a többség elkövetett, mikor végre az ellenzéki orgiákkal szembeszállni bátorkodott. Bezzeg 14 hónapon keresztül, amikor névszerinti szavazásokkal, zárt üléseteket, napirend előtti csetepatékkal, házszabályvitákkal, bejelentett és meg nem tartott interpellációkkal aknázták ki a szájhős demagógok a házszabályok hézagait és a szólásszabadságból léha tréfát és gúnyt űztek, amikor a házszabályok értelmében a szónoknak a tárgytól eltérnie nem szabad, azonban az egy-egy ülés ki- beszélésére a hazafias vitarendezőség részéről kirendelt urak arról tartottak előadást, hogy milyen az ülésterem plafondja, hogy a termophilei ütközet milyen nevezetes esemény volt, hogy a falak meszeltetése mégis csak egészségesebb, mint a festés, napirendre pedig az indemnitás volt kitűzve — akkor ezek a mélyen tisztelt honatyák nem sértették meg a házszabályt, ezek jogtisztelö, alkotmányszeretö, parlamentáris férfiak, kik csupán nemes aggodalommal őrködnek a szegény haza sorsa fölött. Azt is mondják, hogy Tisza és „pártja paktumszegők. A kis ártatlanok! Ok, a paktum szent evangéliumának elszánt védői alig, hogy leteltetek a kibékülés mézes hetei és Széli sorban és pontosan megvalósította az Ígért reformokat, csúnya obstruk- cibt indítottak a paktum atyamestere: Széli Kálmán ellen, nem nyugodva, mig őt is meg nem buktatták. A paktumnak pedig alapvető gondolata: az obstrukciónak kiküszöbölése és a házszabályokkal való leszereltethetése volt. Tiszának javaslata azonban nem szorítja meg a szólásszabadságot, etíettk-ezőfeg- - médot és alkalmat nyújt az obstrukciót ezentúl délutáni 'előadásokban is, de rendes hely árak mellett a közönségnek bemutatni. A házszabályok egy szóval sem tiltják a párhuzamos ülések tartását, ennek indítványozásába pedig az égető szükség, az ország érdekében elintézést váró fontos kérdések megoldása kény*zeritette a kormányt, hisz az obstrukció tébolya a tizenkettedik órában sem engedte, hogy a parlament érdemleges munkát végezzen. A házelnök pedig, — kit a leggyalázatosabb szitkokkal és kvalifikálhatátlan kifejezésekkel illettek — a házszabályok 205. § ának rendelkezése szerint korrektül nem is tehetett mást, mint amit a házszabály világosan előír, hogy a nála beadott indítványt a Háznak azonnal bejelentette, mely indítvány «# bejelentést követő ülés végén vita nélkül egyszerű szavazással dón- tendő el.» De mondjuk, — bár szó fér hozzá, —■ hogy a többség a házszabálynak egyik hézagát kihasználta. Azonban az adott helyzetben, amikor a passzív ressistencia csődöt mondott, amikor a békére törekvő minden ioyális kísérlet meddőnek bizonyult, amikor a legszelídebb kormányzati politika ellen is a legvadabb hajszát indították, amikor saját pártjuk vezéreit is lezugta és háttérbe szorította a «küzdő ellenzék,» nem kellett-e a jogtalan lázadás -és < anarkia jelfojtására A törvényes korlátok között végre erélyesebb rendszabályok alkalmazásával is kísérletet, tenni?1 Mire vezet, ha a kisebbségi erőszak állandóan tort ülhet a törvényes többségnek jogai fölött, ha az erőszak és ámítás büntetlenül lefegyverezhetik a jogot és az igazságot. Hisz emberfölötti munkára vállalkozott a kormány, mikor egyéb temérdek elfoglaltsága mellett naponként kilenc órás üléseken vesz részt. És elhiszi azt valaki, hogy ezt a kormány a maga hasznára, nem pedig az ország javára teszi ? Sajnos, nincsen könnyebb feladat, mint hangzatos jelszavakkal megtéveszteni a hiszékeny közönséget. Ebben a törekvésben a frázisgyártb, obstruáló kis apostolok, a nemzeti köntösbe bujt járizeusok nagyszerű rekordot értek el. A józan közvélemény itélőszéke előtt azonban le fog hullni az álarc és a hamis próféták fölött elhangzik majd a méltó ítélet . . . Közeledik a leszámolás órája és a salaktól megtisztulva az igaz ügynek győznie kell . . . Tisza és Perczel. Az alkotmány védelmében és a parlament munkásságának helyreállításában Tisza István miniszterelnök és Perczel Dezső házelnök valóban hősies küzdelmet vivnak. A sikereitől elvakitott obstrukciót az alkotmányos és parlamentáris rend megmentése érdekében meg kell állítani végzetes útjában. Az elbizakodott obstrukciót mai elfajulásában keztyüs kézzel megfékezni nem lehet. Végre cselekedni kellett — nem pedig továbbra is az elnézés és türelem, a szendeség és szelídség erényét gyakorolni, mert ennek a türelempróbának elég nagy kárát vallotta már a nemzet. Botorság erőszakról, jogtiprásról, alkotmánysértésről beszélni. Tisza István gróf alkotmányos érzületének politikai pályafutása alatt s már rövid miniszterelnöksége óta is fényes bizonyúékát adta, egy-egy beszéde az igazi alkotmányosságnak valóságos apológiája.
