Tolnavármegye, 1903 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1903-09-06 / 36. szám

1903. szeptember- 6,,

TDLNAVÁJtBpGXE

3.

Egyházmegyei közgyűlés.

A tolnai ev. ref. egyházmegye aug. 26- án tartotta, rendes évj őszi. közgyűlését, Szegzárcjon Szilassy Aladár egyházmegyei gondnok, és Dqmö& Péter esperes elnökleté .alatt.

A gyűlés megalakulása s, a, szokott ejőzete^, formaságok után az esperes évi jelentése olvastatott fel..

A jelentésből ö,rp,mmel éltette,. az* egyház^ megyei közgyűlés, hogy a nehéz viszonyok, s az,, itt ott feltünedező közönyösség és vaílástalanság daczára az egyházmegye legtöbb egyházaiban ölömmel lehetett, látni a híthűségnek, vallásos buzgó- ságnak, áldozatkészségnek jeleit s tettekben való megnyilatkozását. A gyülekezetek keblében csepd, rend és békesség honol, kivéve Bátát, mely még mindig sok anyagi bajokkal küzd, melynek lelkésze Kur Kálmán éppen a gyűlést megelőzőleg augusztus 24-én este hosszas szenvedés után elhunyt. Az esperesi jelentés tudomásul vétele után a napirendre tűzött tárgyakat intézte el a közgyűlés. Ezek közül nevezetesebbek: Sebük János decsi tanító, Schleier Katalin dunaszentgyörgyi, Kuíhy Jolán dunaföldvári tanítónő a gyűlés színe előtt a hivatalos esküt letették.

Hosszabb vita volt a tűzkár, bjztositá s meg- hosszabitása felett. Az előadó; Máthis Kálmán világi jegyző, az uj biztosítás megkötése végett hosszas és beható tanulmányozás után, mint a legelőnyösebbet s legjutányossabbat az Adriát ajánlotta, a melylyel a dunántúli ev. ref. egyházmegyei kerület is összes egyházaira már több mint egy évtizeddel ezelőtt a biztosítást megkötötte. Ennek biztosítási díjtételei 23 százalékkal jutányosabbak, mint a magyar gazdák szövetkezetéi. — Végre is az egyházmegye azt határozta, hogy szerződéseinket az Első Magyarral kell egy évre meghosszabbítani, mely idő alatt a kerület, az összes egyházakra kötelezőleg a biztosítást vagy az első magyarral, vagy valamelyik más biztosító-társasággal a legelőnyösebb feltételek mellett megköti. — Jóváhagyatott a kölesdi egyháznak jelenlegi lelkészével és tanítójával hat évre, személyben csatoltan kötött közmunkaváltsági szerződése, mely szerint az egyház az eddig természetben kiszolgált közmunkák és fuvarok váltsága fejében a lelkésznek 300 koronát, a kántor-tanitónak 150 koronát fizet évenként.

Elhatároztatott, hogy a gerjeni III.-dik iskolát és tanítói állást az egyház föl nem állíthatván, annak fölállítására a község kéressék föl. — Majd az ágost. hitv. ev. egyetemes gyámintézetnek a püspöki nyugdíjintézet felállítása iránti javaslata, alapszabály tervezete került napirendre. Az előadó,

S?éky Géza. egyházmegyei. jegyző, a javaslatot igen, fontqs okpkból elfogadásra ajánlotta, még pejdig a második tervezetet, mely szerint a pusl- póki, nyugdij-intezet, mind a 11. hazai protestáns egyházkerület erejével és nozzájárulasávkralkottassák, meg; az. egyházmegyeii kpzgyülés azonban határozatilag kimondotta, hogy a püspöki nyugdíj- intézetet mindaddig nem kjvanja megalkotni, mig a lelkészi nyugdij-intezet, meg nem al^kittatiki — Ezután, Szabó Károly alsó-nyéki, v. Atóínár István várkonyij Szakács Imre mórágy!, Biczó Zsigmóna bonyhádi lelkészek, választása jóváhagyatqtt, és hivatalukban megerősítettek.

A muít évi kerületi jegyzőkönyv 137. 1. ÍJ. pontjában, felvett javaslatpt, hogy a gyermekek; ne a 12 ik, hanem 1Ő ik életévükben konfirmálhassanak, előadónak felhozott erős érvei folytán nem fogadja el .és egyházkerületi megyénkben továbbra is az eddigi gyakorlatot kívánja fentartani. — Az ugyanazon jegyzőkönyv 137. 1, 6. pontjában tett javaslatot, az ifjúsági egyesületek alakítására a legnagyobb készséggel elfogadja, s ezeknek alakítását, hogy az. iskolából kikerült gyermekek és ifjak a korcs.mázástól, kártya, s más gonosz szórakozó,- soktól elvonassanak, a lelkészek, tanítók és egyházi elöljárók figyelmébe és jóindulatába a legmelegebben ajánlja.

Az idei konventigyülés jkve 220. lapján R. mellékletül fölvett statisztikai tabellák közül a Il-at minden változtatás nélkül, az I., III- és IV-et pedig bizonyos célszerű módosításokkal elfoglalásra ajánlja. — Kuthy Jolán dunaföldvári tanítónő megválasztása jóváhagyatott, újonnan alakított díjlevele megerősittetett. — Molnár István decs- kántor-tanitó, Sebők János II od tanító megválasztatása jóváhagyatott. — Hosszabb vita indult meg a paksi lelkészi szálló beültetésének, személy változás folytán történő megváltása felett; végre is a szőllő értékének, s a leendő váltság mérvének megállapítására Hagymássy Károly, ifj. Eötvös Károly, s Kálay Endre küldettek ki. — Tudomásul vétetett, hogy N.-Kajdacs neve ezután egyszerűen csak Kajdacs. A pilisi egyházi uj adózási kivetési módja hosszabb eszmecsere után elfogadtatott. — Egyházi kerületi képviselők leitek: Dőczy József, ifj. Eötvös Károly rendes-, Bús Lajos, Máthis Kálmán póttagok. Az időszaki biróság tagjai megmaradtak a tavalyiak, u. m.: Dőczy József, Molnár Sándor, Ágoston István rendes-, Kálmán Dezső, Hagymássy Károly, dr. Müller János póttagok. — A segély kérvényi bizottságba az eltávozott B. Papp István helyére Szabó Károly alsó nyéki lelkész választatott meg. A számvevőszék esperes ur elnöklete alatt ifj. Eötvös Károly és Kátay Endre tagokkal megalakittatott; egyházm. számvevő lett Kátay Endre d.-szentgyörgyi lelkész. — A miszsziói bizottság, melynek egyházmegyénkért leendő megalakítását az 1992. évi áprilisi kér. közgyűlés jkvéhek 31, sz. 6., illetve 9. pontja elrendelte; melyet egyházmegyénk múlt évi jkvé 35. szí határozatával a jelen' közgyűlésre halasztott el, ezúttal, megalakittatott. A missziói bizottság tagjai lettek \ Kátay Endre d.-szentgyörgyi lelkész, és Ágoston István vál’ tanácsbirók elnöklete alatt, ifi. Eötvös Károly,* Szóndy István világi, 7cintó János és Biczó Zsigmond, egyházi tagok.

Széky Géza gerjeni lelkésznek, 8 lelkésztárs által aláirt indítványa és határozati javaslata, mely szerint az 1896. évi 13. sz. pont alatti határozat megváltoztatásával az egyházmegyei lelkészi gyám- egylelet nem kihalatni, hanem továbbra is fen- tartani kívánják, — rendszabály megváltoztatás sáról léyén szó : az egyházm. tanácskozási ügy• rend vonatkozó S-a értelmében véleményezés és a jővő évi egyházm. közgyűlésre leendő terjesztés végett a gyámegyleti bizottságnak adatott ki. — Néhai Csekey István várkonyi lelkész, kiérdemült esperes, s volt tanácsbiró székének betöltése végett, a szavazás f. évi október hó 31-ig leendő beadással elrendeltetett. A szavazatszedő bizottság tagjai esperes elnöklete alatt Bús Lajos decsi lelkész, Tóth Károly vil. főjegyző. — Ezen bizottság, ha általános többséget senki sem nyerne, a viszonylag legtöbb szavazatot nyert egyének között, a szükebb körű, újabb szavazást elrendeli;' A gyűlés d. e. fél 10 órakor kezdődött, s délután ^3 órakor ért véget. A gyűlés bevégzése után a szegzárdi Kasinó szép pavilonjában társas ebéd volt. — Felköszöntőt mondottak: Szilassy Aladár gondnok, Tóth Károly, Széky Géza és Szakács Imre. Négy óra után asztalt bontottunk, s mert a jegyzői kar a jegyzőkönyveket megkésziteni, melyek gondnok jelenlétében s szives közreműködése mellett, este 7 órára teljesen készen lettek s hitelesittettek.

Spektátor.

HÍREK.

— Személyi hírek. Gróf Széchényi Sándor v. b. t. t. főispán szabadságáról az elmúlt héten hazaérkezett Nagy-Dorogra. — Bezerédj Pál minis- téri meghatalmazott külföldi útjáról pár nap előtt érkezett haza Hídjára. — Dr. Selcz József kir. törvényszéki elnök befejezte szabadságát és ismét átvette a kir. törvényszék vezetését.

— Hetyey püspök halála. Váratlanul érkezett hozzánk a pécsi püspök halálának szomorú hire. Alig terjedt el a halálhír városunkban, kitűzték a gyászlobogót a belvárosi és újvárosi templomokra, plébánikeblére hajtva. — így szólt az ifjú és szőke haja megvilágította az arcát.' A leány szeme rajta csüngött.

Másnap a tanyabeliekhez szegődött, halász legénynek. Igen ám, de minduntalan a leányhoz vágyódott, beszélni óhajtott vele.

Szakasztott úgy járt, mint a többi. Maga is azt hitte, hogy el se tudna lenni nélküle és aznap, amikor indulnia kellett, magkérte.

— Dehogy tennélek bolondá! — mondotta a leány. — A keblemen pihentél és ha meg tudnálak menteni a fájdalomtól, édes örömest föláldoznám éretted áz életemet.

Majd ismét igy szólt;

— el is vehetsz, ha újamra teszed a jegygyűrűt. De csak addig lehetek a tied, amig a nap le nem száll a tengerbe.

— Én meg várni akarok reád, remegve sóvárogni utánad, amig be nem köszönt a nyár.

Szent János napján eljött az ifjú, egymaga hajóján.

Ekkor a leány szóbahozta neki a gyűrűt, amit a szirtről kellett volna elhoznia.

— A tengerből szedtél föl. annak is adhatsz vissza, — szólott az ifjú. •— Nélküled úgy sem lehetnék el.

De amint az evezőkhöz nyúlt, hogy átkeljen a madárhegyre, a leány egyszer csak bent termett a csónakban s a hátsó evezőpadon húzta meg magát. Halálsápadt és csodaszép volt.

Dicső fényben ragyogott a nyár és a tenger hosszú, csillogó hullámfodrokat hánydogált egymásra. Az ifjú szeme révedezve meredt a tengerre. És evezve evezett egész a hullámverésig, ahol nagy hangosan üvöltött a tenger, morogva, hörögve a szirtek között, miközben a fehértarajos hullámok hegymagasságra csaptak föl.

— Ha drága az életed, fordulj vissza — mondotta a leány, tágra nyílt, fénylő szemmel.

— Jobban szeretlek, mint akár az életemet, — felelte az ifjú lángoló tekintettel.

És amikor azt hitte, hogy a hajó elmerül s úgy rémlett neki, mintha a halál vigyorgó ábrázatát látná felbukni a habokból, egyszer csak annyira lecsöndesült a tenger, hogy a csónak villámsebesen a parthoz siklott, mintha a hullám nem is érintette volna.

Amott a madárhegyen valami ócska rozsdás vasmacska meredt ki a vízből. Csak félig látszott ki belőle.

— A vasládában, a mely ott fekszik a horgony alatt, van az én nászajándékom, — mondotta a leány. — Hozd ide a csónakba ... És tedd a gyűrűt, amit bemre találsz, az ujjamra . . . Akkor menyasszonyod leszek ... És tied leszek, amig a nap, amott északnyugat táján, a tengerbe nem p\$rül.

A gyűrű szinaranyból yo|t és piroskő tündöklőit rajta. Rátette a leány ujj ára. Azután megcsókolta ajakán.

Egy sziklahasadékban zöld pázsit fénylett.

Erre telepedtek le és láthatatlan szellemük szolgálták ki őket. Amit a férfi nem birt elfogni, s amivel szerelmi mámorban nem törődött.

— Szép a nyári nap, — szólalt meg a leány, — s én ifjú vagyok, te pedig Vőlegényem, erős vagy. Szép a mi menyegzőnk.

Oly légi komoly álomszerű volt a leány. És a férfi, végtelen szerelmében, nem tudta hogy mért volt olyan.

De amikor a nap a tenger felé hanyatlott és az est leszállóban volt, az ifjú könyezve csókolta meg a leányt.- Szép a nyári nap, de szebb az alkonyat. És ime most reánk borul az esti homály.

Egyszer csak úgy rémlntt az ifjúnak, mintha a leány arcza lassan megvénült volna. Úgy tűnt fői neki, mintha a leány teste az esti párázattal összefolyna.

És amikor a nap hullámágyába merült, néhány megfakult ruhadarab feküdt előtte a szik parton.

.Nyugodt, sima vplt a tenger és a fe éjszakájában, a tenger síkja fölött, tize; holló szálldogált.