Tolnavármegye, 1903 (13. évfolyam, 1-52. szám)
1903-06-28 / 26. szám
XIII. évfolyam. TOLN AVÁRMEGY E POLITIKAI ÉS VEGYES TARTALMÚ HETILAP. ^egjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szegzárdon, Vár-utca 130. sz. Felelős szerkesztő és laptulajdonos : Segédszerkesztő : Dr. LEOPOLD KORNÉL. SZÉKELY FERENCS. 26. szám. Szegzárd, 1903. junius 28. Kéziratok vissza nem adatnak. A lap szellemi részét illető közlemények, valamint az előfizetések éí a hirdetések is a szerkesztőséghez intézendők. Hirdetések mérsékelten megállapított | árszabály szerint számíttatnak. Előfizetési ár: | Egész évre ... 12 korona. Fél évre ... 6 » Negyed évre . . 3 » (Egy szám ára . 24 fillér. I Előfizetéseket és hirdetéseket a kiadó- hivatalon kivül elfogad Krammer Vilmos könyvkereskedése Szegzárdon. Válság után. . —Ik. Milyen furcsa is ez a mi politikai életünk: tele meglepetésekkel, esélyekkel, logikátlansággal. Nyolc nap előtt íöltétlenül bizonyos csak az volt, hogy a régi miniszterek, közül az uj kabinetnek egyedül Fejérváry báró lesz a tagja. Ma megint az a helyzet és az a bizonyos, hogy a kabinetben úgyszólván az összes szakminiszterek megmaradnak — az egyetlen Fejérváry kivételével. Magyarországot törvényenkivüli helyzetbe és az egész ország közéletét mondhatni forrongásba kergették az ujonclétszám fölemelésének makacs és rendületlen követelésével. Bécsben a katonai körök és nálunk a kormány adatokkal bizonyítva és a nemzetközi bonyodalmas helyzetre, nemkülömben a mi nagyhatalmi állásunkra való utalással elkerülhetetlen szükségletnek hirdették a kato^ ’! *na i létszámnak fölemelését. Hiába való volt minden ellenkező aggály, ellenmondás és ellenállás — a katonai vezetőség nélkülözhetetlennek és minimálisnak mondotta a követelt ujoncfölemelést, amire az ország biztonsága érdekében kényszerítő szükség van, [úgy hogy a pénz- és véradóban követelt újabb teher megadására — bár nehéz szívvel, de az ország komoly érdekeire való tekintettel — készeknek mutatkoztunk. Most azután előáll a horvál bán és*, az ellenzék kívánságát respektálva visszavonja a katonai javaslatokat. Hát tisztelt katonai legfőbb vezetőség, hadügyminiszter, tábornok és statisztikus urak, ha az ujonclétszámfölemelés nem volt tényleg, kényszerítő és nélkülözhetetlen szükség, miért követelték azt hónapokon át annyi energiával és körömszakadtáig, miéit idéztek elő nálunk alkotmányválságot, keserű parlamenti harcokat, miért kellett Sz$l ^Kálmánnak, ki jóhiszemű szószólója volt e követeléseknek, ebben a kérdésben megbuknia, és ha a bánus kedvéért megtették, - miért nem engedték: április 30-án, az ex-lex bekövetkezése előtt, hogy Széli vonja vissza ezeket a javaslatokat, ami, ha megtörténik, az ország elkerüli az ex-lexxel járó válságot és bajokat, a parlament visszanyeri munka- képességét és az egész parlament,és az egész ország tiszteletét élvezd' Szeli Kálmán továbbra is megmarad a kormányzás élén. Ily előzmények után nincs semmi okunk valami nagy örömmel üdvözölni Khuen- Héderváry gróf volt horvát bánt, mint Magyarország miniszterelnökét. De maga az obstrukciót rendező ellenzék is aligha örülhet ennek a diadalnak. Az annyira ostromolt nemzeti vívmányokból az uj miniszterelnök nem hoz egy porcikát sem. Az egész eredmény az ellenzék szempontjából csupán annyi és semmi egyéb, hogy a katonai javaslatokat nem most tárgyalják, hanem pár hónap múlva hozzák azokat megint a ház asztalára. Arra nézve azonban, hogy a kívánt nemzeti vívmányok is benne lesznek az újból benyújtandó javaslatokban, még csak homályos biztatást sem kaptak az obstruáló urak. Van még egy eredménye az obstrukciónak, az, hogy Széli Kálmán megszűnt miniszterelnök lenni. ízlés dolga, ha Khuen-Héderváryt szívesebben látja az ellenzék a kormányelnöki székben, mint Szélit, kinek szigorú törvénytiszteletét, hajthatatlan jogérzetét, az ellenzékkel szemben mindenkor a legmesszebb menő loyalitását és előzékenység-ét a szenvedélyek legerősebb kitörései alkalmával is osztatlanul elismerték. Hát hiszen ezért igen kár volt az ob- strakcipt jobb ügyre érdemes - buzgósággal szervezni, az országot belekergetni az ex- lexbe, a törvényhozás működését hosszú időre megbénítani- és végezetül kormányválságot idézni elő. Mert ne gondolják az obstruáló urak, hogy az obstrukcióval, ezzel a parlamentáriz- mus szempontjából annyira veszedelmes fegyverrel, minduntalan elő lehet hozakodni. Csak nem képzelik, hogy alig néhány hónappal a __TÁRCA. Est e felé. Hála Isten! Jó a kedvem, Perg vidáman még a nyelvem, S tűnnek tőlem bár a perczek, A toliam még vígan perczeg. Lelkesít az asszonyi báj, Pázsitos kert, virágos táj — S hegedűmön a négy búron A nótát még kedvvel húzom. Kiiszom a telt poharat, Legyen benne bor, sör, arak, Akkor gyúlok csak haragra, Ha megbosszant... a podagra. KÁLMÁN DEZSŐ. A második férj. Irta: Abonyi Árpád. Egy kora őszi napon arról értesültünk, hogy kávéházi piccoló-kvartettünknek egykoriban rendes és szimpatikus tagját, 13. Gyurkát, a nagy- tehetségű irót, utolérte az őskomédiák ádáz főrendezője : a fatum. Neheztelő női ajkak jósolták meg neki nem egyszer, hogy az »özvegyek ellensége» címre — nem volna azonban követ kezetesség a magasabbrendű tréfákat kegyelő fátumban, ha a megtorlás elmaradna. Nos, hát nem maradt el. Az »özvegyek ellenségé« egyik közeli nőrokonát, a Madonna-arcú, szende Obrennét vette nőül, ki férjének, a hires agarász Obren Péter bátyánknak a halála után egy ideig makacsul visszautasította ugyan a heves ostromot, a vége azonban mégis házasság lett. S aztán csak jó későre, több mint félesztendei isteni játék után történt, hogy Gyurka barátunk ismét kezébe vette a régóta pihenő tollat s megkezdte, saját fellengző vallomása szerint: szinte ijesztően boldog házassága után az első munkát. Ráírta mindjárt a címet is: »A második férj«. Hogyan, hogyan nem, a készülőben levő kéziratot iúég aznap délután elolvasta a fiatal hitves. Egy önzetlen negyedóra műve volt az egész, s az eladdig napsugaras égbolt egyszerre megtelt fekete fellegekkel. A térj — természetesen — nyombrp észre vette a keletkezőfélben levő égiháborut, menekülni szeretett volna, a fiatal aszszony azonban nem engedte. Arcáról eltűnt a mosoly, nyugtalan tekintetében ugyanaz a szomorú sejtelem lappangott, ami a férje szemeiben : eljött ideje az elkerülhetetlen leszámolásnak, hazudnunk kell . . í. — Mit jelentsen ez, barátom ? — kérdezte sonóris, mély hangján az asszony s kezébe vette a lefoglalt szerencsétlen kéziratot — azt jelenti talán, hogy nem vagy képes megváltozni és még mindig azt hiszed, hogy a nőt megalázza a második házasság s hogy az özvegy, aki második férjet választ . . . mondjuk, hogy én . . . — Klárika, szivem — szakította félbe a férj és enyelegve megcsókolta az asszony kezét — biztosítalak, hogy mióta enyém vagy, azóta még erősebb »bennem a meggyőződés, hogy rejtelmeseknek látszó célzások kinyomozásában, hozzátok képest mi csak szegény kontárok vagyunk semmiben sem különbözik találékonyság és eredeti ötletek dolgában — a rendőrségtől. Nagyon óvatosnak kell lennem, ha ki akarom kerülni, hogy igy szólhass magadban : ezek az emberek akarnak rajzolni minket? . . . Oh, oh! . . . valóban igaz, csak egy férfi lehet. oly meginditóan önérzetes, hogy a női lélek fényének és örvényeinek biztos ismeretével ámítsa magát. Szabadjon tehát rögtön megjegyeznem, hogy nem ámítom magam. Volt idő . . . az özvegyek ellen vívott hires szélmalom harcok korában . . . midőn magam is arról ábrándoztam, hogy értek valamicskét ehez a szédítő művészethez, ez az idő azonban elmúlt és nem is hiszem, hogy valaha föltámadjon. — Felelj, kérlek, szónoklatok nélkül — kérlelte ideges,. türelmetlen mozdulattal az aszHátralékos előfizetőinket egész tisztelettel kérjük, hogy a hátralékos Összegeket a kiadóhivatalhoz mielőbb beküldeni szíveskedjenek.
