Tolnavármegye, 1903 (13. évfolyam, 1-52. szám)
1903-06-28 / 26. szám
2. békés kibontakozás után ismét allarmirozzák majd az országot és újból megrendelik, a, tüntető felvonulásokat, a népgyüléseket, törvényhatóságok feliratait, stb.' A nemzeti vívmányokért egyébként lelkesülni tudó nágy közönség, látva, hogy a háromnegyed éven át kifejtett szóharcnak, az erőteljesen fölépített parlamenti ellenállásnak mi lett végre az eredménye — ami úgyszólván alig több a semminél — látván, hogy a hatalmas nemzeti felbuzdulásból sem erkölcsi’, sem politikai haszon az országra nem háramlóit — pár hónap múlva nem áll majd ismét az obstrukciónak rendelkezésére, nem lesz kedve az ország alkotmányát ismét felforgatni és az obstruáló urak zászlója alá sorakozni. Ez különben az ellenzék dolga. Mi ezúttal megint csak arra akartunk ráutalni, hogy az obstrukcib milyen temérdek kárt okozott az országnak és a sok rombolás után semmi hasznot sem eredményezett. A válság és annak lefolyása csak vigasztalan momentumokat mutat. A korona a Széli kormány politikáját helytelenítvén, a beállott kormánykrizist inkább katonai módra, mint parlamentaris fogalmak szerint intézte el. Igaz, hogy a király azt biz meg a kabinetalakitással, akit akar. Ez a felségjog érinthetetlen. Ennek a felségjognak gyákorlata azonban szoros összhangzásba hozandó a parlamentá- rizmussal. Ez a jelen esetben azonban nem igy történt, A parlament székhelye az ország fővárosa : Budapest, a korona a válságot Bécsben zárt ajtók mögött intézte el. Alkotmányos országban a parlamentarizmus szabályai szerint a kormány elnöke csupán parlamentáris férfiú lehet. A magyar parlamentnek akárhány kitűnősége van, kiknek a miniszter- elnökségre való rátermettségét elvitatni nem lehet. Egytől-egyig olyan férfiak, kik a magyar parlamenti életnek régi, kipróbált nagyérdemű harcosai, kiknek politikai jelleme, elveik és megbízhatóságuk a nyilvánosság ellenőrzésével a magyar közvélemény szeme láttára alakult ki, kiknek működése össze van forrva a magyar parlament hagyományaival és történetével, kiknek neve már egymagában véve egy kész prog- rammot, egy kész politikai irányzatot jelent. Ilyened volfak az eddigi összes miniszter- elnökök. Tisza Kálmán évtizedes ellenzéki pártvezérség után, de már vezérszerepet vivő politikus volt a 60-as években is, lett miniszterelnök, Szapáry, Wekerle hosszú ideig voltak előbb tagjai a háznak, majd szakminiszteri tárcát viseltek. Vagy kell-e klasszikusabb példa, mint. az utolsó miniszterelnök: Széli Kálmán, ki a magyar parlament talajából sarjadzot ki és 32 éves nyilvános politikai szereplés és parlamenti pályafutás után lett az ország miniszterelnöke. Ismerte a parlament, ismerte az ország. Kár, ha a parlamentárizmus szabályainak elkobzását hallgatagon veszi tudomásul a nemzet. Az uj miniszterelnöknek parlamenti múltja nincs, — politikai -irányzatát nem ismerjük. Az a működés, melyre mint horvát bán hivatkozhatik, más lapra tartozik. Kíváncsian várjuk programmját, politikai hitvallását. Örülni fogunk, ha föltétlenül nemzeti és megalkuvást nem ismerő szabadelvű politikát fog hirdetni és tényleg k'óvetni (abban, hogy 67-es alapon áll, nem kételkedünk, de talán a korona sem nevezné ki különben.) Küldetésének egy pozitív haszna van, hogy a parlament szekerét kiragadta abból a kátyúból, a melybe az belerekedt. Tehát alkotmánymentő missziót teljesített. Hogy a többség a kívülről kapott uj vezér alatt jobban tud-e majd boldogulni, hogy a pártban élesen diverzáló elemek jobban összeforrnak-e és hogy a törvényhozás működése a kívülről jött kormány elnök vezetésével sikeresebb lesz-e, mint volt a parlamenti tapasztalatokban gazdag és a parlamenti élet hagyományait annyira tisztelő Széli Kálmán vezérsége alatt, abban ezidőszerint még okunk van kételkedni. A legmelegebben óhajtjuk, hogy a politikai életünkben beállott uj fordulat ________TOLNA VÁRMEGYE.__________ hoss zú időre szabadítsa meg az országot az obstrufccio liderQctol es hogy a torlaszok eltávolításával, a meddő és tespedő parlamenti élet után a$ ország javát, ku/tu. rális fejlődését és anyagi konszolidációját biz. tositó hasznos munkának legyen biztos- ut- törője. VÁRMEGYE. 1$Q& junius 28. — Az alkalmazást keresőnek munkakönyv nélkül való beszegődtetese miatt a cseledszerző abban az esetben nem büntethető, ha az alkalmazást kereső elotb alkalmazásban meg nem volt, (A m. kir. kereskede'emügyi miniszter 1901. évi 55.267. sz. határozata) — A polgárok választási joga ellen elkövetett vesztegetési vétség a képviselőválasztás elrendelését megelőző időben is elkövethető. (A m. kir. Curia 1903. évi 3233. sz. ítélete.) — Vasárnap délután a piacon való árulás csak az esetben büntethető, ha vásárrendtartási szabályrendelet e cselekményt kihágásnak minősíti. Az ezen árulás azonban közrendeszeti okokbol eltiltható. (A m. kir. belügyminiszter 1902. évi 4276, számú határozata.) — A felebbezést visszautasító másodfoka iparhatósági végzés ellen további fölebbvitelnek nincs helye. (A m. kir. kereskedelemügyi miniszter 1902. évi 68.725. sz. határozata.) Előfizetési felhívás! 1903. évi julius hó 1-vel uj előfizetést nyitunk lapunkra. Azon t. előfizetőinket, kiknek előfizetése lejár, — felkérjük, hogy az előfizetéseket mielőbb megújítani szíveskedjenek, nehogy a lap szétküldésében fennakadás történjék. Előfizetési feltételek: Egész évre . . . 12 korona. Fél „ ... 6 Negyed évre . . 3 „ Hazafias tisztelettel A „TOLNAVÁRMEGYE“ politikai hetilap kiadóhivatala. szony s szép nagy szemei fürkészve mélyedtek férje tekintetébe, mely kerülni látszott az övét s valahol a szalon ablakfüggönyeinek beszövött ara- beszkjein kalandozott. — Szívesen felelek, ha megígéred, hogy nem leskelődik ármány a kérdésben . . . vagy a kérdés mögött. . . — Semmi . . . Egy kis kíváncsiság . . , — Jesszus! Ez rémes veszedelem! — Miért s mire czélozol ? A kíváncsiságra! Gondold meg édesem, hogy női kíváncsiság változtatta sóbálványnyá a bibliai Lóth-ot, kíváncsiság ajándékozta meg a mithos Pandorájának szelencéjéből eredendő bűnökkel az emberiséget, kíváncsiság tette hűtlenné Cleopátrához Antoniust — sőt, ha e »gyönyörködtetve oktató* normalista példák nem elegendők, hivatkozhatnám a dédók ta-na-nya-gá-ból (kínai szó, mint: ta-ni-ta ni stb.) ma paradicsom almájára is, mely miatt Ádámot kidobták azon mennyei kertből, mert bájos ősanyánk, Éva, egy kicsit kiváncsi volt. Mivel azonban úgy látszik, komolyan kívánod, bevallom, hogy gyökeresen megváltozni . .. csakugyan nagyon nehéz. — Gondoltam. — Ugyan miből ? — Ebből a kéziratból — sóhajtotta halkan az asszony — ez a te »Második Férj«-ed beszélni tud . . . — Ebből a szamárságból, Klára, édes szivem ! Már leszidtam magam, hogy e tökéletlen irka-firkát künn felejtettem az íróasztalomon. Ne légy gyermek! Panaszkodhatol-e rám ? Miért tagadnám a valót ? Az én hitvesemnek elvégre tudnia kell, hogy a férj egészen az öve, az iró nem. A férj hűsége, öröme, szive, gyásza, egész élete a hitvesé — az iró, a másik ember, a másik teremtő lélekkel, kedves Klárikám, nemcsak az övé. Te ezt mindig tudtad és mégis szerettél engem. Én is tudom, hogy nem szabadulhatok attól az én úgynevezett »hóbortos* fölfogásomtól és mégis szeretlek úgy, mint házasságunk legelső napján. Az özvegyek hírhedt ellenségének semmi köze a te fé»jedhez. Hiszen ha nem bíztam benne, hogy külön tudom választani magamban ezt a kétféle embert, sohasem lett volna bátorságom, hogy fölajánljam neked egész életemet, Nézz, kér- lek,r a szemembe! Fölteheted-e rólam, hogy képes volnék neked valaha szenvedést okozni ? — Oh, az én sejtelmeim ... az én sejtelmeim, suttogta maga elé tűnődve az asszony. —\ Gyerünk sétálni, Klára! — mondotta a férj és hirtelen felállt. —) Nem, nem ! Tedd be az erkély ajtót, én bezártam az ablakokat. Igyl És most jöjj, jöjj . . . 'beszélgessünk. Ne neheztelj kíváncsiságomért ; (Érzem, hogy nem fogok úgy bűnhődni prfp mint F.va. — De hátha én . . . — Nem, te sohasem lehetsz Ádám . .. soha! — szakította félbe élesen az asszony. Ádám egyszerű, naiv férfi volt, ki egygvé tudott olvadni Évájával és nem óüftotta magáról, hogy két részből áll., s ezekből csak egyik a hitvesé, a másik — mindenkié. — Mindenki igen — de nálam nélkül... — Elég csinos válasz, de most nem errWl van szó. Föltettem magamban, hogy meg fogom ismerni helyzetemet. Ne csodálkozz ezen ! Kéziratod ébresztett föl . . . eddig mintha álmodtam | volna. Szép álom . . . most vége. Bizonyossá- got akarok. — Szeretlek, Klára ! Elégedj meg ennyivel és ne akarj erőszakkal zavarba hozni. — Nem akarlak . . . — De igen és ez hiba. Zavarba akarsz hozni, hogy vallatás nélkül is tárjam föl neked a valóságot. — Megteszed? — Ha parancsolod, igen. Elmondom, hogy j mit gondolok és ne feledd, hogy te akartad és ha ezért meg találsz haragudni . . . — Nem vagyok annyira kiskorú! — kiáltotta izgatott hangon az asszony. — Amint parancsolod . . . pedig sokkal okosabb lenne, ha hazudnék. Még sem! Ez helyr telenül van mondva1 Nagyon szeretlek és tudóul.
