Tolnavármegye, 1903 (13. évfolyam, 1-52. szám)
1903-06-21 / 25. szám
2. TOLNA VÁRMEGYE. 1903. junius 21. Tűz és viz volt ez a két elem és mindegyik kűl'ön-kütön úgy érezte, hogy Széli Kálmán politikai irányzata az övéhez hajlik. Széli az ő rendkívül sima és udvarias lényével folyton kerülte az élesebb összeütközéseket, folyton csak békéltető szellemben törekedett az ellentéteket kiegyenliteni, ami azonban éppen az ellentétek között fenforgott lényeges differenciák miatt csak kivételesen sikerülhetett. Ilyen ellentétes áramlatok érvényesülvén a szabadelvüpártban, azoknak hasznos együttműködése kizártnak volt tekinthető, nem szólva arról, hogy ez magának a szabadelvüség eszméjének elhomályositdsára is adott alkalmat és okot, már pedig a sza- badelvüpártnak és a belőle alakult kormánypártnak mindenkor csak a tiszta, intrazi- gens szabadelvüség maradhat a undamentuma és a létjogosultsága. A kormányválsággal úgy láts^'ú párt- válság is jár karöltve. Ám tisztuljon a helyzet. Azok, kik csak bitorolják és még- csúftják a szabadelvű elnevezést, vonuljanak ki a szabadelvűnek nevezett és szabadelvű hagyományokon nyugvó szabadelvüpárt- ból. Nemzeti és szabadelvű politika 6j-es alapon volt a szabadelvű pártnak mindenkor az alapvető dogmája. Ez maradjon, az Összes aulikus és ultramontán elemek kizárásával, továbbra is vezérlő csillaga. Számban megfogyva, de erkölcsi jelentőségben az ország közvéleménye előtt gyarapodva — a tiszta és meghamisithatatlan szabadelvűség lobogóját mindenkor büszkén és céltudatosan fennen lobogtatva teljesítse a szabadelvű párt ama kötelességeket, melyek a mostani nehéz és válságos órákban reá várakoznak. Respektálnunk kell az Ausztriával való kapcsolatot és ama jelentékeny előnyöket, melyek ezen közösségből Magyarországra háramlanak, de Bécs és a katonai politika hasonló lojalitással tartsák tiszteletben a mi nemzeti jogainkat és jogosult aspiraczióinkat. Csak ez a politika vezethet egyedül az ország boldogulására, ez pedig a 67-es kiegyezés alapján érvényesített megalkuvást nem ismerő, föltétlenül nemzeti és föltétlenül szabadelvű irányban vezetett politika. Nem taktikázva, hanem férfiasán, nem erőszakkal, hanem erélylyel, nem Önkénynyel’ hanem imponáló erővel, nem a személyeket, hanem mindig csak a közérdeket tekintve, a személyes intrikák, jogosulatlan egyéni ambíció, kasztpolitika és pajtáskodás kiküszöbölésével kell a jelenlegi kuszáit helyzetből kibontakozni, hogy ne a pártérdek és pártpolitika, hanem kizárólag a haza szent érdekei diadalmaskodjanak. VÁRMEGYE. Rendkívüli közgyűlés. Vármegyénk törvényhatósági bizottsága tegnap délelőtt gróf Széchenyi Sándor főispán elnöklete alatt rendkívüli közgyűlést tartott, melyen igen szép számmal vettek részt a bizottság tagjai. A közgyűlés első tárgyát, a magyarositási alapítványra vonatkozó szabályrendeletet és alapitó levelet, melyet más helyen szószerint közlünk, egyhangúlag elfogadták. Második tárgya volt a közgyűlésnek az állandó választmány azon javaslata, hogy az Antal Ferenc által elsikkasztott összeget ne a belügyminiszteri határozat szerint a fegyelmileg különben is érzékenyen és túlságos szigorral büntetett tisztviselők által, hanem a gyámpénztár tartalék-alapjának 400,000 koronánál nagyobb összegre rugó állagából téríttessék meg, s a vármegye szolgálatában már nem álló, volt tisztviselők is fölmentessenek a kártérítés alól. Ezen pontnál Siauóer Antal azt kérte, hogy a megyei és községi tisztviselők ezen kérdésben ne szavazhassanak, az állandó választmány javaslatát pedig nem fogadta el. Vajay István igen csinos beszédben fejtegette, hogy mennyire méltatlan és helytelen volna, ha vármegyénk tisztességben megőszült tisztviselői ilyen jelentékeny anyagi károkat, ami egész családjukra kihatna, szenvednének 3 magáról megfeledkezett és már méltóképen megbüntetett tisztviselőnek bűnös manipulációja miatt. Hasonló értelemben szólalt fel Kovách Seb. Endre, ki mint a fegyelmi választmány tagja az ügy alapos ismertetésével bizonyította, hogy az érvényben levő szabályok szerint fizikai lehetetlenség lett volna a pénztárvizsgáló bizottságnak a vizsgálatot és az ellenőrzést mindenkor minden egyes tétel részleges felülvizsgálatával és a naplóval és eredeti okmányokkal való összeegyeztetésével gyakorolni, mert akkor az óriási ügyforgalom mellett a főtisztviselők havonként 2 hétig sem foglalkozhattak volna mással, mint a pénztárvizsgálattal. Az állandű választmány javaslatát támogatta. Bodor György a kártérítést a tisztviselőkre akarta rovatni, mert sajnálja a tartalék-alapot. Yulay istván, bár ellenzéki, az állandó választmány iy.•’.íshta mellett jjítólptt.. Dr. *Kiss Ernő, mint a fegyelmi ügyben S2t repelt köz^vádló részletesen ismertette az ügyet és nemcsak ajz érzelmi motívumok, hanem az igazság és a jog legszigorúbb alkalmazása mellett is az anyagú kártérítés alól a tisztviselők fölmentése mellett érvelt, az állandó választmány javaslatát azonban akként vélte módosíttatni, hogy a megye szolgálatában már nem álló tisztviselőkre vonatkozó rész hagyassák ki a határozatból, mivel azzal, hogy az elsikkasztott összegnek a gyámpénztári tartaléjc alapból való megtérítése mondatik ki, már őkf-is föl vannak mentve a megtérítés kötelezettsége alól. Dr. Leopold Kornél az állandó választmány javaslatának változatlan szövegezésben való elfogadása mellett szólalt fel, mert a belügyminiszteri rendeletben a törvényhatóság felhivatott arra, hogy a volt tisztviselők elleni felelősségrevonás tárgyában is nyilatkozzék. Egyúttal kiemelte, hogy minden időben voltak és lesznek is sikkasztok, okirat hamisítók és csalók, kiknek bűnös üzelmei ellenében védekezni alig lehet és hogy ha a minisztérium számvevősége, melynek pedig ez a kizárólagos rendeltetése, évről-évre megvizsgálta a számadásokat s azokat rendben találva nem akadt rá a sikkas ztásra, akkor az alispán vagy árvaszéki elnök és a többi közig, tisztviselők, kik egyéb ezer és ezer hivatalos dologgal vannak elfoglalva és kiknek a p énzügyi kezelésben kevesebb jártassággal kell birniok, nem akadályozhatták meg az elkövetett visszaéléseket, miért is a fegyelmi megtorláson kívül az anyagi felelősség alkalmazása indokolatlan és valóban drákói szigor volna. A közgyűlés végre is egyhangúlag elfogadta az állandó választmány javaslatát. • A magyarositási alap kamatait a tanfelügyelő javaslata alapján kiosztatni elhatározták. A szegzárd-bátaszéki vasút részvénytársaságba a törvényhatóság képviselőiül megválasztattak Döry Pál, Steineker Ferenc és Jeszenszky Andor. A múzeumi szolgai állásra vonatkozó alispáni előterjesztést a pénzügyi szakosztálynak adták ki. A képviselőtestületi határozatokat 7 evei, Nagyszékely és Szakály községéi kivételével mind jóváhagyták; ezt a hármat hatályon kívül helyezték, Szakcs községét pedig némi módosítással hagyták csak helyben; a belecskai körjegyző választást is jóváhagyták. A Dunaföldvár községet illető ügyeknél Stäuber Antal Csefkő Ferenc, Bodor György a földváriak rendes szónokai szólaltak fel, de sikertelenül, mert panaszkodásaik az alispán, Rasovszky Julián főszolgabíró és Niefergall Nándor felvilágosításai után alaktalannak és személyes torzsalkodásoknak bizonyultak.! A közgyűlés 12 óra előtt végződött. — Tolnavármegye magyarositási alapit ványa. Vármegyénk az ország ezeréves fennáll^ sának emlékére magyarositási alapítványt létesített melynek szabályrendeletét a tegnapi közgyükJ állapították meg. Az alapítványról szóló „Alapig levél“ ekként szól: Tolna vármegye közönsége a magyar állam, szervezet létrejöttének ezredik évében magyar vo|. tának büszke öntudatától és hazája iránti határta* lan szeretetétől áthatva, annak örömére, hogy ^ államélet születésének ezredik évfordnlóját a gyarság, mint államfentartó fejlődésképes nemzet érhette meg és annak elősegítése végett, hogy a jövendő századok nemzedékei nyelvében is egyneL lássák a nemzetet: 1894. évi junius és október hónapokban tartott közgyűlésein 148 és 422 Szá. mok alatt hozott a m. kir. belügyminisztérium 1895. évi 23672. számú rendeletével jóváhagyott határozataival, alapítványt tett, mélyről a követke. zőkben rendelkezik : 1. Az alapítvány cime: «Tolna vármegye magyarositási, illetőleg közművelődési alapítványa.» II. Állaga : 114, 560 korona értékű tőke készpénz, ben. III. Célja : Annak keresztülvitele, hogy Tolna vármegye minden lakosának anyanyelve a magyar legyen. IV. Rendeltetése: 1. §. a) A vármegye közönsége évente az alapítvány kamatai 5/6-od részének reáforditásával kitüntetendő jutalmazásban részesíti a nem magyar ajkú, vagy magyarral vegyes ajkú vármegyebeli községek népiskolái- és Óvodáiban a magyar nyelv oktatása és a beszéd i körül legnagyobb eredményt felmutató tanítókat,^.nnónőket és óvónőket. b) Ugyancsak évente az alapítvány kamat jövedelmének 1/6-od relét, mint ösztöndíjat osztb ki a vármegye közönsége ^népiskolai jó élőméi/ telt tanúsító s a magyar nyeljen társalgási képe séggel biró nem magyar -jku iwiskolai tanulói főleg leány növendékek jun^nazásaf; valamit azon ifjúsági egyletek serkentéséin, aklyek neq magyar ajkú, vagy magyarral vegyes a;V közsé gekben az elemi és tovább képző népi ’■ o’, tani folyamot bevégzett tanulók között, a magyar í ' ) ápolására alakulnak. 1 2. §. Az alapítvány tőkéje mindenkor sérte lenül fentartandó, a kamat jövedelem pedig rendel tetéséhez képest mindaddig felhasználandó, mig a alapítvány célja tökéletesen el nem éretett. Ha pedig a kamatjövedelem az ezen alapító levélben meghatározott célra a jutalmazandók hiánya folytán teljes mértékben fel nem használtathatnék, a fennmaradó rész az alapítványi tőkéhez csatolandó. Ha pedig az alapítványnak az alapitó-levél III. fejezetében meghatározott célja eléretett, az alapítvány azontúl is kizárólag Tolna vármegye javát szolgálja, tőkéje továbbra is sértetlenül fentartandó, kamatai pedig az esetről-esetre hozandó s kormányhatósági jóváhagyást igénylő vármegyei közgyűlési határozatok értelmében közművelődési és ennek keretében esetleg gazdasági kulturális célokra lesznek fordítandók. 3. §. Az alapítvány vagyona gyümölcsözés végett csak magyar állampapírokba, az állam által kamataikra nézve biztosított értékpapírokba, magyar földhitelintézeti záloglevelekbe és a törvényhatósági bizottsági közgyűlés által az árva vagyon elhelyezésére időközönként kijelölt pénzintézeteknél helyezhető el; magánfeleknek kölcsönképpen bármily biztosíték mellett sem adható ki. 4. §. Az alapítvány számadási zárlata éven- kint a vallás és közoktatásügyi m. kir. minisztérium^ hoz fölterjesztendő.\ V 5.^§. Az alapítvány rendeltetésszerű felhasználásának és kezelésének módozatait az ezen ala-i pitó-levél végrehajtása tárgyában alkotandó vár megyei szabályrendelet állapítja meg. Keit Tolnavármegye törvényhatósági bizottságának Szegzárdon, 1900. évi április hó 7-én tartott rendes tavaszi közgyűlésében. A törvényhatóság nevében 3 DÖRY PÁL, s k.
