Tolnavármegye, 1903 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1903-06-21 / 25. szám

XIII, évfolyam. 25. szám. Szegzárd, 1903. junius Ql. Előfizetési ár: Egész évre ... 12 korona. Fél évré ... 6 » Negyed évre . ._ 3 » Egy szám ára . . 24 fillér. Előfizetéseket és hirdetéseket a kiadó­hivatalon kívül elfogad Krammer Vil- i mos könyvkereskedése Szegzárdon. POLITIKAI ÉS VEGYES TARTALMÚ HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szegzárdon, Vár-utca 130. sz. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: Segédszerkesztő: Dr. LEOPOLD KŐÉNÉL. SZÉKELY FERENCZ. ' ; . ________, • P Ké ziratok vissza nem adatnak. A lap szellemi részét illető köz­lemények, valamint az előfize­tések és a hirdetések is a szer­kesztőséghez intézendők. Hirdetések mérsékelten megállapított árszabály szerint számíttatnak. A kormányválság. —Ik. Bevégeztetett. Győzött a parlamenti erőszak és Széli Kálmán elbukott. Hiába hullatják most a jezsuita Bartha Miklós, és méltó fegyver-i társai könnyeiket, nem hiszünk nekik, kik a nemzeti politika nemzeti szinü tógájába bur­kolva mindig csak komédiát űznek és frivol módon hajhászszák a népszerűséget, egyet-1 len céljuk pedig, melyet furfangos és erkölcs­telen eszközökkel a hiszékeny közvélemény megtévesztésével tudatosan követnek — a rombolás. A -í>paklizva ellenzékieskedö és fondorla­tosán szenteskedő« (igy^’-ilemezte öt egy kitűnő publicistánk) Miklós és társai sajtójukban és r parlamentben kezdték ki először Szélita szenvedélyek mesterséges felkorbács fsával teljes erővel tolták az obstrukrj eleintén csak döcögő szekerét, — mst pedig, hogy céljukat elérték, szem- 'iogatásökkal siratják el a volt miniszter- < iököt. Széli Kálmán négy és fél évi miniszter- elnöksége alatt bebizonyította, hogy komoly és nagy államférfiuhoz méltó kvalitásokkal bir, kinek tiszta kezeire nyugodtan bizható egy országnak kormányzása. Volt benne temérdek munkabírás, van benne sok tudás, mestere a szónak és a debatteri művészet­nek, jelleme kristálytiszta, szándékai önzet­lenek és a hazaszeretet volt elhatározásainak forrása. Erőszakot nem ismert, szavában ízlés és mérséklet, kormányzásában erős jogérzet és szigorú' alkotmányosság érvényesültek. És el kellett buknia. Megbuktatta a kisebb­ség zsarnoksága. Voltak bukásának egyéb okai is, melyekre szintén rá fogunk utalni. És elbuktak Széli Kálmánnal kitűnő társai, a fényes elméjű Lukács, ki az ország pénzügyeit a folyton szaporodó uj terhek dacára biztos kézzel konszolidálta és eddig nem ismert fejlődési pontra emelte, az eré­lyes és fáradhatatlan Darányi^ ki lelkes - védője volt a magyar gazdának és többet tett a magyar gazdaközönség és a magyar mezőgazdaság érdekében, mint összes elődjei, néha túlzásba vitt és károsnak bizonyult intézkedései is a magyar föld és a magyar gazda iránt érzett lángoló szeretetéből fakad­tak és a nagy műveltségű és a magyar kultúra ügyét előkelő stílben intéző Wlassics, ki az ország közoktatását, összes közművelő­dési intézményeinket eddig nem ismert ma­gaslatra helyezte és hazánk kultúráját min­denkor a kultúra legelső munkásához illő szabad és előkelő szellemben vezette és vitte előbbre. Majd a Lengyel Zoltánok, a Gabányi és Bartha Miklósok pótolják ezeket a hé­roszokat. Győzött a nyers erőszak — az üres szószátyárkodás, amelylyel a kisebbség az ország nagy jj kárára a parlamentarizmus elveinek érvényesülését durva módon meg­akadályozta. A parlamentből csaknem három­negyedéven át kiküszöböltek minden hasznos munkát és megakadályozták, hogy az ország fontos érdekeit szolgáló törvényjavaslatok tárgyaltassanak. A,7 elIenzVk a parlament koínoly mun­kásságát megbénítván és lehetetlenné tévén — Széli Kálmán a passzív ressissztejtcia politi­káját követte. És ez volt Széli Kálmánnak nagy hibája. Mikor ezt az ex-lex első nap­ján, május elsején a képviselőháznaÉ beje­lentette, ez magában rejtette bukásának biztos csiráját. — A kormányzásra hivatott kormány az ellene alkalmazott és nagy erő­vel jelentkező erőszakot tétlenül és ölbe tett kezekkel nem nézheti — meddő passzivitással le nem kűzdheti, le nem győzheti. Csak optimisztikus és egyáltalán mivel sem indokolható felfogás mellett lehetett azt várni, hogy az ellenzék majd belefárad a szóvitába, hogy azt majd ilyen módon kiböjtölik s hogy a vita beszüntetésével egy szép napon majd leszerel. Annyi józanságot és belátást, hogy a haza üdve előbbre való, mint a szereplési visz- keteg, a Zoltánoktól várni nem lehetett. Azokról pedig, kik komoly elvi alapon, mint maga Kossuth, —- e tisztes és higgadt ellenzéki pártvezér ;— ellenezték a katonai javaslatokat, szintén nem volt föltételezhető, hogy minden ellenszolgáltatás — mondjuk engedmények — nélkül be fogják szüntetni a háborúskodást. De be kellett következnie Széli lemon­dásának a szabadelvű-párt egy részének magatartása miatt is. Ezek élén haladt Apponyi Albert gróf házelnök, ki habozó magatartásával első sorban adott az ob- strukcibnak tápot. Követelt is úgynevezett nemzeti vívmányokat, nem is. A katonai javaslatokat helyeselte is, nem is. A tünte­tés céljából (az ellenzék szempontjából rend­kívül ügyes módon) felvonuló monstre-kül- döttségeket a házszabályok világos megsérté­sével nap-nap után fogadta, beszédeivel pe­dig az obstrukciót a páros napokon — bár burkolt alakban — elitélte, a páratlan na­pokon pedig, ugyancsak elburkoltan, bátorí­totta. A házszabályokat úgy kezelte, hogy azoknak összes hézagait az ellenzék a maga javára korlátlanul kihasználhatta. Nem azt mondjuk, hogy azokat erő­szakosan kellett volna alkalmaznia, hanem igenis erélyesen, nem pedig úgy, hogy .azok­kal a Zoltánok kisded kedvteléseik szerint folyton visszaélhessenek. Az interpellációra adott miniszteri vá­laszokra a házszabály szerint csak az inter­pelláló Vépviselő felelhet, de ezt a rendel­kezést Apponyi alatt vígan kijátszották, úgy, hogy a miniszteri választ a napirend előtt való tömeges felszólalásokkal újabb vita tárgyává tették. A rosszhiszemű visszaéléseket megakadá­lyozni és a szabályok rigorózus megtartását ilyen válságos időben szigorúan követelni — minden elnöknek pártkülönbség nélkül a kötelessége és a parlamentarizmunak nagy érdeke. Azonkívül is a házszabályok értelme­zése körül sem járt el elég határozottsággal, az elnöki kijelentéseket minduntalan módo­sítani volt kénytelen. Mikor pedig az udvari bálon a király jeltűnést keltve mellőzte, sértett önérzete és magas közjogi állásával járó tekintélye elle­nére beérte azzal, hogy másnap kihallga­tást kérelmezve audienciára jelentkezett, bezzeg Szilágyi Dezső hasonló esetben sar­kon fordul és ott hagyja az udvart bálostul, mert a népszuverenitást képviselő parlamenti elnök nem a király, hanem a népképviselet bizalmának a letéteményese. Mindezt őszintén el kellett mondanunk, Apponyi ha nem is volt jó házelnök, marad a mi volt, a magyar parlament utolérhetet­len nagy szónoka, kit mint ilyet megirigyelhet tőlünk bármely ország parlamentje és marad egy ideális lelkű, önzetlen hazafi, mert lehet valaki elbűvölő mestere a szónak, mint Apponyi, de mint aktiv államférfin hatalmas képességei dacára sem bir érvényesülni. A volt nemzeti 'pártiak a pártegység megbontásával minduntalan külön konventi- kulumokat tartottak. Tény, hogy Széli Kálmán miniszter- elnöksége alatt a szabadelvűpárt a leg­különbözőbb politikai hitvallást követő kép­viselőknek volt konglomerátuma. 0 Sajnos, Széli Kálmánnak meg volt az a hibája, hogy ne mondjuk gyengesége, hogy ezen ellentétes elemeknek a pártban való együttmaradását megengedte, sőt meg­engedte utóbb már azt is, hogy olyanok is a pártban maradjanak, kik a miniszteri vála­szokat tudomásul nem vették, amivel a kormány egyik tagjának bizalmatlanságot szavaztak. Szabadelvüpártiak voltak Zselénszky Róbert gróf, Károlyi Sándor gróf, Ivánka Oszkár stb. mindegyike pedig határozottan reakcionárius irányzattól van erősen szaturálva és Berze- viczy Albert, Vészi József, Kúbinyi Géza stb. kik pedig a tiszta szabadelvűségmk inkarnátus képviselői.

Next

/
Thumbnails
Contents