Tolnavármegye, 1903 (13. évfolyam, 1-52. szám)
1903-01-11 / 2. szám
XIII. évfolyam. 2. szám. ♦ Szegzárd, 1903. január 11. Előfizetési' | Egész évre . . • I Fél évre . . • [Negyed évre . • j Egy szám ára . . | Előfizetéseket ás hirdetéseket a kiadó- Ivatalon kívül elfogad Krammer Vilmos könyvkereskedése Szegztrdon. 12 korona. 6 » 3 » 24 fillér. POLITIKAI ÉS VEGYES TARTALMÚ HETILAP. Megjelenik minden .vasárnap. Szerkesztősén és kiadóhivatal : Szegzárdon,. vár-utca 130. sz. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: • Segédszerkesztő: Dr. LEOPOLD KOHNÉL. SZÉKELY FEEENCZ. Az olasz kereskedelmi szerződés felmondása. Örömmel fogadta az ország bortermelő közönsége évek óta sürgetett és jogosan követelt kívánságának: az olasz kereskedelmi szerződésnek felmondását, ami múlt évi deczember 31-én hála Istennek bekövetkezett. A kereskedelempolitikai kérdések tárgyalásai, melyek hivatva lesznek arra, hogy gazdasági életünk jövőjének vessék meg az alapját és annak fejlődését irányítsák, kétségkívül elsőrangú fontossággal birnak reánk nézve. A megváltozott gazdasági helyzet más és más, újabb és újabb kívánalmakat hoz felszínre, melyek mindegyike külön termelési ág s külön csoportok érdekeiért szólnak. Bármennyire is elágazók a különféle termelési ágak követelései, Magyarország jövő vámpolitikájának alapját a mezőgazdasági érdekek fogják képviselni. Gabona, tenyészállat, mező.?azdaság! termények n*1' a magyar bor jövőben sokkal nagyobb vámvédelemben kell, hogy részesüljön, mint az eddigi kereskedelmi szerződések tartama és általános vámtarifa fennállása alatt történt. A korábbi kereskedelmi szerződések értelmében Olaszországgal kötött szerződésünkbe beállott borvám-klauzula alapján Ausztria-Magyarország el lett árasztva olcsó olasz borral, mely egyrészt a borárakat nagyon lenyomta, másrészt pedij* a b’eözönlés TARCA. A vén fa* Ezredéves fának letörött egy ága, Korhadt volt, s nem szellő, de erős szél rázta ... Vagy tán nem is kellett nagyon rázni, tépni, A vénség! betegség, ez volt veszte néki., Szóval, porba omlott egy ága a fának, De a kik ledönték, azok is megállnak, Kegyeletet ébreszt bennük az — enyészet, Meg: abban az ágban volt is tán még — ólet! Tele volt sebhelylyel, itt-ott volt egy edva, panem hát a felöl elélhetett volna, Persze kéz kellett von, a mely óvja, védje, Nyesegető olló, tapasz száz sebére •.. .Harmat és napsugár, edző vihar szele ... S addig gyógyitgatták, mig — elpusztult bele. Késő'már, késő már’, porba a fa ága, S nem hiába sóhajt törzse is utána, Az ág, lomb, korona nem hiába reszket, Brr 3» Ok is érzek szelet a nagy — enyészetnek, * A kaszinóban f. hó 3-án a vármegyéből kilépő szára- yevőségi és pénztári tisztviselők tiszteletére tartott bucsu- íakomán olvasta fel ezt a hángulatos költeményt p szerző. folytán a magyar borok fogyasztását csökkentette. Általános kívánságunk volt tehát a borvámklauzula eltörlése, melyet a magyar- országi mezőgazdaság érdekében az Olaszországgal kötött kereskedelmi .szerződéssel együtt 1902. december 31-én felmondtak. E mozgalmak hatása alatt * legutóbb Prinetti olasz külügyminiszter nyilatkozott olasz részről és hevesen kikelt különösen Magyarország ellen. Szemünkre vetette ugyanis, hogy éppen mi kívánjuk az olasz kereskedelmi szerződések felmondását, kik a legtöbb hasznot huztuk az Olaszországgal fennálló kereskedelmi szerződés tízéves fennállása alatt. Az olasz borvámklauzula további fennállását olasz részről nem tartották veszedelmesnek a magyar bortermés fejlesztésére nézve, mivel a borvámklauzűla előnyei a magyarországi szöllők felújításával teljesen jelentéktelenné váltak. Ezt az állításukat iparkodtak a legutóbbi kát .év forgalmi adataival igazolni, melyek szerint az olasz borbehozatal Ausztria-Magyarországba ielen- tékenyen megcsappant. így tehát a borvámklauzula Olaszországra nézve elvesztette az értékét. Prinetti olasz külügyminiszter beszédében azt hangsúlyozta; hogy a legutóbbi évben Magyarország egyedül hatvan millió értékű árut exportált Olaszországba. Ezzel szemben a. mi adataink felmutatnak két legjelentékenyebb kiviteli cikkünkben, a fában és lovakban egyenként 36*64 és 29*84 millió korona értékű kivitelt. De ebben Magyarország csak 5*36 illetve 6‘89 millió koronával részesedett, a többit mind Ausztria szállította. Ellenben az olaszországi behozatal, nevezetesen azéllasz bor nagyobbik része Magyarországba került. Teljesen indokolt volt tehát a magyar kormánynak az eljárása, midőn az olasz bor további beözönlése ellen az olaszországi kereskedelmi szerződést felmondta. A majdan meginduló uj kereskedelmi szerződések tárgyalásánál előreláthatólag nevezetesebb kiviteli czik- keinkre majd nagyobb vámtételeket fognak kivetni. Két legnevezetesebb kiviteli cikkünk, a fanemüek és a lovak szállítása Olaszországba a jövőben tehát magas vámtétellel lesz megnehezítve. Erre vonatkozólag azonban megjegyezzük, hogy ennél Olaszország fogja huzni a rövidebbet, mert úgy lovak- | ban, mint erdőkbenpiaszqrszágigenszegény. Az olaszországi erdőterületek befásitás után legalább is egy félszázad elmúltával tudnak Olaszország faszükségletét ellátni. Lovakat ezidőszerint csak Amerikából importálhat, a mi pedig vámmentesen is drágább volna a költséges szállítás következtében, mintha tőlünk megnagyobbított vámtétel mellett szállíttatná továbbra is a hadsereg részére szükséges lóállományt. . Ezért teljesen nyugodtak maradhatunk Mélabus sejtéssel suttogják a lombok ; Megyünk utánatok, kik most búcsút mondtok! És ha fáj a válás törzsnek, koronának, Ne fájna az nekünk, a letörött ágnak? Busongva ne néznénk ott a csonka törzsre, A mikor szétváltunk örökké, örökre ?! Igen illetödve tekintünk fel rája, S büszkén is: rész voltunk fenn a koronába: Egyik gally, másik ág, az meg egy levélke... — Áldja meg az Isten azt a vén fát érte! Áldja meg az Isten a napot, a földet, Áldja, hogy nevelte azt a derék törzset, Mely küzdött viharral, megvetett villámot, Mely emelt fejével mindég csak csatázott, Nyíl lepattant róla, gyilkos óntól védett, S készen tartogatott enyhe menedéket, S lombja védő sátrát mindenkor kitárta, Mikor sas csapott rá a turul madárra ... S ezt a szent madarat öntestével védte: Ő volt a szabadság pelyhes, puha fészke . .. Áldd meg Isten, áldd meg azt a csonka törzset, Száradó ágait dús gallyakba szöktesd, Sudarát növeld meg nagyra, csak magasra: Ha zsarnokság, önkény puskázna alatta — Mert rossz idők járnak a turul madárra: Kell annak a fának lombja, védő árnya .. * Ez itt a búcsúja a letörött ágnak, — Szivünket kitártuk ... Vége a nótának ... BODNÁR ISTVÁN. Egy reporter naplójából. Irta: Heltai Jenő. I Abbau az időben, a mikor a »Sas« országgyűlési tudósitója és politikai reportere voltam, a szerkesztőm bizonyos előszeretettel viseltetett az interjúk iránt. Mihelyt valami történt vagy [valami volt a levegőben — rögtön kiszólt nekem a kis udvari szobába, amelyben a haza sorsán őrködtem. — Kajetán ur, legyen szives és interjúvolja meg a minisztert 1 Ekkortájt tehát állandóan fekete ruhában jártam és tapasztalatlanabb elemek gyakran tévesztettek össze a kerületi halpttkémmel. Az idők folyamán azonban bizonyos amerikai fürgeséget sajátitottam el, úgy hogy a legkényesebb és a ékos előfizetőinket egész tisztelettel kérjük, hogy a hátralékos összegeket a kiadóhivatalhoz mielőbb beküldeni szíveskedjenek,
