Tolnavármegye, 1902 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1902-05-18 / 20. szám
20. szám. XII. évfolyam. Szegzárd, 1902. május 18. Előfizetési I Egész évre . . . Fél évre . . . Negyed évre . . Egy szám ára . . ar : 12 korona. 6 > 3 > 24 fillér. I Előfizetéseket és hirdetéseket a kiadó- ivatalon kívül elfogad Krammer Vilmos könyvkereskedése Szegzárdon. POLITIKAI ÉS VEGYES TARTALMÚ HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szegzárdon, vár-utca I3fi. sz. Felelős szerkesztő és laptulajdonos : Segédszerkesztő : Dr. LEOPOLD KORNÉL. SZÉKELY FERENCZ. Kéziratok vissza nem adatnak. A lap szellemi részét illető közlemények, valamint az előfizetések és a hirdetések is a szer-l kesztőséghez intézendők. Hirdetések mérsékeljen megállapító t| árszabály szerint számíttatnak. A kiegyezés válsága. Az osztrák újságok ottani kormány- válságról beszélnek a kiegyezés miatt. Körber miniszterelnök bukását bizonyosra veszik. Az egyik cseh újság azt mondja, hogy Körber bukásának oka az, miként igen bizalmas volt Széli Kálmán magyar miniszterelnökhöz és alaposan és kínosan csalódott Széli Kálmánba vetett bizalmában. A dolog veleje pedig abban van, hogy tulajdonképen Széli Kálmán nem hagyta magát rászedetni osztrák kollegájától. Amennyiben nem engedett neki. A Bánffy- féle kiegyezésből mit sem akart engedni, de viszont biztosítani akarta azokat az előnyöket, melyek a Bánffy-féle kiegyezésben ellenszolgáltatásképen ki vannak kötve az osztrákok részéről. Az osztrák kormány ugyanis már rég azon mesterkedik, hogy az autonóm vámtarifa egyes tételeit az osztrák ipar javára egyoldalulag felemelje. A magyar mező- gazdaságot pedig épen a velünk kereskedelmi szerződéses viszonyban levő államok védvámokkal oltalmazzák. A mi veszteségeink tehát kettős oldaluak lennének. A mi mezőgazdaságunkat egyrészről nem védené a saját vámtarifánk, másrészről pedig rontaná minden uj kereskedelmi szerződés. Az osztrák ipari cikkeknek nemcsak nálunk, de még a velünk szerződéses viszonyban levő államokban is piacokat biztosítanánk, j Ellenben a mi gazdasági nyersterményeink- j kel egyedül az osztrák piacokra lennénk utalva. Ebből a hosszas, több mint négy év óta tartó áldatlan gazdasági kiegyezési válságból; mely egy magyar kormány és valami négy-öt, osztrák kormány életébe ■ került, sok üdvösséges tanulságot meríthetünk. Első és legfőbb tanulság legyen az, miként egyszer valahára bontakozzunk ki abból a régi és téves eszmekörből, hogy mi folyton csak agrikultur állam akarunk maradni. Ne legyünk mi csupán olyan szittya lovasok, kik elszoktunk a magunk lábán való járástól és lovunk által vitetjük magunkat. Az a szecessziós agrárpolitika, mely most divatossá lett, megint útját állja a mi ipari törekvéseinknek. A túlzott agrár- politikára nálunk szükség már azért sincs, mivel az ipar és kereskedelem tultengése úgy sem fenyegeti a m^őgazdaságot. De hogy agrikultur államból nagy ipari állam fejlődhetik, mi sem bizonyítja jobban, mint épen Franciaország példája. Ott aztán a gazdasági foglalkozás mindkét főága, nagy mértékben ki van fejlődve. A francia borokkal a tű, a gomb, a francia ipar különféle sajátságai diadalmasan bejárják a világot. A mi mezőgazdaságunk szerény kísérlet a francia mezőgazdasághoz képest. Vegyük csak a bortermelést, mert a magyar borokkal büszkén szoktunk versenyezni a külföld előtt. Ugyan micsoda szerény eszközökkel küzdöttünk mi a fil- loxera ellen. Az eredménye persze nem lehetett más, mint az, hogy összes hegyi szőllőink kipusztultak és annyi borunk sem termett jó ideig, amennyi a magunk szükségleteinek kielégítésére elég lett volna, nem hogy még kivitelre maradt volna. Ellenben mit tett Franciaország? Több pénzt fordított a filloxera elleni védekezésre, mint amennyit fizetett hadi kárpótlás gyanánt a poroszoknak 'az 1870-iki háború után. Egész nagy hegyeket borított viz alá, roppant költséggel emelvén fel a vizet ra magasba. De meg is lett ám az eredmény. Évtizedeken át a francia borok uralkodtak az egész világ piacain. Valóban komikuma a sorsnak, hogy midőn a mi lelkes agrárjaink mezőgazdaságunkért, ürítik poharaikat, azokban nem magyar bor, de francia pezsgő gyöngyözik. Hát micsoda agrár az, aki még ezen az égbekiáltó anakronizmuson sem okul! * Gazdasági pangásunk egyedüli oka, hogy nálunk nincs elegendő pénz. Ennek oka megint, hogy nincs ipar, nincs kereskedelem. Minden jövedelmet a gabona- és nyerstermény piactól várunk. Várjuk, mig ez az egyetlen tyukunk tojik, különben nincs ebédünk. Mert ha nem tojik, akkor nem ORZDSKan TARCA. Dalok. ' I. Csak nézlek oly remegve, vágyva, Szeretlek őrülten, vadul S minden szerelmem, vágyam, álmom, Egy reszkető sóhajba fül. Elszáll a sóhajom tehozzád És megpihen szived felett És megcsókolja oly szelíden, Mint szél a rózsalevelet. 2. Már nem tudom, hogy eshetett meg, De ily bolondot soha még! Te gyönyörű királyné voltál, S én gőgös nagy király valék. A birodalmunk csupa illat, A birodalmunk csupa fény S a nép, a hű nép oly kicsiny volt'. Csak ketten voltunk, te meg én. Nem vártak minket tisztelettel Se büszke trón, se paloták, Hajadnak szőke aranyábul Fontam magamnak koronát. Nem volt sem ékszerünk, sem pénzünk, Ruhánk sem volt bíbor, selyem, De vállad hófehér ezüstjén Lágyan pihent dicső fejem. Nem adtunk bált és nem fogadtunk S feledve minden ildomot, Ujjongva téptem kebeledről A rózsát és a liljomot. / Es nem akartam látni semmit, Csak kék szemedben az epet, Pezsgő helyett csak csókot ittunk És attul voltunk részezek. o Szerettelek ... te is szerettél S hódolva suttogtam neked: .«Te vagy az istennő, a múzsa, Ki ajkam dalra ihleted /» És te kevélyen mosolyogtál S szemedben büszkeség ragyog : « Oh több vagyok, mint mindakettö, Mert csak szerelmes lány vagyok ...» Oh hogyha egyszer hallanám ezt Elmúlna minden, ami fáj . . . De sajnos, te nem vagy szerelmes S én sajnos, nem vagyok király. Heltai Jenő. .A. mi Sárközünk:Irta: Kovách Aladár. A »T 0 L N AV ÁRM E G YEc eredeti tárczája. IX_ _A_ csöröglő. Mikor én a Sárközben ezt a szép magyar szót »csöröglő* legelőször hallottam, úgy voltam vele, hogy érteni értettem, de tudni nem tudtam, mit jelent ? * Megértettem hiszen zamatos csengésű szó ; megértettem, hogy ezt ajakán nem hordozta se tót, se német. Kérdeztem az öreg szülét, kérdeztem az üg'ón szülét, de biz’ az ősök mai késő ivadéka a szó értelmét megmondani ma már nem tudja; csak azt mondja el, hogy ezen szóval együtt miféle szép szokás maradt reá hagyományul ? Csak úgy, szemen-szedve, innen-onnan szedegetve tudjuk meg, hogy e szó alapértelmével szorosan összefüggő népszokás; keletről jött ősök családi életébe is hagy bepillantani. — Csak úgy, \ I minden adatot összegyűjtve tudjuk meg, hogy e szó minő becses hagyományt rejteget! Minapában előző tárczaczikkben elmondottam a keresztelőt; elmondtam ezen lényegében tisztán egyházi szertartás előzményét és az utána történő szokásokat: a szunyoghálós tornyos nyoszolya készítést ; gonoszűző, boszorkánytiltó, szemverésgyó- gyitó varázslásokat; lakomához ülést, a résztvevők nemét s a komatál hordozást. Mindezek a szokások alapjukban és eredetük - 1 ben a csöröglő-höz fűződnek.
