Tolnavármegye, 1902 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1902-03-16 / 11. szám
AVÁ POLITIKAI ÉS VEGYES TARTALMÚ HETILAP. Meg*jelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szegzárdon, vár-utca 130. sz. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: Segédszerkesztő: Dr. LEOPOLD KORNÉL. SZÉKELY FERENCZ. XII. évfolyam. _____________II, szám. Szegzárd, 1902. márczius 16. Ké ziratok vissza nem adatnak. A lap szellemi részét illető közlemények, valamint az előfizetések és a hirdetések is a szerkesztőséghez intézendők. Hirdetések mérséke^en megállapítot árszabály szerint számíttatnak. Előfizetési ár: »Egész évre . . . 12 korona. EFél évre . . . 8 » i Negyed évre . . 3 » BCgy szám ára . . 24 fillér. Í2Előfizetéseket és hirdetéseket a kiadóSS ivatalon kívül elfogad Krammer YilH mos könyvkereskedése Szegzárdon. \ szabadságharc emlékeiből. Március idusán, a szabadságharc emlékünnepén, midőn országszerte hazafias ünnepeket tartottak, mi is lerój juk hazafias kötelességünk kegyeletes adóját és az alábbi visszaemlékezésekben Mészáros Lázárnak, szabadságharcunk hadügyminiszterének és vármegyénk jelenleg is élő, nagy érdemű férfiának, PerczelMiklós, volt honvédezredesnek szabadságharci és a száműzetés idejére vonatkozó irományairól megemlékezünk. A nagy idők eme két messze kimagasló alakjának levélbeli érintkezéséről szólnak az alább közölt sorok, melyek érdekes adalékát képezik a hontalanná vált szabadság- harcosok szomorú életének. A közvetlenség erejével ható levelek ezek, melyek a szomorúan végződő szabadságharc gyászos akkordjaiként hatnak reánk most 50 év után, amidőn csodálattal és hálával tekintünk vissza azokra a hőseinkre, kik a szabadságért életűket áldozták vagy hontalanná válva küzdés, szenvedés és nyomor mellett várták a jobb jövő feltámadását. Mészáros Lázár levelei. Közli: Székely Ferencz. Perezd Miklós, a 48—49. évi szabadságharc hős honvédezredese, Perczel Móricz honvédtábornok testvéröcscse, nyugalmazott főispán, vármegyénk múzeumának ajándékozta a szabadságharcz és az emigráczió idejéből fönnmaradt történelmi fontosságú iratait, levelezéseit é's egyéb emléktárgyait. A 180 darabból álló gyűjtemény egyik kiváló becsét képezi múzeumunk szabadságharci ereklyéinek s vármegyénk érdemes hazafiénak, Perczel Miklósnak is halhatatlan emlékét lógja megörökíteni az utókor előtt. A nagybecsű adomány hat részre oszlik. Az első csomagban vannak különféle iratok és nyomtatványok, köztük Kossuth Lajosnak Cincinnatiból 1852. február hó 15-én Kiss Miklós ezredeshez intézett levelének másolata, továbbá Perczel Mór két levele és Augusz Antal tolnamegyei alispán négy levele. A második csomagban van Mészáros Lázár hadügyminiszter 32 levele, melyeket Perczel Miklóshoz és nejéhez irt. A harmadik csomagban a tolnamegyei nemzetőrségre és honvédségre vonatkozó iratok foglaltatnak ; a negyedik csomagban katonai kinevezések és tábori levelek a pétervári és aradi parancsnokságtól ; az 5-ikben a tolnai nemzetőrségi és Önkéntes seregre vonatkozó iratok, levelek és egyéb irományok, a hatodik csomagban pedig az amerikai katonai okmányok vannak, mert Perczel Miklós az amerikai hadseregben is ezredesi rangban szolgált. Ezúttal Mészáros Lázár, az első felelős magyar kormány hadügyminisztere és honvédaltábor- nagy azon 32 levelét ismertetem meg, melyeket Perczel Miklós honvédezredeshez és ennek nejéhez Latinovics Herminhez intézett az emigráczió ideje alatt 1851. junius hó 12-től 1858. szeptember 12-éig. Mészáros Lázár bácsmegyei nemes családból szármázott és nagybátyja volt Perczel Miklósnénak. A szabadságharcz kezdetekor az osztrák hadseregben szolgált, mint huszárezredes. Tudományos képzettsége és nagy műveltsége az osztrák hadseregben is csakhamar reá fordította az illetékes körök figyelmét, reá bizták Rainer főherczeg begyakorlását is. 1845-ben a magyar tudományos akadémia levelező tagjává választotta. Irodalmi és tudományos képzettsége az alább ismertetendő leveleiből is eléggé kitűnik. Az angol, franczia, olasz, német, latin klasszikus irók és költők remekműveiből folytonos idézetek vannak leveleiben. Széles körű tudása, tisztult világnézete, nagy emberismerete sorról-sorra elénk tárulnak ezen bizalmas jellegű és különösebb műgond nélkül fogalmazott írásaiban is. S e mellett testestől- lelkestől magyar ember volt a szabadságharcz idejében már 53 éves Mészáros, ki a szerencsétlen végű temesvári csata után 1849. augusztus 15-én Dembinszkyvel együtt kimenekült Törökországba ; onnan 1851. május havában Angliába utazott. Első levele is Londonból kelt 1851. junius 12-én Perczel Miklósnéhoz, ki ekkor még Törökországban Kiuthahiában volt internálva a többi menekültekkel együtt és várva-várták az időt, amikor már két évig tartó bizony talar |s kétséges helyzetükből kiszabadulhassanak. Mészáros minden levele tele van szellemmel, jóizü élczekkel, de általában keserű humorral, mert az ő józan pesszimizmusa mindig tisztán látta a helyzetet s teljes megadással és lemondással nézett a reménytelen jövő elé. Mindennek daczára száműzött honfitársait vigasztalta, s tréfás megjegyzésekkel igyekezett elűzni tőlük a sötét gondolatokat. A tettetett jókedv mellől szinte kicsillanni látjuk az aggódás és hazafiui fájdalom könnyeit, amit üde szellemének tárházából előszedett vigasztaló megjegyzésekkel igyekezett elpalástolni Egyik szeme sirt, a másik nevetett akkor is, midőn a legkétségbeesetebb helyzetbe jutott. Küzdött, sanyargott; egyik csapás után a másik érte, a hazájába való visszatérés reményéről teljesen lemondott: de azért jókedvűnek mutatta magát száműzött honfitársai előtt. Első levelében is azt Írja Perczel Miklósnénak «kedves Hugóm Asszonyának», hogy abban a füstös, kormos Londonban már egészen megfeketedett a szakálla, s hogy, mennyit kell itt szenvedni a szakállért, az kimondhatatlan; gyerekek, parasztok, dolgosok ujjal mutatnak az emberre; megállnak, kinevetik és Ej no ! kiáltanak : az a Haynau (mivel az nagy bajuszt viselt), az asszonyok pedig s a leányok jóizüt mosolyognak vagy kaczagnak, . .. én azonban kiállván a sarat, le nem borotválom azt, mert igy szakállommal s magyar ludoviceumi kalapommal legalább feltűnők és ha megállanak s reám nézuek, azt gondolom szinte, hogy szép szemeimért 1! 1 — teszik.» Kedélyesen meséli el utazását Londonba, s megjegyzi, hogy Máltán egy becsületes száraz manchesteri gyáros a magyarok számára 10 fontot nyomott a markomba» s hogy egyik magyar menekült a hajón «zenekart alakított és ezek énekeltek, amit mindannyian igen megkedveltek, úgy, hogy képesek lettek volna 24. óráig énekeltetni, hanem bár sok gazdag volt köztük, de manchesteri gyáros még sem találkozott! Southamptonba érvén, mit sem találtunk; szegény fejemnek kelle lólni-fulnt, mig helyet s kevés pénzt élelemre találtam, jó kr pengő vagyis / schilling volt a fizetés, mindenesetre jobb a német szónál. A Biró Andreas ur kocsigyáros le sem ültetett ugyan, mikor beszélt, de mikor végre ékes angol beszédemmel! 11 annyira megnyertem hajlamát, hogy mindent tenni Ígért s tenn1 is fog, engem Katona Miklóssal még nyári lakában meg is vendégelt.» Ezen levelében továbbá a következőket mondja : «Sajnálva kell kimondanom, hogy Kossuth oly hajlammal bir, mint Magyarhonban sem, nem azért sajnálom, hogy igy van, hanem azért, hogy mi többiek mindannyian csak nullák vagyunk. — Kossuthot itt az emberi szabadság és haladás képviselőjének tartják, ezért az enthuziasmus. — Enge- met, mint Kossuth legjobb barátját auffűrolnak, s én mosolygok, gondolván ha tudnátok, hanem agitálok mellette, kegyetek végett úgy mint ő végette is, mivel ő a hős s itt a hősöket imádják». Biztatja a Törökországban maradt kétség és remény közt várakozó honfitársait, hogy bizzanak kiszabadulásokban; agitál, gyűléseken szónokol érdekökben és tréfásan megjegyzi: «azért reméljenek, meg lehet, hogy hazudok, ha nem hiszem, hogy nem hazudok.» Második levelét szintén Londonból irta 1851. junius 20-án kedves húgom Asszonyához* s ebben jelenti, hogy «Leicesterben egy nagy népgyülésbeu szónokoltam kegyetök szabaditása végett, azért is mivel ősz szakállámat a színpadra kitettem és mivel törókós angolul szépen beszéltem, hiszem, hogy kiszabadulnak.» Ugyanebben a levélben utóiratként Katona Miklós, Mészáros hű kísérője is ir néhány sort, s azt mondja, hogy «a török hazugságnak végét szakajtjuk, a grófságokba hatalmasan szónokolunk, dicsérjük Kossuthot, és aztán kérjük, hogy mindnyájukat szabadítsák meg, — erre aztán kilencz hip-hip és egy bőgős hrnráh, amit azt teszi, hogy meglesz /» Harmadik levelét Párisból irta 1851. október 6 án Perczel Miklóshoz, s ebben keserű humorral megjegyzi, hogy «a dolgoknak illyes állásában s abban, hogy kettőnket és más többeket is becsületesen felakasztottak, az itteni dolgokról, a világ állapot- járói áltáljában, az emigráczióról különösen mit sem irok, mivel mint másvilági polgár kicsinységeknek tartom s felemekedettebb állásomban megvetem és azon szerencsétlenekre bizom az elbeszélést, kik még élnek, s emberek, én mint lélek másról elmélkedvén.» Negyedik levelét már az Angliához tartozó Jersey szigetről irja 1852. május 20-án, hol négy menekült társával várta a jobb jövőt és a viszonyok kedvező alakulását. Ebben a levélben megemlékezik Halász Józsefről, vármegyénk egykori főszámvivőjéről, ki Perczel Mór tábornok egyik legbizalmasabb embere és az emigráczió tevékeny és hasznos tagja volt. Perczel Miklós és neje ekkor már Amerikába költöztek és oda irta hozzájuk Mészáros ezen érdekes és sok mindenre kiterjeszkedő levelét, melyben tréfásan megjegyzi, hogy azt már megtudta, hogy «húgom asszony szép munkákat készít (Amerikában), s hogy barátom uram (Perczel Miklós) preceptoroskodik s a kedves osztrák nydvet terjeszti, s hogy mind a ketten milliókat szereznek, hogy egészségesek s mégis rossz kedvűek!» Az emigrációra vonatkozólag ezen levelében következő figyelemre méltó sorokat irja : a >magyar Hátralékos előfizetőinket egész tisztelettel kérjük, hogy a hátralékos összegeket a kiadóhivatalhoz mielőbb beküldeni szíveskedjenek.
