Tolnavármegye, 1902 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1902-03-16 / 11. szám
2. TOLNAVÁRMEGYE. 1902. március 16. az marad mindenhol, ahány országban létezik : annyi felé oszlik. A nyilvános oppositió, s aki hírlapokban is kikelt, Párisban lakik. Fejei: Batthyányi Kázmér és Szemere, hanem ezek is csak Kossuth elleni fellépésben egyeznek, másban nem. Helvéciában Teleki László, Almásy Pál hírlapok utján ki nem keltek, de levelekben tudatták szándékokat, Batthyányiéhoz hasonlókat, csakhogy ennek nyilvános fellépését rosszalták. Mi itt Jerseyben négyen vagyunk: Beöthy, Teleki Sándor, Katona Miklós és én s szerencsésen négy gondolatot képezünk, csakhogy nem disputálunk és jó összhangzásban élünk, bár Teleki Sándor egészen Kossuthé. Londonban szinte több párt némely kis scandalumot csinál egymástól elkülönözve. Eddig Kossuth hívői többséggel bírnak, de ha nem segíti őket ezentúl, vagy nem segitheti, akkor ugyan kisebbségben marad, de bizonnyára egynek sem lesz nagy pártja, mert ez csak californiai vagy ausztráliai aranynyal jár.« Helyzetük javulását s reményeik megvalósulását szerinte csak a franciáktól várhatják, s azt írja, »s ha ez nem kezd, úgy mi sem lesz belőlünk, és várnunk kell s tudja Isten meddig ? s talán addig Kossuth fegyverei mind elkészülhetnek és papiros pénzét ha más utón nem, chemiai utón aranynyá teheti, és eljővén családja s rokonai, még a szükséges fegyverfoghatók at is csudakép előteremtheti. « 1852. julius 12-én ismét Jersey-bői irt levelet Perczel Miklósnak, s ebben zsörtölődő hangon panaszkodik az ő »csúnya húgom asszonyá«-ra, aki olyan régen nem irt az ő »szép« bátyjának, már t. i. Mészáros Lázárnak. £— »Igen örülök — Írja továbbá — tisztelt barátom Uram tűrhető állapotán, miről itten, kivévén azokat, akiknek onnénthazulról jön valami, kevesen dicsekedhetnek, mert bizony legnagyobb része mától holnapig él és ha még sok illyes napokat kell élniök, csakhamar fel fog kopni a foguk,« Megemlékezik arról is, hogy a politikai viszonyok semmi vigasztaló tünetet nem nyújtanak arra, hogy visszatérhessenek. »Csak egy véletlen csuda vezethet bennünket vissza. Azért is el kell készülni mindenre. Önök még fiatalabbak, de én, ki mit sem tudok, még kapálni vagy aranyat ásni sem, mi lesz belőlem, az Isten tudja.*. Ebben a levelében megemlékezik a császár magyarországi körútjáról is és a következőket írja-. »Kegyelmes urunk F. J. eltanulta Kossuthlól, Beszé- töl és Könyves Tóth Mihálytól, hogy csak a népet tisztelje és azt buzdítsa; azokkal mindenhol magyarul beszélt és kereste őket. A kaputosokkal némeiül és kevélyen beszélt. A nép mindenhol Összecsődült és éljenezte; hanem ha utánna egy elefánt jönne és magyarul beszéllene, ezt is megéljeneznék.« 1852. október 10-én ir ismét levelet Jerseyből Perczel Miklósnénak, s ebben a levélben azt mondja, hogy ráunt már nemcsak Európára, de még Jerseyre is, es »aligha itt nem hagyom, csakhogy még néhány fontokkal akarom nehezíteni magamat, nehogy az amerikai forgószél igen könnyűnek találjon es máshova ne vigyen elébb, mint kedves, igen tisztelt Hugóm Asszonyhoz, kinek kegyébe időlegesen ajánlom magamat és protekcióját kikéri igen szives tisztelő bátyja a szegény Mészáros Lázár.* Ugyanekkor irt Perczel Miklósnak is s ebben megköszöni neki és Fehérvárynak »esméi etlen vagy igen keveset esmért jóakarójának igen szives ajánlatát« | azt írja, hogy a »jövő őszben személyesen akarom hálámat kijelentem, sőt még .azon régi mondat szerint, mutass ujjat a katonának, karodat fogja le, igénybe is venni.« Jövőjére nézve a következőket adja elő : »1-ször: Európába beleuntam, mivel London vagy Paris az üres erszénynek csak annyi mulatságot ád, amennyit a szemével az ember az utcákon telkapkod, ez pedig utoljára toujours perdrix. 2-szor : Mivel Európában sehol sincs helye a magyar embernek, mint Angolhon, mert Párisban is gyakran semmiért üldözik, tehát Amerika egyedül az, hova még szabad félig-medddig liberum arbitriumát (szabad véleményét) vinni, mert Ausztráliába is mehet, de ez igen messze van, s a kinek nincs ereje aranyat ásni, az csak pásztorkodhat, ennek megint egész éveken át a szabad ég alatt kelletvén tanyázni, non est pro me. És igy végre 3-szor Amerikánál maradok, ahol 75 holdas tót helyett — úgy hívták Bácskában a Mészárosokat — 160 acresi tót lehetek, ha nervusom van. Mit tudok, mit nem tudok, Barátom tudja, csakhogy amit tudok, azt én jobban tudom, hogy a középszerűséget sem éri el. Még becsületes számadó, vagy könyvtartó, vagy scláv nők (!) felügyelője is lehetek; továbbá kis kertész is válhat még belőlem.« — Van már készen 50 fontom, még 100 at akarok hozzá á fond perdu keresni, s igy associálni magamat. E nélkül meg sem is indulok, mert terhére lenni még legjobb barátomnak sem akarok és még kevésbbé here lenni. * A politikai helyzetről ezen levelében azt írja, hogy az európai fejedelmek közt most Miklós cár a herkópáter, aki alattomban megakadályozta Napoleon Lajos házasodását, »erre a kosarat kapó azt találta mondani: ezek az urak azt gondolják, hogy én csak pompiernek vagyok jó, azonban megmutatom, hogy oly tüzet is tudok csinálni, a mely fölperzselheti házokat. Levele végén megemlékezik Kossuthról is, s ezt írja róla : »K. Králunk szoros magányban lakik és Mazzinival főznek alattomban, mit fognak kifőzni ? ? Párisban még megvannak, bár nem sokan, és ott van az európai oppositio Kossuth ellenében. Mi itten egygyel szaporodtunk, tudós Szabóval, (Szabó József volt egyetemi tanár), kinek-kinek más hiszekegye van, hanem becsületesen élünk együtt és dudolunk.* December 5-én ismét ir Jerseyből levelet Perczel Miklósnénak, amelyben értesíti, hogy gróf Batthyány Kázmérné is oda érkezett Pestről, de még mindig nem menthette ki »moringját a schwarzgelb körmök közül.« Azt Írja továbbá: »Mi itt Jerseyben tengődünk, mert életnek alig lehet mondani, öregszünk és fogyunk még reménységben is ; mi lesz, vagy lesz-e valami belőlünk; az Isten tudja! Azért is rá bízom gondoskodni rólunk, magokról, húgom asszonyról és mindannyiukról.« — Ebben a levelében is megemlékszik »Lajos királyról« (Kossuth), ki akkor veszélyes beteg volt. A rákövetkező 1853. évben február 3-án irta az első levelet, melyben hírül adja, hogy most már végleg elhatározta Amerikába menetelét, mert itt nincs semmi remény arra, hogy a hontalanok ügye jobbra forduljon. Egyedül III. Napóleon feleségében bíznak, tinivel az uj császárné az ágyon kívül szereti a szabadságot, ő pedig szép lévén, ki tudja, mire nem bírhatja rá férjét, midőn a magyarokat, olaszokat, lengyeleket ügyükben pártolni mondatik.« Vagyoni viszonyairól azt irja, hogy ha Pal- merstonnál ki tudja eszközölni az ingyen utijegyet, akkor maximum 800 dollár, és csak egy csudával 1000 lehetne, amivel kezdhetne. »Ezen pénz kamatjából pedig — irja — élni alig lehet, következőleg kisgazdaságba kell fektetni, melyhöz ha némely személyes keresmény -- mit örömest vállalok el — jöhetne, úgy akárhogy nevezzük is azt, a barátságon nem heréskednék vagy élősködnék. Én tudom, hogy a jósziv örül,- midőn segíthet, midőn adhat, de azt is tudom, hogy az ki mindig vesz, mindig fogad, mindig adomáriyoztatik, végre pirul s elcsügged. Elég a hozzá, mindenre kész vagyok s készült még lovassági tanításra is, csak más katonaira nem. Szolga is tudnék lenni honfinál, de egy Yankeera bízni magamat, még ki nem ösmerem személyesen őket — sohasem, amit tudok felölök, mire sem bátorít.» Örömmel irja, hogy Perczel Móricz tábornok is meglátogatta őket- Jerseyben s megjegyzi «reményiem fogadtatásával amint velünk is meg volt elégedve, Levele végén megemlíti, hogy Vukovicscsal és Thalyval szaporodtak. «Dolgunk a régi, a nagy jövőbe nézünk, hanem sült galambok még repülni nem mutatkoznak.» 1853. május 12-éről kelt levele tele van keserű humorral; útra készen állnak, hogy itt hagyják Európát. Elhatározásáról ekkép ir: *A nyíl ki van lőve, minden szerszám elszakadt, következőleg az öregebb világban mi keresni valónk sincs. — Katona Miklós nagy jó uram barátommal elhatá- j roztuk magunkat, sátorfánkat összeszedni Jerseyből elindulni julius vége felé és Londonból egy Jankee- gőzösön augusztus 15-ike felé kegyetökhöz úszni, eluszhatunk-e odáig ? — az a sors kezében áll, I de ha a katlan szétrobbanna aztán, úgyis | leg.. I jobb végét érnők el. Kegyetök azt mondják, hogy ott van az a világ kinek semmije sincs, gazdagabb mintsem máshol, tehát a sors is úgy akartatá ve- lünk, hogy bizon-bizon annyival jöjjünk, amennyi igen sok az éhenhalásra, de igen kevés a meglehetős élésre. Azonban mit tegyünk; nincs törvény, mely a Rothschildeket kizsebelni nem, hogy parancsolná, de még csak meg is engedné, tehát becsié* leies dolgozó szándékkal jövünk és egyelőre a gaz- dászatnak szánjuk magunkat, lesz-e sikere ? Az az Istentől függ. Amen. Határozottan mondjuk: ketten jövünk, mert az asszonyunk (Katona Miklós neje) készült és- soká készült ; és most midőn a kenyértörésre került, azt üzente, hogy fiai örökösödési tekintetből nem jöhet; én megnyugszom, Katona majd elbe- szélli a többit. Édes Hugóm Asszony ebből láthatja, hogy bizony rosszul vagyunk és ha a Yankeek közül nem találunk egy Szolimán Beyt, ki hónaponként az ottani szultán parancsolatjából 3 ezer piasztert fizet, úgy asszony nélkül elélni nem lehet. Hugóm Asszony tudja, hogg szép fiatal ember vagyok, nem, adhatna el ott előre 1 vagy szakállamra nem vihetne egy feleséget; iszen én nem kérek-keresek sókat, 6—8 ezer dollárral — évenként — csak eltűröm a bibliai leczkét, az erkölcsi tanítást és tudja Isten mit, még a szakállomat is ráadom,, csak nem a pipát; a többi aztán a Hugóm Asz- szony dolga, magok úgyis praktikáim tudják a házasságot. Barátom uramat pedig előre kérjük, hogy augusztus vége felé egy szobácskát, közel ha lehet magokhoz — kibérelni szíveskedjen. Júliusban Londonbul úgyis még egyszer fel fogom kérni, addig is kölcsönözze a netaláni költséget, melyet •köszönettel visszafizetünk, ha bírunk, ha. nem bírunk, ledolgozzuk.« Jerseyből 1853. julius 3-án irta utolsó levelét s ebben jelzi, hogy augusztus 3-án vagy 10-én Isten segítségével elindulnak Amerikába. »Hogy hol fészkeljük magunkat, az a gondviseléstől függ, t. i. attól, hogy zsebünkhöz, tudományunkhoz, tehetségünkhöz hol lehetünk birtokosai annyi földnek, ahová fáinkat beültethetjük, s a hová kertészeti veteményeinket bevethetjük, amelyek terményeiből vehetjük csak mindennapi kenyerünket.« Ebben a levélben utóiratként Katona Miklós is ir néhány sort s azt mondja; »Altábornagy ur sok helyet hagyott nekem az írásra, és miért? — azt gondolod nagy lelküségből? — éppen nem, — hanem hogy zavarba hozzon ; mert a rántásom oda ég a konyhán, a mosóné zsémbel, hogy várakoztatom, a pakolást is meg kéne kezdenem, aztán írjon az ember sokat és okossat!« 1853. augusztus 13-án indult el Mészáros• Lázár Katona Miklóssal mint irja a »piszkos Európából« az Arábia gőzösön Amerikába és 9 napi és 16 órai utazás után ért a yankeek földjére. Broklinból augusztus 26-án irta első levelét Perczel Miklósékhoz, kik ekkor már Jowa állam Davenport városába költöztek. Levelét igy kezdi: »Isten éltesse kegyetöket! Egy ország levegőjét szívjuk, egy szabadságot élvezünk, egy hazának polgárai vagyunk, mi lesz még belőlünk, azt csak az Isten tudja, legyen meg akaratja, úgy mondja e Honnak bibliája. Ammen.« Kétszáz font sterlingből állott az egész vagyonuk s ezen valami földet akartak bérelni vagy venni, hogy gyümölcstenyésztéssel és kertészettel tarthassák fenn magokat. Panaszkodik, hogy máris sok csalódás és keserűség érte őket, mert a legdrágább vidékre kerültek, de hát azzal vigasztalja, magát, hogy ha koldusbotra jön, beáll valahol kertésznek. Levelét a következő humoros sorokkal végzi: »Rossz a tintám, rossz a pennám, kicsiny a szobám, rossz az ebédem, csípnek a szúnyogok, czikória kávét ad a gazdasszonyom (Katona Miklós), hanem más baj nincs /« ,■'* Október hó 6-án kelt leveléből kitűnik, hogy j mivel földet nem vehettek a fundus iiistructusra szükséges pénz hiánya miatt, legnagyobb reményét egy lovagda fölállításába fektette; ,s mivel ehhez még több pénz kellett volna, s mivel sem előfizető, sem alapitó tagokat még lámpással sem talált, ebben a reményében is csalódott. Ennek ötletéből azt irja a többek között hogy »a lovagdából származandó millionariusságot
