Tolnavármegye, 1902 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1902-03-02 / 9. szám
XII. évfolyam. 9. szám. Szegzárd, 1902. márczius 2. TOLNAVÁRMEGYE POLITIKAI ÉS VEGYES TARTALMÚ HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szegzárdon, vár-utca 130. sz. Előfizetés I Egész évre . . Fél évre . . Negyed évre . I Egy szám ára . | Előfizetéseket és hirdetéseket a kiadó- iratalon kívül elfogad Krammer Vilmos könyvkereskedése Szegzárdon. ar: 12 korona. 6 » 3 | 24 fillér. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: | Segédszerkesztő: Dr. LEOPOLD KORNÉL. SZÉKELY FERENCZ. Kéziratok vissza nem adatnak. A lap szellemi részét illető közlemények, valamint az előfizetések és a hirdetések is a szerkesztőséghez intézendők. Hirdetések mérséke^en megállapító! árszabály szerint számíttatnak. Széli Kálmán. — Három év. — A napokban telt le három éve annak,, hogy a király bizalmából Széli Kálmán az ujjáalakitott kabinet élén megkezdte miniszterelnöki és belügyminiszteri működését. Örömmel, bizalommal fogadta az ország őt a miniszterelnöki székben, mert politikai pályája praedestinálni látszott arra, hogy a zavaros viszonyok hínárjából szerencsés kézzel kivezesse a nemzetet, hasznos működésűvé tegye a parlamentet s a béke olajágával kezében lecsendesitse a szenvedélyek viharzó hullámait. Midőn a politikai életben zivataros napok állottak be, gyakran benne összpontosult a kiengesztelődés reménye, de ő mindig kitért a kormányzás önfeláldozást igénylő nehéz munkájától, mert más megoldást is lehetőnek tartott arra, hogy az ország ügyei rendbe hozassanak. Három évvel ezelőtt azonban, midőn a közérzett nyilvánvalóvá lett, hogy az összekuszált politikai viszonyok rendbehozására egyedül csak az ő érintetlen s a nemzet tiszteletétől övezett egyénisége alkalmas, engedett a király felszólításának és átvette a kormány vezetését. A nemzet bölcsének méltó tanítványa, ki a hazafias kötelességtudás és önzetlenség iskolájában növekedett s ez vezérelte mindenkor politikai pályáján, elvállalta a kabinet- alakítást akkor, amidőn a tomboló pártszenvedélyek, a fékevesztett gyülölség már- már megsemmisüléssel fenyegették a parlamentarizmust, ami nemzeti fönmaradásunk legfőbb biztosítéka. . Nehéz, majdnem emberi erőt meghaladó feladat előtt állott. A lázban égő pártok tüzeinek lecsöndesitése, a normális nyugalom, béke és kiengesztelődés helyreállításának kényes és nagy tapintatosságot igénylő munkája nehezült reá, hogy igy a parlamentet az eszmék és elvek nemes küzdőterévé avathassa. Azután a közélet bajainak megszüntetésén is kellett munkálkodnia, mert csak békesség és nyugalom közben kezdhette meg programmjának megvalósítását. A különböző érdekeket kiegyenlítő és Összefoglaló, őszinte, nyílt politika volt az, melylyel megkezdette kormányzati működését. Békéltető rendszerének szelleme csakhamar áthatotta a társadalmat és a pártszenvedélyek által szétzilált közéletet is. A választások tisztasága érdekében alkotott kúriai bíráskodással és a képviselők szigorúbb összeférhetetlenségi törvényével igyekezett megtisztítani a közélet ernyedt levegőjét, hogy a politikai morál szilárdabb alapokra építtessék s a visszaélések lehetőleg kiküszöböltessenek. Bátor elszántsággal megbolygatta a közigazgatás terén régóta mutatkozó zavarok kutforrását, hogy egészséges viszonyokat teremtsen a vármegyék autonomikus életében ott, ahol a közigazgatási visszaélések már-már megmérgezték a társadalmi élet vérkeringését is. Mindenre kiterjedő figyelme, közhasznú reformoknak gyors ,életbeléptetésével javítani, gyógyítani igyekezett mindenütt, ahol arra eminens szükség mutatkozott. A parlamentben a közjogi viták régebben gyakran igen heves és sokszor veszedelmes viharai elcsendesültek, mert Széli Kálmánnak mindenkor egyik főcélja1 és törekvése volt állami önállóságunk megvédése és érdekeinek érvényre emelése. Az ő regimeje alatt életbe lépett tiszta választások megerősítették a 67-es közjogi alap híveit, mert a politikájába helyezett bizalom folytán mélyebb gyökeret vert a nép körében is az a józan nézet, hogy közjogi rázkódtatások és merész kockáz tatás nélkül is elérhetjük nagy nemzetitörekvésünket : Magyarország politikai, köz- gazdasági és kulturális megerősödését és föl- virágozását. TARCA. I i r v á n a. Csak röpke sejtelem, hogy élek . . . Miként szétfoszló zagyva képet, A puszta fest meg délibábot: Hőt ködben látom a világot. Bgy hallszik csak a lét nagy harcza, Mámor és babér utáni hajsza Mint zümmögő távoli ének------Mo st nem gondolkozom s nem érzek . Mint Buddhát festik, lomha kézzel, Fején szikrázó, súlyos ékszer: A kandalló tüze ma este Vörös koronát vont fejemre. •S én fénylő szemmel, megigézve, Elbámulok magam elébe ... Mily édes, kábulatos álom, Melyből az ébredést nem várom-----Eübájt űznek az ébredések! Most nem gondolkozom s nem érzek , Fürdőm tovább a tüz-sugárban Es egyre fénylőbb koronám van; Mereven csak a lángba nézek — Még tart s nem oszlik az igézet . • . j' hinduk örök szép regéje 1 Halk szárnyad érzem, ha az éjbe Simul az alkony — szürkületkor, Te suhansz el fölöttem ekkor------Amig fáradt s pihen a végzet, Én sem gondolkozom s nem érzek . . . M. KORNIS ARANKA. .A. mi Sárlcöz-CLiilc. Irta: Kovách Aladár. A »TOLNAVÁRMEGYE« eredeti tárczája. Hajh szép idők, hajh régi idők ! mikor még a halász, egyetlen fából faragott lélekvesztőjét sivó nádas nyomtalan rengetegében, zajtalan iramodás- sal hajtva ringott a keskeny fokok hátán, mig a csendes tavacska Ölén rejtőzködő halfészkekhez nem ért s ott szigonyra kapva, a termetes pontyokat meg karcsú csukákat egymásután vágta. A régi Sárköznek meg Báta folyónak csodálatosan czifra kanyarodásait fedő nádrengeteg, rejtőzködő titkaival együtt, a leső halász szabad birodalma ; útvesztő utain,. a tavakat míg folyókanyarodásokat összekötő fokokon az egyetlen ismerős csak az egy vagy két ember biró csónak evezője. Hajh szép idők, hajh régi idők! mikor még a nagy Duna a buja legelőket, hol itt, meg hol amott karikásra gyűrűzve karolta, ölelte; ott a Duna, Sárvíz meg Báta hármas vizközén, a gyűrök meg szegek selymes* füvét fehér szőrű czimeres barmok harapták; ott a hármasviz közén szilaj ménes vasalatlan körme rúgta a port s tán át is került volna a szegen, ha egy, lóra termett — lóháton nőtt legény, olyan tizenhatszélgatyás, lobo- gós ümög ujjas, csúcsos túri süveges legény eléje nem vág ; az erős szij-teleken kígyózó karikás egyetlen kongatására a vágtató csoport, dobbanva lába gyökerezve megállóit, Hajh szép idők, hajh régi idők 1 mikor még a nemzet búslakodásának idejében, katona fogdo- zás elül, ott a hármasviz közén bújdosó legény románczát hordozta a szellő : — Megfogatott engöm a komiszáros Mint a rétön a marhát a mészáros ; Arra kérem komiszáros uramat: Engedje el ezt a csökéj bajomat. Engedje el ezt a csökéj bajomat : Majd hajtok én pejparipát az urnák; Hajtok neki hatpár lovat feketét Ki föl szántja Tolna megye mezejét. El is möhetsz betyár gyerök békével Nincsen bajod, nincs panaszod senkivel; Ergye hát el betyár gyerök szabadnak, Csak azután ura légy a szavadnak. Hajh szép idők, hajh régi idők ! mikor még . . . amikor még minden háznak rózsafája, rózsafának minden ága évről-évre meghozta virágát ; a kis ház szunyoghálós nyoszolyája sok-gyakorta uj vendéget látott. Hova lett a nádrengeteg bugás koronája ? hova lett a halász ember nádkunyhója ? hova tűnt el a Sárköznek száz ménese, száz gulyája ? lobogós üng, iülökpária, dorombéskartonböl való rokolya merre vannak ?* miért van, hogy a rózsafa meddő szárát hajtogatja s alig egy . . . két bimbó rajta ? T .apn-nk irtai száma ÍO oldalra terjed,
