Tolnavármegye, 1902 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1902-12-21 / 51. szám
XII. évfolyam. 51. szám. Szegzárd, 1902. deczember 21. TOLNAVÁRMEGYE POLITIKAI ÉS VEGYES TARTALMÚ HETILAP. fclőflzetesi ar Egész évre . Fél évre Negyed évre I Egy szám ára 12 korona. 6 •» 3 » 24 fillér. | Előfizetéseket és hirdetéseket a kiadó- hivatalon kivül elfouad Krammer Vll- moB könyvkereskedése Szegzárdon. Megjelenik minden vasárnap Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szegzárdon, vár-utca 130. sz. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: Dr. LEOPOLD KORNÉL. Segédszerkesztő: SZÉKELY FERENCZ. Kéziratok vissza nem adatnak. A lap szellemi részét illető közlemények, valamint az előfizetések és a hirdetések is a szerkesztőséghez intézendő«. Hirdetések mérsékeljen megállapító árszabály szerint számíttatnak. A nyomor. Dermesztőén hideg van. A jólétben élő ember, mikor prémes bundában nyugodtan sétál a sima aszfaltjardan, vagy csilingelő szánon sebesen végig hajt az országúton, mikor a korcsolyapálya parkettjén zenei ütemekre kacagva lejt fel és alá, vagy a villanyfénynyel kivilágított szalon meleg kandalója mellett fogyasztja el illatos teáját, nem is tudja, nem is sejti, hogy mi az a nyomor. Pedig embertársaink nagy sokasága szenved, nélkülöz, fázik és éhezik. Borzasztó még csak elgondolni is, hogy' egy embernek, Isten képére alkotott élő lénynek nincs meg a betevő falatja. Elmegy egy hentesbolt vagy fűszeres üzlet kirakata előtt és arca kipirul a vágytól és szemeit epedve mereszti egy jó falat után, hisz már esteledik és még nem evett egy karaj kenyeret. Képzelhető-é fájdalmasabb érzés, mint egy anyáé, ha nem adhat didergő gyermekeinek dermedező testére meleg ruhát, ha a konyhában nem gyújthat tüzet, mert elfogyott a tüzelő és a készpénzállományból nem telik egy liter tejnek az ára sem. Az idén ebben a rendkívüli hidegben még a szokottnál is nagyobb a nyomor, több a szűkölködő. Az a szerencsétlen ember, kinek nincsen egy talpalatnyi földje sem és mesterséget nem tanult, hanem csak nyers munka után él, téli időben hiába keres munkát, nem talál. Minden mezei munka szünetel ilyenkor. Csoda-e, ha munka nélkül, fázva és éhezve, kétségbeesik és elkeseredésében elzüllik és bűnös ösztönök támadnak megsértett, lázongó lelkében. A humanizmus szelíd gondoskodásával kell őket megnyugtatni, sorsukat enyhíteni és a társadalom s a socialis rend számára őket megnyerni s visszahódítani. A jótékonyság gyakorlása épugy állami és hatósági, mint társadalmi feladat. Necsak a városok, hanem a községek is alakítsanak hatósági körükben egy jótékonysági ügyosztályt, vegyék kezökbe a szegény nép téli élelmezésének ügyét, ha mást nem, adjanak felszerelést, tűzifát és helyiséget, ahol a társadalmi utón össze- gyüjtendő ételadagokat kiosztják. További feladata a hatóságnak, hogy minden községben pontosan kinyomozzák a munka- és keresetképtelen szegényeknek kilétét, nehogy bárki is éhséget szenvedjen csak azért, mert észre nem vették. A társadalom pedig sorakozzék a jótékony egyletek és társulatok mellé, hogy ezek hivatásukat minél szélesebb körökben gyakorolhassák. . Nem elég bevárni a farsangot, mig egy-egy bálnak temérdek költséget fölemésztő esetleges tiszta jövedelméből jut pár forint a jótékony célnak, ez a módja a jótékonyságnak ki nem elégít. Itt a népkonyha, küldjük oda adományainkat, ahol pedig még nincsen népkonyha, létesítsék azt minél előbb. — A jótékony nőegyletek, óvodák, menhelyek, asztaltársaságok stb. vezetőségénekne csak tagsági dijainkat küldjük be, hanem adjunk nekik ruhát, cipőt, küldjünk oda fát, tejet, adjunk nekik termesztményeinkből, vagy helyettesítsük azt készpénzadományokkal. A pénz lehet sok, lehet kevés, de soha sem elég, mondotta egy államférfiu, menynyivel inkább áll ez a jótékonyság gyakorlására. Most, hogy a szeretet magasztos ünnepének küszöbén állunk, hassa át lelkünket az igazi emberszeretet érzése, melynek lángja átcsap a család szűk körén és meghallja nélkülöző, szűkölködő embertársainak jajszavát is. Segítsünk szerencsétlen embertársainkon, — enyhítsük a nyomorgók kínját, kiki a maga viszonyaihoz képest, de ne maradjon el senki, az ő könyeket száritó obulu- sával. Ha nem lesz éhező ember a hazában, akkor lesz boldog karácsonya a nemzetnek. VARMEGYE. Rendkívüli közgyűlés. Vármegyénk törvényhatósági bizottsága múlt csütörtökön rendkívüli közgyűlést tartott gróf Széchenyi Sándor főispán elnöklete alatt. A tárgysorozat első pontjaként tudomásul vették a pénzügyminiszternek a m. kir. állampénztár és számvevőség elhelyezésére vonatkozó leiratát és egyúttal elhatározták, hogy ebből folyólag egy Írnok, 1 díjnok és 1 szolga lizetésének az állami TÁRCA. Pihenni. Messze, igen távol, Hol a nap se lángol, Hová sosem téved Egy parányi élet Ebből a világból; Hová e vásári Zajból sem hat semmi: Odamennék mindörökre Nyugodni, pihenni. Ahol nincsen emlék, Ahol lét és nemlét Sejtelembe olvad; Hol a fájdalomnak Nem érzem gyötrelmét; Hol mindent el tudnék Temetni, feledni: Odamennék mindörökre Nyugodni, pihenni. Nyugodni, pihenni?! ... Hát csak ennyi, ennyi, Amire én vágyom? Az egész világon Nem tartóztat semmi? — Ó én balga lelkem, Hová tudnál menni? Hol tudnál te nála nélkül Nyugodni, pihenni. KÜRTI NÁNDOR. Az utolsó kísérlet.* A gázlángok lobogó fénye erősen megvilágította a már csaknem megtelt termet. Jöttek azonban még egyre fiatal leányok, akiknek arca az izgatottságtól piros volt, és asszonyok, inkább egykedvűen, fehéren, gyönyörű ruhában. Csoportokba verődtek, beszélgettek és táncrakészen várták a zene első hangját. Mennyi kívánság és remény kavargóit ezekben a gondosan megfésült fejekben, és lobogott föl mint forró érzés a szivekben. Ahogy ott körülültek a bársonypadokon, a kicsiny és szép lábúak, egymásra vetett lábakkal, egy kissé félrehúzott • Megjelent az »Uj Idők« 49-ik számrban. A szerk. szoknyával, a kevcsbbé szerencsések szemérmes mosolylyal, földig eresztett ruhával: valamennyi dicsekedett a bájaival, amelyeket a véletlentől kapott. Még a legszerelmesebbik is első sorban önmagára gondolt és a tükörbe tekintgetett, ha szerét ejthette . . . Az élet nagy bajai és apró gondjai látszólag távol maradtak ettől a teremtől és alig volt arc, amelyen szomorúság mutatkozott. De az egyik leánynak, aki egészen magába mélyedve ült egy széken, ott, hol a lámpák fénye legkevésbbé világított, a tekintete mégis gyanúsan csillogott. Nem az az üde nedvesség volt az, a mely a szenvedélyes fiatal lények szemét teszi ragyogóvá, hanem a visszatartott könnyek csillogása, amelyek fájdalmasan összeszoritják a torkot és vörösre festik az orr hegyét. Ez a visszafojtott sirás pedig nem vált előnyére a leánynak. Bizony már nem volt fiatal és a derekának túlságos hossza is a temperamentum hiányát árulta el. Ez a némileg aránytalan és erősen fűzött test, halványsárga, jól megválasztott ruhába volt öltözve, amely elárulta, hogy viselője jó ízlésű, mig ellenben a csipkedisz szerénysége takarékosságról tanúskodott. Előrehajtott fejjel, összecsukló derékkal és két kezét összekulcsolva ült ott, sűrűn pislogott két fekete szemével és igyekezett leküzdeni a pil. Hátralékos előfizetőinket egész tisztelettel kérjük, hogy a hátralékos összegeket a kiadóhivatalhoz mielőbb beküldeni szíveskedjenek. _ T .npirnle mni SZáLTTlcL XO oldalra. t©rjed.
