Tolnavármegye, 1902 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1902-12-21 / 51. szám
2 TOLNA VARMEGYE. 1902. deczember 21. javadalmazás terhére leendő átvételét kérik a belügyminisztertől, Pakson második gyógyszertár fölállításáért beadott kérvényt elutasították. A gyámpénztári pénzkészletek elhelyezése tárgyában egyhangúlag akként határoztak, hogy 100.00 koronát az országos központi hite/szövetke- zetnil, a többit a iolnamegyei takarék- es hitelbanknál helyezik el. Sztankovánszky János cs. és kir. kamarásnak, a lótenyésztési bizottság tevékeny és ügybuzgó elnökének, — ki ezen téren kifejtett odaadó tevékenységével kiváló szolgálatokat tett vármegyénk lótenyésztésének — ezen állásáról való lemondására azt határozták, hogy a miniszterhez a lótenyésztési bizottság elnökének jogköre és működési köre szabályozása érdekében fölterjesztést intéznek s fölkérik Sztankovánszkyt, ki a megyei lótenyésztés emelése érdekében eddig is elismerésre méltó érdemeket szerzett, hogy a miniszter rendelkezéséig az elnöki tisztet továbbra is tartsa meg. Bartal Béla cs. és kir. kamarás, megyebizottsági tagnak azon indítványát, hogy a baja■ bátaszéki áthidalás foganatosításának kilátásba helyezéséért a m. kir. miniszterelnök, úgy a pénzügyi és kereskedelemügyi m. kir. miniszter uraknak köszönet és elismerés szavaztassék: egyhangúlag elfogadták. Ugyanez alkalommal olvastatta föl vármegyénk alispánja a hid létesítése érdekében általa a kormány elé vezetett küldöttség eljárásának eredményét s ebből kifolyólag indítványozta, hogy Bartal Bélának a hid létesítése körül kifejtett tevékeny működéséért a közgyűlés elismerést és köszönetét szavazzon, amit lelkes éljenzések között elfogadtak. Bartal Bélának azon indítványát, hogy az uj vámtarifa megállapítása és a vámszövetség rendezése, továbbá a vámpolitikai helyzet tisztázásáig minden közteher emeléssel kapcsolatos uj kiadás, személyszaporitás és fizetésjavitás mellőzése s végül az országgyűlésen az ország gazdasági helyzetének biztos és állandó alapokra fektetése czéljából az eddiginél nagyobb törvényhozói tevékenység kifejtése érdekében az illetékes helyekre felirat intéz- tessék, — nem fogadta el a közgyűlés, hanem elfogadta az állandó választmánynak Simontsits Elemér által előadott következő javaslatát: Nem azon oknál fogva ugyan, mintha az indítványozó bizottsági tag úrnak az ország köz- gazdasági helyzetének válságos voltára vonatkozólag kifejtett nézeteit nem osztaná, s a vám és kereskedelmi szövetség létesülésével vagy meghiúsulásával, az autonom vámtarifa mikénti megállapitá- sával s az ország érdekeinek a külfölddel kötendő kereskedelmi szerződésekben való érvényesítésével és megóvásával összefüggő és a legközelebbi jövőben eldöntésre kerülő kérdések alapvető fontosságát az ország jövője szempontjából fel nem ismerné, és azok megoldását hazaíias aggodalmának egész teljességével nem kisérné, de mert 1) a vám és kereskedelmi viszonyok rendezéséről szóló 1899. évi XXX. t.-cz. a magy. kir. kormányt nemcsak a vám és kereskedelmi szövetség létesítése és az ország érdekeinek az idegen államokkal kötendő kereskedelmi szerződésekben való érvényre juttatása tekintetében utasítja, hanem azt is kimondja, hogy a külfölddel megkezdendő tárgyalások előtt a régi vámtarifa uj autonom vámtarifával helyettesítendő, — a német vámtarifának rendkívüli eszközökkel történt hirtelen törvényerőre emelése pedig a Németországgal fennálló kereskedelmi szerződés mielőbbi felmondását valószínűvé s az ennek következtében uj szerződés létesítése iránt megindítandó tárgyalásokat megelőzőleg, tehát a legközelebbi jövőben, az uj autonom vámtarifa beterjesztését és megállapítását amúgy is és önmagában is sürgősen szükségessé teszi ; 2) mert az indítvány 2-ik pontjának elfogadása esetére nem csak oly törvényhozási in'ézke- dések volnának elodázandók, melyeknek szükségszerűsége a köztudatban már helyet talált, hanem a kormány azon bölcs előrelátással tervbe vett kezdeménye ésnek megvalósításában is megakadályoztatnék, melynek elsőrendű célja épen a közgazda- sági válság terheinek enyhítése érdekében 200 millió befektetéssel a közgazdasági termékenység áldásos fellendülését biztosítani, — sőt maga az a terv is halasztást kellene, hogy szenvedjen, mely a baja—bátaszéki áthidalás mielőbbi foganatosításával vármegyénket oly közelről érdekli és a mely régi közóhaj érvényesrése körül épen az indítványozó bizottsági tag úrnak oly tiszteletre méltó szerep jutott; mert 3) az országgyűlésnek az indítvány értelmében való megintése sem általánosságban a parlament tekintélyét a törvényhatóságok részéről megillető tisztelet követelményeivel összhangzásba hozható, sem ezidőszerint, a mikor a szokottnál hosz- szabban tartott indemnity vita már befejeztetett és az országgyűlési ellenzék obstructió jellegével biró vitatkozását utólagosan akként indokolta, hogy a kormány elnöke maga is az ellenzék intentiójának hazafiasságát ismerte el, időszerű nem volna, az állandó választmány az indítvány fölött való napirendre térést javasol. Ezen pontnál Bartal Béla hosszabb, érdekes beszéddel védte javaslatát, felszólalt Grünwald Lajos is, ki Arad szab. kir. városnak az ujoncz- jutalék felemelése ellen közölt köriratát ezzel a ponttal óhajtotta egybekötni, de végül is Simontsits Elemér azon kijelentésére, hogy nem tartja célszerűnek és tapintatosnak a kormányt és az ország- gyülés’t kötelességének teljesítésére külön figyelmeztetni, mert eddig bírja bizalmunkat s mivel továbbá az ellenzék hosszabb indemnity vitája ez úttal hazafias kötelességből folyónak és megokolt- nak mutatkozott s azt a kormányelnök is elismerte, hogy megmutassa a magyar parlament Ausztriának hogy nem lehet nálunk mindent keresztül erőszakolni : — a közgyűlés Bartal javaslatának mellőzésével az állandó választmány indítványát fogadta el. Nyílra és Toron'ál vármegyéknek a nem/eti- ségi viszonyok rendezésére irányuló körlevelét hasonló szellemű fölirattal pártoljak. A pozsonyi magyar közművelődési egyesületnek 100 koronát szavaztak meg. A magyarországi állami tanítóknak a képviselőházhoz benyújtott kérvényét pártoló fölirattal támogatják. A newyorki ref. magyar egyház és Schweidel József 48 as honvéd tábornok szobrára gyűjtést rendeltek el. A vármegyei szSlőtelefiet és a filokszera biztosi állast 1903. januar 1 tői beszüntetik és a földművelésügyi minisztert megsürgetik a telepnek az állam részére való átvételéért. A vármegyei pénztárak állami kezelésbe való átadását és átvételét foganatod ó bizottságba rendes tagokul lotth Ödön és László Lajos, póttagokul : 7örök Béla és Borsody Lajos választattak meg, kik működésűk tartamára 6 korona napidíjban részesülnek. Előterjesztést tesznek a belügyminiszterhez, hogy a tiszti ügyész mellé az uj ügyvitel következtében megszaporodott teendők elvégzésére egy napidíjas szakerö alkalmaztassák 2000 K. fizetéssel vagy a gyámpénztári tartalékalap vagy az állami javalmazás terhére. A hivatalos órákat Bernrieder József biz. tag indítványával szemben, ki reggel 8—12 és délután 2—4 órára javasolta a beosztást, 8-tól 2 ig állapították meg. Laskó Dezsőt Koc'olán megválasztott jegyzőnek mondták ki. A községek helyneveinek megállapításánál a belügyminiszternek javasolni fogják, hogy Agárd Sió-Agárdnak, Hidegkút Kesz'óhidegkutnak neveztessék el. A megye székvárosát Szegzárd-azk. kérik kiíratni. Paks képviselő-testületének a jegyzői fizetés fölemelésére vonatkozó határozatát némi változtatással jóváhagyták. A bedeghi segédjegyző választás elleni fölleb- bezést elutasították. A tárgysorozat többi pontját is az állandó választmány javaslatának megfelelőleg intézték el. A tárgysorozat befejezése után a főispán a bizottság tagjainak áldásos uj esztendőt és boldog ünnepeket kívánt s az ülés a főispán éltetése mellett 12 óra után bevégződött. Vasárnapon és Szt-István király napján élőállat levágása déli 12 óráig végezhető. (M. kir. belügyminiszternek 89,452/902. sz. rendelete.) lanatnyi gyengeséget, amely csaknem sírásra késztette. Végiggondolt a szomorú sorsán, emléktelen gyermekségén, eltűnt fiatalságán és bizony nagyon elszomorodott. De nagy szomorúság is ez! - - gondolta magában. — Ennyi bánattal idejönni! Sírni szeretnék és mosolyogni kell. A tükör felé fordult és mosolygott, ami uj szomorúságnak volt okozója, mert meglátta sárgás, ritkuló fogait, amelyek közül a bal szemfog már erősen hibás volt. Összeszoritotta a száját és szegénysége jutott eszébe; ha gazdag volna, rendbe hozatná a fogait a világ legjobb fogorvosánál és ápoltatná a hervadt arcbőrét, hogy ismét üde legyen. De ez nem lesz már soha ! Megöregedett és a mai kisérlet az utolsó. Milyen üdv volna rá nézve, ha akadna a jelenlevő férfiak között egy, ha nem is szép és kiváló, aki őt megszeretné . . . de nem! ennyire nem viszi a vágya ! — aki őt elvenné. Mert férjhezmenni okvetlenül kell! Hogy miért? Erre sokféle módon lehet megadni a fele- lotet. Azért mert igy szokás, mert a leánynak az a hivatása és mert a szegény sorsúnak biztosítja a megélhetést. A szivének nincs már beleszólása. Volt erre is idő, amidőn még tisztán és érthető hangon adott feleletet erre a kérdésre a szive, de már rég elmúlt és csak józan ész kapaszkodik kétségbeesve a végső reménybe . . . Mint mikor egy fának folyton tépegetik a leveleit és nem marad már rügyező, levélfakasztó ereje, végül is elszárad: olyan a leánysziv is, ha táplálkozás híján elsorvad. Ott ült és tekintetét a terem közepén álló férfiak feketeruhás csoportjára szögezte. Nézte őket és magában beszélt hozzájuk. — Ti boldog és szabad lények, milyen szép a ti életetek! Tietek a világ, az élet, a választás. Melyiktek szenvedett annyit, mint én? Melyiktek sóvárgott annyit? Hisz nektek tárva-nyitva a szerelem országának minden kapuja. Én ellenben megöregszem, a ki nem elégített vágyban és elszáradok miatta. Az én hervadó tisztaságomnak gúnymosoly az osztályrésze, ti pedig kifáradtok az ölelésben! . . . Ügy szégyenlem, hogy idejöttem, hazug pírral az ajkamon, hazudott karcsúsággal. Azért jöttem, hogy megszerezzek magamnak egyet közületek, — s ehhez jogom van! Mert ezt a szemérmetlenséget megszentesitette a sok százados szokás. Föl9Óhajtott. A többiek már táncolnak, ő is szeret táncolni. Ezután már nem jár el táncmulatságra; ez az utolsó kisérlet, amit megengedett magának. így is kinevetik már, az apja is megfogadta, hogy ez az utolsó kisérlet, Nem fog itt ülni többet a csillárok fényében, nem lesz rajta világos ruha, amely szabadon hagyja a vállait, nem táncol többet férfiak karján. Mindezek csak semmiségek, de mennyi édes érzés fakadt belőlük egykor! S megújulhatna ismét, ha nem mint vénleány, de mint fiatal asszony térhetne vissza a hervadó virágok illatától fűszeres levegőbe. A férfiak csoportjának közepén áll egy, akit rég sóvárogva keres a tekintete. Kitűnő táncos, jól tudja, ámbár csak futólag ismerte. Lázas agyában merész gondolat támadt: nézni fogja őt, erősen nézi mindaddig, mig tekintetének varázsával arra nem kényszeríti, hogy engedelmeskedjék az akaratának s hozzáforduljon és táncra szólítsa. Azon is töprengett, hogy kimenjen-e a félhomályból oda a csillár alá és megpróbálja rajta ott a hipnózis delejező erejét. Da hiába. A férfi elment mással táncolni. Egy kicsit megrökönyödött a leány, meg se lepte már a veresége, de nagyon fáradtnak érezte magát a kudarc után. Szokáshoz híven megolvasta a csillár ágait, tőlük várván tanácsot, vajjón újabb kísérletre elszánja-e magát? Páros számuak voltak és igent mondtak. Mosolygott babonás voltán, de mégis örvendett a jó omennak. Fölállott s egy erősen szembetűnő helyet keresve ki magának, leült ismét. Jöttek az ismerősök és táncra vitték . . . ki kötelességből, ki részvétből.
