Tolnavármegye, 1902 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1902-11-30 / 48. szám

1902. november 30.

TOLNA VÁRMEGYE.

3.

— Esküvők. Dr. Horvát Jenő szegzárdi ügyvéd ma déle őtt lartja esküvőjét Schmideg Böske kisasszonynyal, Schmideg Mór szegzárdi nagybérlő és téglagyáros leányával. Násznagyok : dr. Leopold Kornél ügyvéd, lapunk felelős szerkesztője és Grünwald Lajos faddi földbirtokos. —' Huber Ferenc kereskedelmi utazó múlt szombaton délután vezette Szegzárdon oltár elé Kapuváry Sárika divat- árus kisasszonyt, Kapuváry Antal iparos leányát.

— Kitüntetett szöllősgazdák. A tolna- megyei gazdasági egyesület a szöllőfelujitás terén kitűnt szöllősgazdák között a folyó évre a következő dijakat osztja ki: Hazai telepítési szöllőért ezüst érmet Perczel Dezső val. bels. titk. tanácsosnak, Elismerő oklevelet Szévald Móricznak (Tamási), Bitter Illésnek (Hidegkút), Oláh Andrásnak (Szegzárd), Cziráky Ferencznek (Szegzárd), Roboz Jánosnak (Tolna), Ferencz Józsefnek és dr, Drágíts Imrének (Szegzárd), Spettl Imrének (Tamási). Pénzdíjat Horváth Józsefnek Har- ezon, Tímár Istvánnak és K. Ferencz Istvánnak (Kis-Székelyben). Mozolán Jánosnak (Szegzárdon), Eicher Ádámnak (Mőcsényben). — Oltvány szolid kért ezüst érmet Budai Jánosnak Tolnán; elismerő oklevelet P>raun Fülöpiek Tamásiban, Molnár Istvánnak Szegzárdon, Wikkert Lajosnak Szárazdon, Jukey örökösök uradalmának Miszlán, Fridrich Menyhértnek Alsó-Nánán és Muszong Ádámnak Czikón. Pénzdijat Katón Istvánnak és Ferger Ferencznek Szegzárd, Herger Jánosnak Czikón, Szőke Sándornak, Horvüth Vinczének és Kocza Jánosnak Szegzárdon, Borda Józsefnek Tengeliczen, Németh Mihálynak Szegzárdon. Kovács György és Mihálynak Szegzárdon. Vinczellér dijakat kaptak még a kezelő vinczellérek részére: Braun Fülöp, Molnár István, Jukey örökölök, Fridrich Menyhért és Szévald Móric,

— Szegzárd-e vagy Szekszárd? Az orsz. Teözségi törzskönyv-bizottságnak a község nevét megállapító tervezete tárgyában a szegzárdi képviselőtestület múlt csütörtökön tartott ülésén elhatározta, hogy a város nevét Szegzárd elnevezéssel kívánja megállapítani; az indokolás szerint azért, mert ezen írásmód van 40 év óta használatban, és mivel kegyeletes helyi hagyományok fűződnek a jelenlegi kiirásmódhoz. Ugyanis Garay János, a' város nagynevű költője ajánlotta ezt az elnevezést egy költeményében és igy némileg magyarosan hangzik a város neve, mig a * Szekszárdi.-féle kiírásnak nem látszik magyaros értelme. Mindazonáltal nem hisszük, hogy a belügyminiszter elálljon az országos törzskönyvvezető-bizottság által megValóbau, ha látjuk azokat a nőket, kiket -épen túlzó igényeik tettek boldogtalanokká, nem dicsérhetjük eléggé a költő életbölcseségét. Ezt a költeményt minden magyar anya vésse leányának szivébe.

Vörösmarty csakhamar oltárhoz is vezette Lauráját; e házasság tartós boldogság alapja, maga a menyegző valóságos örömünnep volt. A költő, mint barátai leírták, közép termetű, izmos vállu férríi volt, kissé himlőhelyes. Vonásai rendesen komolyak és mélázók voltak, de ha felindult, kedves mosoly játszott ajkain. Magas homloka és nagy barna szeme tették arczát érdekessé. Szemében erős fény lángolt.

Lauráról házasélete alatt is csak a legbensőbb gyöngédséggel, szerető hálával emlékezik meg :

Nem fáradsz-e reám mosolyogni, ha csüggedek és ha Megszédit a gond, tűrni szeszélyeimet ?

Nagy feladás vár rád: fiatal szivednek erényét Tenni napul megtört életem árnya fölé.

E boldog házasélet nyugalmát csak a szabad- ságharcz gyászos kimenetele szakította meg. Vörös- martyt, ki mint az almási kerület képviselője az országgyűlés tagja volt, 1849 júliusában az egyesült orosz és osztrák seregek előnyomulása Pest elhagyására kényszeritette. A búcsú szerelő nejétől nagyon nehéz volt, úgy váltak el, mintha többé nem látnák egymást viszont. Hosszú bujdosása után azonban az osztrák kormány abba hagyta üldözését; és ő a fejérvármegyei Baracskán újra találkozott nejével, ki aztán vele maradt halála úapjáig.j

állapított * Szekszárdi-féle kiírástól, mert ezt meg a regi oklevelek több százados gyakorlat és általános kiejtésmód erősitik meg, mivel köztudomás szerint mai nap is mindenki Szekszárd-nak ejti ki a város nevet és a magyar nyelv hangtani törvényeinek is ez a kiejtés- és* írásmód telel meg.

— Megszűnt tanitóegylet. Á m. kir. vallás és közoktatásügyi miniszter a »Szegzárd-köz- ponti tanitóegylet«-et végképpen megszüntette, amennyiben az egyletnek a »Tolnamegyei Általános Tanítóegyesület«-be való beolvadására vonatkozó határozatát jóváhagyta és vagyonát ez utóbbi egyesületnek átadni rendelte.

— A piactér télen. A templom melletti piactér télen szomorú látványt nyújt. Az eladó és vevő közönségnek térdig érő hóban kell gázolni,

mert a hó eltakarításával senki sem törődik. Azt hisszük, hogy a helypénzbérlőt a hó eltakarítására kötelezni lehetne, mert hiszen a szemetet mindig elsöpörted, de a havat és sarat ott hagyja a közönség bosszantására. Jogos és méltányos követelése az a közönségnek, hogy ha a helyért fizetnie kell • akkor tisztességes és egészségét nem veszélyeztető helyről gondoskodjék az, aki a helvből jövedelmet húz. Véleményünk szerint a hatóság közegészségi és köztisztasági szempontból elrendelhetné azt, hogy a piacról ne csak a szemetet, hanem a havat és sarat is eltakarítsa az, akinek kötelessége.

— Botrányos vasúti közlekedés. A Szeg- zárdról délben iifduló vonat állandóan késéssel indul és érkezik Sárbogárdra. így történt ez szerdán is Csaknem egy órai volt a késés. Az utasokat, hogy a fővonalról le ne késsenek, kiszállították fél 5-kor Rétszilason, ahova csak 15—20 perc múlva érkezeit meg a gyorsvonat, amely Pécs felé és a személyvonat, mely Budapest felé vitte tovább az utasokat. Ezen 15—20 percnyi várakozási időt, minthogy Rétszilason nincsen váróterem, a szabadban, térdig érő hóban, nagy hidegben és sötétben voltak kénytelenek eltölteni a nagy számú utasok, köztük asszonyok és gyerekek. — Ezen késések ezen a vonalon napról-napra ismétlődnek. A rendes menetideje ennek a vonalnak több mint négy óra és* négy Óra. Sem elég, hogy a Szegzárdtól Sár- bogárdig terjedő rövid utat megtegye. Ennek a botrányom és szégyenletes állapotnak egyedüli oka, hogy ez tulajdonképen nem személyvonat, hanem tehervonat és a szűk állomásokon a sok kocsitolás ennyi időveszteséggel jár. Magáról Szegzárdról, mert az ottani állomás annyira szűk, keskeny és kellemetlen, ez a vonat állandóan 15—20 perc késéssel inditható csak. Legfőbb ideje már annak, hogy ezen a nagy forgalmú vonalon külön tehervonatok bonyolítsák le az áruszállítást, különben ezeken a bajokon segíteni nem lehet. Az üzletvezetőség hagyjon már egyszer fel az ő gáncsos- kódú szisztémáiéval és a nagy közönség jogos igényeire és érdekeire is legyen végre — ne pedig örökké csak a vasúti pénztár bőségére — némi kis tekintettel.

E házasságot három gyermekkel áldotta meg az Isten. Fia, Béla, most a kúria alelnöke, nagyobb leánya, Ilonka, Magyarország legnépszerűbb miniszterelnökének, Széli Kálmánnak neje. Lelkes szivü honleány, ki mélyen álérezte atyja költészetét; és bár még gyermekleány volt, mikor atyját elvesztette, mélyen emlékébe véste őt, erről tanúskodnak a Vasárnapi Újságban megjelent naplótöredékei, melyekben eleven színezéssel ir atyjának szokásairól, kedvteléseiről, sétáiról.

E leányát Ilonának barátai feljegyzése szerint azért keresztelte, hogy mintegy örökségül hagyja neki egyik legszebb költeményét, a »Szép Iluskát«.

Ennél szebb költői elbeszélést magyarul még most sem Írtak. Szép Iluska, az ősz Peterdy leánya, ki lepkéket üz Vértes vadonéban, midőn a vadászó Mátyás őt meglepi. A leány beleszeret a királyba. A szűzies szerelemnek, a titkolt vágyaknak és a halálos bánatnak rajza megkapó. A liliomhullást, Szép Ifuska hervadását mélyen megható színekkel Testi Vörösmarty. A magyar leánynak vonzó, bájos, mesteri rajza ez.

Az ellenkező képet, a hazájáról megfeledkező, idegen bálványokért hevülő nőt is mesterileg festette Vörösmarty. Szemére hányja, hogy gyöngéd ott, hol annak lenni árulás, és szívtelen ott, hol égnie kellene. Elnevezi gőgös Gonerilnek, akin az apaátok fogni fog. Egy másik költeménye, *Az elhagyott anyai inkább a szelid kérlelés hangján fordul a magyar nőkhöz, hogy szeressék hazájukat, melynek oly sokat köszönnek.

— Bírósági ünnepély Dunaföldváron. Duna- földvárott szép ünnepség közben a vattán fel az ott ujonan épült kir. járásbirósági hivatali. Az ünnepségen dr. Selcz József kir. törvényszéki elnök is jelen volt. Az »Egyenlőségi K ‘>r«-ben nagy bankett volt, amelyen Selczen kívül Szegzárdról dr. Hangéi Ignác főorvos is jelen volt. Tósztot mondtak: dr .Selcz, Báthory Géza ottani szolgabiró, Rátkay László, dr. Pálföldy Lajos, dr. Seffer Sándor búd pesti ügyvéd stb.

— „Plrkadás“ címmel a Budapesten alakított »Tolnamegyei Kör« irodalmi évkönyvet ad ki, melynek becses tartalma következő: Rátkay László : Előszó. Csapó Vilmos: Garay János és a Fóti dal. Várady Antal: Búcsú. Koritsánszky Ottó: A két Blockstein. Bodnár István: Galambodi alag- utnál. Kálmán Dezső: Amerika felfedezése. K, Kerbolt Károly: Mese, Ha jó az éj (Musset). Má- nyoky Tamás: A szeretet. Sántha Károly: Anyám emléke. Illyés Kálmán: Myria. Rátkay László: Költemény. Hegedűs Gyula: Szinész kultusz. Rátkay Géza: Húzd rá czigány. Borzsák Endre: Alkony a hajnalhoz.-Rumi Imre: őszi hangok. Ifj. László Lajos: A Nagyváry Leánya. Az érdekes munka deczember 15-én jelenik meg Ízléses, szép kiállításban, amiről a jóhirnevü szegzárdi H/í>/«4r-nyomda gondoskodik. Igen kívánatos volna, hogy Tolnavármegye ifjúságának ezen első irodalmi műve minél nagyobb mérvben elterjedjen megyénk irodalompártoló közönsége között.

— Jámbor Pál emléke. Paksról irja tudósítónk a következőket: Tudvalevőleg Pakson 1821. évi január hó 16-án született jámbor Pál magyar iró és lantos költő, ki 1898-ban halt meg. E neves férfiúnak szülőháza még most is áll, de sajnos düledező, elhanyagolt állapotban. Szpgény, napszámos nép lakja jelenleg. Szomorúan jellemzi nagyjaink iránti közönyt az a tény, hogy a Pakson élő 12 ezer lakos közül alig lehet találni néhányat, ki ismerné ama roskadozó félben levő ház nevezetességét. Egy emléktábla, vagy más, nem jelöli meg ezt a házat. Pedig talán megérdemelné a iHiadon is, hogy emléke ne menjen feledésbe, Dalműveivel, balladáival, ezenkívül terjedelmesebb munkáival az »Emléklapokkal«, »A' őrült tárcájával«; »XII. Károlyéval« ; »Hangok az emberiséghez« cimü műveivel stb. kiérdemelt legalább ennyit. Azt hisszük, ha már Pakson nem törődnek annak a férfiúnak emlékével, ki csak dicsőséget hozott szülővárosára és hazájára, érdeklődni kellene a magyar irók egyesületének ez iránt és nem kellene engedni, hogy Jámbor szülőháza továbbra is jeltelen maradjon«. Némi emléke azonban mégis van Jámbor Pálnak, de nem Pakson, hanem Szegzárdon, hol a vármegyei múzeumban el van helyezve a jeles költő krétarajzu mellképe.

Oly nők, kikhez e költemények szólnak, a mi napjainkban is élnek és hivalkodnak, ezek előtt nem lehet elégszer ismételni a költő hazafiságra buzdító, lelkes tanításait, melyeket ő oly szép versekbe öntött.

Vörösmarty nagy költeményeiben fenséges nőalakokat találunk. Hajnáról és Etelkéről már szóltam, de meg kell említenem Eoikőt, ki a >Két szomszédvárbani szerepel. Gyenge leány, ki harcos férfiak között nő fel; mig a férfiakat harag és gyülölség vezeti, Enikő megszokva szeretni, atyját és testvérét árasztja el gyöngéd gondjával. Szelid érzelmek és szent akaratok töliik el lelkét. A szomszédvár birtokosa, az ifjú Tihamér boszut esküdött az ő családja ellen, megöli bátyját és egy későbbi támadásnál véresen ront be Enikő atyjának, Káldornak várába. Mikor Enikőt meglátja, kit nem csupán a mennyei arc és a deli termet széppé, de a legszebb lélek, mely mint tükörben mutatkozik szép testében a bánat — csak vonzóbbá teszi őt. És a győztes Tihamért a szép leány látása mélyen megrendíti. Nem örül többé győzelmének és midőn Énikőt a családjának pusztulásán érzett fájdalom sírba viszi, Tihamér mint űzött vad, buj- dosik világgá.

Oly eszményi alakokkal, minő Enikő, találkozunk Vörösmarty drámáiban is. Ilyenek Rózsa, Kont Miklós hitvese a Bujdosókban, Lenke a Vérnászban és Vilma a Fátyol titkaiban. Sőt Marót bán hitvesét, Idát, aki megtántorodik, bűnbánata és önfeláldozása tisztítja meg. Legtöbb lelkesedés*