Tolnavármegye, 1902 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1902-11-30 / 48. szám
2 TOLNAVAHMEeYE. 1902. november 30. , VÁRMEGYE. — UJ rend a vármegyénél. Döry Pál, vármegyénk alispánja a vármegyei pénztár és szám vevőség államosítása folytán a következő tudnivalókat közli lapunk utján a közönséggel: 1. A vármegyei központi és gyámpénztár 1902. évi deczember hó 31-én működését beszünteti. 1903. évi január hó 1-től fogva a vármegyei központi és a gyámpénztár teendői a vármegye székhelyén levő kir. állampénztárra (adóhivatalra), a vármegyei számvevőség teendői pedig a kir. pénzügyigazgatóság mellé rendelt számvevőségre (számvevőségi kirendeltségre) ruháztatnak át: ennélfogva az emlitett naptól kezdve, a vármegyei pénztár és a számvevőség eddigi ügykörére vonatkozó minden beadványt és hivatalos levelezést a királyi állampénztárhoz (adóhivatalhoz), illetőleg a királyi pénzügyigazgatóság mellé rendelt számvevőséghez (számvevőségi kirendeltséghez) kell czimezni. 2. Mindazokat a járulékokat, melyek a fennálló törvények és szabályok értelmében a rendezett tanácsú városok s a kis- és nagyközségek által be- szedendők és eddig a vármegye alispánjához, illetőleg a vármegyei pénztárba voltak beszállítandók, (akár az 1903. évi január hó 1 jétől kezdve esedékesek, akár pedig az ezt megelőző évekből származó hátralékok), úgyszintén a közvetlen adófizetők által befizetendő járulékokat 1903. évi január hó 1 -jétől kezdve, a vármegye területén levő ilfetékes kir. állampénztárakba (adóhivatalokba) kell szállítani. Ha a befizetés nem személyesen, hanem posta-utalvány vagy pénzes levél utján történik: a községi elöljáróságok és az illető magánfelek mindig pontosan jelöljék meg, hogy a beküldött pénzösszegnek egészben és részben mi a rendeltetése? (például vármegyei útadóra K. f., községjegyzői nyugdijjárulékra K. f., stb., összesen K. f.,) 3. Azok a pénzösszegek vagy értékek, melyeket a vármegye alispánja egyes felek részére, a vármegyei központi pénztárnál 1902. évi december hó 31-ig kiutalványozott, 1903, évi január hó 1-jétől kezdve, a szabályoknak megfelelő módon, a vármegye székhelyén levő kir. állampénztárnál (adóhivatalnál) vehetők fel. Ha jövőre az utalványozás nem a vármegye székhelyén levő állam- pénztárnál (adóhivatalnál), hanem a vármegye területén levő más állampénztárnál (adóhivatalnál) történik : erről az érdekelt feleket is értesíteni kell. A gyámpérztárból kiutalványozott összegek ezentúl is kizárólag a vármegye ’ székhelyen levő állam- pénztárnál (adóhivatalnál) fizettetnek ki. 4. 1903. évi január hó 1 jétől kezdve, a megfelelő okmányok bemutatása mellett, a vármegye székhelyén levő kir. állampénztárnál (adóhivatalnál) kell befizetni azokat a - kamatokat, vagy tőketörlesztési részleteket is, melyek a magánfelek által egyes vármegyei alapokból vagy pedig a vármegyei gyámpénztárból nyert kölcsönök után, akár az 1903. évtől fogva a jövőben válnak esedékessé, akár pedig még az 1902. vagy ezt megelőző évről hátralékként fennállanak; viszont ezentúl a vármegyék székhelyén levő kir. állampénztárak (adóhivatalok) fizetik ki azokat az összegeket (kamatokat), a melyeket a vármegyei árvas/ékek 1902. évi december hó 31-éig egyes kiskorúak vagy gyámok és gondnokok kezeihez utalványoztak, vagy pedig 1903. évi január hó 1-jétől fogva utalványozni fognak. 5. A vármegye székhelyén levő kir. állampénztár (adóhivatal) a pénztár átadásával és átvételével járó munkálatok miatt a jövő évi január hó 1-jétől 15-éig a közönség részére csak délelőtt 8—12 óráig lesz nyitva. — Vármegyei uj ügyviteli szabályok. A most kiadott varmegyei uj ügyviteli szabályok külön hivatalos kiadványként *is megjelentek s a Törvények és Rendeletek Tára föbizományosánál Toldi Lajos könyvkereskedőnél (Budapest II. kér. Fő-utca 2. szí) a következő árón kaphatók: Vármegyei ügyviteli szabályzat ára: 1 K. 50 fillér. Ügyviteli szabályzat a községi és körjegyzők részére, ára: 50 fillér. Ügyviteli szabályzat a közig, bizottságok részére, ára: 50 fillér. Gyámügyi ügyviteli szabályzat az árvaszékek részére, ára : 1 K. 50 fillér. Gyámügyi ügyviteli szabályzat a községek és járások részére, ára : 30 fill. HIRE K. — Személyi hirek. Gróf Széchenyi Sándor főispán pénteken délután Szegzárdra érkezett és részt vett a Nádorcsatorna-társulat évi közgyűlésén. — Döry Pál, vármegyénk alispánja pénteken Budapestre utazott, hogy a baja—bátaszéki áthidalás ügyében tartott értekezleten részt vegyen. — Az uj pécsi kir. főügyész. Ő felsége f. hó 19-éről keltezett legfelső elhatározásával a julius hóban Pécsett elhunyt Galba Lajos kir. főügyész helyére Phleps Ferenc marosvásárhelyi ítélőtáblái bírót nevezte ki a pécsi főügyészséghez főügyészszé. Az uj pécsi kir. főügyész 1894 óta Ítélőtáblái biró Marosvásárhelyen és már Galba Lajos kinevezése előtt is szó volt arról, hogy ő fog a pécsi kir. főügyészség élére kineveztetn', — Esküdtbirósági elnökök. Az igazságügy- miniszter az esküdibiróság elnökévé a jövő évre is dr. Selcz József törvényszéki elnököt nevezte ki, helyettesévé pedig Ágoston István kir. táblai bírót.« — A baja-bátaszéki hid létesítése érdekében tegnap délelőtt 9 órakor Pest- vármegye közgyűlési termében országos értekezletet tartottak az érdekelt megyék, városok, ipar- és kereskedelmi kamarák,, országos képviselők, s az érdekeltség küldöttséggé alakulva a kormány ez ügybea illetékes tagjainak memorandumot nyújtottak át. Vármegyénk alispánja, ki maga is részt vesz az értekezleten, a törvényhatósági közgyűlés határozata folytán ezen értekezletre a következő megyebizottsági tagokat hivta meg: Perczel Dezsőt, Bartal Bélát, Kämmerer Ernőt, Boda Vilmost, Rátkay Lászlót, Szluha Istvánt, Pichler Győzőt, dr. Sztankovánszky Imrét és dr. Leopold Kornélt. Az értekezlet lefolyásáról és a memorandum átadásáról lapunk -»Legújabb«. rovatában távirati értesítést hozunk, amire e helyen is felhívjuk olvasóinknak figyelmét. — Képviselő testületi Ülés. A Szegzárd község képviselő testületé f. hó 27-én, múlt csütörtökön délután 2 órakor tartott ülésén a városon keresztül vonuló Sédpatak szabályozása tárgyában elhatározta, hogy a tisztítás költségeinek hozzájárulása iránt államsegélyért folyamodik, melyből remélhetőleg a szabályozási költség felét fedezheti. A költség másik felét következő aránybaa óhajtja előteremteni: 20 °/o‘ot a község, 10 °/o*°f az érdekelt háztulajdonosok, 10 %'ot a vármegye és 10 °/o'ot a Szegzárd bátai árvizmentesitő társulat hozzájárulásával. Az orsz. selyemtenyésztési' felügyelőség a helyiségében felhalmozódott gyúlékony anyagok elhelyezésere a gubóbeváltó helyiség mögötti telek átengedését kérte a községtől,, ez ügyben azonban a képviselőtestület érdemleges határozatot nem hozott. — A nemzeti muzeum száz éves fönállása emlékére rendezett fővárosi ünnepélyen gróf Széchenyi Sándor főispán és fia Bertalan gróf is résztvettek, mint a Széchenyi nemzetség tagjai. A mi főispánunk dédunokája a muzeum halhatatlan emlékű megalapítójának : gróf Széchenyi Ferencznek, ki szintén vármegyénk főispánja voít 1785, év 1786. évben. A Hungáriában tartott diszebéden a Széchenyi-családra mondott felköszöntőre a család nevében a mi főispánunk válaszolt és Szalay Imrét, a nemzeti muzeum mostani igazgatóját éltette; később Rakovszky István, az állami főszámszék elnöke a mi főispánunkat, mint a Széchenyi-család nesztorát lelkes hangon köszöntötte fel, amit nagy éljenzéssel fogadtak. Az egyik Percei Sándor földbirtokosnak leánya, kinek házánál Vörösmarty több éven át nevelő volt. És pedig nem, mint Eötvös Károly téve-en állítja, a legifjabb, hanem a legidőrebb leánya Etelka. Ez kiderül a kötőnek Zádor nevű barátjákoz irt leveleiből, melyekben nyíltan emlegeti szive bálványát. Az ifjú költőt lelkesítette a szelíd, tiszta lelkű leány; róla irta első szerelmi költeményeit, melyek fényes ábrándokkal vannak tele. így szól hozzá : Miért jelensz meg álmaimnak, Ki tőlem ébren elhajolsz | A legvidámabb hajnal arcidon, Szemedben a szép csillagok sugára, Ruháid ezüstös fellegek Az est fuvalmán ringadozva, így jösz keservim éjjelén, Nyájasb az égnél, a földnél kegyesb! Etelka szemét igy irja le: A szem, meiyet én szerettem, Mely szivemben tőrt vete, Nem volt sem világos égszin, Sem borongó fekete, Nyájasabb a feketénél, Gyenge kéknél tüzesebb, Gyorsabb ennél, hivebb annál, Andalítóbb, csendesebb. Etelkát nemcsak kisebb verseiben dicsőítette, de nagy, hős költeményeinek legszebb alakjaiban Etelkáját irta le. Cserhalomban az agg Ernyei leányát H szöghaju, nyájas Eleikét, kit László király ment meg rablóitól» igy festi: Asszony nem szülhete ilyet, Tej nem táplála, hanem élt fenn illatözönnel, Elkerülték őt a szelek és harmatba füröszté Arczait a hajnal s mert arczai szebbek azénál, A hajnal csak azért lett szégyent vallva pirossá. Nézzed bár szemeit, mi van abban földi ? Az éjfél Legfeketébb foltját napnak közelébe ha tenném, Még az lenne talán szeme nyilt fényére hasonló. Zalán futásában is a «deli Hajna» Perczel Etelka képemása. Tiszta sugár te, Mely csillogva leszállsz az egeknek fénykebeléből, A hév nap tüzes arczárói, te is el ne sötétítsd Hajna szelíd kebelét, mely szebb a reggeli hónál, Szebb a hattyúnál s mint hajnal csillaga, oly szép Vörösmarty ez első szerelme megmaradt költői ábrándnak. Sohasem vallotta be Etelkának, hogy szerette. Tudta, hogy mielőtt Etelkát, büszke családnak nagy igényű gyermekét, megkérhette volna, tekintélyes állást kell szereznie, ez pedig nem sikerült neki. Ilyeu a köliő végzete. Mire eléri az őt megillető dicsőséget többé nam élvezheti. Perczel Etelka máshoz ment feleségül, Vörösmarty pedig feljött Pestre, hogy folytassa dicsőséges küzdelmeit. A sors utóbb kiengesztelte a költőt első szerelmi ábrándjának szétfoszlásaért. Vörösmarty férfikorának is megvolt a szerelme és ez volt az igazi. Ezt már nem volt kénytelen visszafojtani Már az egész ország ünnepelte őt, mikor a sors összehozta őt Csajághy Laurával, ki testvére volt Bajza József nejének. Bajza Józsefék házában Vörösmarty mindennapos volt. A költő már első látásra megszerette Laurát, ki fekete hajú, feltűnő szép termetű, vig kedélyű leányka volt. Vörösmai ty hozzá írt első verseiben szinte tréfás hangon évődik vele t Nagy szálka vagy szememben kis leány, Nem látok, bár szememben nincs hiány, Nem láthatok sem földet, sem eget, Csak tégedet, csak bűvös képedet. Eldalolja, hogy szomjas, de szomját nem olthatja el sem a bor, sem a viz, még az egész Balaton sem. 0 lángot, tüzet szomjazik: Laura szerelmét. A költő szerelme egyre nő s szenvedélyesebben dalol Lauráról: Eltépném lelkemet szerelmedért, énekli. Rád nézek, mert gyönyört ad Szemlélnem arczodat; Rád nézek, mert öröm lesz Meghalni általad. Laurát meglepte az annyira ünnepelt költő szenvedélye, kit ő oly magasan látott maga felett. És Vörösmarty Laurának előbb a lelkét hódította meg, csak azután a szivét. De végre is meghódította és Laura az ő menyasszonya lett. Vörösmarty ekkor gyönyörű költeményt irt hozzá, a mit Laura hálásan fogadott, »Kapott-e valaha menyasz- szbny szebb, szebb nászajándékot? — szólt évek múlva. E költemény »A merengőhöz«. Melyik magyar nő olvashatja meghatottság nélkül e költeményt. Egész világ nem a mi birtokunk, A mennyit a szív felfoghat magába, Sajátunknak csak annyit mondhatunk.
