Tolnavármegye, 1902 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1902-11-02 / 44. szám
XII. évfolyam. 44. szám. Szegzárd, 1902. november 2. TOLNAVÁRMEGYE Előfizetési ár: I Egész évre . . . 12 korona. I Fél évre . . . 6 > I Negyed évre . . 3 > Egy szám ára . >. 24 fillér. 1 Előfizetéseket és hirdetéseket a kiadó- 1 I ivat álon kívül elfogad Krammer Vil1 mos könyvkereskedése Szegzárdon. POLITIKAI ÉS VEGYES TARTALMÚ HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szegzárdon, vár-utca 130. sz. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: Segédszerkesztő : Dr. LEOPOLD KŐÉNÉL. SZÉKELY FERENCS. Kéziratok vissza nem adatnak. A lap szellemi részét illető közlemények, valamint az előfize-| tések és a hirdetések is a szer-l kesztőséghez intézendő*. Hirdetések mérsékeljen megállapítot| árszabály szerint számíttatnak. wmsmm A tisztviselők fizetése. A pénzügyminiszter a jövő évi költség- vetés előterjesztése alkalmával bejelentette a képviselőházban, hogy az állami tisztviselők fizetésének rendezését beleillesztette a költségelőirányzatba és ezzel régi jogos kívánalomnak eleget akar tenni, amennyiben azt az állam pénzügyei megengedik. Általános örömet keltett ez a régóta várt elhatározás, mert a tisztviselők szomorú helyzete már napról-napra jobban szükségessé tette azt, hogy állásukhoz és a megélhetési viszonyokhoz arányos javadalmazásban részesüljenek. r Évtizedek hibáját, mulasztását nehéz volt helyrehozni; ezért halasztódott oly sokáig ennek az égetően szükséges kérdésnek a rendezése. Az alkotmányos élet beköszöntése után a gazdasági és társadalmi viszonyok rohamos fejlődése mind sürgetőbben követelték azt, hogy a régi viszonyokhoz mért tisztviselői fizetések a mindennapi élet viszonyaihoz és a változott eletszükségletekhez képest javíttassanak, mert a szégyenletesen csekély javadalmazásu tisztviselők az anyagi gondok súlyos terhe alatt elvesztették munka- kedvöket, aminek kárát vallotta aztán az egész állami adminisztráció. Elégedetlenség, zúgolódás ütött tanyát az állami tisztviselők nagy testületében; mert napról-napra jobban érezték helyzetök mostohaságát. Mindig több tanulmányt, előképzettséget követeltek a tisztviselőktől, hogy a reájok bízott feladatnak kellőkép megfeleljenek, de e mellett valóságos önmegtagadásra és szegénységi fogadalomra voltak kárhoztatva, mert a csekély javadalmazás mellett gyakran a, legnagyobb nélkülözésekkel kellett küaäeniök, hogy az állásuknak megfelelő külső dekórumot látszólag némiképpen föntárthassák. Elszomorító viszonyok voltak ezek; magas értelmi képzettséget és műveltséget, fáradhatlan munkásságot, érinthetlen jellemet követeltek a tisztviselótőt, de egyúttal sanyarú viszonyok között tengődni hagyták őket a hivatalos helyiségek életsorvasztó légkörében, mert az államháztartás fokozódó terhei és a katonai követelések miatt nem tudták teremteni alapot, melyből a tisztviselők fizetését megjavítsák. Elismerés illeti tehát a pénzügyminisztert és a kormányt azért, hogy a tisztviselők helyzetének alapos javítását tovább nem halasztják el, hanem a rossz gazdasági viszonyok daczára is igyekeznek a viszonyokhoz mérten rajtok segíteni. Az egész művelt magyar társadalom rokonszenve kiséri őket ezen elhatározásukban, mert a tisztviselőktől jó munkát, hivatalos kötelességeiknek kifogástalan tel- sitését csak akkor követelhetik, ha megadják nekik a tisztességes megélhetés eszközeit is. VARMEGYE. — A közigazgatási bizottság november havi ülését folyó hó 8-án fogja megtartani. — Értekezlet a gazdasági munkás és cselédsegélypénztár érdekében. Vármegyénk főispánja a következő fölhívást bocsátotta ki a birtokosokhoz, gazdatisztekhez, lelkészekhez, jegyzőkhöz és tanítókhoz: Az Országos gazdasági műn* kás- és cselédsegélypénztár intézményét az 1900. évi XVI. és XIV. .t.-cikkben úgy alkotta meg a magyar törvényhozás, hogy ezen intézmény nemcsak a támogatására szorult 'cselédeknek és gazdasági munkásnak megsegitője, hanem — valamennyiünknek közös érdekében — a társadalmi béke biztosításának és fentartásának is jelentékeny tényezője legyen. — A törvény eme czélzata azonban csak úgy lesz elérhető, ha a társadalomnak ezen uj intézmény iránti készséges jó indulata minél szélesebb körben .megnyilatkozik. Minket, a kik a kisemberekkel — akár mint munkaadók, akár mint a lelkiekben, vagy az anyagiakban a nép vezetői — a mindennapi életben érintkezünk: éppen olyan közelről érdekel ezen törvény, mint azokat, a kiknek közvetlen gyámo- litására a segélypénztár intézménye első sorbau hivatott. — A saját érdekünkben is álló kötelességünk tehát, hogy élére álljunk a mozgalomnak, irányt és erőt adjunk annak a munkának, a melyet a magyar társadalom intelligens rétegének mul- hatlanul ki kell fejtenie abból az érdekből, hogy a segélypénztár emberbaráti nemes célzata felől minél alaposabban és helyes irányban szerezzen tájékozást az az egyszerű munkásnép, akinek sorsáról kívánt gondoskodni törvényhozásunk akkor, e mikor a szóban forgó intézményt megalkotta. Amidőn vármegyénk intelligens társadalmának érdekelt rétegét munkára hívom, nemcsak a közigazgatás szervezetének ügybuzgóságára számitok feltétlenül, hanem — ismerve a birtokos, a bérlő, a gazdatiszt, a lelkész és a tanító urak hazafias gondolkozását — biztat a remény, hogy hathatós közreműködésükkel ezek is támogatni fogják azt az akciót, a melynek törekvése odaTÁRCA. Mérey Mihály szegzárdi apátur fogsága.1 Irta: KOLLÁNYI FERENCZ. A páter szerint a várbeliekkel pedig valósággal kegyetlenkedett az apátur. így, egy az uradalomból elmenekült vargának áldott állapotban levő feleségét, a leghidegebb téli időben börtönbe csu- katta és onnan a várbeliek kérésére sem akarta kibocsájtani, csak akkor, amikor az újonnan világra jött csecsemő sírását maga is hallotta. Az ellene elkövetett jogtalanságokért, s főleg azért, hogy őt tél viz idjén, könyörtelenül kizavarta otthonából, P. Olasz el volt határozva a törvény utján, magának elégtételt szerezni. Ennek daczára azonban — mint levelében olvassuk— nem érzett iránta haragot, hanem arra kérte Istent, legyen iránta irgalommal és ne büntesse őt meg vétkeiért.2 Návay Pál bozóki provizor is megerősítette P. Olasz vádjait, a szegény vargáné esetét illetőleg. Egy 1710. február 26-án Bozókon kiállított és 1 Megjelent a »Magyar Sion< czimü folyóiratban. 2 Az utóiratban szomorúan érdekes rajzát adja P. Olasz a nyomorúságos korponai viszonyoknak. Miután — úgymond — ebben az elpusztított városban és gimnáziumban egymaga az igazgató, a lector, a kántor s valamennyi osztályban a tanár, s miután a városi órát a tornyokkal együtt a tűz pusztította el-, kivált ködös időben nem- tudja magát az idő felől tájékozni, arra kéri tehát a selmeczi házfőnököt, hogy szerezzen számára egy jó clepsydrát. Protocollum i. h. saját hites aláírásával ellátott nyilatkozatban bizonyítja, hogy mindazok, akik Mérey idejében a várban szolgáltak, egybehangzóan vallották, miszerint az apátur a szegény asszonyt csak akkor bocsátotta ki a jéghideg börtönből, amikor gyermekét már a világra hozta, de ekkor is alig pár nap múlva újból lecsukatta az anyát, akit azzal fenyegetett, hogy kisded gyermekét a tóba vetteti, őt magát ped'g a férgek martalékául hagyja; mig végre néhány forint lefizetése után visszaadta szabadságát. Návay amellett is sietett tanúskodni, hogy amikor még ő is a kuruczok közt tartózkodott Eszterházy Dániel környezetében hallotta, hogy Mérey már fogságából, Korponáról irt egyik levelében oly formán nyilatkozott, hogy ő nagyon jól tudja, mint hirdetik felőle némely gonosz nyelvek, miszerint ő készakarattal esett fogságba, pedig ez annyira távol áll tőle, hogy készebb meghalni, mint a confoederatiotól visszalépni.1 Nem vagyunk képesek megállapítani, mi igaz mindezekből a vádaskodásokból, ^an-e ezeknek valami komolyabb alapjuk, avagy inkább rosszakaratú nagyításokkal van dolgunk. De reánk Méreynek egész egyénisége inkább azt a benyomást teszi, hogy bár ő hirtelen természetű, indulatos és erőszakos ember volt, aki előtt pl. még a kamarai tisztviselők sem mertek megjelenni, attól való félelmükben, hogy őket elfogatja és börtönbe veti,2 de 1 Protocollum i. h. 2 Fraknói i. h. 53. semmiesetre sem volt olyan szívtelen vadállat, mint a minőnek őt a fentiek feltüntetik. Mig Mérey ellen ezeket az adatokat összekeresgélték, azalatt Keresztély Ágost herczegrimás, arra az álláspontra helyezkedve, hogy Méreynek, mint az ő joghatósága alá tartozó egyházi embernek ügye az ő elbírálása alá tartozik, minden követ megmozdított, hogy az apátot a Pozsonyban esz- közlendő vizsgálat megtarthatása czéljából adják ki neki. Heister altábornagy, akit a prímás ez iránt megkeresett, a prímás levelére azt a választ adta, hogy az udvar a kiadás ellen van hangolva; mert attól tartanak, hogy ha a prímás Pozsonyban tárgyalná Mérey ügyét, az ugyanitt ülésező országgyűlés okvetlenül szóvá tenné az ellene indított eljárást. Ellenben, ha Méreyt Győrbe szállítanák, a prímás vagy püspököt küldhetné oda, vagy akár az ottani káptalant bizhatná meg a vizsgálat megtartásával, ami annyival inkább czélszerünek látszik, mert a felségsértés által Mérey a hadi törvénynyel is összeütközésbe jővén, szükséges, hogy a vizsgálatnál a katonai hatóság is képviselve legyen. . A prímás erre 1710. január 20-án az altábornagyhoz irt levelében kifejti, hogy ami az országgyűlést illeti, ez kétségkívül hamarább fogja Mérey ügyét szóvá tenni, ha azt tapasztalja, hogy őt a katonai hatóság tartja fogva, mint ha őt felettes egyházi hatósága őrizete alatt látja. Ennélfogva ő a leghatározottabban megmarad amellett a kívánsága mellett, hogy Méreyt szolgáltassák ki neki. Hátralékos előfizetőinket egész tisztelettel kérjük, hogy a hátralékos összegeket a kiadóhivatalhoz mielőbb beküldeni szíveskedjenek.
