Tolnavármegye, 1902 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1902-11-02 / 44. szám
2 TOLNAVARMEBYE. 19G2. november 2. irányul, hogy a gazdasági munkás- és cselédsegélypénztár emberbaráti és szociális nemes célzata elérhető'legyen. A megindítandó akció sikerének biztosítása érdekéből szükségesnek mutatkozik, hogy az eljárás bizonyos egyöntetűség szerint történjék. — Fölkérem tehát T. Címet, hogy az irányelvek megbeszélése végett a folyó évi november hó j-ikén Ipénteken) délelőtt p órakor Szegzárdon, a vármegyei seékkáz nagy tanácstermében tartandó értekezleten részt venni szíveskedjék. Szegzárd, 1902. október 29. Hazaíiui tisztelettel gróf Széchenyi Sándor, Tolnavármegye főispánja. Válasz a «Tolnamegyei Közlöny» című lap folyó évi 43-ik számában «Vármegyei közgyűlési' czim alatt megjelent közleményre. A folyó hó 18-án tartott vármegyei gyűlésen egy-két dunaföldvári bizottsági tag rikító színekkel festette községünk adminisztrációját és több merészséggel, mint igazsággal, visszataszítóan sötét képet rajzolt az itteni állapotokról, állitván, hogy. az községünk feldúlt társadalmának hű rajza. Ez állapotokat, mint szerintük minden bajnak egyedüli és kizárólagos okozójával, az én személyemmel hozzák kapcsolatba. A támadásokat megismételni, terjeszteni és — nem utolsó sorban — a támadó Öndicsőitése volt feladata azon czikknek, mely a «Tolnamegyei Közlöny» 43-ik számában «Vármegyei közgyűlés* felirat alatt napvilágot látott. A czikk s mint értesülve vagyok, a felszólalás is a vádak tekintetében ugyan az általánosságok terén mozgott, de félre magyarázhatatlan, hogy éle ki ellen irányul, tehát felelt k arra. Az első megjegyzés, melyet a czikk általános jellemzéseképen előre bocsátók, az, hogy az a megtévesztés jegyében született. Megtévesztésre irányul első sorban a czimnek a megválasztása. A ki a czimet olvassa, azt hihetné, hogy a szövegben majd a gyűlés lefolyásának hű leírását kapja — s ime, a helyett egy erősen támadó irányzatos czikket talál. A külső köntösnek azután megfelel a belső tartalom, mert ebben is érvényesül a téveszteni akarás, midőn a közérdek palástjával takarja a személyes boszu munkáját. Szinte ingerelve érzem magamat, hogy bemutassam itt a nyilvánosság előtt azt a vegykonyhát, a melyben a vádak s annak nyomán a támadások készülnek; a szereplő személyeket és azok mindenféle alkalmazottjait. Ettől azonban mégis tartózkodom, mert a nagyközönség szolgálatára rendelt tekintélyes lap hasábjai nem arra valók, hogy azokban a személyes torzsalkodások harcza vivassék meg. Tehát szorosan a tárgyhoz tartom magam és személyes él nélkül akarok foglalkozni az ellenem felhozottakkal, igy első sorban azokkal az adatokkal, a melyekre a «vezér-szónok» és czikkiró hivatkozik. Úgy á «vezérszónok», mint a többi bizottsági tagok is, a gyűlésen azt erősitgették, hogy con- crét adataik vannak ellenem. Nagyon jól tudom, hogy vannak, de azt is tudom, hogy mindamaz adatok, melyekkel a bizottsági tag urak rendelkeznek, feljelentés alakjában már panasz tárgyává tétettek, úgy a megyei hatóságnál, mint ennek az elkerülésével, a legfőbb hatóságnál is; s annak eredménye rám nézve vizsgálat, de egyszersmind annak a megállapítása volt, hogy a felhozott vádak alaptalanok. Ha a feljelentőknek csak az igazság kiderítése állt volna szándékukban, a vizsgálat eredményével beérhették volna. — De hát ő nekik még egyéb czéljaik is vannak, melyeknek megvalósítására teljes erőből igyekeznek. Én ismerem embereimet, tudom hogy kitartó, szívós ellenfelekkel állok szemben és el vagyok készülve arra, hogy hivataloskodásom alatt a hajsza ellenem szűnni nem fog és a támadások időközönként megújulnak. Ily támadásokra ürügyet keresni egy kis rossz akarattal soha sem lesz nehéz. Egy nagy s népes község ügyei szétágazók s sokszor érintenek magán érdekeket és sajnos nem ritkán fordul elő, hogy egyesek az ő külön érdekeiket a község rovására akarják érvényesíteni. Nekem, aki a község szolgálatának szentelem életemet csakis annak javát szabad szem előtt tartanom ; erre kötelez esküm és sohasem fog hiányozni erélyem és bátorságom, hogy azt minden illetéktelen befolyástól tisztán tartsam. Mint eddig, úgy ezentúl is feladatomnak ismerem, ha szabad magamat egy hasonlattal kifejeznem, hogy abból a villamos áramból, mely kizárólag a község szolgálatára van hivatva, titkos mellék vezetékekkel senki a legkisebb erőt el ne vonhassa. Hogy e működésemben haragosaim támadnak, abban mint elkerülhetetlenben meg kell nyugodnom. Nem mondom, hogy a támadások hidegen hagynak, de megnyugvást ad lelkemnek az a tudat, hogy vádlóim sorában nincsenek méltóbb férfiak. A «vezér szónok* ur a legnagyobb hatást beszédének azon fordulatában várta, melyben felhívja vármegyénk köztiszteletben álló első tisztviselőjét, hogy valósítsa meg a hivatalvizsgálatokban a közvetlenség nagy elvét, szálljon ki a helyszínre s akkor majd stb. stb. Úgy akart ezzel hatni, mint a kétségbeesettnek könyörgő szózatával, aki még utolszor fordul mentőjéhez sejtetve, hogy a személyes vizsgálat még rettenetesebb állapotokat tár fel, mint amit tollal leírni, szóval elmondani lehet és hogy a hurt tovább feszíteni nem szabad. Az alispán ur bölcsessége fogja .eldönteni, hogy e kérelmet teljesiti-e, vagy sem. Én a vizsgálatot nyugodt lelkiismerettel várom, mert biztos vagyok abban, hogy akár hivatalom vitelének vizsgálatából, akár községünk jellemes, önzetlen, tekintélyes polgáraitól bekivánt informácziójából csak azt a benyomást merítheti, hogy a vádasko- dóknak nincs igazuk. Ez az én válaszom is. Kelt Dunaföldváron, 1902. évi okt. hó 26-án. Niefergall Nándor, községi jegyző. HÍREK. — Személyi hírek. Gróf Széchenyi Miklós győri püspök a múlt héten vármegyénkben töltött pár napot, mely alkalommal Apponyi Gé2a gróf és neje Széchenyi grófnénál Hőgyészen is tett látogatást. — Simontsits Elemér vármegyénk főjegyzője a múlt héten visszaérkezett hat hétre terjedő szabadságáról. — Előléptetés. A val!ás- és közoktatásügyi minister, mint a Teresianum vallásalap kegyura, Fabriczius István báttaszéki urodalmi gazdasági írnokot gazdasági ispánná léptette elő. — Halottak napja. A kegyeletnek eme gyászos évfordulója az idén, a közbeeső vasárnap miatt nem november 2 án, hanem 3-án, hétfőn lesz. így a szokásos temetőlátogatás, a sírok diszitése és kivilágítása e hó 2 án, vagyis vasárnap délután lesz. — A múzeumok és könyvtárak országos bizottsága folyó hó 28-án Budapesten ülést tartott, hol a tanácskozók között megyénkből jelen volt: gróf Apponyi Sándor, Kämmerer Ernő és Wosinsky Mór szegzárdi apát plébános. A napirend legfontosabb pontja volt az ingó műemlékek és leletek védelméről'szóló törvényjavaslat tervezetének tárgyalása, mely tervezetet tudvalevőleg Wosinsky Mór készítette. — Kitüntetett tanító. A király a személye körüli magyar miniszter előterjesztése folytán Vis- sert Adolf, a varasdi fiu-népiskolák igazgatótanitó- jának a népoktatás terén szerzett érdemei elismeréséül, az arany érdemkeresztet adományozta. — Kaszinó-estély. November hó 8-án, jövő szombaton, a szegzárdi kaszinóban táncestély lesz, mely az előjelek után igen sikerültnek ígérkezik. — Az uj vállalkozó eddigi kifogástalan működése remélhetőleg a kaszinó-estélyeken is éreztetni fogja jótékony hatását. — Eljegyzések. Dr. Trinn Miklós pécsi kir. törvényszéki segélydijas joggyakornok eljegyezte Angster József pécsi orgonagyáros leányát: Olgát, dr. Éry Márton megyei aljegyző sógornőjét. — Téry Aurél hőgyészi gyógyszerész eljegyezte lakács Etelkát Attaláról. — Az utolsó hajójáratok. Az I. cs. k. szab. Duna-Gőzhajózási Társaság közli, hogy személyszállító hajójáratait Budapest— Kalocsa—Mohács között f. évi november 10, illetve 11-ig a jelenleg érvényben levő őszi menetrend szerint fentartja. Utolsó menet: Budapestről Mohácsra nov. 10-én, Mohácsról Budapestre nov. 11-én. így kívánja ezt nemcsak az egyházjog rendelkezése, hanem a hasonló esetekben úgy Magyarországban, mint az Örökös tartományokban követett gyakorlat is. És mivel azt sem tartja megengedhetőnek, hogy az eljárás megindításával más egyháziak bízassanak meg, újból kérnie kell az altábornagyot, hasson oda, miszerint Mérey néki kiadassák. Ami pedig magát a vizsgálatot illeti, minthogy ő egysze- mélyében biró és vádló nem lehet, szerkeszszenek számára egy formális vádlevelet, ami ha megtörténik, semmi kifogása sem lesz az ellen, hogy a felség rendeletére a fogoly kihallgatásán esetleg mások is jelen legyenek. A prímás levelének azonban nem volt meg a kellő hatása. A katonai hatóság Méreyt felsőbb rendeletre február elején csakugyan Győrbe szállíttatta és itt egy kápolna szomszédságában, szigorú felügyelet alatt, de meglehetős kényelemben elszállásolta. Hogy azonban ki lesz ügyének megvizsgálásával megbízva, a győri káptalan e vagy Pozsonyból jön Győrbe egy ezen czélból összeállított, egyháziakból álló bizottság, még ekkor sem volt eldöntve. Midőn Bruckenthal báró ezredes erre nézve Győrből 1710. február 6-án a herczegrimástól felvilágosítást kért, ez február 7-én Pozsonyból azt felelte neki, hogy mindaddig, mig Heister Stájer- országból Bécsbe vissza nem érkezik és levelére, amelyben Mérey kiadására vonatkozó indokait újólag kifejtette, nem válaszol, erre vonatkozólag nem nyilatkozhatik. I Azonban a primás hasztalan fáradozott azon, hogy állásfoglalásának az udvari felfogással szemben kellő érvényt szerezzen. I. József király február 14 én kelt leiratában közölte a prímással azon legfelsőbb elhatározást, hogy Méreyt továbbra is az eddigi fogságban tartja, de az ellen nincs kifogása, hogy őt a primás néhány általa e czélból Győrbe küldendő, egyén által kihallgattassa. A primás ekkor, február 17-én, a következő felterjesztést intézte a felséghez. Méreynek egyedüli bűne a magyar lázadókhoz való csatlakozásban áll, amiért már elegendőképpen megbünhődött azáltal, hogy a pápai bréve alapján hozott és a felség jóváhagyásával közzétett ítélet erejénél fogva, nemcsak minden néven nevezendő javadalmától meg- fosztatott, hanem ilyenek szerzésére is képtelennek mondatott ki; sőt az elitéit felhozhatná maga mellett azt a körülményt is, hogy még az Ítéletben meghatározott határidő letelte előtt fogatott el, s igy nem folyamodhatott a felség legkegyelmesebb bocsánatáért. Mindazonáltal, hogy a felség ezen alkalommal is lássa, miszerint óhajait, amennyiben ez az egyház jogainak sérelme nélkül történhetik, a következő inditványnyal bátorkodik a felség legmagasabb színe elé járulni. Küldjön a felség a győri katonai parancsnoksághoz oly értelmű rendeletet, hogy Méreyt azonnal adja ki a primási meghatalmazottnak, amint ez a királyi rendeletet erre nézve előtte felmutatja. Miután azonban a prímásnak fogoly őrizetére nincsen Győrött alkalmas helye, ugyancsak a primási meghatalmazott megkeresésére a parancsnok újból vegye át Méreyt és a herczegprimás nevében tartsa további őrizet alatt az ottani kastélyban. A mint ez a legfelsőbb meghagyás kezeihez érkezik, ő haladéktalanul intézkedni fog, hogy megbízottja Győrbe menjen és ottt a felség kívánságainak megfelelően eljárjon. Óhajtja azonban, hogy azok a pontok, a melyekre nézve Mérey kihallgatandó lenne, neki megküldessenek, úgyszintén közöltessenek vele azok nevei is, akik a kihallgatás alatt jelen lennének. A király elfogadta a primás által javaslatba hozott közvetítő módozatot és február 23-áról keltezve kiállította a Bruckenthal báró, ezredesnek szóló rendeletet, Méreynek az elbeszélt módon való kiadatását illetőleg, azzal az indokolással, hogy ő az egyház jogait semmiféle körülmények közt sérteni nem akarja. Ekkor Keresztély Ákost herczegprimás kinevezte Haidfeld Bernát jaáki apátot és pozsonyi kanonokot meghatalm ozottjává és a követező utasítással küldötte Győrbe : Szálljon meg a püspöki udvarban és lakjék ugyanott. Amint megérkezik, azonnal keresse fel Bruckenthal báró katonai parancsnokot, ismertesse meg vele a királyi rendeletnek, valamint a primás kisérő iratának tartalmát és beszélje meg vele Mérey kiadatásának módját és idejét. A kiadatás akképpen történjék, hogy a parancsnok Méreyt, kocsiban, megfelelő őrizet mellett, a püspöki udvarba szállítsa és itt a primási meghatalmazott a primás nevében vegye át.
