Tolnavármegye, 1902 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1902-02-02 / 5. szám
XII. évfolyam. 5. szám. Szegzárd, 1902. február 2. Á Előfizetési ár : H Egész évre . . . 12 korona. 1 Fél évre . . ! fi i 1 Negyed évre . . 3 » í Egy szám ára . . 24 fillér. 1 Előfizetéseket és hirdetéseket a kiadó- j ivatalon kívül elfogad Krammer Vilii mos könyvkereskedése Szegzárdon. POLITIKAI ÉS VEGYES TARTALMÚ HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szegzárdon, vár-utca 130. sz. Felelős szerkesztő és laptulajdonos : Segédszerkesztő : Dr. LEOPOLD KÖBNÉL. SZÉKELY PERENCZ. Kéziratok vissza nem adatnak. A lap szellemi részét illető közlemények, valamint az előfizetések és a hirdetések is a szerkesztőséghez intézendők. Hirdetések mérsékel'en megállapitot árszabály szerint számíttatnak. Nemzeti akció. Beksics Gusztávnak legújabban megjelent : Nemzeti akció című munkája nem ölel fel tulajdonképpen uj eszméket, csak ügyesen, áttekinthetően és tömörebben fejti ki az döbbeni dolgozataiban részletezett eszméket. De ha nem is mond el uj dolgokat, tüzes lelke uj adatokkal és okokkal iparkodik legalább megtámogatni az ismételve hirdetett eszméket. Legújabb röpira- tában Beksics ismét a magyar társadalomhoz fordul, nem tudjuk, hogy hányadszor, de azt Hisszük, nem utoljára. Észleleteinek vezéreszméje, hogy az állami hatalom nem biztosíthatja egymagában az ország jövőjét. Mert ez a nemzet csak úgy tarthatja fenn magát, mint független, szilárd alapon nyugvó államalakulat, ha a vezérlő magyar faj gazdaságilag megerősödik s ha a fajban rejlő kiváló propagativ erő segélyével áj népesedési viszonyok megjavittatván, a faj uralmi pozíciója ekként kellőkép biztosittatik. Ezt I nagy célt első sorban nagyszabású telepítési és nemzeti célokat szolgáló birtok- politikával véli elérhetni. Legsajátosabb eszméje, hogy az Alföldön és Dunánhd elhúzódó óriási latifundiumokat és kötött birtokokat legalább részben parcellázni kellene, hogy a magyar faj kiözönlő rajainak uj megélhetési és terjeszkedési eszközök adassanak. Az ekként felszabaduló tőkék a felvidéki és erdélyi erdőbirtokok vásárlására fordittassanak. Imponáló statisztikai adathalmazzal, meggyőző érveléssel s lelkesedéstől áradozó hangon buzdítja a nemzetet eszméinek felkarolására. Aki komolyan veszi a politikát s aki igazán lelkesedni tud hazája boldogulásáért, annak el kell olvasni Beksicsnek ezt a könyvét, melyre mi csak felhívhatjuk a figyelmet, de — e helyen legalább — nem bocsátkozhatunk annak részletesebb taglalásába. Nevezetes munkálat ez azért is, mert szerzője immár örömmel konstatálja, hogy ha a társadalom zöme nem is, de a legilletékesebb tényezők, első sorban a miniszterelnök és annak két kitűnő munkatársa: Darányi és Wlassics az állami, a gazdasági és a kultúrpolitika terén mind jobban megvalósitani iparkodnak az ő eszméit. Csak a társadalom, az a renyhe, közömbös és széttagolt magyar társadalom, az nem akar megmozdulni! De evvel ajaj- kiálitással Beksics már nem áll egyedül. Hisz mindenki a társadalmat hibáztatja s nemcsak a kormány vezetője, de maga a király is a trón magaslatáról hangoztatta a társadalmi közreműködés szükségességét. Ám, ha mindenki s pedig teljes joggal bírálat tárgyává teszi a társadalom nagy közönyét, talán ideje volna már arra is kiterjeszteni figyelmünket, hogy mi hát a tulajdonképpeni oka ennek a nagy részvétlenségnek és az életrevalóság teljes hiányának. Első és legfontosabb teendő ezen a téren, úgy hisszük, az, hogy meg kell szüntetni a társadalom mai széttagoltságát. A nemzet közérzületébe át kell menni annak a tudatnak, hogy mai széttagoltságában, a felekezeti és osztálygyülólség jegyében a magyar társadalom nem teljesítheti nemzetfenntartó hivatását. Fontosságra nézve ez a szempont talán nem is csekélyebb, mint a Beksics birtok- politikájában kidomborodó eszme. Ámde még ha egy csapásra meg is szűnnék a társadalmi meghasonlás, még mindig megoldatlan maradna az a kérdés, hogy mi módon és minő eszközökkel volna elérhető a társadalmi tevékenység megélénkitése ? Hisz van számos, hazafias szellemben működő kulturegyesületünk, névszerint ki birná azokat felsorolni, de az elért eredmény aránylag nagyon csekély. A minek okát mi abban látjuk, hogy ez egyesületek működésében hiányzik a központi egységes vezetés. Ha azt akarjuk, hogy megmozduljon a magyar társadalom, akkor egy országos jellegű társadalmi organizációt kell létesítenünk, mely nemcsak magához öleli a már létező társadalmi intézményeket, hanem újakat is alapit. Ettől az országos társadalmi egyesülettől kellene kiindulni minden kezdeményezésnek. Ez a köziponti szervezet venne TARCA. Strófák. Csapó Ida férj. nemeskéri Kiss Pálnó naplójából. i. Ha együtt vagyunk 1 hallgatagon nézem Sugárzó 1 szemed, fényes homlokod, Szivednek talán sejtelme sincs arról, Hogy én mit érzek, mit gondolok . ■ . Vagy ón nem látok szere'mem ködétől ? A lelked ép oly érzéssel teli; S mit együtt érzünk, elárulni köztünk, Még egyikünk sem tudná — nem meri. II. Szivünk titkát még nem tártuk ki Sem egymás, sem a világ előtt; Bár lelkünk tán örök időktől Mint szír tjével a szikla-rózsa, Úgy összenőtt. Titkoljuk csak még jó sokáig, Maradjon meg szép sejtelemnek . . . •- Mig majd az első, édes csókban Százszor suttogjuk elhalóan « • . Szeretsz? Szeretlek! ANONYMUS. (1836—1837.) — A »TOLNAVÁRMEGYE« eredeti tárcája. — (Becs.) Apponyi György a Práterben báró Jósika Lajos lován nyargalván, a neki szokatlan I paripa elszökött és végre elbukott lovassal együtt; ezernyi sétáló összeszaladt a szerencsétlenséget bámulni inkább mint segíteni; szegény George a ballábát eltörte és ezenkivül is sok helyen megsebesült, de veszedelemtől nem tarthatni. Szülőivel mindjárt tudattuk a bajt, Niva grófné különösen hajlandó irántunk, mióta kedves és kitűnő fia mint patvarista Tengeliczen lakott, hol sok szép fa, mely a kertben díszük, Högyészről való ajándék. Már évek előtt is történt vele hasonló eset, de akkor hintóval- dűlt fel, midőn szülőivel kocsikázott; a bezúzatt üvegajtó fölvágta arczát, melyet a vér egészen elborított. Ez is a Práterben volt, mely neki, mint mondja, egy veszedelmes promenád. — Nemrég pedig Apponyi Rudolf1), a követnek2) fia, látogatott meg bennünket; ő famíliájával a nyarat \.eftgyelben fogja tölteni és ezen ifjú igen tudakolta a szomszédságokat: látszik, hogy magyaros barátsággal akarnak lótnában élni a nemességgel. 1 Később londoni és párisi nagykövet. 2) Apponyi Antal gróf párisi nagykövet. Beszédes József ezen nagy magyar technikus, aki Atzél ur kíséretében jött Aradról, .nálunk töltött egy estét és nem mondhatom mily érdekkel hallgattam előadását, valamint B. Call, Hartung generális és mások, kik mind európai műveltségüek, —■ mert csak ilyenek hivattak meg ezen alkalomra. Beszédes egy nagy és uj projectumot közölt, mely valóban szép gondolat t. i. Grácztól csatornát húzni Kolozsvárig. Ezen kanális a Mura vizét felvenné, a Zalát regulázná, a Balatonnál a Sárviz- kanális által a Dunát, ezt pedig az Alföldön keresztül a Tiszával összekötné és az erdélyi folyamokat is mind hasznosakká tehetné. Nagy örömmel néztük rajzolatban ezen nevezetes munkát; adná Isten, hogy életbe lépjen. Akcziákra épülve, az első széries 8 millióra szólna, a munka 10 esztendő alatt készülne el. Csak 6 öl szélességet akar adni a csatornáknak, a mi gőzhajóknak talán — mint többen ellenezték — nem is elég. Hogy a mi csatornánkat nem hajózzák, annak nehézsége csupán az, hogy Szegzárdtol Bátáig még nincsen regulázva a Sárvíz. Beszédes azt akarná, hogy a csatorna Tolna mellett menjen a Dunába. Zichy Ferencet, de még Széchenyit is, ki Beszédesnek nagy pártolója, foglalkoztatja ezen dolog.Aggodalmunkra szolgált azon hir, hogy a hires rabló Sobri megjelent volna Tengeliczen. Mi örömest kételkedünk, hogy azon vadász, majd pedig kéregeíő, ki a kastélyban szülőimnek is mutatta
