Tolnavármegye, 1902 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1902-09-14 / 37. szám

2

TOLNAVÁBMEGYE.

1902. szeptember 14.

. VÁRMEGYE.

— A közigazgatási bizottság szeptember havi ülését folyó hó 17-én fogja megtartani.

— Döry Pál alispán rövid 3 heti szabadságának leteltével e hó 11-én újból átvette hivatalának vezetését.

Az ipartestület zászlószentelési ünnepélye.

Városunk minden lakója élénk rokonszenvve kisérte iparosaink zászlószentelési ünnepségét. A szombaton este a Garay téren rendezett szerenádot nagy közönség hallgatta végig. Sok tapsot aratott az újra ébredt Szegzárdi Dalárda; Kovács Dávid polg. isk. tanár, iparhat. biztos, le'kes üdvözlő beszéde után élénken éljenezték Bezerédj Pált és nejét, a védnököt és zászló anyát; mikor pedig Bezerédj Pál szívből fakadt szavai „ elhangzottak, úgyszólván az egész város visszhangzott az éljenzéstől, hisz Bezerédjnél népszerűbb alakja nincsen Szegzárdnak. A szerenád végeztével a száz meg száz lámpiónnal és fáklyával felfegyverzett sereg a tűzoltó-zenekar kifogástalanul vezetett játéka mellett a Polgári Olvasókörbe vonult, hol az imént fogadott vendégek tiszteletére kellemes ismerkedési est következett.

Vasárnap reggel 5 órakor mozsár-lövések és a tűzoltók ébresztője hirdették, hogy felvirrradt az iparosok régóta várva-várt napja. Fél 9 órakor a Polgári Olvasókörben összesereglett iparosság, 24 fehérbe öltözött nyoszolyó és 24 vőfélylyel élükön a »Szegzárd Szállóc-hoz indultak, hogy a védnököt és zászlóanyát a csatlakozásra felkérjék, A nyoszolyóleányok voltak: Albert Juliska, Auth Éva, Bogovits Teri, Bulyáky Józsa, Gáli Erzsi, Grósz- bauer Máfild. Groszbauer Róza, Hiverth Károlin, Hradek Erzsi, Kazamér Juliska, Koszorú Anna, Králl Anna, Kresz Anna, Kutas Mariska, Mechtl Mariska, Mészáros Jolán, Nedók Anna, Simon Ma- tild, Szomju Erzsi, Plank Margit, Chrisztó Erzsi, Vass Margit, Wesztergombi Mariska és Végh Teri, A szállóban Andre István ipartest, elnök gyönyörű csokrot nyújtott át a zászló anyának, ki tisztjét kiváló szeretetreméltósággal töltötte be. — Végh Teruska pedig szép beszédben fejezte ki az iparosság köszönetét. 9 órakor Wosinsky Mór apát-plébános fényes segédlettel misét végzett, amely után a munka jelentőségét méltató beszédet intézett az iparosokhoz a szószékről. Ennek végeztével a szegbeverés következett. A szegbeverés helyéül a Szentháromság előtt készített lombsátor szolgált. Az immár kibontott, zöld-selyem-zászló rudjába az első szeget a zászlóanya vertebe. Utána az egyesületek, testületek, tisztviselők, stb. A szegbeverés kezdetekor a Szegzárdi Dalárda elénekelte a Hym- nuszt, majd pedig a tűzoltó zenekar játszotta ugyanazt. 11 órakor ért véget az aktus.

Egy órakor kezdődött a szálló nagy termében a tankéit. Kétszáznál többen ülték körül az asztalokat, az intelligencia minden része képviselve volt az ebéden, de legnagyobb számmal természetesen az iparosok voltak. Az első tósztot Wosinsky Mór mondotta — a királyra. Utána Simontsits Elemér vm. főjegyző szellemesen és nagy hatással köszöntötte fel a nap hősnőjét: Bezerédj Pálnét férjével, a védnökkel egyetemben. Szerencsés válásztásnak mondotta az iparosok választását, amely a Bezerédj-párra esett. Utána Bezerédj Pál, aki pedig — nem szokott beszédeket mondani, eszmékben gazdag, megszívlelendő beszédben mondott köszönetét. Remekül sikerül beszéde igy hangzik:

»Tisztelt Uraim !

Sokkal régebben és sokkal jobban ismerjük n:i egymást, semhogy önök tőlem egy nagyobb szabású beszédet várhatnának.

Ha mégis, eltérve eddigi s zokásomtól, találok elég bátorságot arra, hogy szót kérjek, úgy teszem ezt azért, hogy habár egyszerű és keresetlen, de annál őszintébb szavakban mondjak köszönetét azon nagy megtiszteltetésért, a melyben a mai napon részesítették feleségemet és részesítettek engemet.

Ezen megtiszteltetés annál becsesebb reám nézve, mert ez önöktől jön, kik a munka emberei: én pedig a munkál tisztelem, becsülöm és szedetem.

Vannak, kik rohannak a szerencse kereke után, anélkül, hogy tudnák, hogy ez mely irányban és hova vezeti őket. Mások lázas kapkodással 24 óra alatt akarják pótolni azt, a mit heteken, hónapokon át mulasztottak. Ezek uraim igaz munkát nem végeznek.

Igaz munkát végez az, ki sokszor nihéz körülmények között és súlyos gondok terhe alatt dolgozik nap-nap után és híven teljesiti kötelességét.

Ezen munka verejtékkel jár. Igaz, hogy ezen verejték nem mindig biztosítéka az azonnali sikernek, de igenis biztosítéka, talán egyetlen bizto sitéka : egy jobb jövő reményének.

Ezen munkának jeligéje: áldozni, tűrni és remélni.

Ezt a munkát tisztelem én és ezt a munkát tisztelni kötelessége mindenkinek.

De nemcsak tisztelem, hanem becsülöm is a munkát. Becsülöm a műhely szentélyét, mert ismerem az áldást, a mely abból árad a családra, az országra és a hazára.

A század, melynek küszöbén állunk, nagyobb szerepet fog juttatni a műhelynek és a munkának, mint a minő ezeknek eddig jutott. Ezen századnak jellegét a munka és a műhely fogja megadni. Becsüljük meg a műhelyt és dolgozzunk, hogy annak becSülést szerezzünk mások részéről is.

Vannak uraim, kik a munka és az ipar felett elmélkednek és általános theoriákat állítanak fel. Ha az illetők ezt tiszta szándékkal és az ügy érdekében teszik, akkor tisztelem törekvésüket, de én a hosszas tapasztalatok után azon meggyőződésre jutottam, hogy elméletekkel és beszédekkel még sehol nem teremtették meg az ipart, hanem megteremtették azt mindenhol és minden időben első sorban a szorgalmas munkával.

Végül szeretem a munkát. Szeretem azért, mert tudom, hogy munka nélkül nincsen közjóiét,

közvagyonosodás. Ezek nélkül pedig nincsen önállóság, nincsen függetlenség sem az egyén, sem

az ország, sem a haza részére.

De azért is szeretem a munkát, mert tudom, hogy munka nélkül nincsen közmivelődés és nincsen közerkölcs. Közmivelődés és közerkölcs nélkül pedig nincsen biztosítva minden magyar ember szivének egyik legforróbb óhaja, nincsen biztosítva tovább fejlődésünk szabadelvű irányban.

Azért hirdetem én: a ki akar önállóságot és függetlenséget önmagának és hazájának, az dolgozzék. A ki biztosítani akarja mindenkorra hazájának jövőjét, önállóságát és szabadságát, az dolgozzék. A ki akar ipart, az dolgozzék.

Az Isten önöket éltesse !«

Éljenzés következett Totth Ödön beszéde után is, aki Bezerédj gyermekeit éltette. Kram- mer János polgári iskolai igazgató, mint az ipariskola igazgatója, az ipartestületre és annak buzgó elnökére: André Istvánra emelte poharát. Fórdös Vilmos Wosinsky Mórt köszöntötte fel, aki a múzeumban az ^iparos osztályt megteremtette. Bezerédj Pál Boda Vilmosra mondott tósztot. Boda Bezerédjl, Tolna vármegye első iparosát üdvözölte. Fölköszöntőt mondtak még Franek János, mint volt iparos, Kovács Dávid, Fórdős Vilmos, Hahn Béla a Dunaföldvári Ipartestület elnöke, Arnold Alajos a Kalocsai Ipart, elnöke, Simontsits E'emér és Bezerédj Pál.

Az ebéd végeztével Bezerédj a nyoszolyó- leányoknak egy-egy gyönyörű, hidjai selyemkendőt adományozott.

Este har.gversenynyel egybekötött táncestély volt a nagyteremben. Szivet-lelket emelő hatása volt a Szegzárdi Dalárda gyönyörű énekének, amelyet Klieber György karmester vezetett teljes ambícióval. »Olyan a te dalod . . .« tNem tudom én . . .« és a ->Falu végén . . .« kezdetű dalokat adták elő a régi dicsőséghez méltó betanulással, amely utóbbinak gyönyörű bariton-szólóját jKctskés Elek énekelte — szintén a régi dicsőséghez méltóan. A programmot Szilágyi újvidéki izr. főkáutor gyönyörű szólója -fejezte be, mely után folytatták a már megkezdett táncot és jókedvvel táncol ták át az éjszakát. — Az egész ünnepség dicséretet érdemlő kitűnő rendezéssel és- jó Ízléssel folyt le. Méltán illeti érte elismerés az ipartestület fáradhatan elnökét; André Istvánt és hű munkatársát: Öllé Mihály egyleti jegyzőt, s az egész rendezőséget.

Szívből kívánjuk, hogy derék iparosaink a fölszentelt szép zászló jegyében sikeresen haladd janak mindig a boldogulás es j-ólét utján.

A tolnai ev. ref. egyházmegye közgyűlése.

A tolnai ev. ref. egyházmegye évente szokásos közgyü ését e hó 9-én tartotta meg Szegzar- don. Az elnöki széket Dómok Péter esperes és Szilassy Aladár gondnok foglalta el. Az egyház- megyei tanácsbirák közül jelenvoltak, egyházi részről: Dőczy József, Molnár Sándor, Kálmán Dezső; világi részről: Ágoston István, Kovács S. Endre, Hagymásy Károly. Jegyzők voltak: Kálmán Dezső, Széky Géza egyházi részről, a világiak közül pedig Tóth Károly főjegyző, Szondy István, Málhis Kálmán, Bodnár István aljegyzők; Ügyész: László Lajos. A tanitó-egyJetet Tanló Imre és Vida Ferenc képviseliék — A gyűlés megnyitása előtt Dómok Péter szép imát mondott. Szilassy Aladar gondnok megnyPó beszédében, mint örvendetes esemenyt jelezte, hogy az egyházkerületi főgondnoki állásra oly nagytehetségü és buzgó, vallásos érzésű férfiú választatott meg, mint dr. Darányi Ignácz föld- mivelésügyi miniszter. S:ép szavakkal emlékezett meg az egyházmegye nemrég elhunyt kiérdemült espereséről, Csekey István volt várkonyi lelkészről is. Dómok Péter tartalmas jelentésben számolt be az egyes egyházak közállapotáról, lelkiismeretesen felsorolta azoknak sok belső baját. — Mint örvendetes dolgot említette tel a. hívek áldozat- készségét. így Bonyhád uj temető kertet szerzett, Decs 8400 korona költséggel uj tornyot építtetett^ 2869 koronáért temetőt vásárolt. Őcsény bár a közeli években 40 ezer korona értékig építkezett,, most három uj harangot helyezett el uj tornyába.

A 4737 korona költséget a tehetősebbek vállalták, magukra, úgy, hogy a szegényebb sorsú hívekre semmi se jusson belőle. R. Hidas, Gerjen, Nagy- Dorogh, Paks, Pécsvárad hivei egyben és másban szintén pénzáldozatokat hoztak egyházuknak. — Az egyházmegye híveinek száma 31554. Született 458 fiú, 332 leány. Összesen 677. — Szaporodás 171 lélek. Egybekelt 259 pár. — A tanügyi előadó jelentése szerint a tankötelesek száma 3105. Tanterem van 48. A tanítás eredménye jeles 10, jó- 27, kielégítő 8 tanteremben. A tanítók összes fizetése 31,246 kor. 80 f. — Iskolalátogató lelkészek voltak : Biczó Zsigmond, B. Pap István, Széky Géza, Kálmán Dezső körlelkészek. — Mivel a vármegye szabályrendeletének, hogy 15 éven alóli gyermekek korcsmát vagy más szeszt-kimérő helyeket nem látogathatnak, nem sok eredményét tapasztalták a körlelkészek, az egyházmegye megkeresni határozta Tolnavármegye alispánját, a szabályrendelet szigorú végrehajtatása céljából. A gyönki gimnázium állapotáról Kálmán Dezső és Tantó János kimerítő jelentéssel számoltak be.

A növendékek száma volt 86, szaporodás 11. — Működött 3 rendes-, 2 helyettes-, 1 vallás-, 1 torna- és 1 énektanár. Az állam a múlt évben. 7000 koronával segélyezte a gimnáziumot, örvendetesen vették tudomásul úgy ezt, mint az intézetnek múlt évben tapasztalt nagy haladását és fejlődését. Bonyhádot, mint missió egyházat anyá- sitották, segélyezésre ajánltákaz egyházkerületnek..

A várkonyi egyház kérelmét, hogy korcsmakertjét eladhassa, teljesítették. Csekey Ilonának, Csekey István volt esperes leányának a közalapból, tekintettel atyja kiváló érdemeire, 120 korona segélyt folyósitottak. Az építési bizottság javaslatához képest a kölesdi templomjavitást, a paksi Il-ik tanterem építését és a nagy-doroghi egyház templomának helyreállítását engedélyezték. A paksi egyháznak kérvényét a második tanítói állás rendszeresítéséhez szükséges 800 korona segélyösszeg iránt a vallás és közoktatásügyi miniszterhez, az egyház kerület utján pártolólag terjesztik fel.

A decsi tanítónak, Baján Lajosnak, szabad- ságoltatását és Sebők Jánossal történt helyettesité-