Tolnavármegye, 1902 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1902-09-14 / 37. szám

3. 1902. szeptember 14. TOLNA VÁRMEGYE. •sét jóváhagyták. Az országos közalapból Bátát I 500, Szedrest 236, Nagy Pált 200, Várkonyt 300, Kölesdet 500 — korona segélyre ajánlták. Az egy­házkerülettől nyerendő segélyre pedig Ráczhidasdot 300, Váralját 400, Alap Szentiuványt 200 koronára. A lelkészek közül Kuti Jánost 400, Tantó Jánost 300, Kálmán Dezsőt 300, Török Lajost 300, Gödé Sándort 300 koronára. Az egyházak számadásait — Báta kivételé­vel jóváhagyták, s intézkedtek, hogy a- számadá­sok jövőre egyöntetűen készüljenek. A gyámpénz­tár állaga volt az 1901. évben, 47168 K. 20 fill. Ebből 5 özvegynek 1842 korona gyámdijat fizettek ki. A közpénztár vagyona volt a múlt év vé­gén 10442 K. 51 fill, a pénztárnokoknak a fel­mentvényt megadták. Az épitési bizottságba meg­választották — Ágoston István elnöklete alatt : Tóth Károlyt, Varasdy Lajost, Máthis Kálmánt és Dömötör Lász’ót. — A halasi felsőbb leányiskolát segélyezésre ajánlják a híveknek. A budapesti egyetemen protestáns theologia fakultásnak felállí­tását az egyházmegye 4r. részint az egyház allto- nomikus jogainak csorbulása, részint a vidéki aka­démiák elnéptelenedése miatt kívánatosnak nem találja, de csatlakozik a terv. tanári kar vélemé­nyéhez, hogy Budapesten államsegélylyel egyete­mes ref. főiskola állittassék fel. — B. Pap István mórágyi lelkésznek Sóvéra való távozását sajnálat­tal vette tudomásul az egyházmegyei közgyűlés. — Az egyházkerületi közgyűlésre képviselőkül meg­választattak, egyházi részről rendes tagnak Szabó Károly, póttagnak: Tantó János; világi részről Bodnár István, s póttagnak Kovách S. Endre. Az időszaki bíróság tagjai lettek : Dőczy József, Mol­nár Sándor, Ágoston István, mint rendes ; Kálmán Dezső, Hagymássy Károly, dr. Müller János, mint póttagok. Miután még Szegzárd községnek a terem átengedéséért köszönetét mondtak. A közgyűlés az esperes buzgó imája után véget ért. A gyűlés után közebéd volt a Szegzárd Szállóban. — Szilassy Aladár gondnok a súlyos operáczió alatt álló tevékeny közpénztámokot Kátai Endre dunaszentgyörgyi lelkész, Széky Géza a világi jegyzői kart, főleg a bort adó házigazdát: Tóth Károlyt, Tóth Károly Dömők Péter esperest, Kálmán Dezső pedig Széky Gézát köszöntötte fel. Rabbi-beiktatási ünnepély. A szegzárdi izr. hitközségnek uj főrabbija: Rubinstein Mátyás dr. Orosházáról, hol eddig mű­ködött, az elmúlt szerdán az esti vonattal érkezett városunkba. A hitközség részéről Pirnitzer Béla dr. vezetésével Müller Ferenc dr., Wolf Henrik és Strausz Mór elöljárókból álló köldöttség a megye határáig, Nagy-Doroghig eléje utazott a főrabbinak, ki az üdvözlő beszédre szép szavak­ban válaszolt. Este a vonat szokásos késéssel érkezett Szegzárdra, 'a hol a 30 tagból álló képv. testület teljes számban várta a nejével érkező fő­rabbit. A kiszálláskor harsány éljenzés fogadta a papi-párt, melyhez Leopold Kornél dr., a hitközség alelnöke a következő üdvözlő beszédet intézte: Főtisztelendő Főrabbi Úr! Nagyságos Asszonyom! Ezen ünnepélyes pillanatban, midőn Önök először lépik át városunk küszöbét, nem múló külső pompával, hanem szivünknek egyszerű köz­vetlenséggel megnyilatkozó melegével üdvözöljük Önöket. Szent hivatás és komoly kötelesség várako­zik Önre, Főtisztelendő Uram és mindjárt ezen első alkalommal biztosítom arról, hogy hitközsé­günk és annak képviselő-testülete mindenkor lelkes készséggel fogják Önt. fáradozásaiban és munká­jában támogatni. Bízunk benne, hogy azokat a vallási, erkölcsi és kulturális nagy érdekeket és feladatokat, me­lyeknek ápolása, gondozása, fejlesztése és meg­valósítása az Ön tiszte lészen, mindig példásan fogja képviselni s megoldani és hogy ezen ma­gasztos céloknak szentelt működéséből áldás és malaszt sarjadzik majd úgy vallásunkra és hitköz­ségünkre, mint a hazára és a társadalomra. .. Kívánjuk, hogy az az uj otthon, amelyet Önök a mai nappal városunkban maguknak meg­alapítanak, az igazi boldogságnak legyen állandó, enyhét adó hajléka, kívánjuk, hogy Önök körünk­ben mindenkor oly jól érezzék magukat, mint a mily benső rokonérzéssel és mély tisztelettel mi Önöket fogadjuk. Isten hozta Önöket! A -rokonszenves megjelenésű főrabbi meg­hatva köszönte meg a szives fogadtatást. A leg­szebb reményekkel eltelve, derűvel és szeretettel szivében lép — úgymond — városunk falai közé, 1 ahol minden erejét Isten dicsőségének hirdetésére, a va'lásos és hazafias szellem terjesztésére fogja fordít .ni. Az üdvözlő beszédek elhangzása és a be­mutatások után hosszú kocsisor kisérte a külön I villamos n flekturral szépen megvilágított utón a | főrabbit és fiatal hitvesét szállására. Az ünnepélyes beiktatás a pénteken este hat j órakor megtartott isteni-tisztelet alkalmával ment végbe. A villanyfényben úszó templom szorongásig megtelt közönséggel. Pont hat órakor érkezett a rabbi a képviselő testület tagjaitól kisérve a templomba A templom bejárata előtt fehér baldachin alatt a község legöre­gebbjei a szent tórával kezükben fogadták az érkező rabbit, kinek a templomba való belépésekor a kórus üdvözlő éneke hangzott fel. A péntek esti imád­ságok és a tóráknak a frigyszekrényben történt elhelyezése után az oltárhoz lépve Leopold Sándor hitközségi elnök a következő magvas és lendületes beszéddel üdvözölte az uj lelkipásztort: Főtisztelendő Rabbi Ur! A zsoltárköltő szavaival fogadom Ö.it : Testvéreim és barátaim nevében »sálom« ot mondok Önnek, az Örökkévaló Istenünk háza ne­vében, üdvözlöm Önt! Mélyen tisztelt Rabbi Ur! Midőn mint vendég a szószékről intézte hoz­zánk szavát és szeretetet, önzetlen, odaadó szere- tetet hirdetett, azonnal felismertük Önben ama kiváló férfiú méltó utódját, ki egy évtizeden át hirdette nálunk Isten szent igéjét. Szereteted álta­lános emberszeretetet hirdetett ő is, Ön is 1 Az igazi vallásosság megnyilatkozása ez! Hisz, mint Isten képmását teremtette, az embert, azaz : minden embert. Az igazi vallásosság tehát nem kutatja, ki melyik néptörzsből származik, ki melyik házban imádkozik, hanem emberszerete­tet gyakorol bárkivel szemben is, mert minden emberben Isten képmását ismeri fel! A szeretet ikertestvére: a béke . Áronról, Izráel első főpapjáról ez van megírva: »Szerette a békét, utána járt a békének, szerette az embe­reket«. Békeszeretet, emberszereiet tehát az egye­düli «S’közök, melyekkel Isten igaz szolgája híveit nemesbítni, tökéletesbítni igyekszik. »Nem had­sereggel, nem nyers erővel, hanem az én szelle- memmeh mondja a seregek ura! »Ki Istennek tetsző oltárt kíván építeni — olvassuk a szent írásban, — annak kardot használnia nem szabad.« »Mihelyt kardodat forgattad, körülötte meg- S7entségtelenitetted magát az oltárt.« »Az ég és mindaz, mi égi, az Örökkévalónak van fentartva, a földet, azt adta az ember gyer­mekeinek« mondja a királyi dalnok. Igen, az em­berek felemelkedhetnek az angyalokig, mig tisztán emberbaráti téren mozoguak, ellenben ördögökké válhatnak — az inquisitiók és máglyáik tanúságot tesznek róla — mihelyt emberfölötti dolgokban, abban, mi tisztán isteni, buzgólkodnak és bírás­kodnak. Meg vagyok győződve, mélyen tisztelt Rabbi Ur, hogy Ön ily értelemben fogja föl lelkipásztori feladatát és ép ezért szivem mélyéből fohászkodom a Mindenhatóhoz: Adjon Önnek erőt, hogy ma­gasztos hivatásának megfelelve, e szószékről, — melyet hitközségünk egyhangú bizalmánál fogva — im elfoglal, soká, igen soká teljes sikerrel hirdet­hesse Isten szent igéjét; békeszeretet, emberszere­tet és mi magától értetődik, hazaszeretet, Ámen! Az elnöki beszéd után a rabbi a szószékre lépett és megtartotta valóban magas szárnyalásu, nagyszabású beiktatási beszédét. Gyönyörű orgá­numa van, zamatos, tiszta magyarsággal, kellemes páthoszszal beszél. Előadása nyugodt és előkelő. Biztos és gyakorlott szónok. De nemcsak kitűnő külső kvallitások jellemzik szónoklatát, hanem an­nak belső tartalma is mindvégig magas színvonalon állott és eszmegazdagságával lekötötte a figyelmet. Beszéde, mely sokoldalú, mély tudásra vall, álta­lános nagy hatást keltett. Mindvégig igen érdeke­sen fejtegette azokat az irányelveket, a melyek szerint papi szent hivatását betölteni kívánja. A beszéd kiindulási pontja a próféta különböző el­nevezése a szentirásban volt, »Sami hajdan a próféta volt — igy folytatta beszédét — az nap­jainkban a lelki pásztor. Mint amaz, úgy ő is az Ur megismerésének fáklyavivője, az erkölcs ébresztője, a tévelygők útbaigazítója « A beszéd to­vábbi részében a hazaszeretetei a következőképen aposztrofálta: «Körültekintő egyik neve a prófétának — s körültekintő leszek én is, Testvéreim. Körül fogom hordozni tekintetemet s felekezetem szűk körén, látni fogok még egy másik, egy nagyobb kört is, mely körülöleli a hazának minden felekezetét, mely besugározza felekezetűnk körét is. Felekezetem szűk körén kívül meg fogom látni a hazát. Mű­ködésemben nemcsak felekezetem érdekeire fog irányulni figyelmem, de szemem s szivem előtt fog lebegni hazám üdve s java is. Noha fölösleges azt hangoztatnom ez érdemes gyülekezetben, mely­nek minden egyes tágja át van hatva a haza szeretetétől; noha fölösleges azt hangoztatnom nékem, amiképen a gyermeknek sincsen szüksége arra, hogy édes szülőjéhez való szeretetét hangoz­tassa. De amitől túlárad a szív ez ünnepélyes pillanatban kel1, hogy azt szavakba öntsem. Midőn itt kifejtem előttetek, testvéreim, működésem irány­elvei*, lehetetlen elhallgatnom azt, ami betölti egész valómat, ami ott lüktet, ott lobog a vérem­ben : a haza szereidét. A hit eszményéhez hasonlóan ápolni fogom a hazaszeretet eszményé*. Hazafias érzelmeknek leszek a tolmácsa itt az Úr házában s hazafias érzelmeket fogok kelteni s nevelni a reám bízott gyermekek s ifjúság szivében.« Az ifjúság vallás-erkölcsi neveléséről szólva, a többi között a következőket mondotta : »Ti nagyon jól ismeritek testvéreim a gyermekek, a tanuló-ifjuság valláserkölcsi nevelésének fontosságát, nagyon jól tudjátok, hogy az értelem képzése mellett mennyire szükséges a lelkűiét művelése. Ha csupán az értelem fejlesztésére forditunk gondot, de a lelkűiét műve­lését elhanyagoljuk, az olyan, mintha egy hajót ellátnánk minden szükséges felszereléssel, épen csak horgonynyal nem, úgy bocsátanók tengerre. Ha be­borul az ég, tombol a vihar, iszonyú táncot járnak a nyugalmukból felkorbácsolt hullámok — nincs ami annak a hajónak szilárdságot, nyugalmat kölcsönöz­zön, szirthez is csapódhatik, zátonyra is kerülhet, örvény szélére is juthat. Az élet tengerén egyedül a hit s az erkölcs az a horgony, a mi szilárdságot adhat gyermekeitek szivének, ami megóvhatja azt az élet veszélyeitől, az élet romlást okozó csábjaitól s kisértéseitől.« Majd arra tért át, hogy az igehirdetés lesz lelkipásztori működésének egyik főtárgya. »Lankadatlanul fogom hirdetni — úgymond — az Urban való hitet, kinek léte, mint a nap az égen, ott ragyog a megismerés egén. Gyönge a mi elménk ahhoz, hogy felfogja őt, de sohasem elég erős arra, hogy magából teljességgel kizárja őt. Tekintsünk merően a napba s belevakul a szem, hunyjunk be a szemeinket azért a nap mégis világit. Hirdetni fogom az Urban való hitet azoknak, a kik hisznek benne, hogy az ő hitük megszilárduljon; hirdetni fogom az Úrban való hitet azoknak, akik netalán kételkednek Benne, hogy az ő kételyüket megin­gassam ; hirdetni fogom nékik, hogy a tudásnak vége Isten, hogy akihez a fájdalom égzengésének idején menekül a szorongó lélek, Isten az 1 Hirdetni fogom az Urban való hitet a gazdagoknak, hogy el ne feledjék hálát adni az Urnák, ki őket jóléttel megáldá ; hirdetni fogom nekik, hogy legyenek irgalmasok szűkölködő, szenvedő testvéreik iránt, amiképen Isten is irgalmas ő irántuk. Hirdetni fogom az Urban való hitet a szegényeknek, a sorsüldö­zöttjeinek, hogy lelkükön ne vegyen erőt a csüg- gedés, hogy legyen reményük, bizodalmuk Őhozzá, ki fölsegéli az elesettet, fölemeli a porbasujtottat. Hirdetni fogom az Urban való hitet a szomorkodók- nak, hogy gyógyuljon lelkűknek a sebhedése. Hirdetni fogom az Urban való hitet a véneknek, hogy életkoruk telének a hidege meg ne illesse bizalmukat az Ur jóságában, hogy amikor végére jár ez a tél is, egy jobb, boldogabb létnek üdvözítő reményében hajtsák le a fejüket örök pihenőre. Hirdetni fogom az Urban való hitet a fiataloknak, hogy amidőn úgyszólván küszöbén állanak egy em­beréletnek, melyhez annyi szép reményt, annyi boldog ábrándot fűznek, Istennek tetszőén, hasznosan s nemesen használják azt fel, mert megelégedettség, boldogság a jutalma az ilyen életnek. Hirdetni fogom végül az Urban való hitet a szülőknek, hogy váljon az ő hajlékuk szentélylyé, melyben istenhivő hitves­társak ápolják a hitet, az erkölcsöt, hogy gyerme­keik valláserkölcsi nevelésének munkájában legyenek az én támogatóim. Az Urban való hitet fogom én hirdetni mindnyájatoknak, — mindnyájatoknak sziv- ből szóló igehirdetőtök leszek én, testvéreim.« A nyáját hűséggel és szeretettel őrző lelki pásztor egyéb kötelességeinek felsorolása után a háromnegyed órás beszéd végén Istenhez fohász­kodott, hogy világosítsa meg elméjét, hogy tanyá­saiban megtalálja a híveinek szivéhez s szellemé­hez veze ő irányt, hogy szent hivatásában soha meg ne lankadjon, hogy Isten megismerését ter­jeszthesse és szent nevét dicsőíthesse. Majd áldást mondott a hitközségre, a városra, vármegyére, annak összes lakosaira, úgyszintén a hazára, a királyra és a királyi házra A beszéd láthatóan nagy hatást tett az összes jelenlevőkre. A hitszónoklat után zsoltárok és más egyházi dalok szabatos elének- lése következet*, Linhardt Ign'c? főkántor, úgy­szintén a kórus, melyet Surátiyi Viktor ur kitűnő fharmonium kísérete mellett, Kemény Jolán k. a. kiváló ügyességgel dirigált,§pompásan énekelt. Fél nyolckor ért véget az ünnepi isteni tis’telet. — Bezerédj István szobrára az el­múlt héten Simontsits Elemérhez, a szobor- bizottság elnökéhez következő adományok érkeztek : Mórágy község 50 K.— Bertha Györgyné gyűjtése Rába Hidvéghen: 450 K.— Ehhez járultak: Bertha Györgyné 50 K., Oko- licsányi Dénesné 100 K„ Bezerédj István alis­pán 50 K-, Harkányi Jánosné 50 K., Verebi Végh Jánosné 50 K., Okolicsányi Dénes 50 K-, Beze­rédj Dénes 50 K., Bertha György 50 Korona. Eddig befolyt összesen 10586 K. 87 f.

Next

/
Thumbnails
Contents