Tolnavármegye, 1902 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1902-01-26 / 4. szám
4. szám. XII. évfolyam. Szegzárd, 1902. január 26. r lOLNAVARMEGYE Előfizetési ár : I Egész évre . P Fél évre ® Negyed évre Egy szám ára 12 korona. 6 > 3 > 24 fillér. | Előfizetéseket és hirdetéseket a kiadóivá tál on kiviül elfogad Krammer Vilmos könyvkereskedése Szegzárdon. POLITIKAI ÉS VEGYES TARTALMÚ HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szegzárdon, vár-utca 130. sz. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: Dr. LEOPOLD 2&OH2TÉL. Segédszerkesztő: SZÉKELV FEHEETCZ. Kéziratok vissza nem adatnak. A lap szellemi részét illető közlemények, valamint az előfizetések és a hirdetések is a szer- H kesztőséghez intézendők. I — Hirdetések raéraékel'en megállapitot |§ árszabály szerint számíttatnak. A li.ija-liáliiszéki Ilid. A legutóbbi napokban ismét fölszinre [került ennek a sokat emlegetett hídnak az l-ügye; egyes lapközlemények arról az örvendetes hirről emlékeztek meg, hogy a [kormány által fölvenni szándékolt 200 millió koronás beruházási kölcsönből végre- jvalahára a közép Duna áthidalása is meg [fog valósulni s igy az évtizedek óta sürgetett s nagy közgazdasági fontosságú kívánság végre megoldást nyer. Ezzel a híddal megtörténnék az ország •dunántúli részének és a magyar tengerpartnak az Alfölddel és az erdélyi részekkel való diözvetlen összeköttetése, s az ország legnagyobb gabonatermő vidéke könnyen és rövid utón szállíthatná terményeit Fiúméba. A hid és vasút eszméje legközelebb állott a megvalósításhoz 1894-ben, amidőn báró Vojnits István megkapta az előmunkálati engedélyt úgy a közép Duna áthidalására, mint a baja-bátaszéki összekötő [vasútra. Ekkor alakult az érdekelt megyék és városok kiküldötteiből egy százas-bizott- tság Perczel Dezső elnöklete alatt. Neki, s a bizottság több tevékeny és ügybuzgó tagjának köszönhető az, hogy a megalakulás ■után 1894. évi március hó 14. és 15-én már a hid és vasút vonalának közigazgatási ‘bejárása is végbement és Bátaszék községházánál az érdekeltek a hozzájárulási arányt fis megállapították. Akkor vérmes reményeket tápláltunk I I nagy fontosságú terv megvalósítása iránt; I mindenki azt hitte, hogy most már rövid idő múlva lesz hid és vasút is, és ezen nagy országos érdek a jogos és méltányos kivánalmaknak megfelelően kielégittetik. \ Sajnos csak »jámbor óhajtás« maradt mindeddig ez a nagy arányokban megindult mozgalom is ; a tervből nem lett semmi, a jóravaló törekvés hajótörést szenvedett a főváros érdekében mindent elnyelő központosító politika merev ellenállásán. Az agitáció a sajtóban, a kereskedelmi és iparkamarákban, a képviselőházban tovább folyt a hid és vasút megvalósítása végett, de eredménye nem lett a jobb sorsra érdemes küzdelemnek. Öt év előtt ugyanebben az ügyben egy Tolna, Baranya, Bács-Bodrog vármegyék és Baja város képviselőiből Perczel Miklós ny. főispán vezetése alatt álló monstre küldöttségnek az akkori kormányelnök és kereskedelmi miniszter a legkomolyabban megígérték az áthidalást, de a* puszta Ígéretnél egyéb nem történt ez ügyben. Némi reménysugárt nyújtott Hegedűs Sándor kereskedelmi miniszter, midőn 1899. évi október hó 10-én a képviselőházban mondott beszédében kijelentette, hogy őt a hid létesítése tekintetében nem vezeti a félelem, vagy aggodalom a nemzetközi, vagy az országos forgalmi politika szempontjából és másodszor, hogy épen azért elismeri a helyi érdekeltségnek jogosult kívánságát. »Engem tehát a dolog tanulmányozásában nem fog akadályozni semmiféle, sem országos, sem melléktekintet, mert ezen kívánság meggyőződésem szerint teljesen jogosult] csak egyetlen körülmény akadályoz és ez a pénz.« Most tehát, midőn a kormánv elhatá- rozta, hogy 200 milliós beruházási kölcsönt vesz fel nagyobb közgazdasági és közlekedési művek létesítésére, a miniszternek módjában lehet ennek a hidnak és vasútnak létesítése is, mert ennek a kivitele az eddigi számítások szerint körülbelül 10 millió koronát igényelne. Ha tehát a baja-bátaszéki hid és vasút kiépítése ebből a nagy beruházási kölcsönből nem effektuáltatik, akkor ismét beláthatatlan időkre el lesz odázva ennek a tervnek | keresztülvitele, mert ha más min. denféle létesítményre fordítják a 200 milliót, akkor évtizedek múlva sem lesz abban a helyzetben a kormány, hogy a bajai hidat és vasutat kiépíthesse. Elérkezettnek látjuk tehát azt az időt, hogy az érdekelt vármegyék és városok most erélyesen., nyomatékosan és teljes agitacionális erővel lépjenek föl és közös egyetértéssel, viribus unitis, kérjék az évtizedek óta ígért terv végleges megvalósítását; mert ha ezt a mostani kedvező alkalmat elszalasztjuk. akkor ismét évtizedekig meg leszünk fosztva attól a reménytől, hogy életbe vágó érdekeink kellő kielégítést nyerhessenek. TARCA. Esteiedé s. Fejét az illatos rózsa lehajtja, Halk esteli árnyba vész az olajfa, A rózsa s a myrtus súgva beszél, Pihen a szél. A hullám elcsitult, ráhullt a szender, Álomszerű ködben alszik a tenger Halvány színek futnak át a vizen, Minden pihen. Pihen a képzelet, szárnya lehajtva, Nem rezdül a vágyak suttogó hangja; Pihen a tenger, a szél s a szivem... Minden pihen. SZALAY FRUZINA. I -A. kaszatömlöcz.- A -»Tolaav.irmegye« számára. Irta: MÁNYOKI TAMÁS. Ezen borzadalmas czim alatt megirott sorodat — szinte képzelem, mily remegő kíváncsisággal veszi kezébe a gyönge idegzetű olvasó ; de «csillapítsa idegeit. Biztositom, hogy kellemes utón vezetem el ama rettenetes helyre és épen fog kikerülni. Mostanában többször olvasunk a napilapok hírei között Laxenburgról, erről az Erzsébet főher- czegnő — jelenlegboldog menyasszony — kedvencz helyéről, melyet, mivel nem mindenki ismeri ezt a kedves helyet, leírok úgy, amint én láttam ezelőtt félszázaddal. Laxenburg császári várkastély Becshez közel, tőle délre, a badeni erdős hegyek alján elterülő szép rónán fekszik. A több százados, időbarnitotta kastélyt nagy területen százados vadfák környezik s a jel zett időben, midőn én három magyar orvosnövendék barátommal ott jártam, közel a kastélyhoz látszottak még ez ósdi tornahely omladozó falai, melyeken belül egykor — szép herczegkisasszo- nyok keze által nyújtott győzelmi babér elfogadására bocsátkozott féltérdre a pánezélos vitéz, ki az elmúlt századok ezen hatalmasan erőteljes lovagjátékában tompa-végű dárdával emelte ki nyergéből ellenfelét. Hogy a múlt századok ezen energikus mulatságának némi fogalmát adjam — ámbár nem tartozik tárgyamhoz, leírok egy ilyen lovagjátékot — vagy mint akkor nevezték — kopjatörést, melyet egy hosszabb fegyverszünet alatt magyar és török vitézek tartottak egymás ellen Korpona város határában. Nevezett lovagjáték igy van leírva: »1587 zent andras üdnepenek második napion Korpona alat wala az kópia törés Pogranj benedek kapi- tansaga alat kiben töröt el zaz negwen kópia de chiak égi török es égi magiar hala meg.« Méltóztatik látni, hogy ez a korponai játék csak kisszerű volt, mert, mint ezen eset megirója, úgy látszik, némileg fitymálódva említi: »chiak égi török es égi magair hala meg « No már én azt mondom, okosabbak a most élő urak, rúgják a labdát: égi se hal megh, hanem játék után banketteznek. De térjünk vissza Laxenburghoz, hol a csen- getyü meghúzására ajtót nyitott egy császári szolga, bevezetett és néhány perez múlva egy kis potro- hos német lépett elibénk — simára borotvált arccal, elegáns szabású frakkban. Mivel mind a négyen attilában voltunk, kacz- kiás bajusz- és körszakállal, a kis német azonnal összránczolta homlokát — mivel abban az időben ez mind illoyalis viselet volt, de midőn megértettük vele, hogy ezen várkastély nevezetességeit megtekinteni óhajtanánk és szívességét honorálni fogjuk, a potrohos kulcsár homlokáról azonnal eltűntek a loyalis ránezok, sima arcza mosolytól ragyogott s némi maliciával úgy vettem észre, mintha még frakkszárnyai is csóválódtak volna a haszon reményében. Az itt bőven leirt úr ekkor intett s mi utána egy szép tágas folyosón haladva, beléptünk egy ovális terembe, melynek szép fehér falai körül kipárnázott, már kifakult piros bársonynyal bevont,
