Tolnavármegye, 1902 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1902-01-26 / 4. szám

Sürgős az ügy azért, mert ha indoko­latlanul késedelmeskedünk, könnyen ki lehe­tünk téve annak, hogy a 200 milliós köl­csönt a kormány más beruházásokra fordítja I a baja-bátaszéki hid és vasút kiépítése a jövő zenéje marad! Gyors, erélyes, határozott föllépés talán még segíthetne rajtunk, a habozás pedig helyrehozhatlan kárt okozna amúgy is sanyarú állapotban sinylő közgazdasági viszonyainknak. Reméljük, hogy az érdekelt körök és tényezők a kedvezően kínálkozó alkalmat nem szalasztják el, résen lesznek közgaz­dasági érdekeink megvédésének nagyfontos- ságu kérdésénél és részt követelnek a 200 millióból arra, hogy végre-valahára a baja- bátaszéki hid és vasút kiépítése ne maradjon örökre a megvalósíthatatlan tervek remény­telen kategóriájában ! VÁRMEGYE. — A közigazgatási bizottság február havi ülését jövő hó 6-án fogja megtartani. — A községi elöfogatozásnak kizárólag ter­mészetben vagy éppen csak az igavonó állatok, illetve a fogatok tulajdonosai által való lerovását törvényes intézkedés elő nem írván, azt a község, bérbeadás utján is teljesitheti, s a felmerülő kiadás, a mennyiben a községi törzsvagyon jövedelméből nem fedezhető, községi adó utján és pedig mint a község minden tagját egyenlően érdeklő közigaz­gatási költség, az összes egyenes állami adók után kivetendő községi adó utján fedezendő. (A m. kir. közigazgatási biróság 559/1901. k. sz. határozata.) — A házat terhelő járdaköltség. Ha az a ház, mely után városi járdaköltség követel tetik, bírói árverésen eladátott, de a vételárból annak elégtelensége folytán a járda költség kielégi tést nem nyert: az árverési vevőtől az emlitett városi követelés jogszerüleg akkor sem követelhető, midőn a vonatkozó városi szabályrendelet ezeket a költ­ségeket dologi tehernek minősiti, a mely magát az ingatlant terheli és a mindenkori tulajdonos ellen érvényesíthető. (A m. kir. közigazgatási biróság 984/1901. k. sz. határozata.) — A mozgó vonatra való felugrás miatt folyamatba tett kihágási ügyben az eljárás a kir. biróság hatáskörébe tartozik. (A m. kir. miniszter- tanácsnak 1901. szeptember 2-án hozott határozata.) 2. ___________________________ TO LNAVÁRMEGYE. — Tilos erdei legeltetés miatt folyamatba tett ügyben, — ha a feljelentésben 60 koronát meghaladó kárösszeg megítélése kéretett — az eljárás a kir. bíróság hatáskörébe tartozik, abban az esetben is, ha az ügy az eljárás folyamán a vádelejtések következtében olvadt le 60 korona kárösszegen alul maradt erdei kihágássá. (A m. kir. minisztertanácsnak 1901. évi szeptember 2-án hozott határozata.-- Gyámpénztárban kezelt pénz vagy egyéb értékek külföldön lakók részére leendő kézbesittetés végett, a kiutaló végzéssel együtt, a belügyminisz­tériumhoz terjesztendők fel. (A belügyminiszternek 18.131/1901. sz. a. kelt rendelete. — A gyámpénztári tartalékalap árvaház lé­tesítésére felhasználható, ha az árvaház 7 éven felüli elhagyott gyermekek elhelyezésére is szolgál. (A belügyminiszternek 74.603/1901. sz. rendelete.) HÍREK. — Püspöki körlevél. Hetyey Sámuel megyéspüspöknek most megjelent f. évi I. s^ámu körlevelében XIII. Leó pápának 25 éves pápai jubileumának megünneplésével foglalkozik. A körlevél a legmelegebb han­gon fejtegeti a katholikus világ örömünne­pének jelentőségét és elrendeli, hogy február hó 20-án, a jubileum napján minden plébánia­templomban ünnepélyes szent mise mondassék, szent mise után iskolai ünnep tartassák, azon a pápa pontiíikátusát méltassák, az ünnepen a tanuló ifjúság a pápai himnuszt énekelje és aznap iskolai szünet legyen. A püspök a pápai himnuszt minden tanterem számára, hogy a tanuló ifjúság idejekorán betanul­hassa, 10 példányban megküldötte, továbbá a 7><?//-féle alapítványok részeseinek név­sorát és a Szent László-társulat évi kimuta­tását tartalmazza a körlevél. — Az alispán névnapja. Döry Pál várme­gyénk közszeretetben álló alispánja tegnap ülte meg névünnepét, amikor úgy a tisztikar tagjai, mint nagy számú tisztelői siettek jókivánataiknak előtte kifejezést adni. — Politikai hajsza Simontsits főjegyző ellen címmel lapunk egyik múlt számában megírtuk, hogy Pöcz József, felfüggesztett pincehelyi községi pénztárnok dr. Darányi Ferencz ügyvéd, nép­párti képviselő által személyes szabadság megsér­tése és hivatalos hatalommal való visszaélés miatt följelentést tett Simontsits Elemér vm. főjegyző ellen. A királyi ügyész azonban ezen ügyben a további nyomozást a B. P. 101. § ának 1. pontja alapján megszüntette, mert a panasz teljesen alap­talanak bizonyult. Kimondotta indokolásában a. kir. ügyész, hogy a feljelentő azon panasza, hogy Simontsits főjegyző őt és két más társát a zavar­gás napján éjjel az elöljárósághoz idézte és ott jegyzőkönyvileg kihallgatta, s még ha valóban' megtörtént volna is az, hogy nevezetteket községi. , őrök vagy csendőrök kisérték volna a község­házához, ez a közbiztonság érdekében olyan törvé- ! nyes intézkedésnek tekintendő, mely sem a szemé­lyes szabadság megsértését, sem a hivatalos hata­lommal való visszaélés vétségét meg nem állapítja. > Ellenben a nagy hangú följelentő ellen a választás alkalmával elkövetett izgatás miatt folyamatban van a bünvizi-gálat. — Ujoncozás. Vármegyénk területén a folyó évben az ujoncozást a következő napokon fogják megtartani. Tamásiban már­cius 1- 7-éig, polgári elnök lesz Forster Zoltán tb. főjegyző, orvos dr. Hangéi Ignác tiszti főorvos ; Szegzárdon március 10—15-ig,. polgári elnök Simontsits Elemér főjegyző,, j orvos a tiszti főorvos ; Bonyhádon március 17—21-ig, polgári elnök Forster Zoltán, \ orvos a tiszti főorvos ; Dombóváron április i 7., 8. és 9-én, elnök Döry Pál alispán,! orvos a tiszti főorvos; Pakson március ‘j 1—7-ig, elnök Simontsits Elemér, orvos j dr. Dragitslmre, Gyönkön március 10—14-ig, elnök Döry Pál, orvos dr. Dragits Imre. — Perczel Dezső Pécsett. A képviselőház I volt elnöke Perczel Dezső v. b. t. t. vasárnap a lóversónyek állandósítására összehívott értekezleten részt veendő Pécsett időzött és Hanny Gábor ka­nonoknál volt szállva, hétfőn tisztelgett a megyés püspöknél, ki ebédre látta úgy Perczel Dezsőt, mint ennek fiát Perczel Aurél, tb. aljegyzőt. — Anyakönyvvezetök kinevezése. A belügy­miniszter bedeghi anyakönyvvezető helyettessé I Bocsor Elemér segédjegyzőt nevezte ki s úgy őt, I mint a már előbb kinevezett Zalyán József gyula- jováncai és Binder Endre naki anyakönyvvezető- I helyetteseket a házasságkötéssel is megbízta. — Esküvő. Ketskés Elek okleveles tanító, I szegzárd-ujvárosi kántor s lapunk belmunkatársa. I február hó 8-án, délután 4 órakor esküszik örök I hűséget a belvárosi r. k. templomban Várkonyi Margit kisasszonynak, Várkonyi Sándor belvárost tanító, s lapunk kiadóhivatala vezetője leányának. — A bonyhádi r. k. iskolaadó és párbér fizetése ellen Szotidy Mátyás bonyhádi adótiszt és tár ai által a közigazgatási bizottság határozata ellen beadott föllebbezést a vallás- és közoktátásí miniszter elutasította s a közigazgatási bizottság, határozatát indokainál fogva jóváhagyta. 1902. január 26. alacsony padok vonultak el s ezen alacsony padok előtt hét szép rokka, némelyik még kenderrel fel­szerelve. A kulcsár ekkor elmondotta, hogy ez a hely boldogult Mária Terézia császárnő fonószobája volt, hol leányaival s udvarhölgyeivel társalogva fono- gattak. Eszembe jutott, hogy a római kapitoluimban is ott őrizték Romulus dárdája mellett Tanaquil királyné rokkáját, eszembe jutott Ithaka fejedelem­asszonyának, Pénelopénak rokkája és históriai ne­vezetességű orsója. És ma! eszembe jut, jó lenne megmondani valamely sárközi asszonynak, aján­dékozná meg múzeumunkat egy rokkával, hadd is­mernék meg a XX-ik század úrnői azt a masinát, melyen fonogatva készitgették a régi, gondos édes­anyák leányaik fehérneműit. Azonban félre az érzelgéssel 1 Most megyünk a kaszatömlöczbe, szedjük hát össze magunkat, mert rettenetes hely ez; nekem már az útja sem tetszett. Az előbbi széles, világos folyosóról egy szűk, tekervényes sikátorba jutottunk, mely előbb ho­mályos, azután teljesen sötét lett. Egymás öltönyét tartva kezünkben lépdeltünk előre, mint a ludak, nagy féltünkben oda is kiálltottam Harmat Pistá­nak, ki az elől lépdelő kis pockos kulcsár után ment: »megfogd ám jól a német frakkját!« de alig hogy szavaim elhangzottak, a többször tisztelt kul­csár ur halt-ot kiálltott. Megállottunk s ekko r ve­zetőnk elrántva egy szál gyufát, fényénél egy ha­talmas vasajtóba kulcsot dugott, kettőt csavart rajta, kitárta az ajtót: tessék belépni. És mi — nem léptünk be, mert a kis német sem lépett be, de meg leginkább azért, mert —- bár mind a négyen 48-as honvédek voltunk — féltünk azon irtózatos, kétes helybe belépni, mely mint egy vak óriás, sötéten bámult felénk. Pedig kár volt félnünk, mert amint szemünk a több mint félho­mályon keresztül hatolt, magunk előtt egy kerek szobát láttunk, közepén egy kutkámvát s azontúl valami nagyobb, fehér pontot. Összeszedve hát bátorságunkat — de meg a kis német előtt egy kissé meg is szégyenelve ma­gunkat, ki egyre biztatott, hogy nem lesz semmi bajunk — beléptünk, de azonnal nagy rémülten visszaugrottunk. A kis német ezt a salto mortalét alighanem várta, mert ha jó előre oda nem lapult volna a falhoz, bizonyosan letiporjuk. Mitől rémültünk meg oly szörnyen, elmondom. Amint a kerek, sötétes szobába lépve egy lépést tettünk a kutkámva felé, a túloldalon fehéredő pont megelevenedett. Felállott fehér köpenyben burkoltan egy hatalmas ember, jobb karját magasra emelte s egy erős vasláncot megrázott. Ez a nem várt jelenet abban a borzasztó emlékű helyben, — ez rémitett meg minket. Nem is léptünk be addig a végzetes szobába, illetőleg kaszatömlöcbe, mig a kis kulcsár meg nem ma­gyarázta, hogy ezen kis kerek szoba padlózata alatt olyan gépezet van, mely a felülről jövő nyo­maa kuvci&cziicucii a KuiKamvan im uio íener ko- penyes faembert — ki az elitéltet ábrázolja — mozgásba hozza. így megértve a dolgot, még mindig a velőnk oszlásáig behatolt rémület hatása alatt — ismét beléptünk. A kutkámva felé egy lépést téve, ismét­lődött az előbbeui jelenet, második lépésünkre az elitéit is egy nagyot lépett a kút felé és amidőn neki durálva magunkat a harmadik lépéssel oda értünk -a kút kámvához, oda lépett túl oldalról az elitéit is, lehajolt s fejét benyújtotta mélyen a nyí­lásba. Ebben a pillanatban alant a keskeny, mély kutban megindult a gépezet. Az erős és kétélii kaszák, illetőleg kések erős csattogással működésbe jöttek s jaj vol annak a szerencsétlennek, kit ezen I eles vasak köze lebocsátottak, darabokra vagdalva | hullott alá a szörnyű mélységbe. Megrémülve, megiszonyodva jöttünk ki e kínzó es gyilkos kamrából, bele nyomtuk a hajlongó császári kulcsár markába a megígért díjat és a midőn sok folyosón átmenve végre kijutottunk az Isten szabad ege alá, mély lélekzettel szívtuk be összeszorult tüdőnkbe a hazánk határhegyeiről I felénk lengedező szellőt, mely, habár akkor sok| vérboritotta csatamező felett repült is által, mig hozzánk erkezett, a rabláncok között is dicsőség ről beszélt s szabadságot lehelt.

Next

/
Thumbnails
Contents