Tolnavármegye, 1902 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1902-07-20 / 29. szám
1902. Julius 20. TOLNA VARMEGYE, Adakozások Bezerédj István szobrára. — Bezerédj István szobrára az elmúlt héten Simontsits Elemérhez, a szobor- bizottság elnökéhez következő adományok ■érkeztek : Dr. Abrahám Ernő, zalavármegyei árvaszéki ülnök gyűjtése 14 k. 50 f. Ehhez járutak: Ábráhám Ernő 5 k., Kunfalvi R. 1 k., Fogl R. 2 k., Körössy S. 50 f. Rottier I. 50 f., Schuszter Oszkár 1 k.. Erdős T. 1 k., dr. Marik S. 50 fill., Szabó I. 1 k., Hanny I. 1 k., Fülep I. 1 k. M. ft- perköltség 20 k. — Máday Lidor miniszteri tanácsos 50 k. — Dr. Schülzenberger Endre duna-földvári orvos gyűjtése 7 k. 60 f. Ehhez járultak: Borovitz S. 1 k., Haán Gyula 40 fill., Baumgarten A. 1 k., Szigethy M. 1 k., Rotter L. 1 k., Reiter F. 20 fill., Strauss M. 1 k., SchütZ'-nberger Endre 2 k. Nagy István főszolgabíró gyűjtése 30 k. — Ebhez járultak: Ney Pál 2 k., Csery István 2 k., dombóvári társaskör 20 k., Nagy István 6 k. .Hanzély János szt.-andrási birtokos 20 k. — Eddig befolyt összesen 10086 K. 87 f. második czikk között tátongó mélységbe bele pottyant s nyakát szegte, a következtetni tudó képességem. — Most azonban, hogy b. ur fenti sorait olvasom, senki sem örül én nálam jobban. íme tehát egy malomban őrölünk, sőt búzánk is ugyanaz! Most már ismét a régi b.-re ismerek, a ki városunk fejlődesenek bár lassan döcögő, de mégis csak haladó kocsijában mindég az előre vivő kerék volt és nem a — kerékkötő. Rajta tehát, legyen elfeledve az a kis keserűség, én a magam, sőt talán nem lesz szerénytelenség tőlem, ha a vélem bizonyára együtt érező 88 gazdatársam nevében is, — egyenesen felkérem Boda Vilmos urat, hogy legyen ő közöttünk a — 89-ik ! Az ő tevékeny közremunkálásával, a mint ő is óhajtja, «könnyen meglehetne a mostani számot ötszörözni» s akkor a viharágyuzás jövője és tej - lődhetése biztosítva lesz ! BODNÁR ISTVÁN. HÍREK. Utolsó szó a — viharágyuzásról. Tisztelt szerkesztő ur, ne tördelje kezeit, respektálom az olvasók türelmét, ez az utolsó cikkem a viharágyuzásról s most is rövid leszek. Az «altera pars» letért a tárgyilagosság gyalogösvényéről, én pedig a személyeskedésnek mai napság nagyon is kitaposott országufján nem követem. Inkriminált «kirohanásomban» is a lehető legnagyobb tisztelettel szólottám b. ur személyéről, megvallom, fel sem tételeztem egy évtizedeken keresztül a köztevékenység, plane a sajtó szolgálatában álló férfiúról, hogy érzékenysége az én jogos s a nagy többség ábal helyeselt felszólalásomat ennyire félremagyarázza. De mindegy, most már sem ezzel, sem ki- -csinylő szavaival nem törődöm, önérzetem azt súgja : a közérdeknek tettem szolgálatot, vádoltassam bár azzal, hogy «személyem iránt túlságos elfogult« vagyok, fennen hirdetem, hogy az én viharágyu- zásomnak igenis volt haszna. b. ur ugyan határozottan tagadja, hogy akár az első, akár a második cikkét az én cikkeim hatása alatt irta volna, sőt készen volt mindkét közleménye már akkor, a mikor az én első felszólalásom megjelent. Nagyobb nyomaték okáért ^minden változtatás nélküle lenyomatja a már régebben, tehát már az én első cikkem előtt megirt második közleményét is. De tisztelettel kérdem, hogy kerülhetett bele ebbe a minden változás nélkül közölt Il-ik cikkelybe az én szerény nevem, ha az már az én első cikkemnél is előbb íródott? Ez tehát egy egy kis — anakronizmus, de én kész vagyok mind ezt teljes jóhiszeműséggel — lapsusnak tekinteni, mert feltétlenül hiszek b. ur igazmondásában, igy tehát cikkeit előbb megírta, de mostani közleményét az én első közleményem után, talán — ezzel a kis résszel — megkorrigálta ? Ekként - egy kis önteltséggel legyen mondva, az én viharágyuzásomnak eltagadhat - lan a hatása — vagyis a dolog úgy áll, hogy a T. K. első cikkelye után teljesen beborult az ég felettünk, az onnan szétgomolygó sötét, vésztjósló fellegek vég- megsemmisüléssel fenyegették az egész viharágyuzás jövőjét. De mert elpattant az az én első ártatlan lövegem, vagyis cikkelyem, ime, tulajdonítsuk ezt a véletlennek, a szerencsének, vagy Isteni gondviselésnek, szétrebbentek a fellegek, kék az ég, s a T. K. ugyanazt hirdeti, a mit én, amit azonban első cikkelye után sem én, sem senki nem várt volna tőle, hogy tudniillik, a viharágyuzással való kísérletezés nagyon is helyén való dolog, sőt tökéletesen igazat ad «Bodnár István tisztelt barátunknak» (ez az én szellemem lesz 1) a miért képtelennek mondja azon körülményt, hogy több száz, sőt ezer gazda közül 88 viseli az ágyúzás költségeit*. Ha én ezt a kiengesztelő befejezést előre sejthetem, dehogy is irom meg inkriminált közleményemet!! Da hát igy az előbb jalzatt eDő és — Személyi hír. Dr. Leopold Kornél lapunk felelős szerkesztője több heti üdülésre Marienbadba utazott; tavollétében Székely Ferenc segédszerkesztő helyettesíti. — Uj törvényszéki bíró. Az igazságügyminiszter Markovich Jenő vámosmikolai kir. járás- birót saját kérelmére törvényszéki bírói minőségben a szegzárdi kir. törvényszékhez helyezte át. — Ideiglenes főügyészi helyettes. Galba Lajos pécsi főügyész elhunytával Felber Arthur dr. főügyész-helyettes szabadságra utazása alatt a főügyészi teendők ellátására az igazságügyminiszter Vizlendvay Imre dr. győri kir. főügyész-helyettest rendelte ki. — Eredményes gyűjtés. Bezerédj István szobrára a gyűjtési mozgalmat a folyó év január havának végén kezdte meg Simontsits Elemér, mint a kaszinó elnöke, s ma már nem egész hat hónap alatt a szoborra begyült 10083 kor. 87 fillér. — Kinevezés. A pénzügyminiszter Riebl Károly gyönki kir. adótisztet, a szilágysomlyói kir. adóhivatalhoz ellenőrré nevezte ki. — Eljegyzés. Széllé Dezső szegzárdi iparos eljegyezte Spehár Tekla kisasszonyt, Spehár Alajos volt szegzárdi adótárnok leányát. — Uj csendőrőrs felállítása. Szálkán legközelebb egy csendőrőrsöt állítanak fel; ez ügyben a tárgyalások már folynak a községgel. — Rabbiválasztás. A görbői izr. hitköz ég, mely régebbi időkben vármegyénkben a legnépesebbek közül való volt, az évekkel ezelőtt megüresedett rabbiállást e héten tölti be. Sok vita előzte ezt meg, mely főleg a miatt támadt, hogy a hitközség jkerületének egyes községei, melyek mint Tamási, Ozora, Simontornya, népesség, va- gyonosság dolgában túlszárnyalták az anyaközséget, a székhelyet keveselték és az ott lakó rabbi javadalmazásához járulni nem akartak. Mos* azonban oly jelöltre találtak Deutsch Dávid személvében, a kinek nemcsak vallási tudományokban de hazai irodalmunkban való kiváló képzettsége, tökéletes magyarsága és jeles szónoki képessége kedvéért elsimultak az ellentétek s igy megválasztása bizonyosra vehető. — Jegyzőjelölt. Ifj. Lágler Sándor, a kölesdi érdemekben gazdag ág. ev. pap széptehetségü fia a községi közigazgatási tanfolyamot Kassán igen szép sikerrel elvégezte. — Névmagyarosítás. Kohn Zsigmond bonyhádi illetőségű miskolci lakos családi nevét Kertész-re változtatta. — Rosszul sikerült kísérlet. A kereskedelemügyi miniszter tudvalevőleg elhatározta, hogy Szegzárdon a Budai-, Széchenyi- és Bátaszéki-utcai állami kocsiutat kisérletképen úgynevezett kis kockakövekkel burkoltatja be, ami állítólag Németországban némely helyen bevált volna. A kissebesi kőbányatársaság kapta meg a kövezési munkálatokat s a kockakövek lerakását a Budai-utca végén a kőhidnál meg is kezdették. Csakhamar belátták azonban, hogy az ilyen kis kődarabokkal, .melyeket csak jóakarat mellett lehet kockáknak csúfolni, hasznájható kocsi-utat nem lehet csinálni. A miniszter szakértője is lejött megnézni a kövezési kísérletet és belátta, hogy ezt folytatni hiábavaló munka, mert a kocsiközlekedés néhány nap alatt az összes kis kődarabokat kimozdítja helyükből s az egész utat újra meg újra kell foltozni és még sem lesz soha használható ut belőle, még olyan sem, mint az eddigi Mack Ádám szerű burkolat. A hengerezési munkálatokat már a Duna utcáig megcsinálták, most a kiskövek lerakása szünetel, s várják a miniszter újabb intézkedését ; mert a legegyszerűbb laikus is beláthatja, hogy ez a rosszul sikerült kísérlet csak botrányosan rossz országutat teremthet, amitől pedig talán meg lehetne kímélni a vármegye székvárosát. Szükséges volna, ha a közigazgatási bizottság lépne közbe s a hiábavaló munkálat és utron- tási szerencsétlen kísérlet beszüntetését kérné a minisztertől. — Márton Kálmán gyilkosa, a bűntett elkövetésével kezdettől fogva gyanusitott Nagy Sándor nevű kocsis múlt héten végre töredelmesen bevallotta a gyilkosságot dr. Szabó Gyula vizsgálóbíró előtt. A véres bűntettet teljésen úgy követte el, amint azt lapunk múlt számában már megírtuk azzal a változtatással, hogy nem a kocsis lakásadóinál megtalált baltával, hanem egy fokossal gyilkolta volna meg Mártont, s a fokost állítólag a Sió-csatornába dobta s a gyilkosságot a vámházon túl követte el. A vizsgáló biró kivitette a gyilkost a helyszínére, hol újra elbeszéltetíe a tett elkövetésének módját, a fokost azonban a vízben nem tudták megtalálni, habár Turcsik nevű janyai gyakorlott búvárral gondosan kerestették. A vizsgáló biró az eddigi adatok alapján is meg van győződve róla, hogy nem az állítólagos fokossal, hanem csakugyan Márkusék baltájával követte el a gyilkosságot, azt azonban azért tagadja, hogy az előre megfontolt szándék terhes következményeit magáról elhárítsa. Ezért vallja azt is, hogy nem volt szándéka Mártont agyonütni, csak megijeszteni, s hogy vidékre készült menni; holott bebizonyult, hogy másnapra Szegzárdon elszegődött már aratni. Az előre megfontolt szándékot mindenféle mesékkel tagadni iparkodik, valamint tagadja azt is, hogy Mártonná felbujtotta volna a gyilkosságra, azt azonban elismeri, hogy a meggyilkolt Márton özvegyével szerelmi viszonya volt, amit meg Mártonná eddig még állhatatosan tagad. A vizsgálóbíró mindazonáltal súlyos gyanuokok alapján Márton özvegye ellen elrendelte a vizsgálati fogságot; ezen határozatot az asszony ügyvédje, dr .Beöthy Károly megföllebbezte, a törvényszék vádtanácsa azonban föntartotta a további vizsgá- ati fogságot, s ebben most már Mártonné is megnyugodott. A vizsgáló biró a legnagyobb erélylyel folytatta egész héten át a vizsgálatot, sok tanút hallgatott ki, hogy az asszony bűnösségére teljes bizonyítékokat gyüjthessen össze, mert minden körülmény a mellett szól, hogy az asszony vagy felbujtója volt a gyikosnak, vagy legalább az ő tudtával követte el a gyilkosságot. Nagy Sándor, a fiatal gyilkos, terhelt családból származott; atyja öngyilkosságot követett el; anyja, nővére lopás betörés miatt ültek a börtönben. A gyilkos védelmével a törvényszék dr. Steiner Lajos ügyvédet bízta még s végtárgyalása már az augusztusi esküdtszék előtt lesz megtartva. Márkus Lajost és nejét, kiknél lakott a gyilkos, a vizsgáló-biró szabadon bocsátotta, mert eddig a gyilkos nem vallott reájuk terhelőén. — Ügyvédjelöltek változásai. A pécsi ügyvédi kamara közi', hogy Dr. Kron Ferenczet, mint Madarász István pécsi ügyvédnél, Bihmer Oszkár jogszigorlót, mint Véssél Manó dr. pécsi ügyvédnél, Róna Gyula jogszigorlot, mint Székely Ede dr. pécsi ügyvédnél, Hagymássy Dezső jogszigorlót, mint Róth Zsiga dr. paksi ügyvédnél, Leitner Nándor jogszigorlót, mint a pécsi kir. járásbíróságnál és Berger Dezső jogszigorlót, mint Leopold Kornél dr. szegzárdi ügyvédnél, végül Tenzlinger József jogszigorlót, mint Szily Géza dr. tolnai ügyvédnél joggyakorlaton levő ügyvédjelölteket bejegyezte az ügyvédjelöltek lajstromába. — Káplán-küldés. Gyurátz Ferenc, a dunántúli evangélikus egyházkerület püspöke, Nemeth Sámuel tanárjelöltet Paksra nevezte ki káplánnak.
