Tolnavármegye, 1902 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1902-07-20 / 29. szám
29. szám. XII. évfolyam. Szegzárd, 1902. julius 20. TOLNAVÁRMEGYE POLITIKAI ÉS VEGYES TARTALMÚ HETILAP. __________ A E lőfizetési ár: ■ Egész évre . . . 12 korona. I Fél évre . . . fi > 1 Negyed évre . . 3 » 1 Egy szám ára . . 24 fillér. H Előfizetéseket és hirdetéseket a kiadó- ■ ivatalon kívül elfogad Krammer Vil- K mos könyvkereskedése Szegzárdon. Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szegzárdon, vár-utca 130. sz. sb&mmk Felelős szerkesztő és laptulajdonos: Dr. LEOPOLD KORNÉL. Segédszerkesztő: SZÉKELY FERENCS. Kéziratok vissza nem adatnak. A lap szellemi részét illető közlemények, valamint az előfizetések és a hirdetések is a szerkesztőséghez intézendő c. Hirdetések mérsékeljen megállapítot árszabály szerint számíttatnak. Az egyesületekről. Politikai, társadalmi és különösen közgazdasági téren az erők egyesítésének korát éljük. A szabad verseny a maga rideg önzésével hatalmassá tette a tőkét és kizsákmányolással fenyegette az apró emberek tömegét. Az apró emberek tehát összeíognak, a kis erőkből összesítve nagy erők lesznek; a sok apró tőkéből keletkezik egy hatalmas részvénytársaság, vagy szövetkezet. De nemcsak anyagi súlyt, hanem erkölcsi tekintélyt is szerez és teremt az •egyesülés; s ha a kis ember nem tud érvényesülni egymaga, érvényesül mint egy nagy testület, hatalmas egyesület szavazattal biró tagja. Az egyesülés, az apró erők tömörítése fogja átalakítani a gazdasági és társadalmi rendet. Nagy és hatalmas idea ez, nem volna szabad tehát sárba tiporni, megcsu- folni s nem volna szabad kinövéseit ápolgatni. Hogy az egyesületek áldásai, vagy kinövései jutnak-e érvényre, az jórészt azoknak a műveltségi fokától, tevékenységétől, áldozatkészségétől, szóval egyéni tulajdonságaitól függ, akik az egyesületeket alkotják, tehát a népjellem az elhatározó tényező arra, hogy az egyesülési törekvések nem vezetnek-e a czél ellenkezőjéhez: a visszavonáshoz. Ha a népben megvan az egyesületi szellem, sok dolgot tud véghez vinni. Mi magyarok nem tudunk egyesületeket alkotni; legalább nem olyanokat, a melyek rendeltetésüket teljesítenék. Merész szó, de az élet lépten-nyomon bebizonyítja ennek az igazságát. Legalkalmasabb egyesületi medium a német. Ki is csúfolják őket érte, pedig inkább irigyelhetnénk Vereinsmeyeréket, mert szembeötlő, hogy azok az apróbb, nagyobb egyesületek milyen áldásos működést fejtenek ki; hogyan állítják a közcélok szolgálatába a kakastollas sapkájára hiú tehetetlen veteránt is; hogyan gyűjtenek humánus czélokra forintokat; hogyan védik a közös érdeket s minő súlyt képesek szavuknak szerezni felfelé és lefelé. Nincs az az apró németországi városka, amelyben egy tuczat Verein ne működnék és pedig abban az irányban, amely czél- jainak megvalósításához vezet. Mi is megértettük, hogy hatalom vagyon az egyesülésben és alakítunk mindenféle egyesületeket és köröket; de olyan egyesület, a mely a célt, amelyért alakult, hamarosan szem elől ne tévesztené, bizony nagyon kevés van. Rendesen a legszerényebbek, a melyek reklám és zaj nélkül dolgoznak a megkezdett utón ; minél nagyobb a zaj, az elismertetés'iránti praetensió, a szereplési vágy, annál kevesebb az elismerésre méltó működés. Vájjon ki hiszi el manap, hogy a kaszinók, társaskörök, önképző egyletek főfeladata a társadalmi mozgalmak vezetése, irányítása és címükben ékeskedő önképzés, vagy közös érdekek védelmére való törekvés. Az eredeti cél háttérbe szorul s a legtöbb ilyen célú egyesület egyedüli célja a szórakozás lesz. Vannak humánus egyesületeink, amelyek csak arra jók, hogy a hiúság szolgálatába álljanak. Az első és legfontosabb kérdés nem az, hogy a humanistíkus törekvéseket hogyan lehet egy lépéssel előbbre vinni; hanem az, hogy ki lesz az elnök, ki lesz a választmány tagja; hogyan lehet fényes, fényesebb és legfényesebb mulatságokat rendezni minél több kiadással. Vannak egyesületeink, amelyek kizárólag arra valók, hogy egyes gazdasági érdekköröket képesekké tegyenek az önvédelemre, a haladásra, a tagok közös érdekeinek megvédésére. Ezeknek már határozott köz- gazdasági hivatásuk van; működésük irányát, tevékenységük célját az a gazdasági érdek szabja meg, amelynek szolgálatában állanak. Jól eső látvány, mikor egy nagy csoport gazda, kereskedő, iparos, munkás saját érdekeinek védelmében egy akarattal tör előre, józan eszmékkel, nemes törekvéssel a társadalmi és gazdasági jólét megvalósításán dolgozik. Az élet, a haladás az ellentétek láncolatából áll; harc és küzdelem szükséges alkotó elemei a haladásnak; bármely érdekkörhöz tartozzék is valaki, elismeréssel kell TÁRCA. ___■ Gy ermekek között. Ujjongó gyermekek hada Zsibong vígan körüliem, En egy könyvet olvasgatok Figyelve, elmerültem De eszmék dús világa bár, Mely e lapokrul árad: Eltünteti pajzán szavad, Te játszi kis harsány had. Oh mennyivel jobban esik Tudásnál, bölcseletnél, A gondtalan, csengő kaczaj, Mely gyermekajkakon kél. Mily szívesen eljátszanám Közöttetek vidámul, S építenék — légvár helyett — Palotát újra sárbul , . , Hisz’ alig pár rövidke év Enyészett el azóta, Hogy utamat gyermekkorom — Virágaival beszórta. S a míg akkor minden napom Öröm, gyönyör szülője: Most minden órám egy remény, Egy álom szemfedője. KÜRTI NÁNDOR. Éva vetélytársa. — Catullé Mendes. — Érzelgős hangulatban ébredtem fel reggel, mert tegnap este egy kisasszonytól a házasságról szóló romanczot hallottam énekelni zongorakiséret mellett. Regényes tartalma élénken hatott lelkemre. És a kert, hová a felkelés után sétálni mentem, nem zavart ki ebből a kellemes állapotból, nem volt az műveletlen, vagy éppen tekervényes, voltak veteményes ágyai, amelyek mellett kék, vörös és sárga virágok álottak szép rendben, mint az apró szalon-figurák és nippek egy óriási szekrényben, homokos fasorai, hol a gereblye párhuzamos vonalú csikókat hagyott, mint a hangjegysorok, szabályos virágágyai, melyek a kivasalt ruha díszítéseihez voltak hasonlók, — ekkép a kert egy csinos, jóizléssel kiállított, finom vizfestmény benyomását keltette. A júliusi meleg nap pazarul szórta rá arany sugarait, mig a levegőben édes illat terjedt el. Egy arra röpködő pillangó, mely éppen olyan volt, mintha két repülő virágszirom lett volna, kezemet horzsolta, rajta hagyva egy kevés -igen finom porocskát. — Fehér pillangó — szóltam hozzá, — mig a románcz emléke zsongott fejemben — fehér pillangó, ne fuss előlem; mielőtt a virágra leszáll- nál, ülj le a falevélre s felelj egy kérdésemre, melyet annyiszor hiába intéztem testvéreidhez! A pillangó letelepedett az egyik levélen. — Hallgatlak! — szólt hozzám. Mert miért ne válaszolt volna, ha én beszéltem hozzá? — Könnyüvérü szerelmese a rózsáknak és liliomoknak, ez a finom por, mely szárnyaidról hull, mig egyik virágkehelyről a másikra szállsz, — honnan származik? — Kiváncsi vagy! — feleié a pillangó. S minthogy volt éppen egy kis szabad ideje, nem vonakodott a felvilágosítástól. Igazán menynyit megtanulna az ember az olyan dolgokból, melyeket a tudósok sem tudnak és melyekről szó sincs a könyvekben, ha sokszor csevegne és minél gyakrabban beszélgetne a kertek és mezők apró rovarkáival, a cincérekkel, szitakötőkkel, a tücskökkel és a katicákkal. * Midőn aranyvörös hajával Éva világra jött, tizenhatéves volt, tehát abban a korban, a melyben szilárdan ragaszkodnak a nők mindenhez. Folytonos extázisbán élt a csodálatos édenben, hol minden az élettől és ifjúságtól duzzadt, az ősi
