Tolnavármegye, 1902 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1902-07-20 / 29. szám
2. TOLNA VÁRMEGYE. 1902. julius 20. meghajolnia azok előtt, akik jogos érdekeik védelmére egy csoportba állanak. De vájjon olyan gyakran van e részünk ebben a felemelő látványban? Bizony nincs! Az egyesületek közgyűlésein sokszor mindenféle szép dolgot lehet hallani, csak azt nem, hogy milyen eszközökkel volna lehetséges társadalmi és gazdasági bajainkon segíteni. Személyeskedés, parlamentáris játék, korteskedés töltik be a termeket, mert a sértett hiúság kitör és eget kér s legtöbbször a fődolog a tiszti állás, a méltóság és nem a közös érdek. Hála Isten, ma már méltatlanság számba menne ezt a megrovást feltétlenül általánosítani, de fájdalom, a gáncs még mindig nem felesleges, s az egyesületi bajok fölött elmélkedni néha-néha szükségesnek mutatkozik. VARMEGYE. A közigazgatási bizottság julius havi ülését folyó hó 12-én tartotta meg Dóry Pál elnöklete alatt. Az ülésen jelen voltak : Stmonísits Elemér, Kurcz Vilmos, Fördős Vilmos, 7ihanyi Domokos, Szilágyi Gyula, Toilh Ödön, Jeszenszky Andor, Orffy Lajos, Perszina Alfréd, Boda Vilmos, Kovác/i S. Endre, Perczel József, Bernrieder József, Perczel Lajos, Krcsmartk Pál. Elmaiadását igazolta: Forster .István. Az alispán jelentés szerint: a múlt hó folyamán beéikezett 1662 ügydarab* 1, az előző hóról hátralékként áthozatott 387, elintézendő volt tehát összesen 2049 drb; ebből elintéztetett 1734 drb., közgyűlési tárgyalásra fenhagyatott 88, elintézetlenül maradt tehát 315 drb. A csendőrkerületi parancsnokság jelentésének kivonata szerint a közbiztonság állapota a múlt hó folyamán kielégitő volt. A vármegyei házipénztár junius hó 28 án megvizsgáltatván, ott minden tekintetben kifogástalan rend találtatott. Fegyelmi eljárás a múlt hó folyamán nem rendeletett el, rendbirságolás azonban kisebb mulasztások miatt 8 esetben alkalmaztatott. A kir. főmérnök jelentése szerint az állami- és megyei-utak elég jó karban voltak s a kavics- szállítás majdnem teljesen befejezést nyejt. A jelentés szerint a szegzárdi átkelési szakasznak kis koczka-kövekkel való ellátási munkálatait a kis- sebesi gránit kőbányák részvénytársasága, mint vállalkozó múlt hó 20-án a szerződés jóváhagyása előtt, saját felelősségére megkezdte; a kavicságy egy részét felbontotta s újra simára hengereztette, s a burkolat kis részét le is rakatta; a munkálatok főfelügyeletével megbízott Brenner Vilmos műszaki tanácsos a munkálatokat mégis vizsgálta s azt constatálta, hogy azok nem a Németországban jól bevált kis kőburkolatok módja szerint végeztetnek ; nevezetesen: ott a kis-kőburkolat 3, 4 vagy 5 szögű s oly kövekkel állitatik elő, melyeknek felső- és alsó-lapja teljesen sima és párhuzamos s az érintkezési felületek teljesen összeillenek, holott a szegzárdi átkelési szakasz kövei csak 4 szögüek, érdes felületüek s az érintkezési felületek nem állanak össze, miéit a követelményeknek nem felelnek meg teljesen miután a műszaki műveletek a Minisztériumnál vannak, s igy a műszaki tanácsos azokat át nem tanulmányozhatta, a munkálatok folytatása ügyében érdemileg csak a műszaki műveletek tanulmányozása után fog határozhatni. A tanfelügyelő jelentése szerint; ezen hó alatt 5 iskolát, 1 óvodát, 1 menedékházat meglátogatott 15 tanteremben. Továbbá 6 napon át elnökölt a szegzárdi és paksi polg. íiu-, valamint a szegzárdi polg. leányiskola magánvizsgálatain, melyeken a jelentkezők közül eredménynyel vizsgázott 51, elbukott 11. Végre 5 napon át részt vett a polg. fiú- és leányiskola évetzáró vizsgálatán is. Meglátogatta a szegzárdi községi iparos- és kereskedő-tanoncz iskolát és a szegzárdi belvárosi r. k. leány- és a Májer-féle magán fiú- és leány-iskolát, továbbá a szegzárdi állami-ovodát és a szegzárdi bátaszék-utczai községi állandó menedékházat. Az elért eredményt kielégítőnek minősíti. A kir. Ügyész jelentése szerint: a múlt hóban le volt tartóztatva 84 egyén, a kik közül fegyházra volt Ítélve 2, börtönre 63, fogházra 10, vizsgálati fogságban volt 8 és felebbezés alatt állott 1, összesen 84 egyén. A fogházi kórházban kezeltetett összesen 19 egyén, felgyógyult 11, további gyógykezelés alatt pedig maradt 8 egyén. A főállatorvos jelentése szerint: junius hó folyamán a ragadós állati betegségek közül a vármegye területén felmerült a lépfene Alsó-Nyék, Decs, Miszla és Murga községekben szórványosan. A veszettség felmerült: Kalaznó, Máza, Némedi és éö Majos községekben. Sertés-orbáncz felmerült: Miszla, Pálfa, Majsa és Bonyhád községekben. — Sertésvész felmerült: Szántó községben járványosán, Medina, Uj-Dombovár, Kajdacs, Alsó-Nána, Hat ez, Gerjen, Grábócz, Paks és Nagy-Székely községekben szórványosan. Az árvaszéki elnök jelentése szerint: az ügyrend rendes volt. Az ügyforgalmi kimutatás adatai szerint érkezett az árvaszékhez 2425 beadvány, melyhez a május végén maradt 736 hátralékot hozzászámítva, elintezesre vart 3161, ebből feldolgoztatott 2548, elintézetlen maradt 613 darab. A pénzügyigazgató jelentése szerint: adókban és illetékekben a múlt hó folyamán 273.950 K. 57 fillér, folyt be, 37.222 koronával több, mint a. múlt év megfelelő időszakában. A tiszti főorvos helyettese, dr. Drágíts Imrének jelentése szerint; a közegeszségi állapot ezen hóban kedvező volt. Leggyakoribbak voltak a légzőszervek hevenyhurutos megbetegedései, melyek a levegőnek a sok esózes következtében való gyors lehűléstől keletkeztek, lefolyásuk azonban kedvező volt. Gyakori volt még ezen hóban a kanyaró és hökhurut, előbbi Faddon és Tolnán a gyermekek közt nagy mérvben uralkodott, utóbbi pedig leginkább a völgységi járás több községében mutatkozott. A hevenyfertőző betegségek közül a hó folyamán előfordult a roncsoló-toroklob 7 esetben 2 halálozással, a vörkeny 11 esetben 2 halálozással, a kanyaró 211 esetben 4 halálozással, a hökhurut 61 esetben gjgjj halálozással, a hasi hagymáz 5 esetben halálozás nélkül, a gyermekágyi láz 2 gyógyulással végződött esetben és a trachoma 1 jelenleg is gyógykezelés alatt álló esetben. A Ferencz-közkorhazban május hóról ápolás alatt maradt 288 beteg, júniusban fölvétetett 142, összesen ápoltatott tehát 430 beteg. Ezek közül gyógyultan elbocsájtatott 85, javultan 39, gyógyulatlanul 21 és meghalt 13. Összes fogyaték 158, maradt tehát ápolás alatt junius hó végén 272 beteg. — A vármegyei tisztviselői nyugdíj - egyesület múlt pénteken délelőtt tartotta meg rendes közgyűlését D'óry Pál elnöklete alatt. Az ülésen megválasztották a vármegyei nyugdijválasztmányba kiküldendő négy tagot. A szavazat-szedő bizottság tagjai voltak : Fördős Vilmos elnöklete mellett Korbonits Dezső és dr. Éry Márton ; beadtak 44 szavazatot, s a szavás eredménye szerint megválasztattak : F'ördős Vilmos 42, Kurcz Vilmos 32, Nunkovits Ferencz 31 és Rill József 24 szavazattal. — Az egylet működését, a tagokkal szemben fennálló kötelezettségei teljesítésének beszüntetése mellett, ideiglenesen sem függesztheti fel. (A m. kir. belügyminiszter 1902. évi 27,244. sz. határozata.) — Az az önsegélyző-egylet, a mely alapszabályai szerint nemcsak tagjaitól, de másoktól is jogosítva van betéteket elfogadni, abban az esetben, ha beigazolja, hogy az egylet fennállása óta kizárólag tagjaitól fogadott el betéteket, az 1875. évi XXIB. törvényeik 4. §-ának az 1880. évi LX. törvénycikk I. §-a által módosított 10. ponájában foglalt kedvezményre igényt tarthat. (A m. kir. közigazgatási bíróság 12,682/1901. P. számú határozata.) természet ezer pompája között. Sokkal szebbnek érezte magát, mint mindama szépség, mely- őt körülvette és amióta a patakban képmását meglátta, szánakozva nézett mindenre. Ha az oroszlán megrázta lángoló sörényét, fönséges volt a ragyogó fényben, de az Éva hosszan lebocsátott hajának hulláma sokkal ragyogóbban verte vissza a fényt. Lehet, hogy kék volt az ég, de az ő szemei sokkal csábítóbb azúrban égtek. Miért lett volna a hattyúra féltékeny, midőn a nyaka és gömbölyű karja olyan volt, mint a frissen esett hó ? Kevé- lyen nézte a bájos termetét, amely elenyészett az I rendkívüli bája mellett s leülve a fa alá, mosolyogva csókolgatta finom ujjacskáinak rózsás körmeit. De egyszer meglátta a rózsát 1 A rózsa ott állt előtte halvány rózsaszínben, majdnem fehéren, büszke diadalmas pompában. Kinyilt és sugárzott, mint egy csillag, mely nővé válik. Egy arra menő tigris, midőn rápillantott, sírva fakadt a meghatottságtól. Éva zavarba jött. Érezte, hogy a rózsa örökös vetélytársa lesz. Akármilyen szép volt is ő, a rózsa szintén elragadó vala. Illat illat ellen, mosoly mosoly ellen, asszonyi hús asszonyi hús ellen; itt élet-halál harc tör ki és folyni fog örökre. Hiába fogják szerelmeseiknek lágyszivü poéták zengeni a rózsa vereségét. Évát nem ejthetik csalódásba, a rózsa folyton dacolni fog vele, pompásan és győzelmesen és a Nő meg lesz mindenkorra alázva, ha összehasonlítják büszke vetélytársával. Legyőzhetlen szomorúság fogta el őt, akinek minden teremtett dolog meghódolt s akivel szemben csak egy virág állott. Nem csodálta magát többé a forrás kristály tükrében, a tavak síkján játszadozó hattyúk már nem mulattatták, csillagok alatt és a magányosság hosszú óráiban mozdulatlanul ült egy fa alatt, a nélkül, hogy kis ujjúnak rózsás körmét csókolgatta volna. Elhatározta végre, hogy megsemmisíti vetély- társát, amely az elérhetetlen báj diadaláért versengett vele, bár jól tudta, hogy a halottrózsa el nem tűnik örökre, hanem újjászületik, feltámad minden tavaszszal, minden nyáron s megszégyeníti a legpirosabb ajkakat is. De legalább megboszulja a Nő az első sérelmet s a vetélytárs győzelmét el nem tűri viszonzás nélkül. Először arra gondolt, hogy széttépi ellenségéi, megöli és lábaival széttiporja a porban a kavicsok között, aztán martalékul odadobja a dühöngő szélnek, mely magával fogja ragadni a megsemmisített ellenséget. De csakhamar más büntetést talált ki. Száraz levelekből máglyát rakott a homokon, egy szentjános bogárkával meggyuj- totta, s mikor lángban állott, leszakította a rózsát s a tüzbe lökte. Oh mint remegtek a könnyű szirmok, hogy zsugorodtak össze keserves sustorgással. A rózsás fehérség, az illat, az élet, a kellem, mint váltak lassankint hamuvá. Végre nem maradt egyéb, mint a hamvadó parázs, s ebből egy kevés fehér por — ez volt a rózsa hamva — és mellette büszkén daczosan elégedetten állott a Nő. De nagy lön a kétségbeesés az Éden pillangói között. Ők imádták a rózsát, akit a Nő gyűlölt. Hogyan ? Már nincs többé ? Elbájolva és remegve nem szállhatnak le reszkető szirmaira, nem érinthetik többé kiterjesztett szárnyaikkal szivének balzsamos misztériumát. Mig a végzetes eset történt, rémülten röpködtek a könyörtelen hóhér körül: de Éva annyira el volt foglalva boszujával, hogy meg sem látta őkeL Most diadalmasan eltávozott a Nő és ők a hamvadó parázsáon látták imádottjuk halvány maradványait. Legalább megőrzik mindazt, amit még megmenthetnek, mindent, mindent ! Sokan, tömegekben együtt, egyik a másik után, dobálták magukat a becses ereklyére, meg- hengerőztek benne, belé bújtak ... És a finom, repülő por, amely ez idő óta a pillangók szárnyairól hull — ezek a porszemek a rózsa hamvai!
