Tolnavármegye, 1902 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1902-05-25 / 21. szám

Előfizetést ár: Egész évre ... 12 korona. Fél évre ... fi » Negyed évre . . 3 » Egy szám ára . . 24 fillér. Előfizetéseket és hirdetéseket a kiadó- íy atal on kiYÜl elfogad Kram mer Vil­mos könyvkereskedése Szegzárdon. POLITIKAI ÉS VEGYES TARTALMÚ HETILAP. Meg-jelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szegzárdon, vár-utca 130. sz. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: Dr. LEOPOLD KORNÉL. , Segédszerkesztő: SZÉKELY FERENCZ. Kéziratok vissza nem adatnak. A lap szellemi részét illető köz­lemények, valamint az előfize­tések és a hirdetések is a szer­kesztőséghez intézendők. Hirdetések mérsékeljen megállapítót g| árszabály szerint számíttatnak. A lovagjáték. Hollós Mátyás udvarának fénye eleve­nült meg. Szinte csak álomképen, de álom­nak is csodás volt. Azt a káprázatos pompát, melyet a reneszánsz virágában a diadalmas Mátyás udvarában kifejthettek, azt láttuk megjelenülni abban a lovagjátékban, a melyet £ napokban a magyar társadalom szine-java rendezett jótékony célra, a királyi ház tag­jainak közreműködésével, a királynak jelen­létében. Épp a delegáció idején rendezték, akkor, amikor a monarkia két államának súlypontja amúgy is Budapesten van, akkor, a mikor a társadalmi és udvari élet bizonyos mér­tékben nemzetközi jelleget ölt. Soha jobbkor nem mutathatták be ezt a magyar ünnepet, a melynek középpontja a legnemzetibb magyar király. S a ki ezt az ünnepséget csak mint holmi jótékony- célú előadást nézi, a melynek értéket csak az ad, hogy több vagy kevesebb nyereség lesz az ünnepen a jótékony cél javára, az bizony rövidlátó szemmel látja ezt a parádét. Több ez a lovastorna, jóval több fő­úri pompánál, főúri mulatságnál és jóté­kony pénzgyüjtésnél. Arisztokráciánk fárad­hatatlan buzgalommal és ritka áldozat- készséggel nemcsak mulatni akart s pénzt szerezni jótékonycélra. Ennél magasabb eszmei hivatást, hogy ne mondjam, politi­kai és társadalmi hivatást szántak a tatter- salli lovagjátéknak. Elvégre is a magyar nemzet nemzeti hagyományainak fölélesz- tése ez a lovagjáték. Felmagasztositása annak a kornak, a melyben a magyar ki­rály a magyar népnek sarjadéka volt, a midőn az Árpádok óta kihalt magyar dinasz­tiának alapját akartuk volna lerakni. Ez- adja meg a lovagjátéknak a politikai motívumot. Uralkodóházunk tagjainak részvételét nyertük meg a magyar nemzeti királyság gloriíikálására; királyi családunk tagjai ma­guk léptek a porondra, hogy visszaidézzék e kornak emlékét. íme igy ezt a legnem­zetibb korszakot mintegy ideálnak állítot­tuk be épp a királyi ház tagjainak segít­ségével, ezt a kort jelöltük ki olyannak, a melyeknek fényét, lovagiasságát, nemes felfogását méltó évszázadok múlva is visz- szaidézni. A nemzeti hagyományok bő forrása bugygyant fel ez ünnepségben, ebből a for­rásból mi üdítjük a nemzetiért epedő szom- junkat,ennek a forrásnak a vizével frissül­nek föl azok is, a kik a magyar nemzeti hagyományok értékét hajlandók lettek volna kétségbe is vonni. Nagy politikai becset kell hát tulaj­donítanunk e lovagjátéknak; akik ezt ki­tervelték, azoknak kétségtelenül volt poli­tikai látókörük. Társadalmilag épp ily jelentősnek tart­hatjuk ez ünnepséget. íme, nyilvánosan elő­ször jelenik meg összeolvadva az udvar a magyar arisztokráciával. Beléptidij mel­lett kiválókép nem volt még mód gyönyör­ködni ez egybeolvadásban. A nagyközön­ségnek tulajdonkép világos képe nem is volt eddig arról, mily mértékben van kon­taktusban az udvar az arisztokrácziával: most látja a nagyközönség, hogy a magyar arisztokrácia annyira közel áll a királyi család tagjaihoz, hogy együtt ünnepsége­ket is tudnak rendezni. Hogy ez az össze­olvadás egészen uj keletű volna s épen csak e lovagjáték alkalmára szorítkoznék, az nem valószínű. De kétségtelen, hogy az összeolvadás folyamatát az ilyen ünnepség jelentékenyen előmozdítja. Az udvar a gya­kori érintkezés révén megismeri ariszto­kráciánk tagjait s tartjuk annyira kvalitás­ban arisztokráciánkat, hogy az udvar a jobb ismeretség révén vonzódni fog ariszto­kráciánkhoz. Ez lovagjáték-ünnep társadalmi jelen­tősége. Lehet e mellett, hogy valaki túlságo­san arisztokratikusnak mondja majd ez ünnep­séget, mert szinte kizárólag az arisztokrácia rendezte s vett részt benne. Ezt a motívumot alaptalannak ép nem lehet mondani. Igaz, hogy felette nehéz a különböző társadalmi rétegekből egyöntetűen TÁRCA. Sellő-ének,.. 4 Ezer éve alszom Elátkozottan, Mélységes vizekben Rengő habokban, Körülöttem ezüst Csillogásu halak, Halvány vizirózsák Hómák, hangtalanak. Lidérc tüze tévedt Csillámbarlangomba, Hosszú selyemhajam A hinár befonta. Szállnak a napok, Telnek az évek; Valamiért epedek, Valamit remélek. Valami csodára Ezer éve várok; — Álmodó testemről Lefoszlik az átok. Sóvár szikra lobog Ébredő szememben; Halkan szólit egy hang, Utána kell mennem,--------Felszállók a mélyből Csillagfényes este, Harasztföveny-parton Elrejtőzöm lesbe.-------Eljön, — szomjas csókja Fü röszti az arcom. —-------Mélységes vizekben Mé g alszom, — még alszom. _____ Lys-noir. An golok között. _ Irta: Szathmáry Károly. Hamis véleménynyel lenne az ember Nagy- Brittania lakóiról, ha azt a képei, melyet a kon­tinensen tartózkodó angolokról nyert, általánosítaná is egyszersmind. Az egyén lehet ugyanaz, de ha látjuk a tipikus üzletembert otthon, s a külföld múzeumai és képtáraiban a hagyományos Baede- kerekkel felfegyverezve, az ellentét szembetűnő. Ritka az a hely, hol velők az ember ne I találkoznék. Többes számot irok, mert legtöbbször 'kényszerítik az embert, hogy vezetőjük hangos beszéde elől elmeneküljön máshová, höl az egyéni impresszió juthat érvényre. Ez utóbbi dolog nem nagyon erős oldala az e nemzetbeli utazóknak. Rábízva magukat Cook vállalatára, s a mindenütt alkalmatlankodó vezetőkre, lehetőleg kényelmesen végeznek a látnivalókkal, de a mi a Baedekeren kivül történik — pedig ilyen is van, s sokszor felette nagyon érdekes — azt rendesen mellőzik. Nyomát sem találni a kényelemnek hazájuk­ban. Nem akartam Londont felemlíteni, mert mint a legtöbb főváros, úgy ez sem fejezi ki a nép összes tulajdonságait. London, mint annyi idegen találkozó helye, nem alkalmas az igazi angol élet tanulmányozására. Sehol sem láttam azonban oly szembeszökő ellentétet, mint ép e városban. Mintha más légkör venné körül a City üzletekkel tultömött, szűk ut­cáit, s a West End hideg nyugalommal egymás mellé sorakozó palotáit és klubjait. Pali Mail, Picadilly és a szomszédos utcák egész sorát adják a legnagyobb fényűzéssel berendezett kluboknak. A felvételi díj 5 1.—40. 1. az évi tagdíj 3. 1—15.1 közt váltakozik. Tekintetbe kell azonban venni, hogy e minden képzelhető kényelemmel felruházott klubokban a bor, étkek, kiszolgálás nemcsak ki­fogástalan, hanem hasonlót hiába keres az ember a legelső hotelben is. Pedig ugyantsak tiszteletreméltó épületekben helyezkednek el ez utóbbiak is. A legnagyobb a Hotel Cecil, homlokzattal a, Victoria Embank- ment-re a Themse partján; étkezője gyönyörű ki­látással a Waterloo hidra, melyen egymás hátán lassan tolakodik előre a véget usm érő ember-, s jármű áradat. A hétszáz szoba, kétszáz szálán, tánc és koncert termekkel ellátott óriási épület egészen | a Stand-ra húzódik ki, mely, talán London leg­népesebb utcája, tömve remek üzletekkel, s számos színházzal.

Next

/
Thumbnails
Contents