Tolnavármegye, 1902 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1902-05-04 / 18. szám

1902. május 4.--------------------------------------------------------------- TOLNA VARMEGYE.

Rá

tkay László a pincehelyi kerület képvi •selője a képviselőház csütörtöki ülésén a honvédelmi tárca költségvetésének tárgyalása alkalmá ■val elmondott rövid és tüzes beszédében azt a felhívást intézte a magyar ifjúsághoz hocrv ha a Gotterhaltét hallja, bár ha a király is jelen van, fütyülje ki ezt a dalt. Már bocsásson meg nekünk Ratkay képviselő ur, beszédének ez a része nem volt se nem Ízléses, se nem tapintatos Mi Rátkaynak parlamenti szereplését — bár más párt álláshoz tartozunk — mindenkor őszinte rokon szenvvel kisértük,^ amire nemcsak a minden izében magyar érzésű, szabadelvű gondolkozásu ■szorgalmas politikus és jeles szónok, hanem Rátkay ban az ember és az Író is egyaránt teljes mértékben rászolgált. De mindezen rokonszenvünk mellett sem hagyhattuk kritika nélkül Rátkaynak hivatkozott szavalt. Mi ép oly kevéssé vagyunk szerelmesek a Gotierhaltéba, mint Rátkay, de azért a leghatározottabban hibáztatjuk és elitéljük a magyar ifjúság szenvedélyeinek ilyen fegyverekkel való izgatását, mert az, ami alkotmányos, jó és bölcs királyunk ellen való tüntetésre vezetne és csak arra szolgálna ismét alkalmul, hogy a király es nemzet között fennálló jo viszonyt megbolygassa. Jó szolgálatot az tesz az ifjúságnak, a ki azt komoly munkára és komoly tanulásra biztatja, nem pedig tüntetésekre, amivel buzdítás nélkül is a kelletenel jóval többet foglalkozik, hisz a magyar társadalomnak es a magyar ifjúságnak éppen az a legnagyobb baja, hogy minden idejét a komoly munka helyett a politizálásnak szenteli, ebből pedig meg nem élünk. A függetlenségi párt is sokkal hasznosabb dolgot cselekednék, ha a helyett, hogy minden nagyobb akcióját örökösen ezeknek a 'sérelmi ügyeknek szenteli, inkább a nagy gazdasági és szociális kérdésekkel foglalkoznék.

HÍREK.

— Személyi hir. Perczel Dezső országgyűlési képviselőt a delegáczió kijelölő értekezlete alkalmával a külügyi bizottság elnökévé (az elhunyt Tisza Kálmán helyére) jelölték ki.

— Májusi előléptetések. Szelesley Károly alezredes, a székesfehérvári VI. csendőrkerületi parancsnok, — továbbá Malic Henrik alezredes, a tolnai 12. számú uhlánus-ezred osztályparancsnokai ezredesekké léptettettek elő.

— Kinevezés. Dr. Gyalókay Sándor szeg- zárdi járásbirósági albirót a kecskeméti királyi ügyészséghez alügyészszé nevezték ki.

— Előléptetés. A m. kir. igazságügyminiszter Báthory Géza dunaföldvári kir. járásbirót a Vili. fizetési osztály I. lokozatába előléptette.

— Pályázat. A szegzárdi kir. járásbíróságnál megüresedett albirói állásra a kir. törvényszék elnöke 2 heti lejárattal pályázatot hirdetett.

— Vásár Szegzárdon. Holnap és holnapután lesz Szegzárdon az úgynevezett áldozócsütörtöki vásár.

Schmidt Imre. *}* Fájdalmas, szomorú hir terjedt el penteken délután Szegzárdon. Schmidt Imre, törvényszéki bíró* a szegzárdi társas- életnek egvik legkedvesebb és legrokonszenvesébb alakja, a mindenki által becsült szeretett »Imre bácsi« halálát megdöbbenéssel és igaz részvéttel hallotta mindenki, aki csak ismerte ezt az aranyos szivü, nemes lelkű, puritán jellemű, igaz magyar embert. Mint biró, a kötelességtudásnak, munkásságnak embere volt; szinte nem is illett szelíd lényéhez az, hogy büntető bíróként működjék; mert hiszen maga volt a szivjóság ; birói Ítélkezésében is nem a rideg paragrafusok, hanem mindig a humánus érzés vezérelte. Typikus »szögedi« magyar ember volt, ki azonban nálunk már egész benszülötte vált, mert itt is épugy szerették, mint »Szögedében.« Szerette, tisztelte mindenki, amint ő is megbecsült mindenkit érdeme szerint. Őszinte, igaz részvéttel áldjuk mi is Schmidt Imre emlékezetet, kire mindenkor bánatos szívvel fognak visszaemlékezni azok, akik az ő nemes szivéhez hozzáférkőzhettek. Gyászba borult családja iránt a részvét általános. — Már pár hét óta panaszkodott a jó Imre bácsi az ő fülbajáról, de senki, ő maga sem tekintette komolynak a bajt. Eljárt rendesen a hivatalába és a nála megszokott pontossággal végezte birói teendőit. Ezelőtt egy héttel azonban kínzó fájdalmakról panaszkodott és a fülben gennye- sedés jelentkezett. Orvosai rögtön megállapították, hogy komoly veszedelem fenyegeti és csak műtét utján lehet segíteni. A műtét, melyet az orvosok hétfőn hajtottak végre, jó sikerült, a beteg a műtét után könnyebben is érezte magát, azonban a javulás csak látszólagos és ideiglenes volt, mert a baj még a műtét előtt annyira elharapódzott és elfajult — felszívódás történt a fülből az agyba — hogy a katasztrófa elkerülhetetlen volt. Szegény jó Imre bácsi pénteken d. u. 3 órakor szeretteinek körében kiszenvedett. Halálának hírére a kir. törvényszék tagjai Belez József kir. törvényszéki elnök elnöklésével teljes ülésre jöttek össze. Fájdalmas szívvel jelentette be az elnök a törvényszéket és a kartársakat ért nagy veszteséget és indítványára elhatározták, hogy elhunyt érdemes kartársuknak emlékét az ülés jegyzőkönyvében örökítik meg, hogy a törvényszék külön gyászjelentésben ad hirt az őt ért veszteségről, hogy ravatalára koszorút helyez és hogy temetésén testületileg vesz részt.

A családi gyászjelentés ekként szól : «Özv. Schmidt Imréné, szül. Jelentsik Irén fájdalomtól megtört szívvel jelenti úgy a maga, mint gyermekei: János, Kálmán és Margit, valamint testvérei, úgy az összes rokonsága és jó barátai

nevében felejthetetlen emlékű drága jó férjének, a legjobb apának és szerető testvérnek Schmidt Imre kir. törvényszéki bírónak élete 63 ik, boldog házasságának 33-ik évében, rövid szenvedés és a halotti szentségek ájtatos felvétele után, folyó hó 2-án délután 3 órakor történt gyászos elhunytát. A boldogultnak hült teteme folyó hó 4 én délután 4 órakor fog a gyászházból a róm. kath. szertartás szerint beszenteltetni és az alsó-városi sirkert- ben örök nyugalomra helyeztetni. Az engesztelő szentmise-áldozat f. hó 5-én délelőtt 9 órakor fog a helybeli róm. kath. templomban az egek Urának bemutattatni. Szegzárdon, 1902. május hó 2-án. Áldott legyen emlékezete.« A kir. törvényszék a következő gyászjelentést adta ki: «A szegzárdi kir. törvényszék s ennek területén lévő kir. járásbíróságok, valamint a szegzárdi kir. ügyészség tagjai mély fájdalommal jelentik szeretett kartársuknak Schmidt Imre kir. törvényszéki birónak folyó évi május hó 2-ik napján élete 63-ik évében történt elhunytát. Szegzárd, 1902. május 2-án. Emlékét kegyelettel őrizzük. Az érdemes férfiúnak temetése ma délután 4 órakor lesz, a szentmise-áldozat pedig holnap délelőtt 9 órakor.»

— Uj pápai prelátusok a pécsi székeskáptalanban. Hetyey Sámuel püspök fel- terjesztésére XIII. Leo pápa kinevezte házi főpapjaivá, prelátusaivá Szeifricz István pécsi éneklő-kanonokot, oronti cimz. prépostot, valamint Walter Antal őrkanonokot, mágocsi cimz. apátot és Szeredy József dr. apát- kanonokot, a püspöki jogliceum prodirektorát.

— Ügyész - választás. Gyöngyös rendezett tanácsú város tisztujitása alkalmából városi ügyész- szé dr. Diczenty Géza ügyvédet, földinket, választották meg egyhangúlag.

— Esküvő. Fejős János gazdatiszt, Fejős Károly szegzárdi mérnök fia, tegnap esküdött örök hűséget özvegy Rédl Károlyné leányának: Etelka kisasszonynak,

— A »Szegzárdi Kaszinó« kerthelyiségét 1902. évi május hó 18. án villanyos világítás mellett ünnepélyesen megnyitja. Belépti-jegy: szemé- lyenkint 2 korona. — Családjegy: 4 korona. Tánc kezdete este 9 órakor. Rossz idő esetén az ünnepély május hó 24-én lesz megtartva.

— Kinevezés. Dr. Sirsich György szegedi, volt szegzárdi kir. ügyészségi alügyészt a király a szegedi törvényszékhez biróvá nevezte ki.

— A Balaton dombóvári titka. Vanyarcz község határán a halászok egy feloszlásnak indult hullát találtak a Balatonban Tárczájában ez az irás volt: »Polgári olvasókör Dombóvár 1897«. De hogy kicsoda és hogyan és mint halt bele a vizbe, azt csak a Balaton tudja.

— Luxus-lovak díjazása. A tavaszi, második luxusló-vásár múlt hétfőn ment végbe Budapesten a Tattersall telepén. Négyes fogatoknál a II. dijat özv. Dory Vilmosné fogata nyerte.

_____________________________________3._

ff

II.

E közben az éjszaka kiterjesztő setét szárnyait s a néma csendet csak a toronyóra rezgő ütése zavará. Tizenegyet ütött. A kis ajtó zárában egy kulcs nyikorgott s egy hosszú köpenybe burkolt ifjú ember lépett be s gyorsan és biztosan lépdelt előre — mint ki a helyet jól ösmeri — a kerti lugas felé.

Margit ott ült egy fehér kőpadon, fejét búsan kezébe hajtotta és zokogott.

— Mi bánt kedves gyermek, miért e könnyek ? — szól az ifjú — tán későn jöttem.

— Nem jöttél későn Césaire s tán jobb lett volna, ha el sem jösz.

— E feltétel reám nézve nem igen hízelgő, kedves Margit — mondá Césaire egy kissé vontatott hangon — kérlek magyarázd ki magad.

— Césaire — válaszol a hölgy — mi közben szemeiből patak módjára törtek elő könnyűi — én három nap múlva elutazom, atyám elviszen innen, mi elhagyjuk Francziaországot.

— Ah most értelek. Hát minő atya ez? hát tiém lehet őt látni, nem lehet vele beszélni?

— - Ne beszélj igy Césaire — mondja Margit «gész félelemmel — ha atyám e szavaid hallja, te halál fia vagy, ő megölne téged.

— Oh kedves gyermek az ilyesmi nem szokott •egyhamar megtörténni azzal, kit gróf Pertruknak hívnak, de meg 23 évvel meglehetős erővel forgatja -az ember a kardot, s nem hagyja magát, — mint

valami csirke — megölni. Menjünk azonban, kedves Margitom, a szobába, az est hűvös és te izgatva vagy.

E szavak után mindketten az épületfelé mentek, s egy hosszú, sötét tornácba lépve, Margit felszaladt előre a lépcsőkön világot gyújtandó.

Alig tűnt el a hölgy, Césaire háta megett az az erős ajtó becsapódott s a zárnak kettős nyikorgása bizonyossá tette, miszerint az ajtó becsapódása nem véletlenség műve.

A gróf megrettenése az első pillanatra nagy volt, de miután magát összeszedte, igy kezdett beszélni:

— Ha valakinek erszényemre van szüksége, kár volt magát ennyire fárasztania, ezt könnyebben is megkaphatta volna, de ha életemre tör, vigyázzon !

Alig végzé el szavait, midőn mellette alig pár lépésnyire egy mély férfihang reszkedteté meg a setétséget — Margit, parancsolá ez — hozz gyertyát.

E kiáltásra Margit fenn a lépcsőn halványan, remegve, gyertyával kezében megjelent, s miután atyjának — mert amaz erős féríihang atyjáé volt

_ egy intésére a lépcsőkön alátántorgott, mind

há

rman egy földszinti terembe léptek volt be, mely a konyhára nyílt.

A gróf ezalatt futó pillantásokat vetett. Lemaitre úr magas, csontos termetére és sötét, baljóslatú arcának kifejezése lelkében megrendité.

Lemaitre ur a grófnak egy széket adva, vele szemközt helyet foglalt s igy szólt leányához:

Margit! mondd meg ezen urnák, ki vagyok én

— 0 az én atyám — rébegé Margit elhaló hangon.

— Ezen cim önt, uram, feljogosítja a kérdésre de a feleletre engem nem fog kényszerithetni — mondá Césair.

— Majd meglássuk — viszonzá az atya — én már sók emberből csaltam ki hangokat.

— Oh ha ön tán gyilkos, akkor végezze el, rajtam mesterségét, zsebemben 500 drb arany vagyon — mondá a gróf fenkölt érzettel.

De alig mondá ki e szavakat, Lemaitre ur egy szekrény ajtaját tárja fel, mely milliókat rejtett magában.

Césair a roppant kincshalmaz látására elnémul.

— Azt látja ön — mondá Lemaitre ur, miközben a szekrény ajtaját betevé — miszerint nyomorult aranyaira szükségem nincs. Nekem más kell, uram 1

— Szabad legyen tudnom minél gyorsabban, — válaszok a gróf odavetőleg — nekem még ma okvetlen egy társaságban kell megjelennem.

E szavakra Lemaitre ur arcán egy élés guny- moly vonult át.

— Jól van, végezzünk gyorsan, de előbb kell, hogy ön egy rövid történetet meghalljon.

— Csak röviden, kérem — mondá a gróf, egykedvűséget és unalmat tetetve.